AKG N20 fülhallgató teszt
20 kHz nem felrázva, jól keverve
2015. október 7., szerda, 06:05
AKG audio fülhallgató hifi earphones AKG fülhallgató hifi fülhallgató Android fülhallgató iOs fülhallgató fülhallgató teszt hifi fülhallgató teszt AKG fülhallgató teszt
Akár Android, akár iOS, mindkettőhöz jól jön egy minőségi füles! Az AKG az N20 piacra dobásával jelzőrakétát lőtt azoknak, akik a hallójáratba illeszkedő fülhallgatók és a középkategóriás hifi fejhallgatók előnyét szeretnék, egyetlen eszközre szűkítve. 18 gramm, maradhat?
N20? Miért, hogyan?
Tesztalanyunk két követelménynek próbál eleget tenni, melyek látszólag ütik egymást: az AKG sok évtizedes szakértelmét parányi méretben megtestesíteni, és rugalmasan együttműködni a ma elérhető okostelefon és tablet készülékekkel. Utóbbit leleményesen sikerült megoldani a termékfejlesztőknek: a fülhallgató kábelén lévő, mikrofonos headset modul fedőlapján egy parányi kétállású kapcsoló található. Így sikerült elérniük, hogy iOS és Android operációs rendszerű mobileszközökkel is garantáltan működjenek az N20 jelszint vezérlő és híváskezelő funkciói, mi ilyen megoldással még nem találkoztunk. Praktikus lehet, ha mondjuk Apple telefont és/vagy Android rendszerű tabletet is használunk.
A hangminőség érdekében alkalmazott technikai megoldásokat illetően sajnos nem tudunk túl sokat elárulni: a gyártó nem bocsátkozott részletekbe, mindössze a száraz termékadatokat osztotta meg a nagyközönséggel: 20 Hz-től 20 kHz-ig terjedő frekvenciatartomány (ami a kétezres nagyáruházi, és kétszázezres high end füleseknél sem mérvadó), 110 dB érzékenység és 38 Ohm impedancia. Ahhoz, hogy tényleg megismerhessük tesztalanyunkat, maradt az a jól bevált megoldás, amihez mi is rendszeresen folyamodunk, mielőtt billentyűzet elé kerülünk: kézbe venni, kipróbálni!
Első ránézésre az N20-ról nehéz volt megállapítani, hogy milyen kategóriát képvisel. Aztán ahogy kezünkbe vettük, közelebbről megvizsgáltuk, bizonyos részletek azonnal elárulták a termék átlagosnál jobb minőségét. A csomagolás eleve kulturált, igényes, és még kis védőtok is jár hozzá. A hangszórókat egyetlen darabból álló, alumínium kapszula borítja. A 3,5 mm-es Jack csatlakozó burkolata is fém, ráadásul kellően vékony, zsebre vághatjuk vele együtt a telefonunkat, remélhetőleg akkor is egész jól bírja a strapát. Az N20 zsinórján lévő, textilbevonat ötletét lényegében a zászlóshajó K3003-tól vették át. A mikrofonos headset modul tapintása, gombjainak reakciója is kifogástalan. Egy másik tényező, ami ugyan nem a magas minőség meghatározó jele, de hosszú távon előnyt jelent: az N20 hihetetlenül könnyű. Egyedül a kábel és a szilikon gyűrűk érintése árulta el, hogy valamit tartunk a tenyerünkön, máskülönben mintha csak a levegőt fogtuk volna. A kis súly egy fülhallgatónál "szükséges jó" dolog, a komfort előfutára.
Komfort
Az AKG újonca könnyű, ugyanakkor picike, talán túlságosan is. Nem képes a fül anatómiáját kihasználva megkapaszkodni, úgy megmaradni a helyén, ezért heves testmozgástól hajlamos kimoccanni a helyéről. Ettől még utcai sétára kiválóan megfelel (olyankor kellően hatékonyan megtartják a szilikon gyűrűk), sportolásra viszont nem ajánljuk. A hangszórókamrák leheletkönnyű kivitele hallhatóvá teszi a mellkashoz verődő kábelt, ami zavaró lehet, viszont van rá megoldás. A mellékelt kábelcsipesszel a fülhallgató zsinórja rácsippenthető a ruhánkra, vagy ha előbbi nincs nálunk, egész egyszerűen fűzzük be a vezetéket a ruhánk alá. Néhány napig eltartott, míg az N20 fizikai adottságait megszoktuk, elfogadtuk, ekkora azt is beláttuk, hogy átlagfelhasználás közben, zseniálisan észrevétlen tud maradni. Sokszor tényleg nem is vettünk arról tudomást, hogy a fülünkben van.
Hangminőség
Az AKG termékleírásának alcímében szerepel a "crafted audio" kifejezés, amit magyarra fordítva leginkább "alkotott", vagy "gyártott" hangnak értelmezhetünk. Ebben nincs is semmi kivetnivaló, hiszen minden hangfal és füles végeredményben "csak" a valódi hangok mesterséges utánzatát adja vissza nekünk, hallgatóknak. Miért hozzuk fel mindezt? Leginkább azért, mert az N20 referencia hangzásra hivatott, és ez a teszt alapján igaznak is bizonyult, mind jó, mind rossz értelemben. Könnyen lehet, hogy egy beavatatlan, populáris hangzáshoz szokott fül túlságosan súlytalannak, megfoghatatlannak érzi az N20 produkcióját, mintha minden részlet egy pókhálószál vékonyságú síkon függne. Az is előfordulhat, hogy a basszusmegszállottak keveslik, vérszegénynek titulálják a teljesítményét, és ez (az ő szempontjukból) még igaz is lehet. A referencia hangzásnak ez az ára, vicces hasonlattal élve olyan, mint a diétás, bio étrend. Nem tartalmazhat adalékanyagokat, nem lehetnek bizonyos részei túlemelve, csak annak érdekében, hogy mi jól érezzük magunkat. Ezt a hangot meg kell ismerni, és meg kell szokni, ezért aki komolyan hifi élményre vágyik, ne mondjon le az N20-ról csak azért, mert eleinte soványnak tűnik az előadása, tessék kicsit tovább hallgatni! Mi is ezt tettük, és néhány zeneszám után már tudtuk értékelni mindazt, ami az eleinte súlytalannak, erőtlennek hitt dinamikai határokon belül megszólalt. A gyengédebb basszusoknak köszönhetően például sok részletet észrevettünk a háttérben, ugyanakkor a magas frekvenciák sem bizonyultak túl élesnek, vagy fátyolosnak, egyszerűen csak éreztük, hogy a hanginformáció áramlik. Az N20 segített megértetni velünk, hogy a "referencia" lenne a szó szerint gondolt "hifi", vagyis az eredeti jelet hűen, a mesterségesség érzése nélkül visszaadni próbáló hang. És ez bizony gyökeresen más élményt nyújt, szinte bármilyen akusztikus felvétel hallgatásakor.
A templomi orgona basszus pedáljainak benyomásakor érezhettük a vibráló levegőt és a Notre Dame hatalmas belső terét, emellett az Olivier Latry által tolmácsolt, érzelmi töltet sem maradt el. A súlyos és nehéz produkciók tényleg kicsit lenyomták a lelki hangulatunkat, a magasztos, felemelő szólamok pedig éreztették velünk, hogy amit hallunk, az úgy szép, ahogy van. A hallható magas frekvenciák legfelső részében érezni lehetett az N20 simulékonyságát, de ez nem vett vissza a zene élvezhetőségéből. A sztereó tér kicsit szűkösnek bizonyult, de a részletek tagoltan, gazdagon jöttek.
Ezután sokkal hevesebb vizekre eveztünk, és egy Caro Emerald (Back It Up) nótába füleltünk bele, mely az 1930-as swing alapokra kevert hip-hop elemekkel kiegészítve, minden basszusmegszállottat bólogatásra késztet - ha elég ütősen szólal meg. A kétoldalt szaggatottan belépő trombiták és a szüntelenül klimpírozó xilofon békésen megfértek egymás mellett, a basszus dallam és a lábdob pedig mézédesen, mindenféle nehézkedés vagy agresszió nélkül beolvadt a hangképbe. Hasonlót tapasztaltunk a Daft Punk - Giorgio by Moroder c. szám hallgatása közben is. A 80 Hz alatti hangok mormogása, dobogása hallhatóan feldobta az N20 teljesítményét, de egy pillanatra sem akart fenevad módjára, diszkós pumpálással megszólalni. Miután sikerült "ráéreznünk", megszoknunk a karakterét, el kellett fogadnunk, hogy pehelykönnyű, feszes és gyors basszusokat nyújt, se többet, se kevesebbet.
Ha tízes pontrendszerben értékelnénk, akkor az N20 hangja (a saját, 30-50 ezer Ft közötti kategóriáján belül) egy nyolcast kapna. Az előzőekben sok szépet írtunk - akkor miért kritizálnánk? A magas frekvenciákban érezni lehetett egy enyhén plasztikus jelleget, és a sztereó mélység is elmaradt a kifinomultabb, nagyobb membránnal rendelkező hifi fejhallgatókétól. Utóbbin nem is csodálkoztunk, hiszen az N20 egy hallójáratba illeszkedő megoldás, ebben a kategóriában hihetetlenül nehéz szellősséget, nyitott hangszínpadot produkálni a basszusok felborítása nélkül. Gyorsasága, dinamikus részletábrázolása és remek irányítottsága azonban lehetővé tette, hogy koncentráltan, élvezettel hallgassuk kedvenc zenéinket anélkül, hogy folyton az előbb leírt pici hiányosságokra ügyeltünk volna. Ez a fülhallgató ügyesen megoldott ötvözete a szórakoztató és szárazabb, stúdió színvonalú hangrendszereknek. Lehet, hogy a válogatós ízlésű zenerajongók zöme ilyen hangot keres.
Végül néhány gondolat, a leendő vagy már meglévő N20 tulajoknak: egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy milyen elektronikát érdemes párosítani ehhez a füleshez? Tesztelés közben tisztán egyértelművé vált, hogy első nekifutásra egy hétköznapi okostelefon is jó lehet, feltéve, ha a memóriáját nem tömörített, hanem veszteségmentes fájlokkal pakoljuk tele. Idővel ráérünk majd akár mobil, akár otthoni felhasználásra alkalmas USB DAC-kal megtámogatni az N20-at, de nem érdemes aránytalanul drága eszközzel párosítanunk. Bizonyos határokat nem hajlandó átlépni, ezért inkább az 50000 Ft alatti DA konverterek közül érdemes neki partnert keríteni, az eredmény így is meggyőző lesz.