ADL H118 fejhallgató teszt

Ismét lemegyünk Alphába

2013. augusztus 12., hétfő, 16:20

ADL Furutech H118 hifi fejhallgató mobil fejhallgató ADL fejhallgató Furutech fejhallgató Alpha Design Labs fejhallgató teszt

Remek minőségű DAC készülékei és kábelei után az ADL belépett a fejhallgatózás világába. Elkészült első fülesük, az utcán és otthon egyaránt használható H118. Vajon a mai, erősen túltengő kínálatban, mennyire tudtak maradandót alkotni?

Céltudatos megoldás

A Furutech Alpha Design Labs termékcsaládja egy különös színfolt a hifis világban. Főleg, mert ezt a famíliát a modern vájtfülűek igényeihez szabták, akik elsősorban számítógépről és mobileszközről szoktak zenét hallgatni. Egyesek jogosan kérdezhetik, hogy ugyan miért kellett az ADL-nek fejhallgató gyártásba fognia, de azok sem tévednek, akik úgy gondolják, hogy ez várható lépés volt. Magasra tették a mércét, legalábbis ezt sugallja a cég reklámmondata: "Fedezd fel a belső hangod!". Ergo, juss el a saját stílusodig, még akkor is, ha a célodig több megállón kell átjutnod. Ha több megálló alatt a több zenei műfajra gondolunk, érthetővé válik a szlogen. Egy termék, amely mindenkinek a legjobb oldalát nyújtja. Mindezt alátámasztja a magas érzékenység, a könnyű terhelhetőség, és a kagylók rendkívül érdekes, háromszögletes formája.

Minden a fej(b)en dől el

Az ADL H118 tervezői kulcsfontosságú tényezőként kezelték a fejhallgató és a felhasználó közti fizikai kapcsolatot. Ha felvesszük tesztalanyunkat, az igen határozottan rátámaszkodik a fejre. Érdekes, hogy a fejpánt nyomóerejét is publikálták (4,5 N), ez az idom tényleg kevésbé nyomódik a koponyára. A műbőrbevonatú fülpárnák mérete félúton van a fülre fekvő, és a fület körbeölelő kategória között. Kisebb hallószervűek is érezni fogják a sima, vaskos párnákat, a pöffeszkedő jelleg, megszokást igényel. Számunkra furcsa volt, hogy fülünket egy "puha satu" nyomja mindvégig, persze vannak, akiknek pont ez a stabil, ragaszkodó érintkezés tetszik.

A Triform Contour fantázianévvel ellátott kamrák nem csak a stabilitásért felelősek, hanem a belső rezonanciák csökkentésében is kulcsfontosságúak. A kagylók külsején krómosan csillogó Alpha embléma nagyon dekoratív, a szártövek mechanikája néma csendben mozog, semmi nyikorgás vagy kattogás nem hallatszik. Egyedül a teleszkópos szárbetét hallat egy finom kerregést, miközben kihúzzuk. Maga a betét műanyag burkolatú, vagyis a sokadik ki-be csúsztatás után érezhetően veszteni fog a pontosságából. A fejpánttól eltekintve a többi idom jóval igényesebb, a készülékház sima műanyag, de finom tapintású.

Tetszett, hogy a H118-at felvértezték a fejhallgatók világában komolynak számító, mini XLR aljzattal: ez a felület hosszú távon jobban bírja a strapát, mint a hagyományos 3,5 mm-es Jack csatlakozás. A mellékelt vezeték 3 méter hosszú, otthon szabadon mozoghatunk vele, utcára nem a legpraktikusabb. Akik időközben már lecsaptak a H118-ra, azoknak jó hír lehet, hogy a gyári kábelt kicserélhetik egy (szintén ADL kínálatában kapható) komolyabb változatra. Az iHP-35X típussal elméletileg még tovább fokozható a hangminőség, rá egy másik tesztben térünk vissza.

Hova jobb, utcára, vagy otthonra?

Kevés olyan fejhallgató létezik, amit otthonra és kültérre egyformán jól lehet használni. Az ADL H118 egy ritka kivétel, mert otthoni környezetben is ugyanúgy viselkedik, mint mikor az utcán sétálva használjuk. Utóbbinál persze gátat szabhatnak hangos gépjárművek, mert tesztalanyunk zajszűrése nem rossz, de a tökéletestől még messze áll. A zárt kialakítás mindenesetre sokat segít a hangok fülbe irányításában. Készítői azt javasolják, hogy ezt a fülest próbáljuk ki valamelyik ADL mobil fejhallgató erősítővel, így útjaink során sem maradunk izmos dinamika nélkül. A robbantott képek láttán érthetővé válik, hogy a készülék hangkeltő alkatrészeit alaposan összerakták. A hangszórók egyéni méretűek, a membránt mozgató mágnes pedig rézbevonatú alumínium hangtekerccsel párosul. Mindezt megtámogatja a külső oldalról két csillapító gyűrű, ezek alapján feltételezhető, hogy a H118 precíz hangzást produkál. Halljuk hát!

Hangminőség

Tesztalanyunkat használtuk "a la natur" rákötve iPhone 3GS mobiltelefonra, és hogy eleget tegyünk a cég javaslatának, csatlakoztattuk egy ADL Stride hordozható erősítőre, valamint az általunk referenciaként használt GT40 DAC-ot is bevetettük. Mielőtt komolyabban nekiugrottunk volna a zenéknek, kellett várni kb. száz órát, míg alaposan bejárattuk a fejhallgatót - frissen kibontva kimondottan rossz hangot produkált.

Ahogy teltek az órák, napok, az ADL H118 karaktere elmélyült és kiegészült, de alapvető jellemvonása nem szűnt meg. Az első és sokadik alkalommal is ugyanazt a finomkodó magas frekvenciás ábrázolást végezte, a középtartományban ugyancsak erősen fátyolosan botorkált. A basszusok kissé brummogva, egysíkúan szóltak, ettől nem tudtak kitárulni se Mozart, se Diana Krall muzsikái. Pedig hallottuk magát a zenét! Ott volt sok hangszer, sok ének, energia és életszerűség, de mindent leárnyékolt egy átható függöny: a puhaság és lassúság függönye. A H118 minden zenét be akar vállalni, ebből az következik, hogy egy műfajt sem emészt meg tökéletesen. Például a zseniális basszusgitáros, Marcus Miller hangszere életszerűen jelenik meg, sokszor a feszes dinamika mellett tényleg hallani a húrok fémes csörgését. De a basszusgitárt és a vidám trombitákat elkeni a tompán pufogó lábdob, melynek már nem jutott a természetességből. Előfordul, hogy nem tolerálja a komolyzenét vagy a jazz-t, úgyhogy ez alapján még korai ítélkezni. Ha előveszünk valami dögösebb hip-hop, funky vagy soul muzsikát (Gorillaz, Chaka Khan, stb.) , ott sokkal tetszetősebb tesztalanyunk előadásmódja. Az énekhang nagyon simulékony és tiszta, igaz, a mélyek itt is mindent a háttérbe tuszkolnak, de a hallgató jobban szórakozik. Tovább böngészve a zenei arzenálban világossá vált, hogy a H118 hangzása nagyon egyedi és sajátosan színezett, ezért mindenkinek saját szívügye, hogy tetszik-e neki, vagy nem. Mindenesetre hitelesnek, őszintének legkevésbé neveznénk.

Végítélet

A fantasztikus minőségű fejhallgató erősítő és DAC készülékek után itt van az első ADL kütyü, amelytől többet vártunk, mint amit valójában nyújt. Egy ilyen fülest azért sem érdemes csatlakoztatni a GT40 mellé, mert soha nem tudjuk meg, hogy az elektronika milyen csodálatos hangzásra képes. Még csiszolhattak volna rajta, reméljük, ha veszik a bátorságot és újabb fejhallgatóval rukkolnak elő, az ütősebbre sikerül.

1 2

Következő oldal >