Acoustic Energy AE509 álló hangfal teszt
2021. december 26., vasárnap, 09:10
Acoustic Energy audio hifi hangfal hifi hangfal AE hangfal hangfal teszt hifi hangfal teszt AE hangfal teszt Acoustic Energy hangfal Acoustic Energy hangfal teszt
A brit Acoustic Energy legnagyobb, 500-as sorozatának, egyszerűen AE500-nak elkeresztelt állványos hangdobozáával már sikerült megismerkednünk, ráadásul annyira jó benyomást tett ránk, hogy kiérdemelte Ajánlott Vétel címkénket. Most tovább lépünk egyet az AE509 társaságában, ami a következő a sorban, és bízunk benne, hogy hasonlóan ki fogja tudni elégíteni a vágyainkat, mint a kistestvére.
Karcsú, de nagyon masszív
Az Acoustic Energy AE509 álló hangfalakra egyszerűen jó ránézni. Lakkozott fekete vagy fehér, valamint amerikai dió furnérozással kapható, 1000x185x270 mm-es fizikuma által igazán karcsú, a megmunkálása pedig példaértékű, de kategóriájában el is várható. Az előbb említett fényes színekben modernebb berendezésű lakás részévé válhat, míg a dió kivitel igazi bútordarabbá avanzsálja. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy illesztéseket sehol nem látunk, az ívek pedig stílusosan le vannak kerekítve.
Az első meglepetés az installációjakor ért minket, hiszen a kecses testhez darabonként 22 kg-os súly jár, ami azért nem mondható kevésnek. Ez annak köszönhető, hogy az AE500-nál megismert dobozkonstrukcióval van dolgunk, aminek a lényege az, hogy az oldalfalak 18 mm-es RSC-ből, tehát rezonancia elnyelő kompozitból állnak, ami 6 és 9 mm-es MDF lapokból, köztük pedig bitumenrétegből tevődik össze. Ezt a korábbi referencia sorozatukból vették át, aminek elsődleges oka az volt, hogy az oldallapok rezgése által keletkező akusztikus sugárzást csökkentsék.A hangdobozokhoz itt már tömör alumínium talp jár, ami szintén jól mutat, hozzá rendesen megmunkált kúpok is tartoznak, amiket becsavarozhatunk az AE509 aljának négy szélére, így az esetlegesen fellépő káros rezonanciát redukálhatjuk jelentősen. Az oldalirányban felhelyezhető betét az előlapnál szélesebb, így adva meg a plusz stabilitást a hangszórók által keltett többletsúlynak, míg a hátsók kevésbé terjedelmesen nyúlnak ki.
A hátlapon, alumínium táblán jó minőségű WBT bemeneteket találunk, amelyek a szimpla kábelezést és erősítést teszik lehetővé. Az Acoustic Energy az AE500 esetében is használt hangszórókat alkalmazza, de más felállásban.
A 25 mm-es magassugárzónak szénszál az alapanyaga, ahogyan az őt alulról és felülről is támogató 125 mm-es mélyközép sugárzók membránjának is, tehát a klasszikus D'Appolito az elrendezés. Az öntött, alumínium WDT hullámvezetőt most is alkalmazták, ezáltal továbbra is megerősítve a tiszta, természetes magashangokat, és azok optimális terjedését.
A mélyközép hangszórók 35 mm-es, tehát túlméretezett lengőtekercset kaptak, aminek biztosított az alacsony hőfokon történő működése, így növelve a dinamikát és a pontosságot. A motorját optimalizálták, ahogyan a felfüggesztését is, így maximalizálták a linearitást a lehető legcsekélyebb torzítás érdekében.
A keresztváltóban továbbra is légmagos tekercseket, valamint nagyfeszültségű polipropilén fóliás kondenzátorokat alkalmaztak, és ezúttal is bevetésre került a nem hétköznapi reflexnyílás. Most is csak lőréshez tudjuk hasonlítani a vízszintes és keskeny kimenetet, aminek pereme szépen le van kerekítve, a mélysége pedig jelentős. Általa a mélytartomány megnő, de komoly kontrollt is kap, így várhatóan stabil és pontos basszust hallhatunk majd. Ez a megoldás már az AE500 esetében is bevált, így nem csodálkoznánk, ha ebben az esetben sem okozna csalódást.
A mellékelt védőselyem ezúttal is csak a hangszórókat takarja el, így felhelyezve is többet tud a modell a szépségéből mutatni, ráadásul ezúttal sem sűrű, így a hangzást sem fogja hallható mértékben befolyásolni. Ettől függetlenül nem ajánljuk a felhelyezését, ha a hangdobozok tudásának maximumát szeretnénk hallani.
Az AE509 érzékenysége 89 dB, tehát a meghajtással reményeink szerint nem lesz gond, az alsó frekvencia határérték viszont 32 Hz, így az elhelyezésénél biztosan szükséges némi játék, hogy a basszus olyan legyen, ahogyan azt a tervezők megálmodták. A kétutas hangdobozok egészen jól terhelhetők, a legmagasabb hangnyomás 115 dB, amit nem csak a fülünkben, de a testünkben is bőven megérezhetünk.
Az AE509-et a jól megszokott Parasound elő-végfok párosunkkal, és csöves kimenetű CD-játszónkkal kötöttük össze, amihez QED kábelek voltak a segítségünkre.
Megfontolt szórakoztatás
Az Acoustic Energy AE500 egy igazán remekül sikerült állványos hangsugárzó volt, ami teljesen kiaknázta a szénszálas membránok adta lehetőségeket, eléggé meg is döbbentett minket. Ehhez persze kell a roppant egyedi dobozkonstrukció, amit jelen esetben is alkalmaztak. Az AE509 a fizikuma révén elsősorban átlagos méretű nappalikban érezheti jól magát, és ez a meghallgatásunk során be is bizonyosodott. Azt tapasztaltuk, hogy a hátsó falak támaszára mindenképpen szüksége van, mert azok hiányában a mélyszekció hajlamos kicsit elkenődni, így veszíthet a pontosságból. A félméteres távolság viszont bőven elegendő ahhoz, hogy a lőrésszerű kimenet segítségével olyan basszust kapjunk, ami roppant meggyőző. A 32 Hz nem fals információ, de ne úgy képzeljük el, mint egy cölöpverő gépet. Persze a Yello, Kraftwerk, akár Bobby Orlando klasszikus dalainál rendesen odatette magát, igazi talpalávalót kaptunk, így abszolút partiképes az AE509, de a lénye nem feltétlenül erről szól.
Az Acoustic Energy AE509 azt a zenehallgatót célozza meg, aki nem kíváncsi a szélsőséges, hangzatos vagy éppen divatos megoldásokra és megszólalásra, hanem a klasszikus értékrendeket keresi egy modern hangfalban. Ezáltal nem egy olyan modellel van dolgunk, ami látványos, tehát értékei egyből megfognak, így a barátunkat sem tudjuk meggyőzni 2-3 dal alapján, hogy milyen jól választottunk, viszont egy album leforgása után ne csodálkozzunk, ha szeretne tovább maradni. A Level 42 ritka igényesen hangszerelt, és nívósan előadott popdalai nagyon feküdtek neki, Mark King basszusgitárja végig megfelelő ütemet adott, de a többi hangszernek is arányos rész jutott, így részesei lehettünk egy laza, de nagyon profi előadásnak. Aki szereti a zenéjüket, az biztos, hogy elégedett lesz a hallottakkal. Azt mindenképpen megjegyezzük, és a Kedves Olvasók is számoljanak vele, hogy az AE509-nek azért szüksége van megfelelő szuflával és tartalékokkal bíró erősítőre, aminek a minősége sem hétköznapi. Nívós hangdobozokról van szó, nem kell azon csodálkozni, hogy az igazi társait szintén az audiofil kategóriában találja csak meg.
Madonna Frozen-jén is otthon érezte magát, megmutatta remek téralkotó képességét, valamint azt, hogy milyen szépen külön tudja választani a hangszereket, ebben az esetben inkább a hangjegyeket. A színpad szélessége és mélysége is megfelelő volt ehhez a dalhoz, de némelyiken érezhető volt összemosódás. Ez köszönhető a keverésnek is, ami által arra a következtetésre jutottunk, hogy semmi baja nincs a popzenével, a jó hanganyaghoz viszont ragaszkodik, azok esetleges hiányosságait nem fogja elsimítani. A magassugárzó pedig ebben az esetben is semleges és univerzális - igaz, az AE500-hoz hasonlóan igényli a bejáratást - de a hibákat feltárja.
Feszes, gyors és dinamikus előadást kaptunk a ZZ Top-tól, ahogyan a Megadeth dalokban is lazán megbirkózott a torzított gitárokkal és a dupla lábdobbal, tehát tudott ezen a téren is szórakoztatni, de azt jelzésértékűen ugyan, mégis sugallta, hogy valamivel komolyabb kompozíciókkal ő is többet mutathat magából, és ez így is történt.
A jazzt egyszerűen imádta, legyen az szimpla zongora Petrucciani esetében, annál több hangszer Stan Getz triója által, vagy igazi kavalkád Jaco Pastorius koncertjén. Az utóbbival meggyűlhetett volna a baja, hiszen a basszusgitár virtuózt nem a legkönnyebb feladat lekövetni, de az AE509 feszes és határozott maradt, a játékosságából pedig semmit sem veszített. Jan Garbareknél a tér jelentősen megnőtt, a finomságok életre keltek, a kissé morcos, hideg hangulatot pedig valamivel barátságosabban tálalta, mint ahogyan azt megszoktuk, de ebben az esetben ez jót tett, hiszen könnyebben be tudtuk fogadni a tőlünk sokszor távol álló világképet. Shirley Bassey dalában az énekhang káprázatos volt. Tökéletesen pontos, erőteljes, a kellő lecsengéssel, így a hangdobozok azt is bebizonyították hogy az érzelmek átadásával sem akad problémájuk. Szépen levált a női hang a dobozokról, de nem távolodott el, inkább az analógos megközelítést választotta, ami szerintünk abszolút illik a külsejéhez, és az előadás szempontjából is sokkal előnyösebb.
Max Richter, Vivaldi, Paganini és az újévi koncert zárta a sort, és az AE509 a háromdimenziós képalkotásról is bizonyságot nyújtott. Továbbra sem volt semmi túltolva, de a műfaj által megkívánt nagyobb mennyiségi levegő a rendelkezésére állt, egyedül a nagyzenekarnál volt érezhető némi feszengés. Így is elégedettek voltunk, de tudtuk azt, hogy a felvétel valamivel jobban is tud szárnyalni, aminek tolmácsolására a legnagyobb 500-as modell már biztosan képes. A magassugárzó semleges, természetes hangját már korábban említettük, de talán itt jött át legjobban a tudásának a legjava, ami az előadás egységes nívójában nagyon jelentős szerepet vállalt. A mélyközép hangszóróknál sem éreztük azt, hogy feszengenének, magabiztosan dolgoztak, és a tisztaságuk, pontosságuk magasabb kivezérlési szinten is megmaradt. Atombiztos darabok tehát, az egyszer biztos!
Az Acoustic Energy újra kinőtte magát
Az Acoustic Energy AE509 egy feszes, gyors, dinamikus, univerzális, hosszan hallgatható hangsugárzó, aminek elsődleges szerepe a szórakoztatás, audiofil szinten. Termete inkább kompakt, de meglepően nagy teret képes megtölteni, az elhelyezésre pedig nem igazán kényes. A társaira azért igen, mert bár könnyen hajtható, azért igényli az izmos és igényes elektronikákat. Amennyiben ezek adottak, akkor tulajdonképpen semmi nem állhat az útjába, hiszen a szénszálas hangszórók és a ritka masszív és egyéni oldalfalak ismét létjogosultságot kaptak. Picit drágának tűnhet elsőre az AE509, de az alapos tervezés, a spéci megoldások, a kifogástalan kivitelezés, és a minőségi, kis híján allrounder hangzás jelenleg ennyibe kerül. Azt sajnáljuk, hogy ezt a pozitívumát nem tudja egyből megmutatni, pontosabban mi nem tudjuk egyből értékelni, de a napok elteltével bizony képes nagyon közel férkőzni hozzánk ez a hangdobozpár, és nem gondoljuk azt, hogy szívesen cserélnénk le. Amennyiben az ára valamivel szerényebb lenne, bátran ajánlhatnánk, de a Kiváló Termék titulust nálunk így is mindenképpen kiérdemelte!