Accuphase E-800 high end sztereó erősítő teszt

Nem kérdez

2021. április 25., vasárnap, 21:30

Accuphase audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő high end Accuphase hifi Accuphase erősítő erősítő teszt Accuphase teszt hifi teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end erősítő teszt

A japán Accuphase high end gyártó több termékét is volt szerencsénk tesztjeink során meghallgatni... és beleszeretni összetéveszthetetlen, karakteres, és minden tekintetben perfekcionista megszólalásukba. Az E-800 viszont más. Az Accuphase zászlóshajójaként olyan hangminőséget kínál, ami egészen ritkaságszámba megy, még a high end kategórián belül is. Teszi mindezt tiszta A osztályú felépítés mellett - döbbenetes, szavakkal nehezen leírható élményt hagyva maga után a hallgatókban - jelen esetben bennünk.

Érdekességek

Az Accuphase E-800 megjelenése óta igazi ritkaságnak számít világszerte. Nem csoda: egyrészt ára, másrészt a szükséges alkatrészek limitált mennyisége is közrejátszik e helyzet kialakulásában. A hazai forgalmazó jelezte szerkesztőségünk felé, hogy az E-800-hoz csak adott mennyiségű komponenst készített a gyártó, így, ha ezek elfogynak, további modellek elkészítése nem valószínű, illetve, hogy az E-800 megvásárlása sem hétköznapi módon zajlik. Ennek oka, hogy amennyiben ilyen modellt kívánunk vásárolni, akkor meghallgathatunk ugyan egy demó darabot - jelen tesztünk alanyát - Budapesten, viszont minden egyes példány megrendelésre készül, a bemutató készülékek nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. Így megrendelés után a gyártó elkészíti saját E-800-unkat, majd kiszállítja, a forgalmazó bevonásával. Ugyanúgy, mint egy valódi luxusautó - mondjuk Rolls-Royce, Koenigsegg vagy Bugatti - esetében, úgy itt is a szolgáltatás része ez a fajta exkluzivitás. Ezeket a műremeknek is beillő luxustárgyakat nem vásárolhatja meg "csak úgy" bármely földi halandó egy üzletben, mint az alacsonyabb kategóriás társakat. E kis kitérő után lássuk, milyen benyomásokat keltett az E-800!

Az Accuphase E-800 csomagolással együtt nem kevesebb, mint 45 kilogrammot nyom, de kicsomagolva még mindig marad 36 kg. Ez a tömeg messze túlmutat a 20-25 kg körüliekre alkalmazható "tekintélyes" jelzőn: ez az abszolút nehézsúlyú kategória. Méretei is ehhez illeszkednek: 465x239x502 mm, ami messze meghaladja egy bármilyen, átlag feletti méretű erősítő kiterjedését, nem beszélve magasságáról, amit jól érzékeltet, hogy rack méretekben gondolkodva is több, mint 5U. Viszonyításképpen: a legtöbb átlagos méretű integrált sztereó erősítő kb. 2U magasság körül mozog. Kimondhatjuk, az E-800 egész egyszerűen hatalmas. Letaglózó méretei ellenére időtlen, klasszikus Accuphase dizájnja is elképesztően ízléses, esztétikus, és egyáltalán nem tolakodó semmilyen enteriőrben. A gyártó szerencsére nem változtatott a készülékek megjelenésén már évtizedek óta, így ránézésre is azonnal tudjuk, mivel van dolgunk. Zölden világító Accuphase logó, piros, folyadékkristályos hangerőszint-kijelző, és az elmaradhatatlan kivezérlés-jelző műszerek - jelen esetben 30, narancsvörös LED lámpácska formájában - és még csak az előlap közép-felső szekcióját vettük szemügyre.

Bal oldalon bekapcsoló gomb és bemenetválasztó, jobb oldalon pedig fejhallgató kimenet, AAVA technológiájú, 65 536 lépésben állítható hangerő szabályozó és egy Attenuator feliratú gomb helyezkedik el. Utóbbi a némítás funkciót helyettesíti, de érdekes módon nem némítja el az erősítőt, ha megnyomjuk, hanem mintegy 20 dB-lel csökkenti a hangerőt.

A kijelző alatt a szinte szokásosnak mondható visszajelző lámpasort és a lenyíló panelt találjuk, ami mögött változatos beállítási lehetőségek kínálkoznak a következők szerint.

A bal oldali kapcsolóval választhatunk a hangsugárzó kimenetek közül: A, B, és A+B. Ezután találjuk a hangszínszabályzókat, amiket ebben a kategóriában talán illetlenség lenne használni. Erre a gyártó is gondolt, hiszen éppen melléjük helyezték a Tone feliratú gombot, amivel ezeket teljesen kiiktathatjuk a jelútból. A Tone gombtól jobbra fázisfordító, monó üzemmód, valamint a beépített kompresszor kapcsolóit találjuk. Az alattuk lévő gombsor lehetőséget nyújt az opcionális DAC-50 és AD-50 phono kiegészítő kártyák be- és kikapcsolására. Mellettük jobbra a Display gombot látjuk, amivel elsötétíthetjük a teljes kijelzőt az Accuphase logó kivételével. Tovább haladva balance állító, valamint az integrált vagy végfok üzemmód között váltó Main In kapcsoló, és a Recorder kimenet kapcsolók helyezkednek el.

A készülék hátlapja rendezett, precíz munka, de még így is zavarbaejtően bőséges. 6 pár RCA és 4 pár XLR bemenet, (a Main In-eket is ideértve), a már említett kettős kábelezésre alkalmas, magas minőségű hangfalkimenetek, valamint 2 pár RCA és XLR kimenet alkotja a hátlap nagyrészét. Ezeken túlmenően természetesen szabványos IEC tápcsatlakozót, valamint a már említett két darab bővítőkártya-helyet találjuk. További fontos és a kategóriában sem gyakori jellemzők még a nem kevesebb, mint 1000-es csillapítási tényező, valamint a tiszta A osztályú kapcsolás, amiből nem kevesebb, mint 50 W-ot kapunk csatornánként 8 ohmon (de akár 1 ohmos zenei terhelést is lehetővé tesz az E-800, ezesetben 300 W csatornánkénti teljesítménnyel).

Tesztkörnyezet és tesztzenék

Az Accuphase E-800 megfelelő tesztelése bizony kihívás elé állított minket, hiszen egy ilyen kategóriájú eszközt méltó környezetben elhelyezni. Ezesetben csak nagyon óvatosan merünk fogalmazni, így csak azt jelentjük ki, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy tesztünk során a lehető legtöbbet mutathassa meg valódi képességeiből. Mindemellett előre jelezzük, hogy alanyunknál csak alacsonyabb kategóriájú eszközök és kábelek kerültek láncunkba, ennélfogva szinte teljesen biztosak vagyunk benne, hogy az E-800 megszólalásában még bőséges tartalékok maradtak - és nem csak hangerő tekintetében.

A következő komponensekkel egészítettük ki a hatalmas integráltat:

Torus Power TOT MAX leválasztó transzformátor és tápszűrő

HiDiamond Diamond 4 táp- és Diamond 8 hangsugárzó-, valamint Nordost Heimdall 2 RCA és Gryphon VIP XLR összekötőkábelek

Naim NDX 2 és Lindemann Musicbook SOURCE CD/DAC/streamer

PMC Twenty5.26i hangfal

DSD anyagainkon túlmenően gyakorlatilag csak egyfajta heccként hallgattunk PCM, sőt még streamelt forrásból származó zenéket, de láncunk nem mutatkozott különben megbocsátónak, így az "éles" meghallgatást kizárólag a DSD zenéinkkel végeztük. Ugyanakkor ezek tárháza véges és kizárólag klasszikus zenei műveket tartalmaz: Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Vivaldi - Négy évszak, Strauss - Keringők, Haydn - Trombita concerto, Saint-Saens - 3. Szimfónia, Händel - Vízizene és Tűzijáték szvitjei kerültek fel e formátumban. Így azonban a változatosság követelménye szenvedett csorbát, ennek megfelelően jelen tesztünket utóbb újra elvégeztük kizárólag nagyfelbontású PCM formátumban is meghallgatva az E-800-at. Lehetőségeink ilyenformán kibővültek: meghallgattuk Wintersun - When Time Fades Away, Jean Michel Jarre - Equinoxe Infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Shota Osabe - Happy coat, Yes - The Steven Wilson remixes. Ezeken túlmenően tisztán demonstratív céllal meghallgattuk egymás után DSD zenéinket streamelt, MQA formátumban is, így egyszer s mindenkorra bizonyságot szerezve a DSD, mint formátum felsőbbrendűségéről a high end kategóriában.

Streamerek harca

Mindamellett, hogy a Naim NDX 2 hangját régóta nagyon szeretjük és minden szituációban derekasan helyt állt, jelen tesztünk érdemi részét mégis a Lindemannal végeztük el. Mivel ez rendelkezik XLR kimenettel is, lehetőségünk nyílt a két eszközt gyors egymásutánban - ha nem is hot-swap váltással - egyazon zenékkel meghallgatni és egyértelműen a Lindemann megszólalása került ki nyertesen a viadalból. Ennek oka véleményünk szerint egyértelműen a már említett XLR csatlakozás, amivel a Naim nem rendelkezik, hiszen az RCA mellett kizárólag saját szabványú DIN csatlakozója állt rendelkezésre - ezt viszont kizárólag Naim komponensekkel használhatjuk, amit a gyártó értelemszerűen ajánl is Naim láncok esetében, ebben a kiépítésben azonban nem tudtuk kihasználni előnyeit. Hangsúlyozottan nem kívánjuk sugalmazni, hogy a Lindemann streamer de facto jobb megszólalást produkálna, mint az NDX 2, de a csatlakozás eltéréséből fakadóan bő egy kategóriával magasabb megszólalást kaptunk vele. Így a továbbiakban ezt az eszközt használtuk, és minden véleményünk ebben a kiépítésben került megállapításra.

Meghallgatás - DSD

Az előzőekben kifejtett okoknál fogva a meghallgatás e része az, mely során megközelítettük az Accuphase E-800 képességeinek kibontakozását. Egy ilyen kategóriájú készülék esetében teljesen feleslegesnek éreztük az olyan tulajdonságok, mint dinamika, az egyes tartományok milyensége vagy a megszólalás tisztasága elemzését, hiszen itt már mindez alapvető: egyszerűen mindnek tökéletesnek kell lennie - és az is. Hasonlóan érzünk a hangszínpad tekintetében is: természetesen minden irányban kiterjedt, széles, komoly térmélységgel és egyes zenei anyagokkal még vertikálisan is terebélyesebb, mint hangsugárzóink mérete - egyszóval remek, bőséges, tulajdonképpen bármilyen méretű szobát koncertteremmé változtató térélményt kaptunk. Előbbiek emiatt inkább a további, e kategóriában lényegesebb karakterekre fókuszáltunk és ezeket igyekeztük minél pontosabban érzékelni. A Vízizene szvittel indítottunk, és elsőre - nem meglepő módon - a hangszerek természetes megszólalása bizonyult igencsak megkapónak. Az E-800 a legkevésbé sem tolakodó, sokkal inkább kifinomult, részletes és elképesztően transzparens, szellős megszólalást kínált. A Muszorgszkij mű meghallgatása során bontakozott ki talán a legjobban a hatalmas integrált, mivel itt a nagyzenekar megszólaltatása a legfőbb kihívás - bár nem az E-800 számára. Neki csupán egy lehetőség, hogy megmutassa képességeit - vagy legalább azok egy részét - hiszen az üstdobok lecsengéseitől kezdve a nagyon pontos térábrázoláson keresztül a finom mikrodinamikákig minden olyat megkaptunk tőle, ami miatt érdemes ilyen kategóriájú eszközt hallgatnunk.

A hatalmas dinamika-tartomány extrémebb esetekben már talán kissé zavaró is lehetne, de valahogy éppen a megfelelő időben már nem erősödnek a crescendók, csupán érezzük, hogy sokan zenélnek egyszerre. Az ilyen zenei részek felvezetése az egyik legizgalmasabb élmény volt, mivel úgy éreztük, hogy gyakorlatilag egyesével megszámolhatjuk, amikor egy-egy újabb vonós vagy fúvós bekapcsolódik, így emelve a hangerőt - mindamellett, hogy a színpadon elfoglalt helyüket is szinte filmszerűen láttuk magunk előtt, csukott szemmel. A további nagyzenekari tételek esetében is hasonlókat tapasztaltunk, hozzátéve, hogy minden felvételben más és más tulajdonságok emelkedtek ki igazán. Vivaldi művét hallgatva a finom lecsengések mellett elsősorban a pontosan és jól hallhatóan, mégsem zavaróan megszólaló háttér- és kiegészítő szólamok nyűgöztek le leginkább, míg Saint Saens műveiből átsütött a zeneszerző precizitása, szigora és pedáns megközelítése, amivel zeneművei többségét megírta. A meghallgatás e részét így nagy elégedettséggel zártuk, valamint tovább léptünk más formátumok irányába.

Meghallgatás - PCM

Nagyfelbontású PCM zenéink közül először meghallgattuk ugyanazon felvételeket, mint amiket DSD formátumban. Ezesetben nem túlzottan jelentős, mégis érzékelhető visszaesést tapasztaltunk. Leginkább a hangszerek testét érzékeltük kevésbé, valamint az előzőekben hallott finom lecsengések is visszafogottabban jelentek csak meg. Ezzel szemben örömmel tapasztaltuk, hogy digitális felhangoknak nyoma sem volt, az előzőekben érzékelt részletek és pontosan pozícionált szólamok is megjelentek. Mikrodinamikák tekintetében is valamivel visszafogottabb előadást hallottunk, ám összegezve ez egyáltalán nem volt zavaró, nem éreztük úgy, hogy kategóriával alacsonyabb hangzást kapunk. Épp csak annyival lett "kevesebb" az E-800 megszólalása, hogy érzékelhessük: ebben a kategóriában egyrészt a forrásanyag minősége nagyon meghatározó, valamint, hogy az ilyen kategóriájú eszközök éppen az apró részletek, finomságok tekintetében nyújtanak kiemelkedőt, így megérdemlik, hogy megfelelő minőségű jellel tápláljuk őket. További zenéink meghallgatása esetében viszont kifejezetten elégedettek voltunk: amikor nem a DSD-hez hasonlítottuk a megszólalást, hanem PCM formátumokat hallgattunk, hiányérzetünk megszűnt. Hozzátartozik, hogy ezesetben nem klasszikus, hanem elektronikus, jazz és progresszív rockzenét hallgattunk, amelyek megszólaltatása némileg egyszerűbb feladat a nagyzenekarhoz képest. A jazzelemez esetében mindenképpen kiemelkedőnek volt mondható a jelenlétérzet és a széles dinamikatartomány mindamellett, hogy természetesen minden egyéb alaptulajdonság is remekül került megjelenítésre. A Yes lemezek esetében a transzparens, légies, és természetes megszólalás dominált, míg Jean-Michel Jarre zenéiben a térábrázolás és a panoráma volt meghatározó. Itt jegyezzük meg, hogy az E-800 minden kiválósága mellett minimálisan válogatós is, utóbbi lemez lejátszásakor érzékelhető volt, hogy ez nem igazán az ő pályája. Természetesen nem találhattunk hibát a megszólalásban, ugyanakkor a zenében megszokott "dögös" hang kicsit kevésbé volt érzékelhető, az E-800 mintha kissé tessék-lássék szólaltatta volna meg a lemezt jelezve, hogy számára ez már azért rangon aluli, ő akusztikus hangszerekkel felvett, komplex, nagyzenekari művekkel érzi igazán elemében magát.

Meghallgatás - stream

A meghallgatás ezen része volt az, amihez eleve bizonyos prekoncepciókkal álltunk. Nem vitatva a stream szolgáltatások létjogosultságát, ezesetben igen plasztikusan bebizonyosodott, hogy ha valaki komolyan veszi a zenehallgatást, akkor ez a formátum egyszerűen nem felel meg az elvárásoknak. (Itt jelezzük, hogy TIDAL Master/HiFi minőségben hallgattuk zenéinket) Egyrészt a tér és a pontosság is csorbát szenvedett, míg a hang melegségének nagyrésze is eltűnt, hideg, a megszokottnál szúrósabb hangot kaptunk, amiből néha kiérződtek digitális felhangok is. Megállapítottnk, hogy ez egyszerűen nem az a kategória, ahol a streamek tulajdonságai még beleférnek, annak ellenére, hogy mint utóbb kiderült, az E-800 előfoka igen nagyvonalúan igyekezett kisimítani, valamelyest elfedni e hiányosságokat. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ezt vajon miből gondoljuk, erre máris magyarázatot adunk. A Lindemann streamer ugyanis használható előerősítőként is, míg az E-800 lehetőséget ad végfokként történő felhasználásra. Hosszabb távon hallgattuk a készülékeket, kísérletező kedvünk sem lanyhult, így kipróbáltuk ilyen kiépítésben is rendszerünket. DSD és PCM formátumokkal nem tapasztaltunk valódi változást, viszont a streamek esetében azonnal feltűnt, hogy az eddigieknél jóval hidegebb és szúrósabb a megszólalás. Az E-800 előfok szekcióját visszaillesztve viszont ezek nagyot csökkentek, nem voltak oly feltűnőek vagy zavarók, mint kizárólag a Lindemann előfok használatával. Emiatt határozott véleményünk alakult ki, miszerint az E-800 előfoka bizony sok mindent kisimít, ha nem a legmagasabb minőségű forrásanyagot kapja. Ez is egy jó pont az E-800-nak, ugyanakkor megjegyeztük, hogy vele nem illik ilyet tenni, ki kell szolgálni a lehető legmagasabb szinten, hogy kibontakozhasson.

Összegzés

Az Accuphase E-800 tesztje és hosszabb tartamú nálunk tartózkodása - amit ezúton is köszönünk a forgalmazó Stream Audio-nak - nagy hatással volt rutinos füleinkre és érzékeink összességére. Véleményünk szerint kimondható, hogy bár az E-800 nem válogatós darab, mégis leginkább szimfonikus és akusztikus zenékkel érzi magát leginkább elemében. Ez érthető is, hiszen ezekben a zenékben jelennek meg leginkább azok az apró, finom részletek, amikért érdemes beruházni ilyen kategóriájú eszközökbe. Egyszerűbb zenékkel nem igazán tudja kifutni magát, még az elektronikus stílust nem kedveli különösebben. Gyanítható emögött a gyártói szándék: az E-800-at egyszerűen nem erre tervezték, hanem arra, hogy minden szólamot szépen kibontson, de közben tartsa koherensen a nagyzenekart, arra, hogy mikrodinamikák és felharmonikusok egész garmadáját szabadítsa hallószerveinkre, valamint, hogy megmutassa az egyes hangszerek testét, érzékeltesse a vonó minden egyes rezdülését a húrokon. Ilyen gyönyörű produkciókhoz viszont nagy szüksége van egyrészt megfelelő további komponensekre, valamint kiváló - hangsúlyozzuk KIVÁLÓ - minőségű forrásanyagokra. Ugyanis hiába tesz meg mindent az erősítő előfok szekciója annak érdekében, hogy mindenféle minőségű forrásanyagból a lehető legjobbat hozza ki; éppen azok az apróságok vesznek el, amik miatt értelmezhető lehet egy alsó-középkategóriás újautó árát integrált sztereó erősítőre költenünk. Azonban ha megfelelő minőségű forrással, és komplex, akusztikus zenékkel tápláljuk, úgy olyan megszólalást kínál, amit bátran nevezhetünk páratlannak - ráadásul tiszta A osztályban. Amennyiben igazán komoly, MNO (Money No Object - a pénz nem számít) filozófia alapján építünk rendszert, mindenképpen érdemes számba vennünk az Accuphase csúcs integráltját, különösen ha elsősorban klasszikus, nagyzenekarra írt zenéket hallgatunk.

1 2

Következő oldal >