Yamaha Aventage BD-A1060 Blu-ray lejátszó teszt
Fókuszban a hangminőség
2016. október 13., csütörtök, 10:25
Yamaha audio lejátszó hifi házimozi Blu-ray CD-jelátszó lejátszó teszt Yamaha teszt Blu-ray lejátszó Blu-ray lejátszó teszt Yamaha Blu-ray lejátszó
Az online és hálózati tartalomelérés rohamos és megállíthatatlan terjedése miatt valószínűleg már túl vagyunk az optikai korongokat játszó készülékek fénykorán. Temetni persze egyáltalán nem kell ezt a kategóriát. Egyrészt várjuk ki, hogyan alakul a 4K Blu-ray lejátszók és lemezek piaca, másrészt mindig lesznek olyan zene és filmkedvelők, akik szeretik fizikailag is a kezük közé venni a megnézendő/meghallgatandó albumot. Ezért még mindig érdemes közelebbi ismeretséget kötni egy-egy karakteres készülékkel, főleg ha az olyan ígéretes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Yamaha Aventage sorozatába tartozó BD-A1060.
Ritkább modellváltás, nagyobb léptékű fejlődés
A Yamaha már jó pár éve, három különböző kategóriában képviseli magát a Blu-ray lejátszók piacán. Két készülék (egy belépő- és egy középkategóriás) az RX házimozi erősítő családhoz illeszkedik, a legkomolyabb tudású pedig (jelenlegi tesztalanyunk, a BD-A1060) az Aventage sorozatba tartozik. Ezekkel a típusokkal a házimozi erősítőihez képest ugyan érezhetően szűkebb választékot kínálnak, de a három eltérő szintű készülék közül nagy valószínűséggel mindenki megtalálhatja a számára megfelelő tudású (és árcédulájú) komponenst. Ugyanakkor nem csak a kínálat, hanem a modellváltás gyakorisága is ritkább, mint az erősítőké. Általában kétévente dobja a frissített lejátszókat piacra a Yamaha, de esetünkben úgy tűnik érdemes volt várni, annyi újdonságot tartalmaz elődjéhez képest a BD-A1060.
Előtérben az újdonságok
A fejlesztés egyaránt érintette a videó és az audió jelfeldolgozást, mindkét téren jelentősen növekedett a készülék tudása. Videó felkonvertálási képessége napjaink elvárásainak megfelelően már egészen 4K-ig terjed. A felskálázás működik akár lemezről, akár a készülékére csatlakoztatott háttértárról való lejátszás esetén, bármilyen (480i-től 1080p-ig) felbontású forrásjel esetén.
A hangminőség finomítása érdekében végzett módosítások még bőségesebbek. A készülék különlegessége az újonnan bevezetett, dedikált CD-lejátszási üzemmód. Ekkor 20 %-kal csökkenti a lemez fordulatszámát, így redukálja a gyors pörgés által keletkező rezonanciákat, és növeli az adatkiolvasás pontosságát. Ezen kívül lekapcsolja a videó áramköröket, hogy minél kevesebb elektronikus zaj érje a hangfeldolgozást végző modult. Ilyenkor a HDMI kimeneten is csak audió jelet ad ki a készülék, a TV képernyője helyett csak a frontoldali kijelzőre hagyatkozhatunk. A jobb hangminőségért ez nem nagy veszteség, az egyetlen hiányosság, hogy ebben az esetben le kell mondanunk a CD-text információk megjelenítéséről. További újdonság a csatlakozási lehetőségek bővítése. A hátoldalon, a szokásos HDMI, optikai, koaxiális és sztereó RCA aljzatok mellett rögtön szembetűnnek a szimmetrikus XLR kimenetek. A Yamaha ezzel nem is titkoltan a magasabb kategóriás erősítők mellé (is) szánja a BD-A1060-at, mint pl. házon belül a CX-A5100 házimozi processzor és MX-A5000 házimozi végfok, vagy az A-S3000 sztereó erősítő.
Módosult a készülék belső felépítése is: elődjéhez képest jóval masszívabb konstrukciót alakítottak ki. A lemezmeghajtó mechanika egy nagy stabilitást biztosító acél alaplapon nyugszik. Ez a megoldás szintén a nemkívánatos rezonanciák csökkentését szolgálja.
A tápellátást biztosító panelt az audió áramköröktől szeparáltan, mágneses árnyékolással ellátva helyezték el. A bőkezűbb anyagfelhasználásnak köszönhetően az újgenerációs készülék hozzávetőleg 30 %-kal lett nehezebb, mint elődje volt. Természetesen nincs közvetlen összefüggés egy készülék súlya és hangminősége között, de egy korrektül összerakott, fémházú berendezés mindenképpen bizalomgerjesztőbb benyomást tesz ránk, mint egy nyeklő-nyakló műanyag dobozba pakolt elektronika.
További tulajdonságok
Miután kipipáltuk a legjelentősebb friss fejlesztéseket, nézzük, milyen további képességekkel rendelkezik a BD-A1060? Megjelenése, igényes kivitele hozza azt a szintet, amit egy Aventage sorozatba tartozó készüléktől elvárhatunk. Elegáns, alumínium előlapja ívelten fut be a kijelző műanyag ablaka alá, ugyanazt a dizájn megoldást alkalmazva, mint az RX-A típusú házimozi erősítők.
Univerzális lejátszóként kompatibilis szinte az összes optikai koronggal, ami az otthonokban fellelhető a több évtizede bővülő gyűjteményekben: 3D és 2D Blu-ray, DVD, Videó CD, CD, HDCD és SACD. Nem csak a műsoros, hanem az írható lemezek támogatottsága is széleskörű, felismeri a "pluszos", "mínuszos", egyszer írható, újraírható, egy és kétrétegű lemezeket is. Ugyanakkor egyszerű mezei lejátszóként nem igazán tudna sikeres lenni a piacon, képességei túlmutatnak ezen az alapfunkción. Helyi hálózathoz LAN kábeles összeköttetés mellett WiFi-n keresztül is csatlakozhat (WiFi Direct módon is).
DLNA kompatibilis, így a különböző audió és videó média fájlokat nem csak írható lemezekről, a front- vagy hátoldali USB aljzatra csatlakoztatott háttértárakról, hanem helyi hálózati megosztásról is elérheti. Az USB esetén pozitívum, hogy a FAT16/32 formázású memória kulcsok mellett az NTFS könyvtárszerkezetű merevlemezeket is felismeri a készülék. Internet kapcsolat esetén támogatja a BD Live tartalmak elérését. A vezeték nélküli kapcsolódási lehetőségek nem merülnek ki a WiFi-ben, a BD-A1060 Miracast kompatibilis, mobil eszközről tükrözött videó vagy kép tartalmakat tud megjeleníteni a TV képernyőjén. A vezérlése is megoldható tabletről vagy okostelefonról, az Android és iOS készülékekre letölthető AV Controller alkalmazás segítségével.
A hangdekódolást 192 kHz/32 bit felbontású DAC végzi. Támogatja az összes nagyfelbontású Dolby és DTS audió formátumot, a veszteségmentes állományokat (FLAC, ALAC, WAV) pedig egészen 192 kHz/24 bit felbontásig kezeli. A DSD fájlformátumoknál már nem csak a 2,8 MHz-es, hanem az 5,6 MHz-es mintavételezésűeket is le tudja játszani.
Használat közben
Pár hét eltéréssel, egy évvel ezelőtt volt szerencsénk találkozni tesztalanyunk elődjével, a BD-A1040 típusú lejátszóval. Akkor szerzett tapasztalatainkat visszaidézve, most már rögtön az üzembe helyezés első pillanatában feltűnő volt, mennyivel gyorsabban reagál ez a készülék a távirányító, illetve a frontoldali nyomógombok utasításaira. Az előző generációs modell hang- és képminőségével meg voltunk elégedve, viszont rendkívül bosszantó volt, hogy be- és kikapcsoláskor 4-5 másodperc is eltelt, mire megváltozott a kijelzőn a felirat, mutatva, hogy vette az utasítást. A mai felgyorsult világban ez a rövidke idő is egy örökkévalóságnak tűnik, azt a benyomást kelti, mintha nem működne a készülék. A jelenlegi, 2016-os modell, viszont már ahogy kell, késlekedés nélkül, rögtön végrehajtja az utasításokat.
Menürendszere a már ismert szép grafikájú, jól áttekinthető. Az előlapi nyomógombok könnyen, határozott kapcsolásérzéssel működnek, a lemeztálca gyorsan jár, bár lehetne egy kicsit halkabb. A lemezbeolvasás szintén gyorsan megtörténik.
Az USB aljzatra csatlakoztatott hordozható HDD-ről akadás nélkül játszotta az MKV konténerbe csomagolt videó állományokat. Ami különösen dicséretes, hogy hibátlan magyar ékezetekkel jelenítette meg a fájl mellé másolt srt feliratokat is, még a legkényesebbnek számító hosszú "ű" és "ő" karaktereket is. Zenei (FLAC, DSF, stb.) állományok esetén, a TV képernyőjén teljes körűen megmutatta a fájlba csomagolt meta-adatokat (szám címe, album és előadó neve, zenei stílus, stb.).
Kép és hangminőség
James Bond küldetései közül a Spectre - A Fantom visszatér Blu-ray változatával indítottunk. A Mexikóvárosban zajló nyitó jelenetben a sárgás-barnás színvilágot élénken, ragyogó tónusokkal adta vissza. A főleg ritmus hangszerekre épülő aláfestő zenét lendületesen, de kellő zaklatottsággal, az eljövendő akciót előrevetítve szólaltatta meg. Az összeomló ház robaja nem durvaságával, hanem kimunkáltságával ragadta meg a figyelmünket. Később, Q és Bond párbeszédét visszafogottsága ellenére is karakteresen, jól érthetően tolmácsolta. Újra a képminőségre koncentrálva, az apró részleteket is precízen, elmosódottság nélkül tárta fel. Jó minőségű Full HD forrásanyagról minden esetben borotva (és nem tű!) éles képet kaptunk. A Man of Steel (Az acélember) moziban, ahol Superman végre nem pizsama felsőben akciózik, a ruha textúrája egy kis túlzással szinte 3D-s plasztikussággal és kidolgozottsággal jelent meg.
Zenei anyagon - még az optikai korongok elővétele előtt - USB háttértárról, DSF formátumban a Pink Floyd: Dark Side of the Moon album volt az első. A BD-A1060 kiváló alapanyagból kiváló előadást prezentált. A nagy dinamikai ugrásokat kifogástalanul közvetítette. A Time c. szám kezdetekor az óraütések reprodukálásakor a rugók hangjának lecsengése és utózengése olyan élethűen történt, hogy szinte látni véltük az acél és réz szerkezetek működésnek legapróbb mozzanatát is. Duke Ellington SACD-je már nem nyújtott ilyen maradéktalan élményt, de ez inkább a kissé dinamikátlan felvétel, mint a lejátszó rovására írható. Hiába a nagyfelbontású lemez, ha a felvétel minősége miatt nem hozhatja a legjobb formáját. Ennek ellenére az In a Sentimental Mood számban a zongora könnyeden világos játéka transzparens és természetes hangzásával kellemes perceket szerzett nekünk. Audiofil lemezről Allan Taylor gitárjátéka a Colour to the Moon-ban már kárpótolt minket az előbbi hiányosságokért. Széles sztereó tér, és villámgyors tranziensekkel színezett (de nem elszínezett!) hangszerek jellemezték nem csak ezt, hanem az összes többi számot is. A megpendített gitárhúrok hangja visszaidézte a Pink Floyd album anyagszerűen realista megszólalását.
A készüléket minden létező módon (HDMI, optikai és koaxiális hang, RCA analóg) csatlakoztattuk az erősítőhöz. Lejátszás közben az egyes bemeneteket váltogatva, a digitális átviteli módok között nem találtunk észlelhető különbséget. Kérdéses, mi lett volna az eredmény, ha legalább egy nagyságrenddel drágább, nagyobb felbontású audió láncba illeszkedik a lejátszó. Az analóg módnál viszont a legtöbb esetben hallottunk apró eltérést. Ez nem volt túlzottan jelentős, függött az éppen hallgatott zeneszámtól is (főleg akusztikus hangszereknél lehetett tetten érni), de ahol jelentkezett, ott a változás jellege mindig konzekvensen ugyanabba az irányba mutatott. A gitárhang levegősebbé vált, az énekes egy kis lépéssel közelebb került hozzánk a korábbi pozíciójához képest. Visszaváltva a digitális jelútra, az egy kicsit laposabbnak, szürkébbnek tűnt, de mindig csak közvetlenül a visszakapcsolás után, egy kis idő elteltével már éreztük kifogásolhatónak. Ez mindenképpen a BD-A1060 DAC moduljának színvonalát dicséri. Feltétlenül érdemes minél több összeköttetési módot kipróbálni a számunkra kedvező hangzás megtalálása érdekében.
Összegzés
Kezdjük a jó hírrel, a sok újdonság ellenére a készülék ára alig lett magasabb, mint amennyibe az elődje került. Ebből egyenesen következik, hogy remek ár/érték aránnyal rendelkezik. Univerzális képességeinek, valamint jó hang és képminőségének köszönhetően bátran rábízhatjuk zenei és filmgyűjteményünk kezelését. Egyes funkcióit különállóan vizsgálva biztos találnánk nála jobb készülékeket (dedikált CD-, illetve hálózati médialejátszó), de így összességében ennyi pénzért, ilyen funkcionalitással, a megismert kivitelezési minőségben és elegáns megjelenéssel egy nagyon szimpatikus készüléket ismertünk meg a személyében.