TEAC PD-301DAB-X CD-lejátszó teszt

2025. február 17., hétfő, 19:10

TEAC audio hifi lejátszó CD-lejátszó TEAC hifi TEAC teszt TEAC CD-lejátszó CD-lejátszó teszt

A japán TEAC már évtizedek óta éllovasa a mini és midi komponensek gyártásának. Készítenek belőlük tulajdonképpen mindent, ami szem-szájnak ingere, mi most mégis maradunk egy relatív egyszerű komponensnél a PD-301 által, ami egy CD-lejátszó. Hogy miért? Mert egyszerűen nagy rá az igény.

Kicsit régimódi kis mindenes

A termék pontos megnevezése TEAC PD-301DAB-X, tehát a lejátszót FM és DAB tunerrel is felszerelték, azonban, mint az tudjuk, hazánkban a DAB szolgáltatás pár éve sajnos már megszűnt, ezért ebben az esetben elegendő azt megemlítenünk, hogy tartalmaz egy FM tunert is, aminek a segítségével foghatók rádióállomások, ám a megjeleníthető információkról sajnos le kell mondanunk. Térjünk ezért inkább a teljes körűen kihasználható funkciókra, amelyekből azért akad pár.

A központi elem a CD-lejátszó, ami a készülék kis termetéből adódóan nem lemeztálcát, hanem nyílást kínál, aminek számtalan előnye van. Gyorsan betölt és beolvassa a lemezt, a lejátszás automatikusan elindul, a meghajtó mechanikát pedig elsősorban professzionális felhasználáshoz tervezték, tehát minden bizonyára itt is remekül fog szerepelni. A PD-301 lejátssza a gyári és írott lemezeket, és még az MP3 vagy WMA fájlokat is, de jelforrásként USB portot is találunk, ami az AAC és WAV formátumokat képes kezelni. A kék hátterű és fehér karakteres LCD kijelző kétsoros, és megjeleníti az MP3, WMA és AAC fájlokban található ID3 címkét, a dal címét és az előadó nevét is. A minőséghez szorosan kapcsolódik a 32 bites Burr-Brown PCM5142 DAC, ami egy ilyen kategóriájú készüléknél nagyon is becsülendő és tisztességes.

A TEAC készülék a gyártótól megszokottan alumíniumból készült, ami megfelelő merevséget biztosít, minimalizálva a nem kívánt rezgések káros hatását a hangminőségre. Alig 2 kg a tömege, amit széles lábak tartanak, így remek a súlyelosztás, ezért az íróasztalon kívül hifi állványon is megállja a helyét még akkor is, ha vaskos, ezáltal nehezebb kábeleket használunk az összekötéshez. A klasszikus tápkábelről ugyan le kell mondanunk, hiszen 12 V-os külső adaptert alkalmaztak a tervezők, de ez a megoldás már megszokottnak tűnhet, főleg annak a tükrében, hogy más gyártók is élnek ezzel a megoldással, és remekül működik.

A PD-301 előlapján tehát a már említett slot in nyílás, a kétsoros kijelző és USB aljzat mellett az alapvető funkciógombok is megtalálhatók, de a teljeskörű és kényelmesebb vezérléshez úgynevezett "kártya típusú" távirányítót mellékeltek, ami egyértelműen egyszerű kis darab, de könnyen kezelhető, és biztosan nem fárad el a kezünk a tartása során. Nem beszéltünk még részletesen a hátlapról, ahol sztereó analóg kimenetet találunk, továbbá FM antenna csatlakozót, valamint digitális koaxiális és optikai kimenetet is. Az utóbbiak a CD mellett a tuner hangját is tudják továbbítani, aminek formátuma 44,1 kHz/16 bites, függetlenül az eredeti forrás felbontásától.

A PD-301 megjelenése fekete vagy ezüstszínben klasszikus TEAC, tehát bármennyire is kisméretű, minőséget sugároz magából, a frontoldal nem zsúfolt, minden logikusan van elhelyezve, a beüzemelése, majd a kezelése pedig kézenfekvő. Parasound erősítőnkkel, Focal hangfalainkkal és QED valamint VIABLUE kábeleinkkel kötöttük össze, amelyek ugyan magasabb kategóriát képviselnek, de azok alapos ismeretében el tudtuk azt bírálni, hogy a 200 ezer forint alatti mini készülék mennyire versenyképes, akár a hasonló árú, de szabványos méretű társai mellett is.

Kis méretből igazi érték, tehát a TEAC ismét bizonyít

A kis TEAC PD-301 beüzemelése nem hinnénk, hogy bárkin kifogna. Mi is egyszerűen beillesztettük az említett rendszerünkbe, kiválasztottuk a forrást, majd jött a zenehallgatás, mert a készülék a CD-t gyorsan beszippantotta, a beolvasással sem bajlódott sokat, ahogyan a cserék is gyorsan megtörténtek. Hosszasan bejárattuk a meghallgatás előtt, ami elengedhetetlen, majd jött az éles meghallgatás, ami nagyon kellemes perceket szerzett nekünk.

Mielőtt leírnánk a véleményünket, azt is megosztjuk, hogy szerintünk ki gondolkodhat ilyen jellegű kis készülékben. Természetesen az, akinek a hasonló méretű TEAC láncából már csak egy ilyen jellegű lejátszó hiányzik, valamint azok is, akik mondjuk egy Bluetooth rendszerhez szeretnék csatlakoztatni, így akár az íróasztalon is könnyen elfér. Elsősorban fiatalokat célozhattak meg vele, akik ismerkednek ezzel a formátummal, esetleg örököltek valakitől egy gyűjteményt, és szeretnék élvezni a klasszikus ezüst korongokon lévő zenéket. Jóleső érzés leírni azt már az elején, hogy a PD-301 hiába olcsó kis készülék, nagyon tisztességesen helytállt, így a leírt céloknak minden bizonnyal meg fog majd felelni.

Dire Straits dallal indítottunk, a TEAC meg bátran állt neki a prezentálásának, amolyan kiegyensúlyozottan, szerényen, de remek arányokkal, dinamikusan. Nagy múltja van a cégnek a CD-lejátszók készítésében, és bár itt még nem került bevetésre a híres VRDS-futóművük, a jelenleg használt, annál jóval egyszerűbb mechanika is nagyon profin végezte a dolgát. A jelek kiolvasásában - figyelembe véve a kategóriáját - nem találtunk hibát, minden zökkenőmentesen, olajozottan működött, amihez a beépített DAC is vele egyenrangú minőséget nyújtott. Klassz érzés volt hallgatni a kellemes, melankolikus rockot, hiszen nem használt semmi kiemelést, minden gördülékeny és szórakoztató volt. Kihozta a dalokból a hangulatot ugyanúgy, mint a tempót, ezáltal biztosítva elég minőségi talpalávalót számunkra.

Schubert szerzeményeinél sem lehetett bizonytalanságot tapasztalni, a dinamikát is képes volt szépen kiemelni, ahogyan a kísérőmuzsikusok is lazán hullámoztak. A zongora meglepő természetességgel jelent meg, nem volt benne semmi feszengés és torzulás sem, az összkép kissé andalító, igazán kellemes volt. Fátyolosságot sem tapasztaltunk, ahogyan színezést sem, mindent a helyére rakott a PD-301, amolyan diadalittasan, de nem öntelten. Korábban volt már a kezünk között ilyen méretű készülék a TEAC-tól, ezért igazán nem lepődtünk meg mindezen, inkább elégedettek voltunk, hogy a cég továbbra sem hanyagolja el ezt a szegmenst. Kár és felelőtlenség is lenne, hiszen az évtizedek alatt stabil pozíciót sikerült szerezniük.

Jan Garbarek szaxofonja melegen vált le a hangfalakról, olyan fiatalosan jelent meg a szobában, a lendület mellett kellő alázatosságot is nyújtott. Máshogyan nem is szabad egy ilyen jellegű zenéhez nyúlni, a megfelelő prezentációját inkább magasabb árfekvésű készülékek tudják nyújtani. Nem tapasztaltunk hiányérzetet, hiszen nem sikerült kizökkenteni, a hűvös hangulatot sem tolta túl, és a remek zenész társaira is kellően odafigyelt. Olyan hangzást nyújtott, amit elvárhatunk, de nem minden esetben kapunk meg ennyi pénzért, ami manapság soknak nem számít. Bennünk is megvan továbbra is az a kétely, hogy miért válasszunk ilyen kicsi készüléket, és nem normál méretűt, hiszen a fizikum akkor lenne egálban a hallottakkal, de ezt a kettősséget ismét gyorsan sikerült a sutba dobnunk, mert a PD-301 nem engedte azt, hogy a méretére figyeljünk a hallgatása közben, lelkesedésének hála.

A mi lelkesedésünk sem hagyott alább, pedig áttértünk a jazzre Petrucciani triója által, ami azért jelenthet kihívást ennek a kategóriának. Egyedül a nagybőgő mélységében éreztünk némi hiányt, amit a játékosságával könnyedén kompenzált, és még a zene lényegébe is elég szépen belelátott. A díszítéseket lazán hozta, még a dobos apró leütéseit is pontosan jelenítette meg, a seprű pedig finoman kísérte a ritmust. A zongorahang bizony feszegette a kategória határait, hiszen az ujjak gyorsan mozogtak a billentyűkön, de még igazán virtuóz részleteknél sem volt gond azok kibontásával. Bár nem vitt el minket se Montreaux-be, se Tokióba a készülék hangzása, de egy kis jazzklub könnyedén megjelent, csak az Európai Uniós elvárásoknak eleget téve, füstmentesen.

Világzene jött ezután hatalmas kórussal, nagy leütésekkel, és a zenészek Kánaánjával, amit a PD-301 ismét ügyesen oldott meg. Nem mosta össze a sok embert a színpadon, mindegyiküknek elegendő teret volt képes adni, és a pontos, dallamos játékukra is megfelelő figyelmet tudott fordítani. Ez a kvalitása nagyobb hangerőn is megmaradt, stabil tudott maradni, és az örömzenélést tisztán, frissen átadni. A mélytartomány alját találtuk egy kicsit kevésnek, itt jól jött volna még némi dögösség és öblösség, de a megfogottságának hála a minőségből egyáltalán nem veszített. Az előadás monumentalitását nem volt képes maradéktalanul elénk tárni, de azt sem állíthatjuk, hogy erőlködött, csak némi stabilitás még jót tett volna ennek a műfajnak.

Bluesrockon viszont ismét teljesen a helyére került minden, a ritmusgitár szépen, tisztán, követhetően szólalt meg, és Hooker hangjában is ott volt az erő. Petrucciani zenéjéhez hasonlóan itt is csak némi plusz feeling hiányzott, de cserébe megkaptuk az összes részletet, az apró csettintéseket, és finom húrrezdüléseket is. Nem volt felületes, halvány vagy erőtlen a muzsika, nagyon jól sikerült levennie azt is, amikor a gitár kicsit jobban belendült, és az énekes is közelebb hajolt a mikrofonhoz. Remek tempót biztosított itt is a zenének, odafigyelt a dinamika folyamatosságára és a lendületre, izgalomra is. Egyszóval szórakoztatóan, ugyanakkor stabilan viselkedett ezen a téren is, kicsit felfrissítve a régi felvételt, ami valamilyen szinten jót is tett neki.

Összegzés, végszó

A TEAC PD-301-et alapvetően lehetne régivágású készüléknek nevezni, hiszen eredendően egy CD-lejátszó, amire tudunk külső meghajtót illeszteni, a beépített rádió használata meg sajnos idehaza korlátokhoz van kötve. A hangja mégis lazán felveszi a versenyt a konkurenciával, hiszen a cégnek az ilyen méretű elektronikák gyártása terén már nagy múltja, ezáltal rengeteg tapasztalata van. Nem is élnek hangzatos szöveggel a bemutatása kapcsán, pedig könnyedén megtehetnénk. A PD-301 hangzása nagyon friss, dinamikus, lendületes, barátságos, szellős és kiegyensúlyozott. Ezek a jelzők minden zenei stíluson megmutatták erényüket, csak néha esett volna jól még némi dögösség, vagy temperamentum, de a TEAC inkább a remek balanszra, stabil összképre fektette a hangsúlyt. Nem kell a méretétől megijedni, bár az is biztos, hogy sokan pont amiatt fogják majd őt választani. Remek hangú kis masina, ami bebizonyította azt, hogy a TEAC miniben továbbra is ugyanolyan megbízható készülékeket tud gyártani, mint normál méretűben, és ez rengeteg embernek szerezhet örömet.

1 2

Következő oldal >