Rotel CD14MKII CD-lejátszó teszt
2022. március 4., péntek, 00:15
Rotel audio hifi lejátszó CD-lejátszó Rotel hifi Rotel teszt Rotel CD-lejátszó CD-lejátszó teszt
A Rotel termékfrissítéseiről nemrég egy híranyag formájában tájékoztattuk a Kedves Olvasóinkat. Egy sztereó erősítő és két CD-lejátszó MKII változata került nemrég a piacra, amelyek közül mi most a CD14MKII-t mutatjuk be. Igen, egy CD-lejátszó tesztje következik, semmi másé, hiszen az ezüst korongok még mindig a zenehallgatók legféltettebb kincsei közé tartoznak.
Vérfrissítés a mindenki számára elérhető és mindenkinek szánt kategóriában
A japán Rotel 60 éve készít erősítőket, bő 30 éve CD-lejátszókat. A CD népszerűsége az utóbbi időben visszaesett, ahogyan a vinylé és a vezeték nélküli jelátvitelé megnőtt. Ez valamilyen szinten érthető is, hiszen a Bluetooth kapcsolatok egyre jobbak és kényelmes a használatuk, a fekete korongok az analóg zenehallgatást próbálják ismét a mindennapjaink részévé tenni. A CD valahol a kettő között foglal helyet, hiszen fizikai hanghordozóról van szó, a minősége továbbra is képes bármelyiket felülmúlni. Hogy ez merész kijelentés-e a részünkről? A válasz egyértelmű nem. A Bluetooth kapcsolat akkor ér igazán valamit, ha legalább a jelforrás eredeti, tömörítés mentes, a vinyl akkor igazán kiváló, amikor az eredeti mesterszalagról kerül nyomásra, ami elég ritka, ráadásul műfajfüggő, hiszen elsősorban jazzrajongóknak kedveznek ezzel az eljárással. Nagyon jó dolog, de nem csak ezt a stílust szeretjük. CD-n viszont elérünk mindent, főleg Japánban remasterelik folyamatosan és gondosan a régebbi felvételeket, amelyekhez korszerű lejátszókat is illik gyártani.
A Rotel a CD14-et 5 éve dobta piacra, és bár második volt a termékpalettájukon, még mindig elérhető áron, bő 200 ezer forintért nyújtott friss, lendületes hangot és megbízható megépítést. A CD14MKII a tavaly bemutatott CD11 Tribute és az RCD-1572MKII között helyezkedik el, az ára jelentősen nem nőtt meg az elődhöz képest, ahogyan a külsejében sem találunk változást, hiszen az MKII-es darabok esetében inkább a belső finomításokon volt a hangsúly. A Rotel CD14MKII tehát maradt alumínium házában, ami lehet fekete- vagy ezüstszínű, bal oldalra az üzembe helyező, a jobb felére a funkciógombok kerültek, a kijelző és a lemezfiók maradt középen.
A kétsoros kijelző alapvetően mutatós és jól olvasható, valamint informatív, de véleményünk szerint picivel szélesebb is elfért volna. A karakterek viszont élesek, távolról is jól olvashatók, tehát alapvetően egy szavunk sem lehet.
A középmechanikás fiók gyorsan reagált, súrlódást nem hallottunk, és a beolvasás is gyorsan megtörtént. Az alsó felfüggesztésnek köszönhetően a készülék alja továbbra is kicsit kidudorodik, de még mindig feljebb van, mint a négy darab műanyagból készült láb.
Belül a Rotel a tápegység megújításával és az újonnan hangolt akusztikus komponensekkel igyekezett elérni a hang pontosabb, gazdagabb, valódi és részletgazdag visszaadását, a DAC a Texas Instruments prémium 32 bites gyártmánya, amihez független tápegység tartozik, amelyek kiküszöbölik a nem kívánt torzítást, és leválasztják a motorvezérlőket az érzékeny hangáramköröktől, csökkentve a zajt és a torzítást.
A CD14MKII hátulján a márkán belül már megszokott képet találjuk, hiszen az analóg kimenet mellett digitális is fogad minket, tehát a készülék szimpla futóműként is üzemeltethető. Az RS-232, a 12 voltos trigger és Rotel LINK segítségével cégen belüli komponensekkel illeszthetjük össze, ami lehet tuner, de streamer is, valamint mindezek együttes vezérléséhez elegendő egy rendszer-távvezérlő, használata egyszerű, köszönhető ez a megfelelő méretének és a gombok logikus elhelyezésének.
A hálózati kábel cserélhető, bár a készülék dobozában ebből találunk egy hétköznapi, de abszolút megbízható "drótot". A szintén mellékelt sztereó RCA kábel sajnos egyszerűbb nem is lehetne, ezáltal csak szükségmegoldásként tudjuk ajánlani, ezért inkább úgy tekintsünk rá, mint egy gesztusra a gyártótól.
A bő 6 kg-os készülék kivitele tökéletes a kategóriáján belül, ahogyan az anyaghasználat is, de ezt a Rotel-től már megszoktuk az elmúlt évtizedek alatt, így tényleg stabil szereplőnek tekinthetjük őket a hifi világában.
Csak egy remek CD-lejátszó az audiofil kategória belépő szintjén
A Rotel CD-lejátszót a nálunk már klasszikusnak tekinthető Parasound elő és végerősítő párosunkkal, és Rotel A14MKII sztereó erősítővel, valamint QED és VIABLUE kábelekkel kötöttük össze, a segítségünkre volt Focal Profile hangdobozunk, valamint egy pár Xavian hangfal, és mi sem természetesebb, hogy hosszas bejáratás előzte meg a szeánszunkat.
A Rotel CD14-et korábban az akkor aktuális A12 integrált sztereó erősítővel együtt hallgattuk meg, és szánjuk-bánjuk, de az utóbbi kapott nagyobb szerepet a cikkben, pedig a lejátszóra sem lehetett semmi panaszunk. Most, hogy megérkezett az utód, igyekszünk kiköszörülni ezt a csorbát, annak ellenére, hogy sokaknak meglepő lehet, hogy egy ilyen kategóriájú, már sokak szemében elavult technológiát használó jelforrásra külön fejezetet szánjunk, főleg annak a tükrében, hogy nincs benne USB DAC, és Bluetooth kapcsolattal sem rendelkezik. Számunkra viszont külön öröm, hogy ismét egy olyan modell került a szerkesztőségünkbe, ami nem akar más lenni, és nem is akar többet nyújtani, mint ami.
Úgy gondoljuk, hogy a középkorosztály még mindig ezt a formátumot használja a leggyakrabban, és a trónörökösöknek sem árt, ha megtudják, mi volt forradalmi a nyolcvanas években, és a mai napig életben tudott maradni. CD-ket továbbra is gyártanak a világ minden szegmensén, főleg Japánban van nagy keletje, ahol a különböző formátumokból is folyamatosan jut a piacra. Egy japán nyomású korong ráadásul minden esetben jobban szól, mint az európai, még a booklet minősége is mérföldekkel meghaladja azét, amit nálunk a boltok polcain megtalálunk. Kézenfekvő ezért, hogy a Rotel időnként új modellel áll elő ezen a téren is, és bár a megújult MICHI sorozatban már nem találunk belőlük, azért az audiofil kategóriában még mindig mély nyomot képesek hagyni.
A CD14MKII ezt a szintet még csak alulról közelíti meg, de az ára is több, mint baráti. Ritka holló, de nem igazán fehér, hiszen akár a Távol-Keleten, akár Angliában a mai napig folyamatosan rukkolnak elő ebben a kategóriában CD-lejátszóval, mert egyszerűen van rá igény, és ez egy jó dolog. Mindenki számára elérhető, megfizethető, de már nem a belépő szinttel van dolgunk, hiszen tudatos fejlesztéseket tartalmaznak, ha nem is forradalmikat.
A Rotel ezzel a hifi komponenssel egy olyan darabot szeretett volna megalkotni, ami kiszolgálja azokat a zenehallgatókat, akik megbízható, és jó minőségű jelforrást keresnek, és a hallottak alapján ez sikerült is nekik. A CD14MKII nem csupán a külsejét és felépítését tekintve hordozza a cég sajátosságát, hanem az előadásában is, amiben nem hallottunk semmi kiemelkedőt, viszont hiányosságot sem. Egyszerűen minden rendben van. Az előd jól sikerült, ezért felesleges is lett volna a teljes készüléket átalakítani. A dizájn friss, letisztult, divatos, ugyanakkor időtálló is, ahogyan a hangja is. Van benne lendület, kellő levegő és energia, de még a nagyok nyugalmából is jutott bele egy csipetnyi.
A lemezek beolvasása átlagos sebességű, utána viszont stabilan, gondosan bánik féltett lemezeinkkel. A 32 bites DAC remek formában van, ezért a nagyfelbontású felvételeket is szépen ábrázolta, és bár az SACD-nek csupán a hibrid rétegét képes beolvasni - a Rotel sosem volt SACD párti -, azokkal gondosan bánik. Ebben a kategóriában találkoztunk már olyan modellel, ami elég sűrű hanggal volt megáldva, de olyannal is, ami kizárólag a részletekre figyelt, ezáltal látványosabb volt a prezentációja. A Rotel-nek ismét sikerült megtalálnia az arany középutat, tehát mindkettőből eleget nyújt, ám a hangsúly a balanszon marad.
A meghallgatásunk alatt most is elmaradhatatlan volt a Dire Straits zenéje, de elidőztünk Meat Loaf Bat out of Hell albumánál is egy kicsit, hogy megemlékezzünk a zseniális énekesre, és a szintén nemrég elhunyt Jim Steinman dalszerzőre. A sort Diana Krall követte, majd jött szintén állandó résztvevőnk, Petrucciani. Természetesen Marcus Miller is megpendítette basszusgitárja húrjait, hogy a King Crimson tobzódását kicsit előmelegítse, majd Bach és Vivaldi tételeivel zártuk a sort.
A CD14MKII minden felvételen hozott egy kiegyensúlyozott, megbízható hangzást, aminek igazán egyéni jellegzetessége nincs, ezáltal viszont bárki számára könnyen befogadhatóvá válik. Nem vállalta túl magát, a tőle elvárt szintet viszont mindig hozta. Az apróságokra odafigyelt, a nagyzenekarnál össze tudta rántani a zenészeket, hogy azok ne veszítsenek az egységességükből. A dinamikája abszolút rendben volt, viszont simulékonyan közelített a dalok megformálásához, és nem emelt ki semmit. Igen, finom a hangzása, ugyanakkor határozott. Igazi karaktere az, hogy nem foglal állást egyik műfaj mellett sem, ami egy jó dolog, hiszen egy átlagos zenehallgató gyűjteményében minden megtalálható, ez a lejátszó pedig elsősorban a nagyközönségnek készült. Igazi drámaiságot még ne várjunk el tőle, ahogyan mérnöki precizitást sem, és ez így is van rendjén.
Ezen a szinten egy komponensnek az a munkája, hogy mindenkinek megfeleljen a stílusa, és ez a Rotel-nek ebben az esetben sikerült. A nívója valamelyest meghaladja a nemrég bemutatott CD11 Tribute szintjét, de arányosan az elkért többletárért. Ken Ishiwata utolsó munkája a belépő kategóriában képviselt maradandót, a CD14MKII pedig egy szinttel feljebb. Ez még mindig az alsó szegmensben indul versenybe, de eleget nyújt ahhoz az audiofil kategóriából is, hogy egy megbízható, minőségi készülékként tekintsünk rá.
Megbízható társ a mindennapokra
A Rotel a CD14MKII által fölé megy a belépő szintnek, és egy olyan külsőt, anyaghasználatot és hangzást nyújt a számunkra, ami minden körülmények között ad egy olyan nívót, ami a kategóriájának egy megbízható, stabil darabjává teszi. Nem emelkedik ki semmilyen téren, és ez benne a jó. Kellően részletes, dinamikus és gyors a hangzása, de a legfőbb jellemzője a kiegyensúlyozottság és kellemesség. Ezen jellemzők miatt nagyon hosszan hallgatható, a digitális ízt is majdnem sikerült maga mögött hagynia, a ripacskodást pedig teljesen. Nem hivalkodóknak, hanem zeneszeretőknek és hallgatóknak készült, és jó érzés, hogy ilyen készüléket még mindig tudnak gyártani. Ebben az esetben a Rotel volt a tettes, és büszkék lehetnek a produktumukra.