Pioneer N-30AE hálózati zenelejátszó teszt

Felejtsd el a kábelt, avagy a belépőszintű mindenes

2019. október 29., kedd, 06:10

Pioneer audio hifi lejátszó zenelejátszó médialejátszó audio lejátszó lejátszó teszt zenelejátszó teszt hálózati zenelejátszó hálózati audio lejátszó hálózati zenelejátszó teszt

A patinás Pioneer céget nem sok hifistának, vagy átlagfelhasználónak kell bemutatni, az audiofília minden területén jelen van az olcsó tömegcikktől a high endig bezárólag. Jelen készülék az egyik belépő modell a hálózati lejátszó kategóriában, amiben nem mellesleg még jól is néz ki.

Kicsomagolás után az első kellemes meglepetés az igényes, szálcsiszolt alumínium előlap képében fogadott minket, egy megfelelő felbontású, jó fényerejű, színes, informatív, 8,9 cm átlójú LCD kijelző (bemenet, szám címe, formátuma, ideje és a hozzátartozó kép) a feltétlenül fontos, nyomkodható vezérlőgombok társaságában.

Balról jobbra haladva a Power gomb, alatta a mellékelt infravörös távvezérlő érzékelője, mellette pedig a Standby LED (pirosan világít, ha kikapcsoljuk a készüléket, kéken, ha bekapcsolt állapotban van). Az előlapi USB 2.0 bemenet, a középponttól jobbra eltolva a 3,5 colos LCD kijelző és a vezérlőgombok (forrásválasztó és a klasszikus előre-hátra, stop, lejátszás-pillanat állj) és ezzel ki is merült a választék, igaz ez is bőven elegendő, úgyis a távvezérlővel fogja macerálni mindenki.

A hátsó szekció sincs túlbonyolítva, egy piskóta tápcsatlakozó, tehát a kábel dicséretes módon cserélhető, két kihajtható (pontosabban felhajtható) WiFi antenna, USB és Ethernet aljzat, control csatlakozók más Pioneer készülékek számára és egy RCA analóg kimenet.

Az RCA kimenet némi fejtörést okozhat az erősítővel való csatlakoztatáskor, ugyanis meglehetős távolságra van egymástól a bal és a jobb, így nem használható hozzá bármilyen összekötő kábel. A doboz tartalma a kezelési leíráson kívül tartalmaz még egy tápkábelt, egy fejcsóválásra késztető, bosszantóan rövid RCA kábelt és a távvezérlőt két hozzátartozó ceruzaelemmel együtt.

Szolgáltatások tekintetében ebben a kategóriában szinte minden igényt kielégít, bár Bluetooth nincs de azon kívül csatlakoztathatunk hozzá külső HDD-t, pendrive-ot az USB bemeneteken és hálózatba köthetjük PC-vel, NAS-sal kábelen és/vagy WiFin keresztül, vezérelhetjük a Pioneer saját appjával Android/iOS felületen, ami erősen ajánlott a kissé nehézkes távirányító helyett.

Ez természetesen nem hiba, ez szimplán a távvezérlők sajátossága, de ha valaki nem szeretné telepíteni az applikációt, az a távvezérlővel is gond nélkül kezelhet minden funkciót.

Lejátszás tekintetében meghúzták a korlátot 24 bit/192 kHz-nél, nem mintha túl sok felvétel lenne e felett, viszont egy cuppanós pirospont jár a DSD256 és az az alatti támogatásért. Igaz az nem érhető el se WiFin, se hálózati kábelen keresztül, ott a fent jelzett 24 bit/192 kHz a maximum, DSD lejátszás csak külső merevlemezről és pendrive-ról valamint SD kártyáról érhető el.

Szintén elismerés illeti a Tuneln választékát, megszámlálhatatlan mennyiségű és tartalmú rádió áll rendelkezésre műfaj szerint csoportosítva, aki itt nem talál az ízlésének megfelelő zenét, az alapítson magának saját együttest…

Természetesen a Spotify, TIDAL, Deezer is a választék része, de itt azért morgolódásra ad okot, hogy a Spotify hallgatásához mindenképpen prémium előfizetés kell, sajnos az ingyenes verziót elfelejthetjük.

TIDAL MQA támogatás szintén nincsen, így itt marad az alap CD-minőségű felbontás, persze azért az sem rossz, sőt!

A Roon támogatja az AirPlay lejátszást, megjelenik a menüben a csatlakoztatott készülékek között a Pioneer, így Roon alól is kezelhető a lejátszás.

A Pioneer saját applikációja nincs ugyan túlbonyolítva, de tökéletesen működik és erősen ajánlott a használata.

A beüzemelés gond nélkül lezajlott, mindössze a WiFi csatlakozáshoz kellett hosszabb idő, de elviselhető mértékben, a többi funkció késedelem nélkül reagált a távvezérlő utasításaira.

Meghallgatáshoz PC-t és pendrive-ot használtunk, WiFi-vel és kábellel egyaránt, Jriver és Roon lejátszó programokkal.

Közbevetőleg jegyezzük meg, Windowsban a hálózati beállításokban ne felejtsük el megosztani a zenéiket tartalmazó mappát/mappákat mert ugyanis e nélkül sehogy sem (vajon miért) akarja látni a Pioneer a rajta lévő tartalmat.

Az első reakciónk a meghallgatáskor vezetékes kapcsolatkor az volt, hogy a hang kicsit komótos, visszafogott, mintha "lassabban" forgott volna a lemez, némi mélyhiánnyal fűszerezve, de egész elfogadható sztereó képpel és magastartománnyal. Némi dinamika és sziporka hiányzott a hangjából.

Jött az isteni szikra, cseréljünk kábelt egy jobb minőségűre, hátha...

Minimálisan változott a hang, az ár/érték arány ráadásul semmiféleképpen sem volt összhangban, ellentétben más készülékekkel, amikor kábelt cseréltünk.

Ergo, itt nem feltétlenül érdemes speciális kábelekkel bajlódni, ez így van kitalálva, ami a tulajdonos pénztárcájának és lelki békéjének igen jó hír.

Váltottunk netes rádiókra és meglepő módon, remekül kezelte a többségében tömörített formátumokat, megjött a hiányolt dinamika és a basszus, egészen belemerültünk valamelyik bluest sugárzó adó műsorába, nem volt hiányérzetünk hallgatás közben.

Hifistaként általában gyanakodva nézünk bárminemű olyan kapcsolatra, ahol nincs kábel, de mivel ennek a készüléknek a WiFi az egyik ütőkártyája, így megnéztük, illetve hallgattuk azt is. Kellemesen csalódtunk benne, a kábeles kapcsolathoz képest sokkal markánsabban, pontosabb színpadképpel, teltebben és könnyedebben szólt.

Sok mindenre számítottunk, de erre a legkevésbé, ráadásul többé nem kell bajlódni a kábeldzsungellel az AV állvány mögött.

Mike Oldfield harangjai csengően, szépen, levegősen, de kicsit könnyűsúlyúan szóltak, Beethoven Ötödikből hiányzott a komorság, de jól összefogta a zenekart, Yello csinn-bumm bandája viszont megrezgette az ablakot, ott nem tűnt fel a mélyhiány, nem volt hiányérzet, Mark Knopfler is élvezettel gitározott, Phil bácsi a Collins klánból sem zavartatta magát éneklés közben, szerette a Pioneer N-30AE az emberi hangot.

Desszertnek átmásoltuk (melyik hithű audiofil ne ismerné?) a Jazz at the Pawnshop DSD256 féle verzióját és egy rakat 44,1/96/192 kHz formátumot pendrive-ra, amitől nem sokat vártunk, de leesett az állunk milyen zenét varázsolt a DSD felvétel a füleink köré. A fentebb írt hiányosságok megszűntek, ez bizony bőven elérte az audiofil kategóriát, bónuszként a többi más formátumú zenékkel is ez volt a helyzet, ott is nagyságrendnyi ugrás volt hangminőségben. Kipróbáltuk a választékban lévő háromféle digitális szűrőt is, bizony erre is van lehetőség (Slow, Sharp, Roll off) de minimális volt a különbség, ha egyáltalán volt valamennyi.

Végeredményben felemás érzéseink vannak: gyenge hangminőség vezetékes kapcsolattal, elfogadható vagy jobb WiFi-vel és kifogástalan USB csatlakozóról (HDD, pendrive).

Na de ennyiért?

Nem sok készülék van ebben a kategóriában ilyen tudással és végeredményben egész elfogadható hanggal, egy fülelést mindenképp megérdemel.

Kinek ajánljuk?

Akinek egy egyszerűen kezelhető, de mégis széleskörű tudással rendelkező készülékre van szüksége és elfogadja az apróbb hiányosságait, mint a kissé könnyűsúlyú mélytartományt, ami mondjuk egy panelban nem feltétlenül hátrány.

A Pioneer N-30AE egy jó kis mindenes másodkészülék, egészen elfogadható hanggal minőségi ugrás már csak jóval drágábban érhető el, ami már nem mindenkinek éri meg és tart elfogadhatónak.

1 2

Következő oldal >