FiiO X7 Mark II mobil hifi lejátszó teszt

Android, zenebarát módra

2018. január 25., csütörtök, 17:30

FiiO X7 audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó mobil lejátszó FiiO lejátszó fejhallgató erősítő lejátszó teszt zenelejátszó teszt mobil audio lejátszó audio lejátszó teszt hifi lejátszó teszt FiiO lejátszó teszt

A FiiO X7 Mark II óriási mennyiségű zenét képes tárolni, ugyanakkor az internetről közvetített médiáknak is kaput nyit. Ez az a lejátszó, amit oly régóta várunk?

Miben fejlődött?

A legkevésbé szembetűnő, de változásként említendő, hogy készülékháza 1-1 mm-rel vékonyabb és rövidebb lett, ugyanakkor 10 grammal könnyebb is. Továbbá baloldalra felkerült egy hangerőszabályzó tárcsa (valamint az előd kicsit bonyolult gombkiosztása helyett csak baloldalt találunk kezelőszerveket), amellyel találkozhattunk az X5 3rd gen tesztelésekor is.

Nem csak a dizájn, hanem a hangminőség érdekében is eszközöltek újításokat, utóbbi alatt gondolunk a három kristály oszcillátorra, amelyek kevesebb jittert, pontosabb óraműködést, összességében megfelelőbb digitálisról analógra történő jelátalakítást tesznek lehetővé. Az áramkör egyes részeit leárnyékolták annak érdekében, hogy az elektromágneses jelzavarokkal (EMI) szemben is ellenállóbbá váljon az eszköz.

A beépített háttértár két év alatt kétszeresére, azaz 64 GB-ra bővült. Emellett a bővíthetőség is nőtt, az elődhöz képest négyszeresére: a Mark II már két kártyarekesszel rendelkezik, melyeket darabonként legfeljebb 256 GB-os kártyával tölthetünk meg.

A beépített akkumulátor 3500-ról 3800 mAh kapacitásúra hízott (csak viszonyításképp, egy átlagosan jónak számító Huawei P10 Lite okostelefoné kb. 3 000 mAh). A tovább csiszolt kialakításnak és tudásnak megfelelően az árcédula is emelkedett kb. 10 %-kal, így 239 990 Ft-ot kell a pénztárnál hagynunk a FiiO jelenlegi zászlóshajó DAP készülékéért.

Használat

Az X7 Mark II használata nem különösebben bonyolult azoknak, akik eleve Androidos alapokon mozognak. Rutinos iOS felhasználóknak sem jelenthet nagy gondot a menüben való tájékozódás, hiszen szoftverének felületét alaposan lecsupaszították annak érdekében, hogy szolgáltatás-orientált maradjon. A rajta futó Android 5.1 verziószámú, tehát nem a legfrissebb, de egész stabil és az alapvető funkciónak eleget tesz. Első bekapcsolást követően üdvözölt minket a 3,97 colos, 480x800 pixeles IPS kijelző, melynek felbontása és mérete a mappák, zeneszámok böngészésére bőven elég.

Az első bekapcsolást követően, automatikus frissítés elérhetőségéről tájékoztatott minket a lejátszó, amit az engedélyezésünk után letöltött magára a helyi WiFi hálózaton keresztül (és pedáns módon azt is felajánlotta, hogy eltakarítja maga után a telepítő fájlokat). Ezután nem volt más hátra, mint megnyitni referencia számlistánkat.

Hangminőség

Az X7 Mark II több partnert is kapott, míg nálunk vendégeskedett. Rövid ideig Sennheiser IE 800 S fülhallgatóval ízleltük (szimmetrikus kimenetét használva, így az IE 800 S-ről készült írás részben fedi a FiiO lejátszójának tudását). Ezt követően, hogy kiderüljön, mit tud nehezebben hajtható partnerrel, szinte a teljes fennmaradó tesztidőszakban Sennheiser HD 600 fejhallgatónkkal járattuk. Hangminőségéről alkotott véleményünket utóbbira alapozva fogalmazzuk meg. Megjegyezzük viszont, hogy a közeljövőben írunk majd a FiiO új F9 PRO és FH1 fülhallgatóiról is, és őket szintén az X7 Mark II fogja kiszolgálni, túlságosan hosszú cikket követelne meg az itt felsorolt fülesek egy íráson belüli jellemzése.

Hogyan muzsikál az X7 Mark II? Nagymértékben függ attól, hogy milyen fülest vagy hangrendszert csatlakoztatunk hozzá. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy évek óta birtokolt HD 600-unkból minden lehetséges pozitív tulajdonságát kipréselte tisztességgel és precizitással. Nem volt kevés a hangerő és a dinamika sem. A frekvenciákat szép balanszban tartotta, a basszus kellemesen feszes maradt végig, a fülesre jellemző melegséggel, mindez jóleső és tagolt magas hangokkal, könnyed, finom középső frekvenciákkal egészült ki. Az X7 Mark II karaktere pontosságra törekvő volt, de nem mesterkélt, egyúttal kellemesen zenei, hatásvadász kiemeléseket, puhításokat mellőző. Azt az enyhe dinamikai bizonytalanságot és hűvösséget, amit tavalyi X5 3rd gen tesztünkben említettünk, teljesen nélkülözte, ezáltal magyarázatot kaptunk a vaskosabb árcédulára és (amennyire emlékezőképességünk ezt lehetővé tette) érzékeltük, hogy elődjéhez képest ez a lejátszó finomabb, több mikro-dinamikával ábrázolt hangképet nyújtott.

Referencia számlistánk azzal a részletességgel, könnyedséggel és tiszta színpad ábrázolással jelent meg, amit a HD 600 csak csúcskategóriás elektronikákkal képes biztosítani. A hangszeres, énekes (pl. Cassandra Wilson - Red Guitar) zenékben figyelhettünk a kis rezdülésekre, az énekhangot jól kivehetően, elkülönülve kaptuk meg, mindenféle pedáns kiemelés, túlélezettség nélkül. A tér szélességében egész nyitott és szellős volt, persze ennek szintjét maga a fejhallgató határozza meg. A középre (avagy koponyánk középpontjára) eső virtuális tengelyen stabil és határozott jelenléttel jelent meg a vokál - ha pedig elektronikus műfajra (pl. Deadmau5 - Saved) váltottunk, a fejünk belseje egy stúdió (térhatásban) és egy diszkó terem (hangulati értelemben) légkörével telt meg.

Egyik "Ti kérdeztétek" YouTube epizódunkban kedves látogatónk érdeklődött, hogy milyen árkategória felett beszélhetünk analógos hangzásról? Természetesen nem áll módunkban kijelenteni, hogy a FiiO X7 lemezjátszós hanggal rendelkezik (hiszen arra csak egy lemezjátszó volna képes), viszont ahogy elemezgettük sokat hallott számaink ún. mikro árnyalatait, azt éreztük, hogy ez a fajta hang már egyáltalán nem zavaróan digitális. Utóbbi vélhetőleg köszönhető a hármas oszcillátornak és a szinte nevetségesen alacsony THD-nek (0,0008 %) is, a lényeg azonban, hogy az X7 Mark II képes volt a tér mélységét, a hangszerek távolságát is érzékeltetni, finoman tagolni. Olyan hangot kaptunk, amit öröm volt hallgatni, ezt a lejátszót minden eddigi tapasztalatunkra alapozva már habozás nélkül örökbe fogadtuk volna.

Végszó

A FiiO X7 Mark II nem fejlődött ugrásszerűen elődjéhez képest, ettől függetlenül tényleg picit műveltebb és árnyaltabb képet mutatott, a változás csak előnyére vált. Az árát illetően minden azon múlik, hogy mennyire használjuk ki a benne lévő DAC tudását. Tavaly napvilágot látott az X5 3rd Gen (ami az X7 Mark II-nél 90 000 forinttal olcsóbb), nagyon hasonló extrákkal, viszont a nagytestvérhez képest óvatoskodó dinamikai ábrázolással és a hangképben lappangó hidegséggel. Így végső soron megállja helyét az X7 Mark II is, de főleg azoknak, akik hozzá illően magas osztályú fülessel is rendelkeznek, és nem ellenzik az internetes zeneszolgáltatók alkalmazását.

Az eszköz árába beletartozik, hogy hordozható, képes futtatni internetes zenei klienseket (a TIDAL-t beleértve) és amikor épp nem (opcionálisan) óriási memóriájáról játszunk le, a számítógépre is csatlakoztatható USB DAC módban. Ezek mellett hab lett volna a tortán egy kisebb készülékház, ám ne feledjük, az X7 Mark II elsősorban zenét kell, hogy lejátsszon és utóbbit képes CD-játszókat maga mögé utasítva teljesíteni, így a tudását figyelembe véve meglepően aprónak számít.

1 2

Következő oldal >