FiiO SR11 hálózati zeneljátszó teszt

2025. február 6., csütörtök, 19:50

FiiO audio hifi lejátszó zenelejátszó streamer audio lejátszó hifi lejátszó FiiO lejátszó FiiO streamer lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt streamer teszt FiiO teszt FiiO audio lejátszó

Streamer a hierarchia aljáról - legalábbis az árazása szerint. A FiiO SR11 alig nagyobb, mint egy jókora mobiltelefon, mégis minden fontos dolgot sikerült belepakolniuk a fejlesztőknek a zavartalan zenehallgatáshoz.

A FiiO már bizonyított a digitális lejátszóival (DAP), megmutatta hogyan is lehet remek hangot kicsiholni megfizethető áron, egy szappantartónál alig nagyobb dobozkából. Ezek mindegyike egy komplett egészet alkotott, azaz csak egy fül/fejhallgató kellett hozzájuk, vagy egy erősítő és már szólt is róluk a zene. Ezen felbuzdulva, gondoltak egy merészet - ha már lúd, legyen kövér - és megalkották az első, külön dobozkából álló streamerüket. Ami a mai digitális - nyugodtan nevezhetjük akár digitális aranykornak is - világban, elég bátor vállalkozás, elnézve a megszámlálhatatlan másik vállalkozást, akik ugyanezeket gyártják, a létező legváltozatosabb árkategóriákban. A gyártó tehát irányt váltott, a jól megszokott termékválasztéka mellett elindított egy másikat az asztali gépek vonalán, aminek az első alanya a FiiO SR11. Minden fontosabb és ma elvárt/divatos funkcióra képes, Roon Ready, TIDAL, Spotify, FiiO és Apple Music mindezek kábeles LAN és vezeték nélküli WiFi kapcsolaton egyaránt elérhetők.

Kinézet, csatlakozók

Aprócska, lekerekített sarkú, lapos kockát álmodtak meg a tervezők, a tetején egy jókora FiiO logóval, az elején fehér LCD pontmátrix kijelzővel. Mindkét megoldás állítható fényerejű, a logó még színes is (szerencsére kikapcsolható) elég az előlapot nézegetni, amin megjelennek a zene legfontosabb információi. Hátulján a méretéhez képest egész tűrhető a választék: Ethernet RJ45 aljzat, egy USB-A és két USB-C (az egyik C csak a tápellátás céljára szolgál, a másik külső DAC táplálására valamint a hírek szerint később külső tároló - pl. pendrive - fogadására is alkalmas lesz), optikai és koaxiális kimenet sorakozik a WiFi antenna mellett. Ennyi és nem több, de ez lefedi a legtöbb zenehallgató igényeit, a gyakorlatban nincs szükség többre. Persze lehetne még bővíteni, de akkor már nem ez az árkategória lenne. A méretéből adódóan rakhatjuk szinte bárhová, kis helyen elfér és keveset "fogyaszt".

A mellékelt távirányítót zavarja esetleg, ha mélyen eldugjuk valahova, ugyanis az infravörös megoldást alkalmazták a Bluetooth helyett, így rá kell "látnia" a masinára.

Belül

Nem sok információt árul el a gyártó, amit kihangsúlyoz az az X2000 Multicore processzor, amiben ötvözték a kivételesen alacsony energia fogyasztást a robusztus teljesítménnyel és vezérli a funkciókat.

Használat közben

Nincs túlbonyolítva a használatba vétel, bedugjuk a LAN kábelt, csatlakoztatunk hozzá egy külső DAC-ot és már működik is. Legalábbis Roon alól. Jelenleg ugyanis a DLNA funkció - amivel harmadik féltől származó (mondjuk Bubble UPnP) alkalmazással vezérelhetnénk - még fejlesztés alatt áll, csak a béta verzió tölthető le kérésre a weboldaláról. Marad tehát a FiiO Music és a távvezérlő, de ezekkel is probléma mentesen működik és csak idő kérdése, mikor lép kiadható állapotba DLNA az azzal együtt járó firmware frissítéssel. Egy kis bennfentes információt azért elárulunk a netán fanyalgóknak, az éppen nálunk vendégeskedő nagy testvérben az S15-ben aktíválható a fejlesztés alatt álló verzió! Amit be is kapcsoltunk próbaképpen, és nálunk tökéletesen működött, így várhatóan a végleges verzió is látótávolságon belül van. Akadás és más egyéb zavaró zörej nélkül kezelte a különböző hang formátumokat, amit a megfelelő színekkel ki is jelzett a tetején. Ami egy darabig érdekes és látványos, de egy idő után erősen zavaró tud lenni (persze ízlések és pofonok kinek, hogy), ezért kikapcsoltuk. Sokan felkapják majd a fejüket, ugyan miért kapott előbb Roon Ready minősítést, mint DLNA funkciót ez a filléres kis szerkezet, de bármilyen furcsán hangzik azért, mert bőven rászolgált erre a minősítésre. Mi is ezt a szoftvert használtuk a teszthez, és mint alant kiderül, igazi vonzalom alakult ki köztük.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A sztereó erősítők, Topping D70S, iFi ZEN One Signature DAC-ok, Cocktail Audio X50D, WiiM Ultra, Cambridge Audio EXN100 streamerek, Satori hangfalak, SVS SB-3000 és SB17-Ultra Revolution szubládák, AudioQuest Night Owl Carbon és Meze Audio 105 AER fülesek, Silent Angel N8 Pro switch, AudioQuest és VIABLUE kábelezés.

Hangminőség

A tesztelés apropójára egy rövidke morfondírozás következik, a jó hang mibenlétéről, mégpedig azért, mert szorosan kapcsolódik a FiiO SR11 megítéléséhez. Egy készüléket tesztelni és minősíteni a hangját, egyszerű dolognak tűnik. De, ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem az. Mert mihez is kellene viszonyítani? Az élő zenéhez? Evidensnek tűnik, de teljes mértékben ez sem kivitelezhető - kivéve talán az emberi hangot - ugyanis rengeteg mindentől függ, hogyan is halljuk az adott hangszert. Ezesetben az akusztika áll az első helyen, másképp szól (mondjuk) egy hegedű a Zeneakadémia első sorából, másképp a helyi művelődési ház termében és megint másképp egy nagyobbacska szalonban. Melyik az igazi hangja? Melyik az a hang, amire azt lehet mondani, na, ez az etalon, ehhez kell igazodni és mércének tekinteni? Nincs rá egzakt válasz és még a hangosított hangszerekről nem is beszéltünk. Ott aztán végképp csődöt mond az összes olyan próbálkozásunk, amivel megpróbálnánk valamiféle mércét felállítani. Nem találunk olyan stabil pontot, amire Arkhimédész is célzott: "Adjatok a Földön kívül egy biztos pontot, és kifordítom sarkaiból a világot!" Jó szívvel nem mondhatjuk egyik próbálkozásunkra sem, hogy az lenne a tökéletes. Mi lehet még olyan módszer, ami esetleg működőképes lehet? Hasonlítsunk össze két, vagy több egymástól homlokegyenest másképp szóló készüléket és válasszunk közülük, melyik a "valósághűbb"? Ezzel is bajok vannak, ugyanis egy szint felett már nem jobb vagy rosszabb van, hanem ilyen, avagy olyan. Ízlés kérdése ki, melyiket választja, mennyire felel meg a saját elvárásainak és preferenciáinak. Mi lehet a megoldás, mit tekintsünk olyan hangnak, ami nagyjából megfelel mindenkinek, amiben várhatóan nem fog nagyot csalódni? Próbálkozzunk alapvetően más megközelítéssel, egy olyan megközelítéssel, ahol azt nézzük (illetve hallgatjuk) mennyire köti le, mennyire tudja szórakoztatni a zenehallgatót az, amit éppen hallgat. Vélhetőleg mindenki belefutott már zenehallgatás közben olyan hangba, ami első hallásra tökéletesnek tűnt mély, magas, felbontás, sztereó kép rendben volt mégis, egy idő után inkább kikapcsolta volna, mintsem tovább kínozza a füleit, mert és/vagy unalmas, fárasztó zene szólalt meg a hangszórókból. Mi lehet ennek az oka, annak ellenére, hogy a mért műszaki adatok szerint elvileg maga a megtestesült tökély szólal(na) meg és azt hallgatnánk örömmel? Ennek a megválaszolása messzire vezetne, egyelőre elég annyi, a szokásos és az évek óta bevett méréstechnika egyszerűen nem elég. Csődöt mond a digitális érában, nem ad pontos képet a minőségi különbségekről (nem mérünk minden olyan dolgot, ami befolyásolja a hangot) bőven van még mit tanulnunk ebből a szempontból. Ezzel a rövidke felütéssel el is jutottunk a FiiO SR11 kivesézéséhez (igaz eddig is róla volt szó, csak más megközelítésben) ugyanis minimum ördögtől való dolog, hogy ez a kis dobozka ilyen jól tud szólni.

Megvan benne a fent említett képesség, meghökkentően pimaszul szórakoztatóan tud szólni az ára és az előítéletek ellenére. Vannak nála jobbak is? Hogyne. Van, ahol több a tér, nagyobbak a sávszélek, pontosabb a sztereó tér, mélységben is jobban megnyílik és a dinamika is nagyobb? Persze. Minimum négyszer-ötször többe kerülnek, ráadásul bőven van köztük olyan, ahol csak a műszaki adatok jobbak, de igen gyorsan befejeznénk a hallgatását. Megvan benne az a képesség, ami rávesz arra, tegyél fel még egy lemezt, hallgass meg egy újabb számot TIDAL-ról, vagy akárhonnan, ahonnan digitális jel jön ki a kijáraton. Ebben a kategóriában nem elvárható (sőt még sokkal felette sem) de be tudta mutatni azt a "mélyfekete" csendet a hangok között, ami elengedhetetlen az elmélyült és fáradtság nélküli zenehallgatáshoz.

Összehasonlítás nélkül, de még azzal is, a frekvencia-átvitel mind a magas, mind a mély tartományban elhitette azt, hogy egyáltalán nem kell több belőle (persze a turpisság kiderül, ha nagyságrendileg többe kerülő streamerrel hasonlítjuk össze) de ez a különbség minimális, az árkülönbséggel semmikép sem arányos. Szépen megrajzolta a hangszereket a két hangfal között széllességben, elegendő nagyságban a hihetőséghez "lélegzett" mind a hangszer, mind az előadó. Hans Zimmer prágai koncertjén a brutális mélyhangokat adó zeneszámokat (is) próbálgattuk rajta, ahol megbicsaklás nélkül adta át az energiákat a két szubládának, ha nem látod az orrod előtt a streamert, nem hiszed el, hogy az szól. Paul Simon zenéin a rendkívüli nyíltsága fogott meg minket, ami kontúrokat adott a gitároknak és a doboknak élesen meginduló és határozott tranziensekkel, ami jó pár esetben fárasztó jelleggel bír, de itt szó sem volt erről. Jó néhány napig volt bekötve a rendszerünkbe, de eszünk ágában sem jutott lecserélni, ha éppen nem más szólt, akkor megállás nélkül a Radio Paradise volt műsoron és azt sem szándékoztunk kikapcsolni.

Konklúzió, ajánlás

Végtelenül egyszerű lett a meghallgatás végén a dolgunk, ennyire szórakoztatóan szóló és ennyire olcsó masinát, nem nehéz feltétlen ajánlani. Nem mellesleg ezt is lehet akár külső tápról etetni megfelelően tiszta árammal, amivel még jobbá tehetjük lépésenként, ha valaki költséghatékony megoldást keres. Erősen Ajánlott címke került a FiiO SR11 homlokára!

1 2

Következő oldal >