FiiO M11 hordozható zenelejátszó teszt

Integrált tudás

2019. augusztus 28., szerda, 16:05

FiiO audio hifi lejátszó zenelejátszó DAP audio lejátszó hifi lejátszó mobil hifi FiiO lejátszó FiiO DAP lejátszó teszt médialejátszó teszt zenelejátszó teszt DAP teszt FiiO teszt FiiO audio lejátszó mobil hifi lejátszó

A FiiO M11 valójában az X5 3rd gen továbbgondolt kiadása, de jelen pillanatban akár a gyártó zászlóshajójaként is értelmezhető. Az biztos, hogy meghatározó versenyző a DAP-ok világában, mivel a hasonló tudású vetélytársakhoz képest jelentősen vonzóbb áron kínálják - és ez még nem minden.

A folyton fejlődő FiiO

Az okostelefonok evolúcióját egyre ügyesebben mintázó hordozható zenejátszók (vagy ahogy manapság hivatkoznak rájuk, DAP-ok) évről évre javulnak ergonómia, szolgáltatás és hang terén is. Jelenleg a DAC chipek az iparág leggyorsabban fejlődő alkatrészei és javarészt ezek miatt "kénytelenek" a gyártók évről évre újdonságokat hozni. A FiiO esetében persze szerepet játszik az is, hogy rendhagyó módon saját fórumot tartanak fenn, amelyen a felhasználók visszajelzéseit veszik alapul a jövőbeni fejlesztésekhez.

Az összképet figyelve, az árak terén nem éppen könnyű kiigazodni. Egyes DAP gyártók a zászlóshajó terméküket akár egymilliós összegért értékesítik. Velük szemben az FiiO M11 mindössze kb. 165 000 Ft-ba kerül. Miközben a benne lévő kettős DAC chip (AK4493) egyértelműen prémium kategóriásnak számít (viszonyításképpen, a néhány évvel ezelőtt piacra kerülő Astell&Kern KANN kétszeres áron tartalmazott egyetlen AK4490 chipet).

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a hangminőséget nem kizárólag a DAC befolyásolja. A zavarvédettség, a műveleti/fejhallgató erősítő színvonala is szerepet játszanak a nemesebb, hitelesebb, élethűbb hangzás elérésében. Mielőtt azonban nagyon elmerülnénk a DAP-okhoz fűződő általános gondolatokban, térjünk vissza az M11 képességeire!

DAP szív, Android lélek

A készülékben Samsung Exynos 7872 processzor található kettős AK4493 DAC chip társaságában. Érdekesség, hogy három fejhallgató kimenetet is tartalmaz. A 3,5 mm-es standardon kívül 2,5 mm-es és 4,4 mm-es szimmetrikus aljzatokkal is ellátták, ami igazolja utóbbi létjogosultságát és remélhetőleg segíti a Pentaconn szabvány gyorsabb terjedését. Érthető, ha sokakat bosszantanak a különféle csatlakozókkal piacra kerülő fejhallgatók, mindenki számára hasznos lenne az egységesítés.

A készülék szép színes, IPS paneles, 720p felbontású érintő kijelzővel jeleníti meg Android 7.0 Nougat operációs rendszerét. Utóbbi fő előnye, hogy letölthetünk olyan harmadik féltől származó alkalmazásokat is, mint a Spotify vagy a TIDAL és ezeket akár offline módban is lehet rajta használni (megjegyzés: az M11 nem tartalmazza a Google Play áruházat. A zenei alkalmazásokat az internetről kell rá letölteni és telepíteni. Erről bővebb tájékoztatást nyújt az itthoni FiiO forgalmazó).

Lehetne azon vitatkozni, hogy a félig nyitva/szem előtt hagyott, Android felület mennyire előnyös. Az biztos, hogy átjárhatóság szempontjából inkább jó, mint rossz. Másfelől a felhasználónak csak addig kell szemeznie a telefonos hatású felülettel, amíg megnyitja valamelyik zenei alkalmazást. A cég saját fejlesztésű FiiO Music applikációja alapértelmezetten szerepel a készüléken. Ezt elindítva a kijelzőt teljesértékű zenelejátszó tölti ki. És attól eltekintve, hogy az alkalmazás egyelőre magyar nyelvet nem tartalmaz, vizuálisan és ergonómiailag is megállja a helyét a mobileszközökre kifejlesztett zenelejátszók között.

Extrák

Kb. 160 000 forintos árával a FiiO M11 nem igazán nevezhető olcsónak akkor sem, ha globális perspektívába helyezik. Ennek megfelelően azonban jó minőségérzetet és felhasználói élményt nyújt. Évekkel ezelőtt is azért dicsértük a cég (lényegesen olcsóbb) DAP készülékeit, mert az árukhoz képest jó megépítettséget, anyagminőséget nyújtottak. Ezúttal sincs másképp. Ha a vetélytársaihoz viszonyítjuk (Lotoo, Audio-Opus, Astell&Kern), akkor a 200 000 Ft-os mezőnyön belül jelenleg az M11 büszkélkedhet a legnagyobb és legszebb kijelzővel, legjobb csatlakozási valamint fájlelérési lehetőségekkel.

Utóbbi alatt nem csak a szimmetrikus fejhallgató kimenetre és a gyorstöltés-képes Type-C aljzatra gondolunk. Bluetooth-ból is a lehető legjobbat nyújtja, LDAC és aptX HD támogatással. Mi több, nem csak küldi, hanem fogadja is a vezeték nélküli jeleket. Tehát használható úgy is, mint egy Bluetooth vevő. Talán felesleges említeni, hogy USB kábel használatával külső számítógépes hangkártyának is befoghatják. Vagy, hogy kettős micro SD kártyafiókja akár egyenként 2 TB kapacitású hordozót is vígan megemészt. És akkor még nem említettük a FiiO Link funkciót, amellyel telefonról, vezeték nélkül távvezérelhető az M11, épp úgy, mint bármilyen kiforrottabb internetes médialejátszó. És még sorolhatnánk hosszasan további adottságait.

Használat közben

A lejátszó egyedire szabott Android 7.0 operációs rendszere ugyan nem tartalmaz annyi finombeállítást, mint egy teljesértékű okostelefoné, ettől függetlenül a célnak teljesen megfelel. Ugyanúgy legördíthető egy felső menü, amelyen belül a főbb beállítások (kijelző fényerő, WiFi, Bluetooth stb.) láthatók.

Az akkumulátoros üzemidő nekünk folyamatos 24-bites zenelejátszás mellett kb. 12 óra volt, de ez lehet több és kevesebb is annak függvényében, hogy a felhasználó mennyire terheli a készülék áramkörét (milyen fülest és mekkora hangerővel hajt, mennyi ideig van bekapcsolva a kijelző stb.). Kikapcsolt WiFi mellett, készenléti állapotban, 1-2 órás zenehallgatás esetén napokra (mélyalvásban pedig hetekre) elegendő energia állt rendelkezésünkre.

A hangbeállítások részét képezi az EQ és a variálható digitális szűrők is. Utóbbit kipróbáltuk, de bizonytalanok voltunk az eltéréseket illetően, ezért megállapodtunk a Sharp opciónál. Mint számos korábbi FiiO lejátszó, az M11 is rendelkezik vonalszintűre állítható és koaxiális kimenettel, így kompakt zenei szervernek is befogható egy teljesértékű hifi rendszer vagy DAC mellé.

USB DAC módban enyhe ajakszinkron késést tapasztaltunk videók nézésekor (a hang láthatóan késett a megjelenített képhez képest). Akik sokat néznek videókat/filmeket, azoknak zavaró lehet. Egyelőre abban lehet reménykedni, hogy a FiiO szoftverfrissítés útján korrigálni fogja a jelenséget.

Hangminőség

Korábbi tesztjeink során egyértelművé vált, FiiO is azon DAP készítő cégek közé tartozik, akik ügyelnek az ár/hangminőség szerinti gondos pozicionálásra. Aki tehát a 165 000 forintjáért jó hangot vár el, aligha fog csalódni az M11 képességeiben. Hangja nem csak általános tisztaságra törekvő, hanem kicsit jobban megnyitja a zenei teret, mélységet, ablakként funkcionálva egy olyan világ felé, ami az okostelefonok és párezer forintos fülhallgatók világában még jócskán rejtve maradna.

Mindez mesésen hangzik, de miben is nyilvánul meg az M11 kifinomultsága? Például abban, hogy a hallgató előtt (vagy körül, ha fülest használ) olyan részletek jelennek meg, amelyeket korábban nem vett észre - vagy csak silányabb minőségben tapasztalta meg azokat. Lehet ez bármi zeneszámtól függetlenül. Végig hallgattuk a Prodigy Best Of válogatását, belefüleltünk referencia számlistánkba (amelyen többek közt Sting, Eliane Elias, Cassandra Wilson és Trentemoller zenéi is fellelhetők). Csupa olyan zenét hallgattunk meg, amelyet korábban már tucatnyi más, olcsóbb és drágább DAP is megszólaltatott.

A FiiO M11 első pillanattól kezdve pozitívan szerepelt és érzékelhetően magas szintet ütött meg. Nem csak simán a dinamika/felbontás/kiegyensúlyozottság hármasára ügyelt, hanem a könnyedségre, zeneiségre, finom ábrázolásra is. A zenei részleteket nemcsak elkülönítette egymástól, rendezgetve a sztereó térben, hanem megkísérelt közvetlen, jóleső közlésmódot is biztosítani. Ügyes atmoszféra teremtő képességének köszönhetően élő koncertfelvételeket (pl. Led Zeppelin - How the West Was Won) is érzelmesen, élettel telve jelenített meg. Akkor az M11 tökéletes volna? Az biztos, hogy bármilyen általunk ismert okostelefon analóg hangkimenetét maga mögé utasítja. Ettől függetlenül volt a karakterében valami (nem konkrét színeződés, frekvencia kiemelés), amitől picit érezni lehetett a lejátszó jelenlétét, beleszólását a zenébe. A digitális szűrők karaktere, a torzítások és zajok egyaránt befolyásolják azt, hogy az emberi agy mennyire találja valódinak a reprodukált zenét. Aki alulról indult el az audiofil zenefogyasztás ösvényén, annak az esetek 90 %-ában nem fog feltűnni az M11 saját hangja. A maradék 10 % pedig tovább kutat a meztelenebb hang után, ami nem elérhetetlen, csak ennél biztosan nagyobb összegbe kerül.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen fejhallgatót lehet még tisztességgel ajánlani az M11 mellé? Esetünkben négy fülest vontunk be a tesztbe. Ezek név szerint: ENIGMAcoustics LOTOO Dharma D200, Astell&Kern AK T5P 2nd Generation, Sennheiser HD 600 és Sennheiser HD 800 S. Ezek közül számunkra a D200 (kb. 80 000 Ft) fülhallgató, ill. a HD 600 (kb. 120 000 Ft) fejhallgató tűntek a legjobbnak. Velük kerek egész, sima, egyenletes és önfeledt zenehallgatás valósult meg. A két nagyágyú esetében egyfajta hiányérzet alakult ki. A T5P 2nd Generation valahogy nem tudott fellazulni, a HD 800 S-ről pedig eddig is tudtuk, hogy csak az eszelősen high end elektronikákkal elégszik meg. Ettől függetlenül egész jó dinamikát, texturáltságot hozott ki a két komolyabb fejhallgatóból az M11, egyszerűen csak éreztük, hogy levegősség, nyíltság, transzparencia terén picit szerényebb teljesítést kaptunk.

Érdekességként megemlíthető, hogy puszta kíváncsiságból egy kb. 250 000 Ft értékű, másik gyártótól származó DAP-ot is elővettünk, hogy egyáltalán legyen fogalmunk arról, hogy hova pozícionálható az M11 hangja. A két (merőben különböző szolgáltatásokkal felvértezett) lejátszó hangja meglepően közel állt egymáséhoz. Az idézőjeles vetélytársnak direkt, jobban lényegre törőbb, szárazabb közlésmódja volt. A FiiO viszont kicsit érzelmesebb, játékosabb módon jelenítette meg ugyanazokat a számokat. Mi inkább az M11-et választottunk volna, javarészt a hanghoz társuló extrái miatt is.

Végszó

Öt éve teszteljük a FiiO készülékeit, kísérjük figyelemmel a gyártó útját és egyértelmű, hogy megállás nélkül felfelé törnek. Egyre komolyabb fülhallgatókat és hordozható zenelejátszókat terveznek, ugyanakkor kezdettől fogva a vetélytársakhoz képest jobb árra törekedtek. A mai napig kitartanak emellett, aminek következménye, hogy pillanatnyilag egyetlen más olyan lejátszóra nem tudunk rámutatni, ami ugyanezért az összegért (vagy akár kétszeres feláron) tudná ugyanezeket az extrákat. Annak ellenére, hogy az M11 első ránézésre egy elhízott okostelefon látszatát kelti, a sokat utazó (és 200 000 Ft alatti mindenes hifi forráseszközt kereső) zenekedvelőknek érdemes tenni vele egy próbát, mert számos szituációban jól jöhet. Nem mellesleg megfontolandó alternatíva a hifi cégek által kínált, elektromos áramellátásra kényszerülő ún. streaming lejátszók mellett.

1 2

Következő oldal >