Denon PMA-720AE integrált sztereó erősítő és DCD-720AE CD-játszó teszt

Pörgős páros

2016. április 1., péntek, 13:10

Denon audio hifi sztereó lejátszó CD hifi lejátszó CD-lejátszó Denon lejátszó lejátszó teszt hifi teszt Denon lejátszó teszt CD-lejátszó teszt

A Denon megfizethető sztereó készülékpárosa az ésszerűség határain belülre pozícionált árcédulával csábítja azokat a zenerajongókat, akik a hagyománytisztelő külsőről és a lendületes hangzásról semmi esetre sem szeretnének lemondani. Cikkünkből kiderül, hogy milyen megoldást kínál ilyen esetekre a japán hifi óriás.

Rövid áttekintés

Mivel is állunk szemben? Egy belépő/középkategóriás integrált sztereó erősítővel és egy kimondottan hozzá idomuló, mondhatni mellé szánt CD-lejátszóval. Mindenféle manapság divatosan csengő digitális ínyencségtől mentesen érkezett hozzánk a készülékpáros, de ez nem feltétlenül baj. Így nem kell felárat fizetnünk a hálózati kliensek, jitter csökkentésre és képmegjelenítésre kiélezett, bonyolult jelfeldolgozó processzorok vagy egyéb, gyakorta ki nem használt megoldások meglétéért. E feltételek mellett könnyebb feltételezni, hogy a tervezők és a termékmenedzserek a költségek nagy részét nem a napról napra elavuló szolgáltatásokra, hanem pusztán a hangreprodukcióra fordították. A sztereó hifi komponensek fő tervezési szempontja mindmáig; hogy éveken, jobb esetben évtizedeken keresztül használjuk őket anélkül, hogy valamely funkciójuk idejétmúlttá válna.

Természetesen nem maradtak ki olyan Denon mesterfogások az áramkör hatékonysága érdekében, mint a CD-játszóban lévő AL32 digitális szűrő, vagy az erősítő "High Current Single-Push-Pull" topológiája. Utóbbi a gyártó szerint ugyancsak közrejátszik a zenei részletek elérésében. Nos, lehetne napestig sorolni azokat a hangélmény javító "fícsöröket" amiket amúgy is minden hifi komponens leírásában megtalálunk, minket nem a szépen körülírt technológia, hanem a valós teljesítmény érdekel, ezért térjünk is a lényegre!

Kicsomagolás

A PMA-720AE arculata és előlapja első és sokadik látásra is azt az érzést kelti, mintha egy sokkal drágább Denon hifi komponenssel néznénk farkasszemet. Ennek oka, hogy a gyártó ártól függetlenül konzervatívan ügyel sztereó eszközeinek egységes arculatára. Így, noha a Denon kínálatához mérten belépő modellről értekezünk, jelen vannak a meghatározó motívumok, mint például a fém előlap, a középre pozícionált vaskos hangerőszabályzó és a lágyan süllyedő, mégis markánsan reagáló ki/bekapcsoló gomb. A szálcsiszolt alumínium előlap a valóságban attraktívabb megjelenést eredményez, mint a fotók alapján (a CD-játszót ezüst, az erősítőt fekete színben kaptuk és mindkettejük elülső lemezét szépen kidolgozták).

A potméterek műanyagból készültek, a hangerőszabályzó forgását kicsit ellenállóbbra, krémesebbre is állíthatták volna, így kézi mozgatásra a vártnál lágyabban reagált. Szerencsére a mellékelt távvezérlővel motorosan is forgathattuk a tárcsát, így hosszú távon nem kellett a megfelelő jelszint manuális fókuszálásán fáradozni, gombnyomásra könnyebben elértük az ideális hangerőt. Egyébként az összkép határozottságot és egységességet sugallt, a készülékház és a kezelőszervek sehol sem zörögtek, lötyögtek.

A műanyag talpakon nem akadtunk fenn, mivel jóval drágább hifi elektronikákon is láttunk ilyesfajta küllemű alátéteket. A tetőlapon lévő szellőzőrácsra vékony polikarbonát hálót illesztettek, továbbá a felső sarokra apró, hőkibocsátásra figyelmeztető matrica is került. Pár hétig tartó tesztidőszakunk alatt sosem melegedett túl az "enyhén langyos" szintnél az erősítő, feltehetőleg a jelzésekkel azok figyelmét akarták felkelteni, akik kezdő hifistaként nem számolnak az áramkör hőtermelésével, és naiv elgondolásból, zárt bútorba helyeznék az eszközöket. Ilyesmi nyilván nem tanácsos sem olcsó, sem drága hifi berendezéssel, jól szellőző helyen hosszabb élettartamot nyújtanak a kondenzátorok.

A hátlapon lévő csatlakozók takaros, klasszikusan hifis hangulatot sugalltak, ezt az oldalt már jóval békésebb pillantásokkal elemeztük. Az erősítő tápkábelét sajnos gyárilag rögzítették, viszont tettek három darab 230 voltos aljzatot a hátára, amire ráköthettük pl. a CD-játszót. Így egy gombnyomással sikerült bekapcsolni, vagy éppen áramtalanítani a rendszert. Egyébként az erősítő banándugót is fogadó, kettős hangfal kimenettel rendelkezik, mely természetesen A/B illetve A+B felállásban is működött. Az aranyozott, ízlésesen elrendezett RCA aljzatokért piros pontot érdemelt (még lemezjátszó földelés és PRE-OUT kimenet is került a PMA-720AE hátára). Egyedül a digitális bemenetek mellőzése keltett bennünk némi hiányérzetet. Így is ráköthető rengeteg eszköz a sztereó párosra, ám a jelforrás minőségéért elsősorban forráseszközeink lesznek felelősek.

A DCD-720AE hátulja ugyancsak letisztult, erre már került (az aranyozott analóg RCA-n kívül) egy optikai kimenet is, ha valaki már meglévő DA konverterére csatlakoztatva szeretné futóműként alkalmazni. Az előlapon lévő, klasszikus "Denon-jellegű" jól olvasható, pontmátrixos kijelző és egy (főleg) iOS mobileszközöket fogadó USB port mégiscsak becsempészett az összképbe annyi modern érzetet, amivel kompenzálódott az erősítő kissé konzervatív, hagyománytisztelő jellege. Tetszett, hogy a lejátszó mechanikája halkan üzemelt és viszonylag fürgén reagált. Ha betettünk egy CD-t, 4-5 másodpercen belül automatikusan el is indult a zene, ha pedig már huzamosabb ideje nem szólt semmi vagy véletlenül úgy felejtettük a rendszert, az erősítő és a CD-lejátszó is magától átkapcsolt készenléti állapotba.

A távvezérlő ugyancsak egyértelműen Denon receptre épülő megoldás, sűrűn berendezett, de logikailag jól elkülönített klaviatúrával. A gumírozott gombok tapintása kellemes, pattanó/kattanó hang nélkül reagáltak ujjmozdulatainkra, mégis azonnali választ produkált a rendszer valamennyi utasításra anélkül, hogy vonalzóként kelljen rászegezni a távkapcsolót. Zárójeles információ, de valahol pozitívum, hogy az erősítő és a CD-lejátszó mellé is ugyanazt az RC-1173 típusú rendszertávvezérlőt mellékelték. Így az egyik megőrizhető tartaléknak, ha a másik a gyerkőcök, háziállatok, vagy az idő vasfogának martalékává válna. Fényes fekete felülete könnyen magához vonzotta a porszemeket, ezért használaton kívül célszerű fiókban, vagy lefelé fordítva tartani.

Hangminőség

A Denon sztereó párosa két hétig vendégeskedett szerkesztőségünkben. Mindenfajta zenével kipróbáltuk őket, a pop-rocktól kezdve Strauss-ig. Korábban is említettük, hogy az erősítő hőkibocsátása egyáltalán nem vált aggasztóvá. Meglehetősen dinamikus teljesítményt nyújtott, bátran megtámogatta a rákötött hangfalakat, ha esetleg nagyobb hangerőre volt igény. A csatornánként 50 W teljesítmény bőven elég volt ahhoz, hogy vibrálni kezdjen a szoba levegője, igaz, ilyenkor egyes hangfalak felkeményedett basszussal reagálhatnak a Denon markáns stílusára.

A rendszer összességében élvezhető és lendületességgel átitatott hangot nyújtott, viszont a rákötött hangsugárzók függvényében válogatósnak is bizonyult, ezért bármi is a hallgató preferenciája, az előzetes kipróbálás elkerülhetetlen. Az erőkifejtés okozott legkevésbé nehézséget a Denon PMA-720AE számára. Utóbbit feltehetőleg a gyártó saját szabadalmú AHC Single-Push-Pull megoldása eredményezte, ami által a hagyományos tranzisztorok kapacitását többszörösen meghaladó komponensek kerültek az áramkörbe. Kellemesen közepes jelszinten (amikor a zene mellett még beszélgetni tudtunk egymással) simán tudta úgy tolmácsolni a zenét, hogy átvegyük annak pozitív mentális töltetét, élénkséggel és teltséggel átitatva. Talán ügyetlen kifejezés, de sok esetben úgy éreztük, hogy a rendszer "feltölti" a hangfalakat zenével. Ha vidám, inkább bulizós felvételt tettünk fel (pl. Goldfish vagy Feed Me), akkor automatikusan mozogni kezdett a lábunk, ha pedig hangszeres vagy szimfonikus zenét (Rebecca Pidgeon, Kari Bremnes, Strauss válogatás), valaki az irodában előbb vagy utóbb elkezdte dúdolni a hangfalakból kikúszó dallamokat. A tér mélységérzetének egyszerű ábrázolása és a sztereó irányítottság szerénysége akkor mutatkozott meg, amikor kifinomultabb, komoly odafigyeléssel előadott akusztikus zeneszámokat hallgattunk. Az elektronika itt megállította a zenekart a hangfalpár síkjában és tisztes távolból illusztrálta az áramló effektusokat. Értelemszerűen ez a diszkrét, intimitást nélkülöző előadásmód nem a Denon bátortalansága, hanem a belépő kategória velejárója, egy 200000 Ft összértékű rendszerbe nem lehet úgy belerévülni, mint a drágább, precízebb felbontású és mélyebb ábrázolásmódú megoldásokba. A PMA-720AE és DCD-720AE kettősének hatékonysága abban mutatkozott meg, hogy a zenében lévő energiák, kis- és közepes hangerőn is élénkítően hatottak a rendszerre.

Kíváncsiak lettünk valamire: milyen hangot produkál a sztereó páros akkor, ha otthoni hifi fülest csatlakoztatunk rájuk? Mindkét készülékbe építettek fejhallgató erősítő modult, ezért főleg saját kíváncsiságunktól vezérelve egy érdekes kis tesztet végeztünk. Elővettük egyik referenciaként használt USB DAC eszközünket és fülesünket (Sennheiser HD 600), majd egy Rosanne Cash (The SunkenLands, CD) zeneszámot elindítva meghallgattuk az USB DAC, a DCD-720AE és a PMA-720AE fejhallgató erősítő kimenetéről érkező jelet. Pozitívumként könyveltük el, hogy közvetlenül a CD-játszóhoz csatlakozva kellemes, részletgazdag, kiegyensúlyozott és kerek egész produkciót kaptunk. Mire az erősítő kimenetére jutott a jel, az énekhang leheletnyit szórványosabb, a basszus pedig kicsivel nehezebb, krémesebb lett. Mindezt úgy, hogy a rendszer arányait messze meghaladó, audiofil RCA kábelekkel kötöttük össze a lejátszót és az erősítőt, nehogy a vezetékre háruljon a karakterváltozás gyanúja. Magyarán, elsősorban nem a hangfalak, hanem a PMA-720AE felelt az enyhén lágyított hangzásért. Abszolút jól teljesített viszont a CD-játszó, melynek fejhallgató erősítője lényegében csak két hangyalábnyit maradt el a nála sokkal drágább USB DAC eszköz hangjától.

Végszó

Az erősítő küllemre megadja a nagy Denon elektronikák hangulatát, hangja inkább a könnyedebb stílusok rajongóit célozza meg és azokat, akik összességében szórakozásra vágynak. Dinamikus, telt, erőteljes, tele lendülettel, sok zenével élvezhető, cserébe számolnunk kell azzal is, hogy hangfalakkal kissé válogatós, a megfelelő párosítást illetően célszerű kikérni szakértők véleményét. Pörgős zenékkel felvillanyozza a hallgatót és színesebbé teszi a helyiség atmoszféráját, az a bizonyos közvetlenség, közelség, térábrázolás, ami az élethűség megalapozója, inkább a magasabb kategóriájú erősítők privilégiuma. Mechanikai kidolgozottsága, és a kellemes karakterű DAC által önmagában is ajánlható a DCD-720AE azoknak, akik megfizethető CD-lejátszót keresnek. Az erősítő dizájnban és teljesítményben egységes párost alkotott a DCD-720AE CD-játszóval, aki beleszerelmesedik a konvencionális küllembe, annak javasoljuk, hogy hallgassa meg ezt a sztereó párost.

1 2

Következő oldal >