Audio Block C100 CD-lejátszó és V100 integrált sztereó erősítő teszt

A németek tudnak valamit...

2012. október 16., kedd, 15:20

Audio Block Block Audio Block audio szteró hifi C100 C-100 V100 V-100 erősítő CD lejátszó

A kétcsatornás rendszerek rendszerint győzedelmeskednek a futószalagon gyártott, fröccsöntött műanyag ultrakompakt, surround és egyéb csili-vili berendezések fölött, zenehallgatásra mai napig ők jelentik a legjobb megoldást. Nincs ez másként mostani tesztalanyainkkal sem, melyek egy német családi címer büszke hordozói. Az Audio Block középkategóriás V-100 integrált erősítő és C-100 CD-lejátszó egy csapásra megszeretteti velünk a sztereózást, de többet is tudnak: meglepik a hallgatót. Ettől a párostól leblokkolunk!

Biztató jelek

Már kibontáskor érzékelhetjük a gyártó figyelmességét. Kapkodás nélkül is maximum két perc, míg a készülékeket előhámozzuk vaskos szivacs és kartonpapír csomagolásukból. Az alaptartozék tápkábelek mellé csinos, a vártnál nagyobb, már-már házimozis méretű rendszertávvezérlő jár. Testességét ellensúlyozza, hogy több készülék irányítására képes (CD-lejátszó és rádió tuner). Gumírozott hátlapja jól belesimul a tenyérbe, talán a hangerőszabályzó gombok lehetnének nagyobbak. Az erősítő és lejátszó külseje szintén meggyőző. A masszív, vaskos, bordázott oldallemezek és az igényesen megmunkált tetőlap is olyan minőségérzetet nyújtanak, amit többnyire csak magasabb értékű berendezésektől kapunk, szerencsés esetben. Az illesztések mérnöki pontosságúak, az élek sorjától mentesek. Mindkettőjük külseje konzervatív, de tiszteletteljes hangulatot kelt, az apró gombok mellett jókora kijelzők sötétlenek. Utóbbiak némi modernitással dobják fel az erősítő klasszikus motívumait, messziről nézve is jól olvashatóak, mégsem sütik ki a hallgató szemét. A CD-lejátszó előlapi, természetesen fémből készült kezelőszerveinek D-alakú kiosztását eleinte furcsállottuk, használatuk megszokást igényel. Persze a távirányító mellett aligha fogjuk őket nyomkodni. A Standby kapcsoló méretében és kivitelében megegyezik a többi gombbal, az erősítőn és a lejátszón első alkalmakkor szemünkkel hiába keressük, de ez is megszokható tényező. Az ?elvegyülő? gombocska mellett kárpótolnak a hátoldali, kétállású kapcsolók, melyek megléte szükségtelenné teszi a kábel kihúzását - ha elmegyünk otthonról, elég ezeket lenyomni.

Felhasználóbarát sztereó

Vicces, de igaz, a fejlesztők igyekeztek minél zökkenőmentesebbé tenni a C-100 és V-100 beüzemelését. Erre első ízben akkor fogunk rájönni, mikor hifiállványunk mögé görnyedve próbáljuk majd megtalálni a megfelelő polaritású hangsugárzó terminált, vagy forrásbemenetet. Ekkor fogunk örülni a kétoldalasan feliratozott hátoldalnak, ennek köszönhetően ha ?csak? fölé hajolunk a V100-nak, úgy is el tudjuk olvasni, melyik aljzat mihez tartozik. Szinte jelentéktelen, mégis figyelmes megoldás, ami megkímél a felesleges gerincmunkától, vagy állvány tologatástól. Apropó, csatlakozások! A V100 hangfalcsatlakozói, melyeknek színvonala szintén a felsőbb rétegeket idézi, masszívak és kényelmesen használhatóak. A csupaszított kábelvéget két ujjal be tudtuk fűzni, ennél még az RCA kábelek csatlakoztatása is ?nehezebb? feladatnak bizonyult. Egyébként három színben állnak rendelkezésünkre az Audio Block termékek, választhatunk szálcsiszolt alumínium előlapos, matt szürke és fekete árnyalatok közül ? nálunk a legelső vendégeskedett. No de mit rejt a fém burok ? csak a külsőre fektettek hangsúlyt?

Belül se csúnya

Habár a C100-as CD-lejátszó lemeztálcája nem középre, hanem jobboldalra száműződött, alkatrészei korrekt tervezésről árulkodnak. A masszív toroid transzformátor mögé egy második trafó is került, ennek köszönhetően csekély készenléti fogyasztást kapunk. A futóművet pormentes fémdobozka védi, ennek köszönhetően hosszú távon a mechanika jóval ellenállóbb lesz különféle szennyeződésekkel szemben. Ráadásul a C 100 hátlapján digitális kimenet is kacsingat, ami meglévő D/A konverterünk számára lehet hasznos.

A V100 trafóját egy, a C100-as lejátszóéhoz hasonló fémburok takarja. Az erősítő hangerejét szabályozó impulzuspotméter okos döntés volt: ez, szemben analóg társaival, sosem fog különfutni, vagy recsegni. A NYÁK szerkezete duál monó jelutat sejtet, a tranzisztoros végfokot praktikusan, a készülék oldalsó hűtőbordájára rögzítették. Precíz, gondosan összetákolt kis belső... ideje beizzítani!

Hangminőség

Tesztalanyainkat két pár hangfallal tettük próbára. A meghallgatásra használt helyiség egy jó akusztikájú, 30 négyzetméteres lakószoba volt, ahol a hangfalakat sikerült ideálisan elrendezni. Az első, átmenetileg alkalmazott pár a Jamo C 803 állványos hangsugárzója volt, majd rövidesen átváltottunk DALI IKON MK2-re. Az erősítő és CD-lejátszó közti összekötést az Audioquest Golden Gate valamint Vertere D-Fi RCA vezetékeivel valósítottuk meg ? nem feledkezve el a kábelek jelentőségéről. A hosszas, órákig tartó és többszörösen megismételt tesztelés pozitív véleménnyel zárult. Vegyük például az Audio Block komolyzenei viselkedését: Vivaldi Requiem-je színezéstől mentesen, a vártnál nagyobb térből jelenik meg. Az eleinte baljóslatúan, szinte suttogva induló fúvósoknál tűnődve figyeljük, vajon miért nem mutatkoznak a magas frekvenciák? Épphogy erre gondolunk, a harsonák egyre erősödnek, végül már élesen, harciasan metszik át a levegőt. Majd belép a kórus, kő kövön nem marad, a megszámlálhatatlan torok zengése egyszerre gyönyörű és vérfagyasztó. Az Audio Block keményen, pontosan, mégis nagyvonalúan és úriasan dolgozik. Elénk vázol egy olyan koncerttermi hangulatot, ami ebben a kategóriában ritkán érzékelhető. Kollégámmal, noha nem csarnokméretű szobában tartózkodtunk, fülünk nem tudta betájolni a hangok konkrét távolságát, és a hangfalak pozícióját, közben az üstdobtól és a mennydörgő kórustól folyamatos lúdbőrözés kerülgetett ? valahol itt kezdődik a realisztikus, önfeledt zenehallgatás. A Block rendszer dinamikája szintén dicséretes, és ami külön pozitívum, nem válogatós. Ha élőzenét akarunk, az elektronika megkóstoltatja velünk az operaházak és a szivarfüsttel telefújt, blues-zenével felfűtött kocsmák hangulatát. Ha professzionális stúdiókban rögzített, precíz felvételekkel etetjük a mohón tátogó CD-lejátszót, a feladat nem akad torkán, ezt is ugyanúgy ?befalja?, mint az előző falatokat. Sarah K. korábbi tesztjeinkben is sokat taglalt produkciója, a Stockfish Records által kiadott Stars című nóta, előnyösen szerepeltette tesztalanyainkat. Az énekesnő hangja mézes, lágyan és forrón lebeg előttünk, közben a háttérben rezdülő csengők, gitárhúrok megőrzik fémességüket. Joe Satriani torzított gitárja nem csak dobhártyánkat, hanem a szoba bútorait is megrezgeti, a pengető pillanatnyi fojtásai nyomon követhetőek, és minden zenész kihallatszik. Aztán mikor egészen irreális, gépileg kevert munkával kínáljuk a lejátszót, a rendszer konkrétan megvadul. Trentemoller keverése megmasszírozta a gyomromat, holott egyáltalán nem egy agresszív basszusú hangsugárzót hajtottunk. Hogy mire nem képes 2x40 wattnyi teljesítmény! Összességében, ha pontosabb részletezőképesség és egy kicsivel nyíltabb térábrázolás jönne ki a német duóból, teljesítménye a high-end rendszerekkel rivalizálna. Így sem kell szégyenkeznie, kiforrott, audiofil előadásmóddal kényezteti hallgatóit ? de ne feledjük, minél naturálisabb dobozt választunk melléjük, annál életszerűbb lesz a végeredmény.

Végítélet

Az Audio Block megfelelően összeválogatott receptből építette meg belépő, 100-as szériájának komponenseit. Elektronikái stabil alapot képezhetnek egy jó ár/érték arányú, audiofil hangrendszer építéséhez. Könnyen kezelhetőek, remek anyagminőséggel rendelkeznek és árukhoz képest nagyon jól szólnak. Még a kissé ügyetlen gombkiosztást és a halk zenéléskor neszező CD-futóművet figyelembe véve is, megérdemlik az ajánlott vétel címkét. Tisztességes sztereó előadás ? ezt garantálja az Audio Block C-100 és V-100 párosa!

1 2

Következő oldal >