Astell&Kern KANN mobil hifi lejátszó teszt

High end hifi, de csak halKANN

2017. július 13., csütörtök, 23:20

AstellKern AstellandKern audio hifi lejátszó zenelejátszó audio lejátszó hifi lejátszó AK lejátszó lejátszó teszt Astell Kern lejátszó Astell and Kern mobil hifi lejátszó hifi lejátszó teszt mobil hifi lejátszó teszt

Egyre különösebb összetételű és funkcionalitású mobil hifi eszközöket álmodnak meg az Astell&Kern tervezői. A gyanúsan meghízott KANN minden eddigi készüléket túllicitál, számos értelemben.

Tökéletes, de kinek?

Mi, a tradíciót és innovációt egyaránt méltányoló hifisták, technológia iránt nyitott személyek nem tagadhatjuk le, hogy az audio ipar sokat köszönhet az elmúlt évtized okostelefonos forradalmának. Új irány mutattak meg a tenyérméretű eszközök és folyamatos fejlődésüket látva egyértelmű, hogy a technológia nyújtotta lehetőségeket látva a fogyasztók is egyre mohóbbak, így igényeik összetétele is folyamatosan bonyolultabb.

Mielőtt bemutatónk marketingelemzésbe fulladna, térjünk vissza a KANN születésére. Ez az eszköz immár az Astell&Kern lejátszó család 10. tagja. Akusztikai termékadatait és kb. 360 ezer forintos árcéduláját figyelembe véve beékelődik az AK300 és AK240 modellek közé, más tekintetben felülmúlja azokat, mi több, abszolút kilóg az AK teljes kínálatából.

Hogy a vásárlók tájékozódását ne egy újabb betű és számkombinációval, hanem vadonatúj terméknévvel kavarják meg, nemes egyszerűséggel KANN a hivatalos megszólítási mód. Az elnevezés mögött, amennyire eddig utánajártunk, nem találtunk egyértelmű utalást. A KANN közvetett módon utalhat a kán (mint Dzsingisz mongol nagykán, azaz császár) titulusra, mindez értelmet is nyer, ha figyelembe vesszük, hogy az Astell&Kern úgymond egy lejátszó mind fölött elv megvalósítására törekedett, ahogy honlapjukon is olvasható (One player to rule them all).

Látszólag nehéz különbséget tenni AK és AK mobil hifi lejátszó között, dönteni a drága vagy még drágább választása mellett. Mi már az AK Jr-t is nagy élvezettel használtuk, a megfelelő fülessel párosítva órákig tudtuk önfeledten hallgatni, másfelől a kettős DA konverterrel felvértezett AK 100 II teljesen új dimenzióba repített minket. Akkor hát melyik lehet hosszú távon tökéletes?

Az Astell&Kern nem összetévesztendő az Apple céggel (bár kétségkívül számos pontban hasonlítanak, a magas árképzésen és letisztult küllemen is túl), nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ők eredetileg is szinte kizárólag hordozható rendszerekben utaztak, azokon belül is meglehetősen széleskörű kínálatot felkarolva. Míg egy okostelefonnal ezernyi művelet elvégezhető, addig az olyan készülékek, mint a KANN továbbra is csak egy fő tevékenységre, zenelejátszásra szolgálnak. Mára azonban rengeteg módon hozzáférhetünk a zenéhez, számtalan módon tárolhatjuk és vihetjük magunkkal. Vannak, akik rengeteg zenét, temérdek mennyiségű felvételt akarnak maguknál tartani, miközben a hangminőséghez is kritikusként viszonyulnak. Alighanem nekik készült a KANN.

A bumfordiság oka

Megfigyelhető, hogy a KANN szakít az AK jellegzetességnek számító, ferdén szelt formatervvel. Helyette csíkokat formáló függőleges vájatok borítják alumínium készülékházát, így teljesen más dizájnt kapunk. Azt sem nehéz észrevenni, hogy megjelenése közel sem kecses, sőt, oldalról nézve inkább vaskos. 2,5 cm-es mélységéhez társuló 278 grammos tömege által olyan, mintha zsebünket 2 db iPhone 7 húzná.

Sokan elvből nemet mondanak e koncepció láttán, a különc féltrapéz metszetű formáról nem is beszélve. Értelemszerűen a KANN-nak nem célja, hogy levegyen mindenkit a lábáról. Testessége akkor nyer értelmet, ha a teljesítmény oldaláról közelítjük meg. Magas szintbeállítás mellett szimmetrikus kimenetén 7 Vrms leadására képes, aszimmetrikus kimeneten pedig 4 Vrms-re, így közel olyan erő lakozik benne, mint egy AMP modullal összerakott AK300-ban. Viszont míg utóbbiban 3 100 mAh, addig a KANN belsejében pont kétszer akkora, azaz 6 200 mAh kapacitású akkumulátor található. Kb. 2,5 óra alatt 100 %-ra tölthető, ami a kapacitást figyelembe véve nagyon jónak számít. Egy teljes feltöltést követően 15 óra folyamatos lejátszást tesz lehetővé, és ezt egyik AK mobileszköz, még a háromszor drágább SP1000 sem garantálja.

Küllem

Túl azon, hogy kissé molett és nehéz, cserébe sokáig bírja szuflával, mit nyújt még az Astell&Kern KANN? Tetőlemezén rendhagyó módon nem egy vagy kettő, hanem négy kimenet található. Állítható és fix (azaz vonalszintű) aljzatok is rendelkezésre állnak és mindkettő esetében választhatunk szimmetrikus vagy aszimmetrikus közül. A padlólemezen két (egy micro SD és egy SD) kártyarekesz és két USB (töltésre Type-C, számítógéphez micro) port található, ilyen bőségtálat eddig egyetlen mobil hifi eszköz sem zúdított ránk.

A kijelző felbontásban (4 colos, 480x800 pixeles) láthatóan elmarad napjaink csúcstelefonjaitól, színvilága és érintés érzékelése viszont nagyon jónak mondható. Arra, hogy elolvassuk az éppen böngészett fájlok neveit és megtekintsük az aktuálisan megnyitott album borítóját, teljesen megfelel. Nyárias időben vagy közvetlen napsütésben állva, maximális fényerőn is kissé közelebb kell tartani ahhoz, hogy a rajta megjelenő tartalom tisztán olvasható legyen, de hordozható zenejátszók viszonylatában még így is jónak számít.

Használat közben

Az ergonómián érezhető, hogy a tervezők próbáltak a bepasszírozott hardver ellenére is némileg kézre álló formát létrehozni, több-kevesebb sikerrel. Jobb- és bal kézzel is használható a KANN, de igazán egyik tenyerünkbe sem fog annyira belesimulni, mint mondjuk egy okostelefon. Emellett nem kompatibilis mikrofonos headset modulokkal sem. Ezek ellenére könnyedén kezelhető lezárt kijelzővel is, mivel előlapjának alján található négy fizikai nyomógomb.

A két oldalsó billentyűvel a zeneszámok közti léptetést (és oda-vissza tekerést), a középen lévő alsóval pedig a lejátszást/elindítást vezérelhetjük. Ha nem akarjuk, hogy zárolt képernyőnél reagáljanak a gombok, akkor szoftveresen letilthatjuk őket. A középső felső, kis körrel jelölt gombbal a főmenübe ugorhatunk, természetesen ettől még nem áll meg a lejátszás.

Az Androidos logikára épített, elegáns hangulatú menürendszer pont olyan, mint amivel az eddigi AK eszközökön találkoztunk. A mappák megnyitása és a számok elindítása a kijelző érintését követően aránylag gyorsan történik, utóbbi esetében formátumtól függetlenül kb. 0,5 mp-et kell várni, hogy beússzon elénk a borító és megszólaljon a zene. A felülről lehúzható funkcióválasztó ablakban többek közt aktiválható vagy leállítható a Bluetooth, WiFi, EQ és ismételt lejátszás. A részletes rendszerbeállításokhoz eggyel mélyebbre kell ásni, a kis fogaskerék megérintésével. A menü egy modern felhasználó számára összességében könnyen áttanulmányozható, egyetlen esetleges kompromisszuma, hogy magyar nyelven nem tud.

Hangminőség

Értelemszerűen az Astell&Kern KANN hangminőségét több megközelítésből is lehetne értékelni. Átfogó képet, maradéktalan konklúziót nem alkothatunk tekintettel az eszköz sokrétűségére. Gondolunk itt az összesen 4 db analóg hangkimenetre, melyek közül kettő szimmetrikus kialakítású és használatukhoz speciális csatlakozó szükséges. Tesztünk során kölcsönkaptunk a KáCsa Audiótól egy moduláris vezetékkel ellátott Astell&Kern Michelle fülhallgatót, amellyel így megkíséreltük összehasonlítani a 2 és 4 pólusú, állítható jelszintű aljzatokat. A mérleg, ha hangyányit is, de a szimmetrikus kimenet javára billent. A tértagolás és a szellősség érzet vált jobbá, valamint pici dinamika többletet is nyertünk.

Hogy tapasztalatszerzésünk több forrásból származzon, más füleseket is csatlakoztattunk a lejátszóhoz. így került sorra a kettős lengőnyelves motorral ellátott Jays q-JAYS, a mai napig általunk referenciaként használt Sennheiser HD 600 és egy utazós kedvenc, a hangszeres zenékkel remeklő Focal Listen is. Bizonyára rengeteg további modellt társíthattunk volna még a KANN mellé, azonban tesztünk célja nem a hozzá illő tökéletes partner megtalálása volt, hanem annak kiderítése, hogy az általunk ismert és kedvelt fülesekből milyen hangot, esetleg többletet képes kicsalogatni.

Amit rögtön leszögezhetünk, hogy a KANN teljesítménye bődületes. 300 ohmos HD 600-unkat még közepes (ezt igény szerint szoftveresen magas fokozatra állíthattuk volna) jelerősségen is könnyűszerrel megtáncoltatta. A fentebb felsorolt fülesek közül képes volt mindegyiknek bőven elég hangerőt biztosítani, ami persze a specifikáció, no meg az ár ismeretében el is várható. Mindazonáltal a minőségi zenehallgatásnak nem feltétlenül kell, hogy alappilléreként tekintsük a rendkívüli hangerőt. Nem az a célunk, hogy megsüketüljünk, hanem hogy már közepes (vagy ideális esetben bármilyen) terhelésen észrevegyünk apró, de meghatározó, valóságérzetet nyújtó részleteket.

Zenei stílustól függetlenül temérdek részletre figyeltünk fel. Gondolunk itt a széles közönségnek célzott, populáris hangzású előadókra (pl. Coldplay, Santana, Thievery Corporation, Daft Punk stb.) is. Az impulzusok, dinamikai ugrások, koppanások, zörgések, digitális és analóg eredetű hullámok egyaránt önálló impulzusként, erővel, sebességgel és meghatározható távolsággal jelentek meg. Elismételhetnénk ugyanazokat a dicsérő sorokat és jelzőket, amelyekkel mondjuk az AK300-at illettük meg, és nem járnánk messze az igazságtól, sőt. Az említett testvérben pontosan ugyanez a DAC chip dolgozik, melynek pozitív akusztikai jellemzőit ezúttal is hertzről hertzre érzékelhettük.

Egy rövid, de érzékletes példa: Tsuyoshi Yamamoto - Misty c. albumában a remek sztereó tér és komoly dinamikatartomány által fizikai jelenlétérzet jöhetett létre. Kis hangerőn is érzékelni tudtuk a zongorabillentyű kalapácsának leütési erejét, tömegét, ami így leírva butaságnak hangzik, mégsem lehet jobban definiálni. Nem csak simán hallani lehetett a hangszert, hanem annak sajátos rezonanciáit, vibrációját is átérezhettük. Csak onnan tudtuk, hogy nem fizikailag létező zongora mellett ülünk, hogy mellkasunkban nem éreztük a szokásos zengést, minden egyéb szempontból fennmaradt ennek illúziója. Ennél többre nemigen vágyhatnak az élő zene megszállottjai.

Végszó

Az Astell&Kern KANN több szempontból is kiemelkedő mobil zenelejátszó, ám a rendkívüli funkcionalitásnak és teljesítménynek a felhasználói kényelem és a bankszámla szempontjából is akadnak követelményei. Hogy ne maradjunk autós hasonlat nélkül: egy Porsche 911 volánja mögött is élvezhetjük a modern technológia s közel határtalan teljesítőképesség előnyét, azonban ez átlagkörülmények között nem kamatoztatható 100 %-ig. Aki ki tudja használni az USB DAC és hálózati médiajátszó funkcióját, ugyanakkor hosszú útjaihoz magával vinne akár több, mint 800 GB-nyi (!) zenét és rendelkezik high end fül- vagy fejhallgatóval, ugyanakkor nincs ellenére a kissé bumfordi méret, annak érdemes lehet személyesen ellátogatni a bemutatóterembe és kipróbálni, hogy mire képes a KANN.

1 2

Következő oldal >