Wadia di122 audió dekóder és a102 sztereó végerősítő teszt

Egy harmonikus páros

2015. június 10., szerda, 13:15

Wadia audio hifi DAC DAD erősítő előerősítő sztereó sztereó végfok hifi erősítő DA konverter Wadia Digital Wadia hifi Wadia DAC DAC teszt erősítő teszt hifi teszt hifi rendszer teszt

Az amerikai illetőségű Fine Sounds csoport tagja, az audiofil termékei kapcsán méltán elismert Wadia a közelmúltban bocsájtotta útjára két sztereó komponensét, egy dekóder/előerősítőt és egy végerősítőt. Különálló tesztek helyett mi azt vizsgáltuk, milyen összhangban muzsikál együtt a kimondottan egymáshoz tervezett páros.

Stílus és célközönség

Tesztalanyaink viszonylag fiatal jövevények, a 2014-es, szeptemberi CEDIA Expo-n mutatta be őket a Wadia, mint a Series 1 családot. Teljes értékű, tehát egymástól függetlenül, önállóan is jól használható készülékek, de egymást kiegészítve képeznek egy hatékony sztereó rendszert.

Formatervüket a cég "mini indusztriális dizájn"-ként aposztrofálja, de meglátásunk szerint nem elég nyers a megjelenésük ehhez a stílushoz, a vastag, szálcsiszolt alumínium ház még nem teszi őket ipari megjelenésűvé, sőt kimondottan elegánsnak hatnak. Fokozza ezt az eleganciát az egyedi megoldás, a fekete üvegből készült tetőlap. Inkább sorolnánk őket a life-style berendezések csapatához, de a jelek szerint a Wadia jobbnak látta egy izgalmasabbnak ható névvel jellemezni őket.

Maguk a készülékek egy mindössze 8 cm magas, hozzávetőleg 25 × 25 cm-es. négyzet alapú házban helyezkednek el, egymásra helyezve őket igazán kompakt kis együttes benyomást keltik. Analóg bemenetek hiányában ez az összeállítás azokat szólítja meg, akik gyakorlatilag szakítottak az ilyen kimenetű lejátszókkal és alapvetően digitális forrásból nyerik a zenét, legyen az CD-futómű, vagy PC-n, tárolt zenei fájlok.

di122 digitális audió dekóder

DAC helyett DAD, vagyis szimpla digitális/analóg konverter helyett digitális audió dekóder kategóriába sorolja a készüléket a Wadia. Funkcióit tekintve egy DAC, egy előerősítő és egy fejhallgató erősítő összeházasításából született a többfunkciós kis berendezés.

Pontmátrix kijelzője messziről is jól olvasható, nem zúdít ránk töméntelen információt, de ami lényeges, azt közli velünk: forrásválasztáskor az aktív bemenetet, üzem közben pedig a bejövő jel mintavételezési frekvenciáját és a hangerőt, százalékos mértékben. Ezen kívül csak a fejhallgató kimenet és két (sajnos) multifunkciós nyomógomb került az előlapra.

Két optikai, két koaxiális és egy USB-B aljzat fogadja a forráskészülékek illetve a PC jelét. Így ezzel az öt lehetőséggel igazán sokrétű rendszer építhető ki. Két sztereó kimenete közül az egyik szimmetrikus XLR, a másik aszimmetrikus RCA.

Ezek a be- és kimeneti aljzatok gyakorlatilag ki is töltik az apró hátoldali panelt, rajtuk kívül már csak a trigger csatlakozóknak és a tápellátás 5 V-os aljzatának maradt hely. Igen, ebből következően, a di122 külső tápegységből nyeri az energiát. Ezzel a megoldással kapcsolatban felemás érzéseink vannak, egyrészt így biztos, hogy a távolabbra helyezett kapcsoló üzemű táp kevesebb elektromos zajjal szórja meg a dekódert, másrészt viszont kapunk egy újabb dobozkát, amelynek helyet kell keresni a készülékek mögötti kábelrengetegben.

Az optikai és koax bemeneteken 44,1 kHz és 192 kHz közötti mintavételezésű, maximálisan 24 bit felbontású PCM jeleket tud fogadni. Az USB bemenet erre még rátesz egy lapáttal: PCM esetén 32 bit/384 kHz lehet a maximális mintavételezés, illetve dekódolja a DSD64, DSD128, DXD352,8 kHz, DXD384 kHz fájlokat. Így bár SACD lejátszó jelét sem analóg, sem natív bitstream módon nem tudja fogadni a di122, de a formátum híveinek rendelkezésre áll a DSD fájlok lejátszási lehetősége, melyek egyre bővülő számban érhetők el az interneten. Ahhoz, hogy a PC felismerje a dekódert, és külső USB-s hangkártyaként kezelje, a gyártó oldaláról kell letölteni a driver programot, amit Windows (7-es vagy annál magasabb verziószámú) operációs rendszerre lehet installálni.

Bármennyire is jól összerakott, "patent" kis készülék a di122, ha nagyon akarjuk, akkor mindig lehet több-kevesebb kifogást/hiányosságot találni. Például a már említett két előlapi multifunkciós nyomógomb használatát: távirányító hiányában kicsit nehézkes és körülményes a dekóder kezelése. Praktikusabb lett volna külön hangerőállító és bemenetválasztó kapcsolókat kialakítani.

Távirányítója az általános, más Wadia típusokhoz is mellékelt egyen tartozék. Használata egyszerű, hamar megszokható. Kár hogy nincsenek dedikált bemenetválasztó billentyűi, az "Input" gomb többszöri lenyomásával, egymás utáni léptetéssel lehet csak kiválasztani a megfelelő forrást.

a102 sztereó végerősítő

Audiofil végerősítőhöz "illően", az egyetlen készenléti nyomógombon kívül, semmilyen kezelőszerv, vagy kijelző nem található az előlapján. Tulajdonképpen annak használatára sincs szükség, mert a két készülék trigger csatlakozóit összekötve, a dekóder ki/bekapcsolása vezérli az erősítőt is. Triggeres kapcsolat hiányában viszont az auto power off funkció félóra tétlenség után készenléti állapotba helyezi.

A két D osztályú végfokozat 8 ohmos terhelés mellett 50 watt teljesítmény leadására képes, ez növekszik meg 2×80 wattra 4 ohmos hangdobozok használatakor. Nem teremhangosításra tervezték, de lakóhelyiséghez bőségesen elegendőnek kell lennie. A hangfalak védelmét szolgálja a Wadia saját fejlesztése, a Signal Surveyor. Ez egy olyan megoldás, amely folyamatosan figyeli az erősítő kimenő jelét, és ha túlzott mértékű egyenfeszültséget érzékel, akkor lekapcsolja az erősítést, így akadályozva meg a hangszórók károsodását.

Kétfajta bemenettel rendelkezik: a dekóder kimenetihez illeszkedően egy szimmetrikus XLR és egy aszimmetrikus RCA páros fogadhatja az erősítendő jeleket. Egy apró tolókapcsolóval lehet választani, hogy melyikük legyen az aktív.

Üzembe helyezés, meghallgatás

A készülékek összekábelezése után az első lépés a driver program installálása volt a HTPC-n. Ez néhány másodperc alatt zökkenőmentesen meg is történt. Ezt követően már csak be kellett állítani a Windows elsődleges hangeszközének a di122-t. De nemcsak a számítógéphez, hanem egy CD- és egy Blu-ray lejátszóhoz is csatlakoztattuk a dekódert egy optikai, illetve egy koaxiális kábellel, hogy minden lehetőséget ki tudjunk próbálni. A teszt során az összes készülékkel végig probléma nélkül együttműködött. Az egyetlen fiaskó egy Panasonic digitális kábel TV (DVB-C) set top box csatlakoztatásakor ért minket: az adások 48 kHz-es PCM jelével nem mindig boldogult. Sok esetben a műsor hangja helyett csak valami roppant kellemetlen és irritáló ciripelő digitális zaj hallatszott. Ez véletlenszerűen történt, újbóli ki-bekapcsolás esetén hol jelentkezett a probléma, hol nem. Azt sajnos nem sikerült behatárolni, hogy ez a Wadia, a Panasonic, vagy esetleg a kábelszolgáltató által sugárzott jel problémája volt-e.

A páros meghallgatása során felváltva hallgattunk CD-ket illetve FLAC és DXD fájlokat (JRiver Media Center programmal). A lánc részletező képessége nagyszerű volt, legyen szó instrumentális jazzről, zúzós rockról, vagy éppen színtiszta énekről Ez utóbbit a Gregorian Chant Schola Contorum Sancti Bavonis Gandae gregorián album képviselte. Nemcsak a közvetlen énekhangot, hanem az utózengést és a dallamok lecsengését is remekül tolmácsolta a Wadia párosa, kiválóan érzékeltetve ezzel a belső tér óriási méreteit. Az előadást kísérő apró mozzanatok sem sikkadtak el, a kórus tagjainak levegővétele is tisztán hallatszott.

A Pawnshop albumon sokszor csupán annyi volt a kérdés, hogy vajon a klarinét vagy a vibrafon jelenik-e meg plasztikusabban? A sztereókép ugyan korrektül épült fel, a szett jól mutatta a zenészek elhelyezkedését, de a már megismert analitikus képességeiktől eltérően itt nem estünk hasra a teljesítménytől. Remek előadóművész helyett itt csak tisztes iparosmester szerepre futotta a tehetségükből. Nem abszolút mértékben lehetett kifogásolni a hallottakat (stabil és viszonylag jól definiált térérzetet kaptunk), de korábban fordult már meg olyan készülék a kezünk között (ebben az árkategóriában), amely precízebb színpadot épített fel. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a készülékek darabonként csak néhány ezressel vannak 500 000 Ft alatt, így pl. egy milliós értékű integrált erősítő a viszonyítási alap.

A zene finom részleteinek megmutatása azonban nem csapott át művi finomkodásba, a Credence Clearwater Revival Band Chronicle válogatásán keményen odatette magát. A nyers és fésületlen számokat erőteljesen, és hitelesen tolmácsolták. Bob Marley számaiban a basszus izmos lüktetését hallva meggyőződhettünk róla, hogy az erőteljes, dinamikus mélytartomány és a kézben tartott, kontrollált hangzás nem zárják ki egymást.

A specifikált 2×50 watt bőségesen elegendő volt egy átlagos nappali megfelelő mértékű besugárzásához. Nagyobb hangerőn (kb. 80 % felett) viszont már elvesztette az árnyaltságát a szett, tömörebbé és részletszegényebbé vált, ami idegennek hatott a korábbiakhoz képest. Autós hasonlattal élve nem egy izomautó, hanem inkább egy fürge sportkocsi tulajdonságaival rendelkezik az összeállítás.

Elektronikus zenével is próbára téve őket, könnyedén bejárták szinte a teljes hallható hangtartományt. A dinamikaváltozásokat gyorsan késlekedés nélkül követték, és most a sztereó tér apróbb hiányosságai sem voltak feltűnőek, mert nem valós színpadképet kellett megvalósítaniuk.

A di122 és az a102 összeköttetését kipróbáltuk RCA és XLR kábelekkel is, de érzékelhető különbséget nem tapasztaltunk a hangzásban. A kábel fajtájánál jóval többet nyomhat a latban a minőség: egy méretre készített, éppen csak a szükséges hosszúsággal rendelkező márkás RCA tökéletes választásnak bizonyulhat.

A Signal Surveyor működéséről nem tudunk beszámolni, mert (szerencsére) semmilyen zeni stílussal, semmilyen hangerőn nem sikerült olyan állapotba hajszolni az erősítőt, hogy működésbe kellett volna lépnie. Visszatérve autó hasonlatunkhoz, elhisszük, hogy szükség esetén valóban kinyílik a légzsák és működésbe lép az övfeszítő, de remélhetőleg sosem lesz rájuk szükség.

Végszó

Jól sikerült, harmonikusan együttdolgozó csapatot alkot a di122/a102 párosa. A di122 fájlkezelési képességei alapján ideális partnere egy PC-nek, de minősége (és ára is) jóval meghaladják azt a szintet, hogy kis méretét kihasználva egy íróasztalra helyezve öklömnyi számítógépes aktív hangszórók zizegtetésével "pocsékoljuk" el tehetségét. Méltóbb helye van egy nappaliban, az a102 és komoly hangfalak társaságában, egy digitális sztereó rendszer központi elemeként. A homogén rendszert építeni szándékozók biztosan fájlalják, hogy a Series 1 család nem tartalmaz egy hálózati médialejátszót, vagy akár csak egy szimpla CD-futóművet. Kíváncsiak vagyunk, hogy a Wadia is hasonlóan gondolkodik-e, és a jövőben tovább fogja-e bővíteni a sorozatot újabb komponensekkel? De addig is, élvezzük a jelen adta lehetőségeket, a kissé húzós árú, de remek hangú duót.

1 2

Következő oldal >