Vincent SP-331 hibrid sztereó végerősítő teszt

Két csövet egy csapásra

2015. május 15., péntek, 08:05

Vincent audio hifi erősítő végfok végerősítő hifi erősítő Vincent erősítő erősítő teszt végfok teszt hifi erősítő teszt Vincent erősítő teszt

Először volt szerencsénk Vincent készülékhez, és nagyon reméljük, hogy nem utoljára. Az SP-331-től minden olyan pozitívumot megkaptunk, amit a lelkes hifisták egy kedvezően árazott végerősítőtől elvárhatnak.

Miért jobb külön, mint egyben?

Egy kifinomult hifi rendszer építése során nem csak a készülékek kinézetéről és az elköltött összegről kell döntést hoznunk, hanem a komponensek számáról is. Bár egy kétcsatornás hangrendszer összeállítása nem nehéz feladat, ennek ellenére lehet, hogy sokaknak fejtörést okoz majd, mikor ezzel szembesülnek: integráltat vagy különállót vegyek inkább?

Ezt megválaszolni még számunkra sem könnyű, hiszen nap, mint nap találkozunk olyan egybeépített, más szóval, integrált elektronikákkal, melyek szerény méretüket meghazudtoló teljesítményre képesek, természetesen borsos árért cserébe. Mindenki saját tapasztalatai és megérzése alapján kell, hogy döntsön, amennyiben inkább előerősítőre és végerősítőre bontott rendszert szeretne választani, de nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy az integrált készülékekhez képest ez jobb megoldás. Miért is?

Figyeljük meg azokat a hifi/házimozi készülékeket és rendszereket, amelyek jobbak az átlagnál! Hamar észrevesszük majd, hogy a precízebb összeállításokban nagyobb számú alkatrészre, elemre bízzák a munka elvégzését. Nem ritkaság, hogy (akár integrált erősítőkben) nem egy, hanem két trafó végzi a munkát. A nagyobb frekvenciatartománnyal dolgozó hangfalakban nem egy-két, hanem inkább három-négy hangszóró található. A drágább hangfalkábelekben sokszor kétszer, négyszer vagy még sokszor több rézszál húzódik, mint az olcsóbbakban (és természetesen ennek az ellenkezőjére is van példa). E jelenség így magyarázható a legkönnyebben: ha több résztvevőre bízzuk a munkát, azzal hatékonyabbá tesszük a munkafolyamatot ? mivel a feladatokat mindenkire, a maga képességének megfelelően oszthatjuk ki. Tehát kijelenthetjük, hogy a Vincent SP-331 elméletileg már azért is jó erősítő, mert ?csak? végerősítéssel foglalkozik, semmi mással, ezt az egy feladatot kell teljesítenie. Az árához (ami jelenleg 350000 Ft) nem fűzhetünk ilyen-olyan magyarázatokat, minden egyes forintért sztereó végfokként kell helytállnia. Máskülönben az elektromos mezőket is jobban elkülöníthetjük egymástól azáltal, hogy az elő-végfokot külön-külön dobozban, és külön tápkábellel üzemeltetjük.

A funkcióra lebontott szerepnek más előnye is van ám: ha rendelkezünk vezérelhető hangerejű, és vonalszintű kimenettel rendelkező fejhallgató erősítő vagy DAC készülékkel (melyekből már honlapunk hasábjain is számos típust bemutattunk) és egy pár hangfallal, akkor az SP-331-et máris használhatjuk, csupán rá kell kötnünk a korábban ?csak? fülesünket hajtó eszköz RCA kimenetére. Természetesen ettől még dönthetünk úgy, hogy a teljesség kedvéért inkább beszerezzük az SP-331-essel harmonizáló, kimondottan hozzá készített SA-31 előfokot.

Kicsomagolás, szemügyre vétel

A Vincent SP-331 dobozának kibontásához és a készülék beüzemeléséhez erősen ajánlott két személy, hogy biztonságban állványa kerülhessen a 19 kilós erőmű. Együtt érzünk azokkal a boldog tulajdonosokkal, akik egy napon majd lihegve, zenére ?éhező? állapotban próbálják kiemelni a terméket dobozából, melynek monumentális mérete egyszerre indusztriális és tekintélyt parancsoló.

A Vincent SP-331 egy bizonyos értelemben retrós külsejű végerősítő, mely a hetvenes éveket, a hifi gyártás alkonyát juttatta eszünkbe. Agresszíven kiálló fogantyúi nem csak dísznek kerültek az előlapjára. Ezeknek köszönhetően sokkal könnyebbé vált az elhelyezése, mivel oldalai, a közel 5 cm mélységű hűtőbordák által nem álltak kézre. Egyébiránt az erősítő komoly hőt termel, úgyhogy csak jól szellőző helyre telepítsük!

Az SP-331 előlapján egyetlen gomb található, ezzel tudjuk be- és kikapcsolni. A hideg, alumínium gomb benyomása után lágyan bekattan, és a fölötte lévő piros LED villogni kezd egészen addig, míg a puffer kondenzátorok feltöltődnek, és az elektroncsövek működőképes állapotba kerülnek. Az SP-331 hivatalosan AB osztályú erősítő, de a végfokot meghajtó, feszültség erősítő részben, két darab parányi csövecske rejtőzik, melyek a gyártó elmondása szerint, a 12 db Toshiba végtranzisztorral kiegészülve megalapozzák a lágy és kellemes hangzást. Mielőtt azt feltételeznénk, hogy ez a szörny majd békés hangjával fog minket álomba ringatni, nem szabad figyelmen kívül hagyni a specifikációban közölt, csatornánként (8 ohmon) 150 W teljesítményt, ami 4 ohmon akár 300 W is lehet. Ez a teljesítmény egy otthoni környezetbe több, mint elég, ezért bekapcsolásakor mindig legyünk óvatosak a maradandó halláskárosodás elkerülése érdekében!

Egyébiránt a kb. 10 másodpercig tartó villogás után folyamatos vörös jelzést ad az előlapi LED, mely az üzembiztos állapot jelentése. Ekkor már bátran nekiállhatunk a zenelejátszásnak, feltéve, ha hangfalainkat is csatlakoztattuk az erősítőhöz. Az SP-331 hátulján kettős hangfalkábel csatlakozó található, ezek nem két pár hangfal meghajtására, hanem kettős kábelezésre szolgálnak. A bekötés egyébként zökkenőmentesen történt, mi banándugót használtunk, de csupaszított végű vezetéket is könnyedén befűzhettünk volna a szorítófejes, plexikabáttal körbevont, aranyozott kimenetbe.

Összességében nagyon meg voltunk elégedve az SP-331 küllemével, mindenféle felesleges giccs és sarkítás nélkül, markáns módon illusztrálta, hogy miként néz ki a kemény vágású hifi elektronika. Az egyetlen dolog, amiért ráférne némi frissítés a készülékre, hogy még nem rendelkezik XLR bemenettel, holott ma már ebben az árkategóriában nem ritkaság a 3-tűs aljzat, és egyre több fejhallgató erősítő, ill. DAC kínál ilyen lehetőséget. Sajnos gyakori az ?ál? szimmetrikus kijárat, mely az aszimmetrikus (RCA) kimenettel szemben semmilyen előnyt nem nyújt!

Az SP-331 tömegét nagyrészt a benne lévő, túlméretezett (1 kW) toroid transzformátornak köszönheti. Az áramkör szimmetrikus kiosztású, a végfokokat a két oldalsó hűtőbordára rögzítették, tehát a monstrum szélén lévő, tekintélyes hő leadó felület nem csak dekorációnak került oda. Egyébként használat közben a hűtőbordák jócskán felmelegedtek, de ez ne aggassza a tulajdonost: az SP-331 akkor fog igazán jól szólni, ha már az előlapja is langyossá válik.

Hangminőség

Tesztalanyunkat Sonus Faber Venere 1.5 hangfalakkal próbáltuk ki, előfoknak pedig egy Rotel RA-10-et illetve később a referenciaként használt ADL GT40 USB DAC-ot alkalmaztuk. Forráseszközként a Pioneer N-50 volt segítségünkre. A készülékeket és a hangfalakat HiDiamond Diamond 3 összekötő és hangfal kábeleivel kötöttük be, míg tápkábelnek a jól bevált IsoTek EVO3 Premier-t használtuk, Sirius tápszűrővel.

A Vincent előtt heteken, hónapokon keresztül elektroncső nélküli erősítőket használtunk, melyek karakterére úgymond teljesen ráállt a fülünk, részben ezért szinte azonnal, már az első bekapcsolás után feltűnt, hogy az SP-331 közvetlenebb és melegebb zenei élményt kínál a sima tranzisztoros elődök után.

Mi sem hittük volna, hogy Seasick Steve albumot fogunk hallgatni az eleinte szűziesen viselkedő Sonus faber hangfalakon, pedig ez történt. Az öreg farmer elektromos gitárja echte amerikai, azaz jó dögös és lágy elektromos gitárszólókkal tarkította a számait, és a végfok nagyszerűen visszaadta a forró amerikai levegő és a benzinszag mámoros világát, nem csak a zenéből kaptunk kóstolót, hanem a zene mögötti kultúrából is.

A Vincent zseniális módon ragadta meg a felvételek magját, a csövekre jellemzően, nem darabokra szedve ábrázolta, hanem egyetlen szálon végigfűzve áramoltatta a hanginformációt, de nem csak ezért kedveltük meg. A részletek élvezetessé váltak. Jó volt hallgatni a zenét a rendszeren, és a többnyire szolid, finomkodó Sonus faber dobozok is képesek voltak lazán, játékosan, szükség esetén pedig energikusan megszólalni.

Másik vitathatatlan előnye, hogy a Vincent SP-331 mindig fenntartotta azt a stabilitást, ami elkerülhetetlen a dinamikus hangreprodukcióhoz. Lazasággal, természetességgel ugrott a talpára, ha feljebb tekertük a hangerőt. Amikor már ténylegesen megrázták a szoba levegőjét a lábdobok, és a levegőben érezni lehetett a hangszerek szilárdságát, akkor szólt a legszebben a rendszer. Érdekes, ötvözött karaktert mellékeltek az SP-331 előadásához, hiszen a testes hangszínpad és a bivalyerős dinamizmus mellett könnyedséggel, szépérzékkel szólaltatta meg a felvételeket.

Végszó

A Vincent SP-331 egy kitűnő végerősítő, mely amint bemelegszik, megmutatja, hogy mire képes, és minél tovább hallgatjuk, annál inkább tetszeni fog. Segít a hallgatónak jobban megismerkedni kedvenc zenéivel, és nagyon kellemes, ugyanakkor finom karakterrel szólaltat meg rengeteg műfajt, de ne feledjük: ez csak egy láncszem, rendszert is kell köré építenünk! Jó alternatíva lehet a házimozi rajongók körében is, főleg ha a zenehallgatás szempontjából jelentősen jobb hang a cél, mint amire a házimozi erősítő képes. Az SP-331 végerősítővel egy középkategóriás, pre-out kimenettel rendelkező házimozi erősítő hangja jelentősen feljavítható, sztereó és többcsatornás üzemben egyaránt. Öröm volt tesztelni, ajánlott vétel mindazok számára, akik egy rendkívüli erőtartalékokkal rendelkező, régi vágású hifi rendszert építenének.

1 2

Következő oldal >