Vincent DAC-7 csöves DAC teszt

2020. szeptember 26., szombat, 21:45

Vincent audio hifi DAC USB DAC DSD DAC csöves DAC DA konverter Vincent DAC DAC teszt DA konverter teszt DSD DAC teszt USB DAC teszt csöves DAC teszt

A DA konverterek világában viszonylag ritkának mondhatók a csöves kialakítású eszközök, a Vincent DAC-7 azonban pontosan ezt kínálja, ráadásul teljesen szimmetrikus kivitelben. Épp e tulajdonságok miatt nagy várakozásokkal néztünk a készülék tesztje elé, és elmondhatjuk: a maga kategóriájában igen kiemelkedő hangot kaptunk.

A Vincent német gyártó, 1995 óta tervez és készít audiofil, valamint saját terminológiája szerint high end készülékeket (utóbbi megfogalmazással természetesen nem érdemeiket szeretnénk kisebbíteni, sokkal inkább azért írtuk így, mert a "high end", mint kategória igencsak képlékeny, nem határozható meg pontosan, hogy milyen szintű készülékek tartoznak ide és mik nem) méghozzá két külön termékvonal mentén. A gyártónál ugyanis félvezetős és csöves termékekre osztják a palettát, termékeik zöme pedig mindkét kivitelben megtalálható valamilyen formában, inkarnációban.

A DAC-7 a csöves kategóriát erősíti, ahogy feljebb írtuk, eléggé különlegesnek tekinthető emiatt. A készülék szabvány hifi méretű, előlapját egyértelműen a narancsszínűen megvilágított, és így szó szerint reflektorfénybe kerülő 6Z4 egyenirányító cső uralja. Ezen kívül - kevésbé látható helyen, ám annál lényegesebb funkcionalitása - még két, 12AU7-es előfokcső is helyet kapott a készüléken belül.

Az előlap elegáns szálcsiszolt anyagból készül, fekete és ezüst kivitelben érhető el. Bal oldalon bekapcsológombot, IR érzékelőt, valamint bementválasztót találunk. Jobb oldalt helyezkedik el egy Tube/FET váltókapcsoló, amivel szabadon kiválaszthatjuk, hogy csöves, vagy félvezetős módban kívánjuk használni a készüléket, ami szintén egy érdekes és ritka megoldás. Ezután 6,3 mm-es Jack fejhallgató-csatlakozó, valamint a fejhallgató kimenetét szabályozó forgó potméter helyezkedik el.

A készüléket megfordítva bal oldalt találjuk az analóg kimeneteket, melyekből RCA és XLR is rendelkezésünkre áll. Tőlük jobbra haladva találunk egy, az előlapi megvilágítást szabályzó kapcsolót, power control csatlakozókat, majd következnek a digitális bemenetek. Ebből az első egy USB-B aljzat, ami 32 bit/384 kHz illetve DSD256 felbontásig kezeli a bejövő jeleket. Ezután egy AES/EBU, valamint két-két koaxiális és optikai bemenetet találunk, amikkel 24 bit/192 kHz illetve DSD64 minőségben hallgathatjuk felvételeinket, végül egy szabványos IEC tápcsatlakozót.

A beltartalmat tekintve a már említett egyenirányító és előfokcsöveken túlmenően találhatunk még érdekességeket. Egyrészt a készülék kialakítása teljesen szimmetrikus, így csatornaelválasztása értelemszerűen példás kell, hogy legyen. Kérdés persze, hogy ennek a felépítésnek pontosan milyen gyakorlati előnyei lesznek sztereó erősítőre kötve, de megnyugtató lehet a tudat, ha valaki mono végerősítőket, esetleg szimmetrikus felépítésű integrált erősítőt használ, hogy a forráskészülék is támogatja ezt a kialakítást. A következő érdekesség a tápellátásban található, itt ugyanis - csöves eszközöktől merőben szokatlanul - egy toroid transzformátor szolgáltatja a megfelelően stabil áramot, ráadásul duplatekercses felépítéssel. Mit jelent ez a gyakorlatban? Így oldották meg a tervezők, hogy az analóg és a digitális szekció tulajdonképpen külön áramforrásról kapjon energiát. Ennek köszönhetően a feszültségingadozás még alacsonyabb, mindkét szekció esetében, a stabilabb áramellátás pedig a hangban is visszaköszön, pozitív hozadékkal.

A digitális szekció lelke az AK4490 DAC chip, ehhez az Intel Altera Cyclone IV chipje végzi az órajel szinkronizálást. Az egyes PCM és DSD források feldolgozására két további lapka is a készülékbe került, ám ezek gyakorlatilag "csak" a digitális dekódolásért felelősek, az analóg átalakítást természetesen az AK4490 végzi.

További érdekesség - és erre nehezen találhatunk magyarázatot - hogy bár a gyártó sem a leírásban, sem a csomagoláson nem említi, a DAC-7 MQA kompatibilis, így TIDAL Master hanganyagok esetében magasabb minőséget kínálhat, mint az egyéb streamelt formátumokkal.

Tesztkörnyezet és tesztzenék

A Vincent DAC-7 teszteléséhez megszokott és szeretett referencia rendszerünket használtuk, amiben lehetősége nyílt arra, hogy megmutassa valódi tudását és ténylegesen kibontakozzon. Ugyanakkor szerencsénkre egy Octave V40SE csöves integrált sztereó erősítő is éppen nálunk vendégeskedett, így a hasonló felépítés miatt inkább ezzel készítettük el végleges tesztünket. Ennek megfelelően itt is ezeket a tapasztalatokat osztjuk meg Kedves Olvasóinkkal. Eszközeink tápellátásáról egy Torus TOT MAX leválasztótrafó-tápszűrő gondoskodott, Monitor Audio Gold 300 referencia hangsugárzóinkat pedig egy Nordost Heimdall 2 hangfalkábellel kötöttük az Octave után. A DAC-7 és az erősítő összekötésére szintén Nordost Heimdall 2 kábeleket használtunk, illetve tápkábelként minőségi AudioQuest modelleket választottunk, magasabb kategóriából. A rendszert tesztünk előtt természetesen bejárattuk és bemelegítettük.

Tesztzenék tekintetében PCM oldalról a Wintersun - When Time Fades Away című számát, Jean-Michel Jarre - Equinoxe Infinity lemezét, a Yes - The Steven Wilson remixes albumait, valamint Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ját és David Gilmour - Live in Pompeii lemezeit hallgattuk meg a teszt során.

Natív DSD hanganyagainkat szintén meghallgattuk a Vincent-tel, így Muszorgszkij - Egy kiállítás képei, Strauss keringői, valamint Antonio Vivaldi - Négy évszak című műve Leopold Stokowski vezényletében kerültek meghallgatásra. Ezeken túlmenően még két kiváló felvétel került fel a teszt során a DSD arzenálból: Haydn - Trombita concertóinak harmadik tétele valamint Handel - Vízizene és Tűzijáték szvitjei.

Mindezeket egy egyszerű, más célokra is használt laptoppal és Foobar2000-el játszottuk le, lévén a DAC-7 - ahogy neve is mutatja - kizárólag a digitális-analóg konverziót végzi el, lejátszó egység nem került beépítésre. Az MQA kompatibilitást natív TIDAL klienssel próbáltuk ki Vivaldi művét meghallgatva.

Előzetes próba

A tényleges teszt meghallgatást megelőzően időt szakítottunk rá, hogy kipróbáljuk a Vincent DAC-7 Tube és FET módjait is. Bár nem hallgattuk végig összes tesztzenénket mindkét fokozatban, hamar egyértelművé vált, hogy a DAC-7 ereje a csöves módot használva mutatkozik meg igazán, éppen ezért a FET módot - ami egyébként szintén igen szép előadást produkált - a továbbiakban nem forszíroztuk és a meghallgatás részben szereplő gondolatok is csöves meghajtási módban "íródtak".

Meghallgatás

A bejáratást és melegítést követően elindítottuk a Wintersun felvételt. A komplex zenemű megszólalása egyértelműen melegebb és lágyabb, selymesebb karakterű volt, mint azt megszoktuk. Természetesen semmilyen hidegség nem költözött a szólamokba, amik tisztán, dinamikusan és természetesen szólaltak meg. Felbontás tekintetében sem panaszkodhattunk, valamint a térmélység és a hangszínpad szélessége is bőven megfelelt igényeinknek. A basszustartomány lenyűgözően kerek, mondhatni terebélyes, mégis kontrollált karaktert mutatott, míg a magas és magasközép szólamok esetében a tisztaságot emelnénk ki leginkább. A részletezőképesség és folyékonyság a kategóriától elvárható szinten hallatszott úgy, hogy nem vált fárasztóvá vagy zavaróvá a megszólalás. Mike Oldfield lemezére váltva örömmel tapasztaltuk, hogy az abban megszokott akusztikus nüánszok, felhangok is a helyükön voltak, remek dinamika és kifejezetten természetes megszólalás mellett. Elektronikus felvételekre váltva a melegség és természetesség megmaradt, ami ebben a stílusban kiemelkedő képességnek mondható, hiszen a felvételek önmagukban is digitális hangszerek, szoftverszintetizátorok és hasonló eszközök segítségével készültek. A digitális hidegség nyomait azonban itt sem fedeztük fel a hangban, barátságos, hosszan hallgatható megszólalást kínált a DAC-7. A David Gilmour lemez esetében a remek felvétel magasszintű megszólalása tette fel a koronát az eddigiekre: a koncert tere, hangulata és különösen a hangszerek természetes, meleg megszólalása emelkedett ki az egyébként is minden tekintetben remek hangzást elemezve. Emellett még a cinek természetességét emelnénk ki: mindamellett, hogy a hangszerek anyaga ezesetben fém, a megszólalás mégsem vált szúróssá, vagy negatív értelemben véve zavaróan "fémessé", sokkal inkább a természetes hangszín került előtérbe.

Mindezek után DSD felvételekre váltottunk, és kíváncsian vártuk, hogyan jeleníti meg részletes, magas minőségű nagyzenekari felvételeket a DAC-7.

Muszorgszkij művét a végéről kezdtük, az utolsó tétel grandiózus csúcspontjai hatalmas térben és elsöprő dinamikával jelentek meg nappalinkban. Az eddig felsorolt jó tulajdonságok szintén kiteljesedtek, ami minden bizonnyal a DSD formátum kínálta minőségnek volt köszönhető. A Négy évszak esetében a finom részletek megmutatkoztak, bár talán nem annyira relevánsan és pontosan, mint azt megszoktuk - egyébként magasabb kategóriás eszközök tesztelése során - viszont a szólóhangszer hegedű folyékonysága bőséggel kárpótolt ezért az apró hiányosságért. Mindebből arra következtettünk, hogy a DAC-7-ben nem kizárólag a digitális áramkörök illetve a DAC chip minőségére fordítottak kiemelt figyelmet a cég mérnökei, hanem az analóg szekció kidolgozása is magas szinten valósult meg. A további nagyzenekari tételek is kiemelték a DAC-7 remek megszólalását és képességeit, ezekben sem tudtunk volna komoly hibára bukkanni, az említett apróságokon túlmenően.

Ezután elindítottuk a TIDAL-t, és meghallgattuk Vivaldi művét MQA formátumban is. A PCM meghallgatáshoz képest a DAC-7 valamivel nyitottabb megszólalást produkált a formátum használatával, a dinamika és a felbontás változatlan maradt - ami a mi megközelítésünkben kifejezetten jó pont. A további karakter sem változott jelentősen, azaz elmondhatjuk, hogy a streaming szolgáltatás használata egyáltalán nem rontotta az élményt a PCM formátumhoz képest, ugyanakkor előrelépést sem eredményezett - ez már önmagában is pozitívumnak tekinthető.

A meghallgatást végül megtoldottuk egy másik kedvenc tesztlemezünkkel, méghozzá Shota Osabe - Happy Coat c. albumával. Ez a jazzlemez kifejezetten alkalmas a készülékek jelenlétérzetének és természetességének kipróbálására. Mivel a DAC-7 természetessége már egyértelmű volt számunkra, inkább a jelenlétérzetre fókuszáltunk. A DAC-7 nem okozott csalódást és minden további nélkül elhelyezte előttünk a jazztriót és még a képzeletünkben feltűnő jazzklubból is megmutatott valamicskét. Nem csalódtunk: a Vincent bőven hozta az elvárható szintet.

Összegzés

A Vincent DAC-7 több meglepetéssel is szolgál, ezekből csak az egyik - és mindenképpen pozitív - a hangja. Tipikusan csöves, meleg tónusú, kerek mélyeket kínáló hangja pontos és a legtöbb esetben kellően részletező. Nincs hiány dinamikából sem, valamint a természetesség minden esetben igen meggyőző. Erőssége, hogy zenei stílustól függetlenül is meleg, barátságos hangot szólaltat meg hidegség, vagy digitális felhangok nyomai nélkül. A készülék csatlakoztathatósága is példás, szinte bármilyen digitális futóművel vagy laptoppal, esetleg audio PC-vel is kompatibilis. Versenytársaival szemben egyértelmű előnye a csöves felépítés, aminek az előbb sorolt jó tulajdonságok nagyrészét köszönhetjük. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk, aki ebben a kategóriában gondolkodik és szereti az igazán meleg, csöves megszólalást, a finom részleteket, dinamikát - biztosan nem fog csalódni!

1 2

Következő oldal >