Vincent Audio SV-737 hibrid csöves sztereó erősítő teszt
2021. november 23., kedd, 17:30
Vincent audio hifi erősítő sztereó hifi erősítő sztereó erősítő csöves erősítő Vincent erősítő Vincent Audio erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt csöves erősítő teszt Vincent erősítő teszt
A Vincent Audio is követi azt a trendet, ami mostanában meghatározó a sztereó készülékeket gyártók körében, azaz nem csak egy erősítőt kínál önmagában, hanem hozzácsapott még egy DAC-ot is, pontosabban integrált a belsejébe egy Burr-Brown PCM5102 DAC chipet, amivel megszületett a Vincent SV-737. A WiFi kapcsolat révén, pedig akár streamert is varázsolhatunk az erősítőből. Folytatva a hagyományokat, az előerősítő részben itt is csövek fűtik fel a készüléket és a szobát, így lesz a Vincent SV-737 egy igazán hibrid készülék az erősítők sorában.
A Vincent Audio híresen hagyománykövető, ha úgy érzi, csövekkel jobb teljesítményt lehet elérni, közelebb lehet jutni a boldogsághoz, mint tranzisztorokkal, akkor bizony nem sokat vacillál, belepakolja azokat az erősítőbe.
A Vincent SV-737-ben két 6N1P és két 6N2P szolgál előerősítésre és egy AEG 85A2 a feszültség stabilizátor, amit alaposan szemügyre is vehetünk az előlapon elhelyezkedő nyíláson keresztül.
A teljesítményre sem lehet panasz, 2x180 W-ot kínál 8 és 2x300-at 4 ohmon, ami bőven elég az átlagosnál nagyobb szobákba és legtöbb hangfal meghajtásához.
A Burr-Brown PCM5102 DAC megbirkózik a ma divatos formátumok jó részével, MQA ugyan nincs, de annyi baj legyen, nem ez határozza meg a digitális részleg minőségét.
Kapunk még WiFi-t, amivel streamer képessé tehetjük a Vincentet, Bluetooth csatlakozást és rengeteg RCA bemenetet a hátlapon.
Kinézet, csatlakozók
A Vincent SV-737 sikeresen vegyíti a retró és modern stílusjegyeket, az előlapon ott világít az egyik cső, a hátulján ott figyel a két (WiFi/Bluetooth) antenna, amivel így igen hangulatosan néz ki..
A középen lévő ablakban tehát ott világít az állítható fényerejű cső, amit közrefog két-két laboratóriumi műszerre emlékeztető forgatógomb, a bal oldaliak a hangszínszabályzásra, a jobb oldaliak a bemenet váltásra és a hangerő állítására szolgálnak.
Alattuk egy kis hosszanti bemélyedésben a fejhallgató kimenet, a bemenet- és hangfal kimenet (A/B) választó gombok vannak, kiegészítve egy, a WiFi-hez kapcsolódó WPS gombbal, amivel igen egyszerűen lehet a helyi hálózatra csatlakozni. Ebben a sávban középen leljük a bekapcsoló gombot is, amit ha megnyomunk, akkor utána körülbelül 15-20 másodperc múlva kapcsolja csak be az SV-737-et, ennyi idő kell a csöveknek az üzemmeleg állapot eléréséhez.
Hátul bőséges a választék, 1 pár digitális koaxiális és optikai és 6 pár RCA bemenet, egy bontható Pre Out/Main csatlakozó, trigger ki- és bemenet más készülékek vezérléséhez. IEC tápcsatlakozó aljzat, két pár hangszóró csatlakozó (banándugót és villát egyaránt fogad) ott van még egy REC Out kimenet, a két antenna (WiFi és Bluetooth) csavaros csatlakozó és egy feszültség beállító (230 V/120 V) kapcsoló.
A teljesen fémből készült burkolat két oldalán méretes hűtőbordák díszelegnek, a tetején jókora szellőzőnyílásokkal, ami alatt jól láthatóan ott trónol az igen méretes toroid transzformátor, amit sikerült a tervezés során úgy elhelyezni, hogy leghátra került a készüléken belül és mivel nem spórolták ki az anyagot belőle, így igen érdekes játékká sikeredett az SV-737 hurcibálása, az eltolódott súlypont miatt.
Az összerakás és a kinézet példás, nem lehetett semmibe sem belekötni, a csatlakozók minőségi és stabil darabok.
Belül
Mint már fentebb is írtuk, a böhöm nagy toroid trafó uralja a Vincent Audio SV-737 belsejét, a 6N1P és két 6N2P és az AEG 85A2 csövek társaságában, a digitális oldalon pedig a Burr-Brown PCM5102 felel a működésért.
Használat közben
Akik szeretik, ha az éppen használt készülékünk egyértelmű és határozott választ ad arra, ha éppen csinálunk vele valamit, azok imádni fogják a Vincent SV-737-et. Minden egyes gomb megnyomásakor jókora csattanással adta tudtunkra, hogy "ő" bizony éppen csinált valamit - bemenetet váltott például - nem hagyott kétséget afelől, hogy történt valami.
USB bemenet nincsen a digitális oldalon, így driverrel sem kell bajlódnunk, összekötjük koaxiális, vagy optikai bemeneten a forrás eszközzel és mehet a zene.
Érdekes lehetőség a WiFi kapcsolat megléte, amivel (miután letöltöttük például a Muzo Appot a megfelelő áruházból) elérni és kezelni tudjuk az Interneten lévő tartalmakat, mint a TIDAL, Spotify, internet rádió, hálózati zene lejátszás például NAS-ról. A támogatott formátumok WAV, FLAC, APE, LPCM, MP3, ACC, AC3, és WMA, maximum 24-bit 192 kHz felbontással.
A mellékelt távvezérlő fémből készült, elegáns jószág és van egy érdekessége, ugyanis nem a megszokott ceruzaelemmel működik, hanem a főleg számítástechnikában használatos CR2032 gombelemmel. A kezelése egyszerű, viszont kicsit nehézkes a hangerő szabályzás használata, ugyanis, ha érzékeny a hangfal, akkor túl nagy lépcsőben emeli a hangerőt a halktól, a magasig. Ezt leszámítva tökéletesen működik, és kis helyen elfér.
A melegedés nem volt számottevő, igaz azért nem ajánlott zárt helyre betuszkolni az SV-737-et, jó, ha találunk neki olyan helyet, ahol bőven van lehetősége a szellőzésre.
A kinézete borzasztóan hangulatos ennek a Vincentnek, főleg sötétben és félhomályban, amikor sejtelmesen világít a cső (illetve a mellette lévő LED, nem maga a cső) szemet gyönyörködtető a látvány.
Tesztkörnyezet
Cocktail Audio X50(D) digitális futómű, S.M.S.L M400 DAC, Topping D90SE DAC, Topping A90 előerősítő módban, Singxer SU2 Bridge, SVS 3000 Micro szubláda, Viablue és AudioQuest kábelek, TIDAL és PC-n tárolt zenék.
Hangminőség
Vannak gyártók, aki szerint a minél semlegesebb hang elérése a cél, minél kevesebbet tegyen hozzá, vagy vegyen el a zenéből az adott készülék. A Vincent az SV-737-tel egy másik utat választott, inkább lemondott a teljes semlegességről - mondván az úgysem lehet teljesen elérni - és adott egy sajátos karaktert az erősítőnek. Ami igencsak szerethető, hallhatóan hangsúlyozta az alsó tartományt, adott egy kellemes barátságos, kicsit "bumfordi" színezetet a zenének. Ez a karakter azonban nem nyomta el a többi sávot, szimplán csak ez a tartomány tűnt fel elsőnek a hangjában, de mégsem ment a felső és a középtartomány kárára. Még ezzel együtt is bőven elég nyílt és pontos volt a sztereó képalkotás és itt még nyomokban sem volt fellehető semmiféle túlzott magaskiemelés, fény a hangjában. Ez a kellemesen lágy és simogató basszus igen jót tett az akusztikus zenéknek és olyan felvételeknek, ahol némi hiba csúszott be a keverés során a mélytartomány kárára.
Igaz nem csak ott viselkedett példásan a Vincent SV-737, hanem például a mostani kedvencünkkel a Twin Peaks filmzenéivel is, ahol parádés hangulattal sikerült visszaadnia a főtéma hátborzongatóan sejtelmes basszusgitárját. Széltében kiterjedten és hangszóró membránt mozgatóan, dinamikusan, fotelt rezgetően szólalt meg a zene.
Ahol kicsit sok volt a jóból, az Hans Zimmer prágai koncertjén történt, ott kicsit egymásba csúsztak a zsigeri basszusok, a hangulat ugyan itt is példásra sikerült, de a basszusfutamoknál bajban lettünk volna, ha le kell kottázni.
Mike Oldfield-ot és Mark Knopfler-t hallgatva viszont teljesen át tudtuk magunkat adni a zenének, ez a Vincent SV-737 igazi világa, itt tűnt el teljesen a kritikus hajlamunk és csak élveztük az egymás után következő számokat. Dinamikát és erőt sugárzott az SV-737 úgy, hogy közben a könnyedségről sem feledkezett meg, nem volt érezhetően túlsúlyos a mélytartomány.
Kicsit keményebb műfajra, AC/DC-re váltva hiányoltunk némi zúzósságot a gitárokból és Angus Young hangjából, finoman lekerekítette a tranziensek éleit a Vincent SV-737, inkább volt klub hangulata a zeneszámoknak, mint koncert érzete, ahol tölcsérek sokasága tátong a nagyérdemű hallgatóságra, nehogy elaludjanak.
Ahol szintén maradéktalanul elégedettek voltunk, az Pink Floyd összes lemeze (nyilván nem az összes lemezt hallgattuk végig, hanem elindítottuk Roon alól az előadótól való lejátszást) precízen adagolt effektekkel, levegős térrel és élvezetes mélyhangokkal örvendeztette meg a füleinket, ezeken a felvételeken sem tűnt soknak a mélytartomány.
Az integrált DAC minősége egész jól sikerült, karakterében illeszkedik az erősítő hangjához, minden további nélkül lehet használni külön konverter nélkül is a Vincent SV-737-et. Persze ha a maximumot szeretnénk kihozni belőle, akkor érdemes egy jó DAC-ot elé pakolni, a Vincent bőven ki tudja szolgálni a magasabban jegyzett darabokat is.
Konklúzió, ajánlás
A Vincent Audio SV-737 egy különleges jószág, picit válogatós a zenék között a hangkarakteréből adódóan, ha valaki a semlegességet várja el az erősítőjétől. De ugye van, akinek pont ez a meleg barátságos és dús basszus jön be, ezt szereti és várja el, ha már választani lehet. Márpedig ebben a kategóriában van választék bőven, ott a Rotel új szériája például, ami semlegesebb hangot kínál. A Vincent SV-737 viszont általában jobban illeszkedik az állványos hangfalakhoz, helyrebillenti azok frekvencia egyensúlyát és még a drágábbakat is bőven meghajtja, a teljesítménye elég hozzá. Van valami ebben a hangban, ami sokaknak fog tetszeni, itt a digitális mellékíz teljesen eltűnik, ha esetleg jelen van valakinek a láncában. Ha mindenáron hasonlítani szeretnénk, akkor a Vincent SV-737 hozza azt a régivágású analóg hangot, ami sokaknak a kedvence ebben a digitális világban.
Egy fülelést mindenképpen megérdemel és egy jó szívvel adott Ajánlott Vételt is.