Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Vertere PHONO-1 MkII phono előerősítő teszt
2020. március 6., péntek, 06:10
Vertere audio hifi erősítő előerősítő vinyl phono vinyl lemezjátszó phono előerősítő phono teszt Vertere phono Vertere teszt phono előerősítő teszt Vertere phono előerősítő
A Vertere céget 2006-os alapítása óta inkább kiváló minőségű kábeleiről, mintsem elektronikáiról ismerjük. Ez nem véletlen: első elektronikájuk a jelen tesztünkben szereplő PHONO-1 MM/MC előerősítő, ami tudásán és hangján kívül kinézetével és kompakt méreteivel is hódíthat. Lássuk mit tudtunk meg erről a kisméretű, de annál komolyabb hangot ígérő eszközről!
Bevezetés, kinézet
A Vertere PHONO-1 MkII már kicsomagolásakor is minőségérzetet sugall: a doboz dupla, az eszköz védelméről pedig kellően vastag és stabil keményszivacs elemek gondoskodnak. A készüléket kézbe véve kifinomult dizájnnal találkozunk: az előlap fényes, jelen esetben fekete hátterű, átlátszó műanyag. Itt egy billenőkapcsolón és a Vertere logón és néven kívül nem találunk mást, talán nem is szükséges.
A készülék hátlapján a főkapcsolót, egy IEC tápcsatlakozót, RCA be és kimeneteket, valamint egy föld csatlakozót találunk. Ez utóbbi mellett kapott helyet még egy kapcsoló, ami a phono ground elnevezést kapta. Ez a rugalmasságot szolgálja, háromféle beállítást kínál: Hard Ground, Soft Ground, illetve Ground Lift üzemmódokkal. Így gyakorlatilag bármilyen integrált- vagy előerősítőhöz csatlakoztathatjuk a PHONO-1-et úgy, hogy egyik esetben se jelenjen meg zavaró, földzaj jellegű búgás. A beállítás tekintetében akkor járunk el helyesen, ha a PHONO-1 zajmentesen csatlakozik az utána kötött eszközhöz.
Az igazi érdekességeket azonban a készülék alján találjuk: itt állíthatjuk be a terhelő-impedanciát és terhelő-kapacitást, ezzel tökéletesen illesztve a PHONO-1-et MM vagy MC hangszedőinkhez.
Ugyanígy jelszint kapcsolósort is kapunk előbbiek mellett, szintén mikrokapcsolókkal. Ezekkel 45,4 és 61,4 dB értékek között 12 lépésben állíthatjuk a kimeneti teljesítményt. Valamiért ezt a beállítást csatornánként tehetjük meg, így a kapcsolók 24 féle kombinációban állíthatók. Értelemszerűen ezek a jelentik a készülék legfőbb vezérlőegységeit, hiszen nekik köszönhetően érhetünk el tökéletes hangszedő illesztést valamint - szinte - ízlés szerinti hangerő-növelést.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
A Vertere PHONO-1 MkII messze nem a belépő kategóriát képviseli sem árát, sem pedig teljesítményét és rugalmasságát tekintve. Éppen ezért olyan környezetben próbáltuk ki, ami lehetővé teszi, hogy tudása maximumát adja. Így lemezjátszónak egy kiváló Marantz TT-15 S1-et használtunk, míg az erősítésről egy Naim Supernait 3 gondoskodott. A tökéletes megszólalást pedig Monitor Audio Gold 300 hangsugárzóink szállították, mint már annyiszor tesztjeink során. Természetesen minőségi kábelezésről és tápellátásról is gondoskodtunk.
Tesztzenék tekintetében - mint általában - most is változatosságra törekedtünk, hiszen kíváncsiak voltunk, hogy mennyire "válogatós" vagy éppen semleges a PHONO-1. Így felkerült Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ja, ami bőven tartalmaz akusztikus zenét, Rick Wakeman - Return to the Centre of the Earth-e, ami nagyzenekart, kórust és rockzenekart vonultat fel, emellett a DALI aktuális tesztlemeze jazzel, női énekkel, akusztikus hangszerekkel - egyszóval mindennel, ami egy rendszer megizzasztásához kellhet. Ezen túlmenően meghallgattuk Jean Michel Jarre - Chronology lemezét és a Pink Floyd - Wish You Were Here-jét. Ezek mindegyikét ismerjük és szeretjük, éppen ezért jó kiindulási alapot adnak a teszt lefolytatásához.
Tesztünk előtt néhány hétig csak háttérzeneként hallgattuk a felsoroltakat a Vertere PHONO-1 MkII-vel, hogy kellően bejárassuk és végleges hangját halljuk.
Meghallgatás
A meghallgatást Mike Oldfield-dal kezdtük. A hangok térben szépen elhelyezve jelentek meg, kellő mennyiséget kaptunk minden tartományban. Az akusztikus hangszerek nüánszai is megjelentek valamelyest, így igen életszerű produkciót kaptunk. A sztereótér tagoltsága bőven megfelelő és mérete tekintetében sem panaszkodhattunk. Mindemellett némi fedettséget véltünk felfedezni a magas és közép-magas tartományban. A zenék finom részleteiből a kategóriától elvárható mennyiséget kaptuk, ugyanakkor a hang még nem vált folyékonnyá, ami inkább a magasabb kategóriás eszközökben érhető tetten - és véletlenül sem összekeverendő az elfolyó mélytartománnyal vagy rendezetlen térrel.
A DALI lemez meghallgatása sem okozott csalódást, a jelenlétérzet bőven megfelelő volt. Női énekkel is megbirkózott a Vertere PHONO-1 MkII, még akkor is, ha nem kaptuk meg azt a szellős, légies hangot, amiért hajlandóak vagyunk kivéreztetni pénztárcánkat - cserébe nem kerül vészesen sokba produkciójához képest. Rick Wakeman megizzasztotta a kis PHONO-1 MkII-t, a nagyzenekar tagoltságával és a megjelenő részletekkel már nem voltunk maradéktalanul elégedettek, a dinamika viszont bőséggel, pregnánsan érkezett. Szép, természetes magastartomány jelent meg, csakúgy, mint minden eddigi lemez esetében. A Pink Floyd korong meghallgatása sem volt csalódás: megfogott basszusok, remek csatornaelválasztás és eltűnt az a minimális fedettség is, amit eddig egyszer-egyszer érzékeltünk. Itt jegyezzük meg, hogy David Gilmour szólói mindenféle él, szúrás vagy zavaró hegyesség nélkül, egy igazi vintage Fender Stratocastertől elvárható hangon szólaltak meg, amire bizony nem minden elektronika képes.
Összegzés
A Vertere PHONO-1 MkII remek kiindulópont, amennyiben az átlagosnál valamivel magasabb kategóriában szeretnénk élvezni lemezinket. A cikk írásakor 400 000 Ft körüli árához viszonyítva teljesítménye, rugalmassága és megszólalása is bőven az elfogadható szint felett marad. Külön kiemeljük a remek illeszthetőséget, ami lehetővé teszi, hogy hosszabb távon is ebben a phono egységben gondolkozzunk, hiszen egy esetleges hangszedőcserét minden további nélkül kezel. Az első meghallgatások során érzékeltünk némi dinamikai hiányt a hangban, viszont ezt is sikerült orvosolnunk a jelszint beállítások módosításával, ami szintén a készülék rugalmasságát dicséri. Olyan rendszerekbe ajánljuk, amelyeknek a teljes értéke nem haladja meg a 1,5-2 millió forintos határt, vagy amennyiben ennél kisebb rendszerünkbe keresünk végleges megoldást phono igényeinkre anélkül, hogy a jövőben erre kellene költenünk.
