TEAC UD-701N DAC-os hálózati előerősítő és AP-701 végerősítő teszt

2024. december 22., vasárnap, 17:50

TEAC audio hifi erősítő végfok végerősítő előerősítő DAC streamer TEAC hifi TEAC erősítő TEAC DAC TEAC streamer erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő sztereó végfok sztereó végerősítő TEAC erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó

A nemzetközi sikereket követően elérkezettnek láttuk az időt, hogy megismerkedjünk a TEAC jelenlegi csúcs párosával, az AP-701 és UD-701N végerősítő és előerősítő/DAC készülékekkel, amelyek a nagy múltú japán cég zászlóshajói. Aki ismerik a régi nagyágyúit, biztosan könnybe lábad a szemük, akik viszont csak a midi elektronikáit, azoknak érdemes megkapaszkodniuk!

A TEAC fejlesztések és funkciók kavalkádját vetette be

A TEAC nemrég ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját. A számos évtized alatt rengeteg remek készüléket alkottak, de megmaradt azon cégek egyikének, akikre a házimozi láza csak érintőlegesen hatott, és soha nem hanyagolták el sztereó komponenseiket. A 700-as sorozatuk a jelenlegi csúcs a repertoárjukban, és míg a kisebbek midi vagy mini mérettel rendelkeznek, ezek már megfelelnek a klasszikus szabványnak. Az AP-701 és UD-701N végerősítő és előerősítő/DAC párosra egyszerűen öröm ránézni, legyen szó fekete vagy ezüst kivitelről.

Mindkét készülék oldallapjai 3 mm vastag fémlemezzel vannak rögzítve, ezután felfüggesztést biztosító kötéseket használtak a panelek találkozásánál, így ez a rugalmas szerkezetű burkolat szabályozza az egész készülék rezgését. Ezek elnyomása érdekében a TEAC három darab tűhegyes lábat rögzített az alsó panelhez, így a csavarok száma, amely az áramköri lapokat az alvázhoz rögzíti, minimálisra csökken. A megmunkálás kifogástalan, ahogyan az anyaghasználat is abszolút megfelel ennek a high end szegmensnek, és a profizmust sejtetve a két szélén rack füleket is elhelyeztek.

Az AP-701 frontoldalán két összekapcsolt VU mérő van, amelyek zenei impulzust mutatnak négy fokozatban szabályozható fényerővel, két érzékenységi beállítással, sárga háttérrel. Billenőkapcsolóval kelthetjük életre a készüléket, és hasonlóan válthatunk az RCA és XLR bemenetek között. Ezek hátul foglalnak helyet, aranyozott és teflon szigetelésű hangfalbemenetek társaságában, de kapunk 12 V trigger ki és bemenetet, valamint választhatunk monó és sztereó mód között is.

2x260 watt 4 ohmon, vagy 2x170 watt 8 ohmon a teljesítménye, amit a Hypex Ncore modulok biztosítanak, ezeket kifejezetten a TEAC számára hangolták és tervezték. Két toroid transzformátorral és a két Ncore modullal teljes duál-monó felépítést értek el, amelyben a csatornák mindegyike teljesen monó, megakadályozva a két oldal közötti interferenciát.

A megfelelő hűtést az áramköri lap egyéni elhelyezésével, valamint a levegő be- és kimeneteinek pontos elrendezésével oldották meg. A hődiszperziót úgy növelték, hogy az erősítő modulokat közvetlenül az alsó panelhez rögzítették, ez az oldallapok bordaszerkezetével együtt megbízhatóan csökkenti a belső hőt.

Az alsó panelről egy lebegő szerkezet tartja a transzformátorokat, a bemeneti áramkörök tartósságát az egyes csatlakozók közötti rések biztosítják. Ezen kívül a bemeneti áramkörökből csatlakozók nélküli közvetlen vezetékezést használtak, hogy jeleket továbbítsanak a diszkrét puffer áramkörökhöz anélkül, hogy elveszítenék azok tisztaságát.

Az UD-701N hálózati előerősítő/DAC frontoldala letisztult, hangerő és bemenetválasztó tárcsái között OLED kijelzővel, aztán választhatunk a kimenetek közül, beléphetünk a menübe is, fejhallgató kimenetből pedig a normál méretű mellett négypontos XLR-t is találunk. Az utóbbira hamarosan kicsit bővebben is kitérünk! Hátul vonalszintű bemenetként szintén találunk XLR-t az RCA mellett, van Ethernet, két USB bemenet, 2-2 koaxiális és optikai kimenet, RS-232C és trigger a rendszerbe illesztéshez, Bluetooth kapcsolat, 10 MHz-es órajel generátor és szervízmód is. Minden logikusan szeparálva, a minőségi anyaghasználatot pedig csak a rend kedvéért említjük meg. Most pedig térjünk ki a belső tartalomra!

A TEAC ΔΣ (Delta Sigma) DAC-ot épített be, amely diszkrét áramkörből áll, és az eredeti algoritmusokat tartalmazó FPGA-t használja. A DSD jeleket változatlanul, míg a PCM jeleket egy ΔΣ modulátoron való áthaladás és 1 bites jelekké való átalakítás után továbbítják. Az ΔΣ diszkrét DAC által 22,5 MHz-es DSD és 384 kHz/32 bites PCM lejátszása is lehetséges. Az UD-701N rendelkezik egy MQA dekóderrel, amely akár 5 ms pontossággal vezérli a hanghullámokat. A felkonvertáló funkció RDOT-NEO (Refined Digital Output Technology NEO) segítségéve növeli a PCM digitális audio jeleket, és 2, 4 vagy 8-szor (384 kHz maximum) alakítja fel a mintavételi frekvenciájukat. Az RDOT, egy olyan technológia, amelyet a 20 kHz-nél nagyobb, 44,1 kHz-cel elvesztett frekvenciák reprodukálására és lejátszására fejlesztettek ki.

A Bluetooth vevő az LDAC és LHDC kodekeken kívül, támogatja a Qualcomm aptX HD-t, de természetesen az AAC, Qualcomm aptX és SBC kodekeket is. A hálózati funkciók között szerepel az OpenHome és Roon Ready is, melyek közül az utóbbi a termék megjelenése után elérhető firmware frissítésben jelenik meg. Lehetőségünk van a Spotify Connect mellett a TIDAL Connect és a Qobuz használatára is, míg a Bulk Pet USB átviteli technológia segítségével azonos mennyiségű adat kerül továbbításra egyenletes sebességgel. A TEAC HR Audio Player támogatja a 22,5 MHz-es DSD lejátszást Windows és Mac rendszerrel is, a HR Streamer nagyfelbontású lejátszást tesz lehetővé okostelefonról és táblagépről, beleértve a NAS és USB meghajtókon tárolt hangfájlokat is, valamint FLAC és MQA forrásokat a TIDAL-on és a Qobuzon.

A TEAC az UD-701N-et is duál-monó elven építette meg, így a független bal és jobb oldali analóg jelek 2 toroid transzformátora mellett külön toroid transzformátorokat is használtak mind a hálózati modulban, mind a digitális vezérlőszakaszokban. A cég QVCS (Quad Volume Control System) nevű rendszere egy változó erősítésű hangerőszabályzó négy független áramkörrel, a kimenet 0,5 dB-es intervallumokban állítható. HCLD2 áramköröket használtak, amelyek a TEAC-HCLD (TEAC High Current Line Driver) fokozott áramú kimeneti puffer áramköreink továbbfejlesztett változatai. Ezek növelik az analóg kimeneti áramkörökben fontos áramátviteli képességeket. Mindegyik csatorna pozitív és negatív kétáramkörös szerkezettel rendelkezik, gyémánt puffererősítőkkel, amelyek nagy áramátviteli képességekkel rendelkeznek, és vonalmeghajtóként működnek. A dedikált fejhallgató erősítőben összesen négy gyémánt puffert használtak, egyet-egyet a bal, jobb, pozitív és negatív áramkörökben, lehetővé téve a kiegyensúlyozott meghajtású fejhallgatók csatlakoztatását, beleértve a 600 ohmos, nagy impedanciájú változatot is.

A TEAC profizmusa megkérdőjelezhetetlen

A TEAC nagyágyúinak beüzemelése nem okozott nagy kihívást, ehhez persze az kell, hogy az embernek legyen némi gyakorlata. Ez elsősorban az UD-701N-re igaz, mert számtalan szolgáltatást nyújt, amiből az előerősítő szekció csupán egy rész. Egyébként minden logikus, még az előlapról is könnyen megtanulható, de a távirányító természetesen elengedhetetlen a komfortos használatához. Fő jelforrásként mi a csöves kimenetű CD-lejátszónkat valamint az előfok beépített streamerét használtuk, de természetesen a többi opciót is kihasználtuk, amiben QED és VIABLUE kábelek valamint Focal hangdobozaink voltak segítségünkre.

Sheryl Crow egy gyöngyszemével kezdtük a meghallgatást, ahol máris megmutatkozott az, hogy a páros a stúdiótechnika precizitását vegyíti a simogató, analóg hangzással. Nagyon erőteljes, konkrét formát öltő képet kaptunk, pontos és dinamikus részletekkel, amelyek roppant stabil egységgé forrtak össze. Az előadásban a főszerep a zenészek összképén, összjátékán volt, de hallható volt minden parányi részlet is. Nem bújtatottan, hanem nagyon karakteresen, elegendő szerepet kínálva azoknak is. Az énekhang meleg és természetes volt, a dobos játéka pontos és igencsak meggyőző, ütős, a basszusgitár pedig az utolsó rezzenésig természetes. Pazar nyitány, amit követően már alig vártuk a folytatást!

Ebben Jacques Loussier Bach átirata segített, ahol a zongora megkapta a központi szerepet, de ismét az alsótartomány naturalizmusára, ritmikájára kaptuk fel a fejünket, amit ezúttal a nagybőgő nyújtott. A TEAC duója már kis hangerőn is olyan erőt képviselt, ami könnyedén képes volt megtölteni a 20 m2-t, hétköznapi, ugyanakkor minőségi zenehallgatáshoz nem is vágytunk többre, főleg ezen a műfajon. Persze megemeltük a kimeneti szintet, amit a spéci hangvezérlő iszonyú pontosan kezelt, törést sehol nem tapasztaltunk, az erő folyamatosan, karaktervesztés nélkül nőtt és nőtt. Hiába, a végfokban hatalmas tartalékok vannak, amelyeket csak akkor fogunk kihasználni, ha nagyon érzéketlen hangfalak vannak a rendszerünkben. Iszonyatosan pontos, ugyanakkor hangulatos, érzelmes, és játékos jazzt hallhattunk, amit csak a nagyok tudnak. Ez a páros pedig azok közé tartozik.

A Pink Floyd The Division Bell albuma jött ezután, amiből a két TEAC kihozta a maximumot minden szempontból. Itt meg kell jelennie az összes apró nüánsznak, ugyanakkor a hangulat megfelelő tolmácsolásának is rendkívül fontos szerepe van az összképben. Sejtelmesen indult a kompozíció, de már itt is lehetett hallani azt, hogy mennyi energia van a készülékekben. Gilmour gitárja érzékien csatlakozott a billentyűkhöz, kiemelte azt, de a kíséret is lelkesen párosult hozzájuk. Nem csupán az aláfestés szerepét töltötte be, hanem megpróbálta visszaadni az élő előadás varázsát, ami tulajdonképpen sikerült is neki, pedig stúdióalbumot hallgattunk. A varázslat tehát folytatódott.

A Genesis The Musical Box című örökérvényű dalával folytattuk, ahol Peter Gabriel összes apró nyelvcsettintését lehetett hallani, de rekedtes énekhangja is megmaradt. A fúvós tapintatos volt, a cintányér leütések ritka naturálisak, ahogyan a dobok is. Az adrenalinszint folyamatosan erősödött, és nem kellett sokat várnunk a kiteljesedéshez, amikor nagyobb tempóra kapcsolt a zenekar. Szinte megdöbbentő, fotelbeszegező dinamikával irányult felénk az őserő, valódi izgalom lett úrrá rajtunk ezáltal. Ennyi apró részletet ilyen fokú tisztasággal és dominanciával párosítani nem egyszerű feladat, a TEAC készülékeknek viszont mindez a vérében volt. Modern készülékek, amelyek szoros kapcsolatot tudnak kötni régi vágású és klasszikus megoldásokkal operáló progresszív rockkal, ami egyszerre finom és katartikus. Egyszerűen zseniálisan állt a feladathoz a duó, így az elégedettségünk mellett az izgalmunk is fokozódott.

Toto sötétre, szárazra, ugyanakkor dögösre kevert Kingdom of Desire albuma jött ezután, amiről eddig nem is tudtuk, hogy ilyen bitangul képes megszólalni. Egyből igénybe vettük a nyakcsigolyáinkat, mert a tempó magával ragadó volt, Lukather gitárja tökéletesen helyezkedett el és szépen reszelt, a szólóknál szinte lehetett érezni, hogy nem csak a tudása, hanem a hangszere is milyen komoly. Mindezek mellett a hangja is igazán rockos volt, és azt is lehetett hallani, hogy a háttérvokalistákat sem az út széléről seperték be gyorsan a stúdióba. Igazi nyomást tapasztaltunk, tele kontúros megoldásokkal, amelyek közül a basszusgitárt most is muszáj kiemelnünk, mert ugyan többnyire kisebb szerepet kapott, mégis jelen volt, és még a húrok rezdüléseit is könnyedén kivettük.

A King Crimson műértőknek szánt Islands albumával zártuk a sort, amiben minden megvan, ami a minőségi zenét jelenti, ráadásul a stílusok között is bravúrosan lavírozik. A dalok szerkezeti megoldásai sokszor meglepnek, a TEAC-eket azonban már nem. Belefért volna ugyan a pakliba, hogy némileg elbizonytalanodnak, de ellenkezőleg, a tudásuk legjavát itt tudták megmutatni. Tapintatosan bántak a hangszerekkel, nagyon pontosan helyezték el a zenészeket, és a figyelmet egyikükről sem vették le, pedig akadtak páran. Még a kaotikus részeknél sem lett bizonytalan az előadás, az ereje fitogtatására és a díszítések kibontására itt is bőven volt lehetősége. A Song of the Gullsnál mély tisztelettel hajolt meg a szimfonikus zenei dal előtt, leheletfinoman játszott a hangszereken, és ismét határozottan egyesítette az előadók tudását a hangulat teremtésével.

Összegzés, végszó

A TEAC UD-701N és TEAC AP-701 sztereó párosa maga a zenei élmény. Megtalálható az előadásukban a stúdiós jelleg, hiszen minden apróságot megmutat, azonban ez nem nyomja el az egyértelműen audiofil hangzást, hanem egymással karöltve remek kombinációt alkotnak. A TEAC is japán multinak titulálható, azonban a többiek közül mindig is jócskán kilógott, és ez úgy látszik így is maradt. Ez nem csúcs hifi, hanem tényleg felsőkategóriás elő-végfok kombináció, aminek hangja már az első taktusoknál képes elvarázsolni, majd fogságában tartani. Dinamikában, tempóban nincs hiány, de ugyanennyi figyelmet fordít a természetességre és hanghűségre is. A végerősítő már önmagában egy mestermű, az előfok pedig méltó párosa, ráadásul minden létező extrával fel van szerelve, így igazi mindenesnek nevezhető. Áruk magas, de abszolút egálban van a teljesítményével minden téren, ezért csupán azt sajnálhatjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, aki megérdemelné, mert zenei ízlése kifinomult, sokrétű, és értékelni tudja ezt a minőségi szintet.

1 2

Következő oldal >