TEAC AI-303 sztereó erősítő teszt

2023. június 2., péntek, 01:20

TEAC audio hifi erősítő sztereó TEAC Reference TEAC hifi TEAC erősítő erősítő teszt hifi erősítő sztereó erősítő TEAC erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

Idősebb hifisták nosztalgiával emlékezhetnek a legendás, régi japán gyártókra, amik közül sajnos sokan eltűntek a piacról, vagy stílust váltottak és nem sok közük maradt az eredeti felálláshoz. A TEAC üdítő kivétel ezek közül, haladva a korral nem a régi dicsőségben bízott és nem abból próbált megélni, hanem vette a fáradtságot és új fejlesztésekkel rukkolt elő, például a nemrég megjelent AI-303 erősítő/DAC (2x25 W 8 ohmon és 2x50 W 4 ohmon) kombinációval. Ami teljesíti a ma elvárt funkciókat és az audio formátumok széles skálájának a kezelését egy, kisméretű kompakt dobozban tárolva ezeket. MQA, DSD, DXD, Bluetooth LDAC, aptX HD lehetőséggel és még a mélynyomó kimenetről sem feledkeztek meg.

A TEAC név ismerősen csenghet az "őshifisták" fülében, visszaemlékezve a gyönyörű és etalonnak is bízvást nevezhető szalagos magnóira, amikkel felvette a versenyt a nagy európai és más japán gyártókkal. Mára már alig maradt valami az analóg hangrögzítésből, maradt a nosztalgikus emlékezés a régi szép időkre. A TEAC viszont másként gondolta, haladva a korral és nem megijedve az új kihívásoktól, elkészítette a kompakt méretű AI-303 DAC/erősítő kombót, ami megfelel a mai elvárásoknak, minden téren.

Kinézet, csatlakozók

Fekete, vagy ezüst kivitelben kapható és elsőnek egy szokványos lapos téglalapnak tűnik, egyedül a két szélső oldallapja az, ami hangyányit előre nyúlik az előlap síkja elé, halványan emlékeztetve a "rack" stílusú masinák két jókora fogantyújára. Az előlapon mondhatni szokványos elrendezésben találunk egy be/kikapcsolót, egy 3,5 mm-es fejhallgató aljzatot, forrásválasztó gombot, 8 darab LED fényforrást a különböző üzemmódokat jelölő megoldást, egy crossfeed névvel állátott tekrentyűt, amivel a fejhallgató hangját lehet módosítani a sztereó kép hangolásával és egy hangerő szabályzót.

Hátul minden rajta van, ami kell a könnyű használathoz IEC tápaljzat, hangfal csatlakozók (szorítós és banán), két vonalbemenet külső források számára, egy-egy digitális koaxiális és optikai bemenet, szubkimenet, HDMI eARC, Bluetooth antenna, ami egy egészen kicsit kiálló téglalap és egy USB-C aljzat.

A ház kellemes minőségű alumínium és elég vastag ott, ahol kell. Külön ki kell térni a lábakra, amikből nem négy, hanem három darab van és lötyögnek a helyükön! Ez nem hiba, hanem ficsör, a TEAC ezt Stress-less Foot megoldásnak nevezte el, állítólag ez jobban csökkenti a vibrációt, mint a hagyományos társai.

Az illesztések és a megmunkálás kifogástalan, nem találtunk bennük kifogásolni valót.

Természetesen távirányító is jár mellé, amivel minden fontosabb funkció elérhető. Igaz műanyag, de egészen pofásra és használhatóra sikeredett.

Belül

Hypex Ncore D osztályú teljesítmény, és fejhallgató erősítő, utóbbi a Coupling Capacitor Less Circuit (CCLC) kialakítást alkalmazza, amely kiküszöböli a kondenzátorok által okozott negatív hatásokat, azaz lefordítva, nincs benne kondenzátor.

A hangerő szabályozás is eltér a megszokott normáktól, mégpedig egy külön megoldás által hajtott hangerőszabályzó értékének leolvasásával, mely értéket rezisztív létra típusú csillapítóval reprodukálja és továbbítja a végerősítő rész felé. A DAC nem egy külön chip, hanem egy SoC, a típusáról a TEAC mélyen hallgat, de elnézve a kezelt felbontásokat, valami modern megoldás lehet.

Használat közben

A digitális részleg teljeskörű használatához le kell tölteni az ASIO drivert a gyártó honlapjáról, ahol egyebek mellet még egy TEAC lejátszó program is megtalálható. Telepítés után már minden lehetőség elérhető a felbontások tekintetében, mind a DSD, mind a DXD fájlok lejátszhatók lesznek. A Roon, az Audirvana és természetesen a saját lejátszója is felismerte és kezelte probléma nélkül. Köthettünk rá digitális futóművet a koaxiális, vagy az optikai bemeneten, használhattuk, mint DAC-ot és természetesen külső átalakítót is csatlakoztathattunk hozzá az USB bemeneten, mindegyik megoldással hibátlanul működött. Ha csak, mint erősítőt szeretnénk használni, azt is megtehetjük a vonal bementeket használva, ilyenkor kikerüli a jel a digitális szekciót csak, mint végfok üzemel.

A visszajelző LED sor pont elég fényes, nem vakította el a szemünket és nagyítót sem kellett elővenni a leolvasásához, ezeken keresztül szemrevételezhettük az MQA meglétét, a Bluetooth kapcsolatot és a bemeneteket.

A fejhallgató csatlakozó érdekes megoldás, 3,5 mm-es létére köthetünk rá szimmetrikus és normál csatlakozót is. Megfelelő teljesítményt nyújtott a legtöbb esetben, de ne ezzel próbáljunk 300 Ohm feletti füleseket meghajtani. A crossfeed lehetőség egy jó játék, tekergetve a gombot állíthatjuk a színpad szélességét, hogy jobban közelítsen a hangfalak hangjához.

A Bluetooth kapcsolat megbízhatóan és egészen jó hanggal tette le a voksát, ágyban heverészve remek megoldás.

Melegedést a D osztály működési elvéből adódóan alig tapasztaltunk, nem kell félnünk a végfok megfővésétől, még zárt helyen sem.

A hangerőszabályzót becsülettel megcsinálták a gyárban, az átlaghoz képest jókora erőt ki kell fejteni a megmozdításához, cserében precíz és stabil.

Tesztkörnyezet

Naim SUPERNAIT 3, Cambridge Audio 851A erősítők, Gold Note DS-10, Topping D70S, Gustard A26 DAC, Cocktail Audio X50D hálózati futómű és streamer, Inakustik Power Station AC-4500, Satori hangfalak, SVS SB-3000 szubláda, AudioQuest Night Owl Carbon és Sennheiser HD 600 fejhallgatók, Inakustik, AudioQuest és VIABLUE kábelezés, Roon, HQ Player, Audirvana és TEAC lejátszó programok.

Hangminőség

Kellemesen nyugodt, kicsit visszafogott hanggal szólalt meg a kis masina. Túlzásoktól mentesen, de még éppen elég dinamikával simogatta a fülkagylóinkat hallgatás közben. Finoman részletes könnyedséggel ábrázolta a felső tartományt, Mike Oldfield cinjeit visszafogottan, de érzéssel kezelte, nem lekerekítette, hanem inkább a háttérbe jobban belesimuló érzete volt. Hangulatosan és fotelben hátra dőlősen zenélt Paul Simon zenéin, órákig lehetett hallgatni anélkül, hogy bántóan fárasztó lett volna. Yello és Depeche Mode mélyhangjaival sem fukarkodott, igaz inkább volt kerek és mélyre menő, mint hangfalszaggató szomszédgyilkos. Az egész átviteli sávban egyenletesen osztotta el az energiáit, nem adott sehol sem hozzá kiemelést, avagy hiányt/beszakadást. Kicsit a hangfalak síkjából szólalt meg Hans Zimmer prágai koncertje, inkább volt széles a tér, mint mély, finoman lebegő érzetet adva a felvételnek, egy intim térben. A falrengető basszusokkal sem fukarkodott, megtelt velük a lehallgató szoba, de itt is inkább lágy volt, mint mellbevágó, érzéssel adta a tudtunkra, hogy jelen vannak azok a félelmetes energiák, amik ezt a lemezt jellemzik. A szólógitár gyilkos gyorsaságát az Inception betét számán is tisztességgel lekövette, az egy szál zongora hangja a végén pedig érzelemmel teli atmoszférát sugárzott, át tudta adni a zene mondanivalóját, a tétova bizakodást a teljes reménytelenségben. A kórus nagysága még éppen megfelelően nagy Enigma alkotásain, igaz kicsit több levegőt és nyíltabb megszólalást el tudtunk volna képzelni az énekesek között. Nem veszett el a túlzott részletesség csapdájában, a felvétel egészére koncentrált mintsem a felbontásra helyezte a hangsúlyt.

Itt már érdemes volt meghallgatni egy-két populárisabb komolyzenei muzsikát is, ahol Beethoven szimfonikus költeményei egészen jól szerepeltek. Nem alkotott hatalmas teret, a színpad is lehetett volna tágasabb, de egészen megnyerő stílusban adta elő magát, megmaradt az a könnyedén nyugodt, mérsékelten visszafogott előadás, ami minden egyes számon jelen volt. Egészen vállalható módon dörrent meg a háttérben az üstdob jelezve, hogy "ő" is jelen van. Nem próbálta ránk erőszakolni magát, csak úgy magától értetődő természetességgel tette a dolgát.

A Radio Paradise-t hallgatva sem változott a véleményünk, maradt a sokáig hallgatható, finoman "fékezett habzású" hangzás, bárminemű erőszakosság nélkül. Nála is megvolt az a tulajdonság, ha kellett felhívta magára a figyelmet, ha kellet diszkréten a háttérbe húzódott, ami a hosszú távú hallgathatóság egyik fokmérője.

Konklúzió, ajánlás

A TEAC megcélozta azt a piacot, ami még lőtávolban van a legtöbb ember számára, elérhető áron kínál egy komplex masinát az AI-303 képében. Kapunk tehát egy erősítőt, DAC-ot és egy fejhallgató erősítőt egészen vállalható minőségben, ha nem is teljesen kompromisszum mentes megoldást, de a célnak bőven megfelelőt. Kellemes, nyugodt és kiegyenlített hangjával akár még komolyabb zenét is lehet hallgatni, nem okoz csalódást és még éppen megfelelően gyors a keményebb műfajokhoz. A teljesítménye is elegendő a legtöbb hangfalhoz, persze ne ezzel akarjunk falat bontani, de átlagos szobahangerőre ki lehet vezérelni, nem fog lefulladni. Mindent összevetve a hangját, a felépítést, a lehetőségeket és az árat, nem nagyon marad más, mint egy Ajánlott Vétel cím adományozása.

1 2

Következő oldal >