Rotel RA-1592 integrált sztereó erősítő teszt

Kigyúrt kaméleon

2017. augusztus 18., péntek, 08:15

Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt

A Rotel RA-1592 láttán valamennyi modern funkciókra éhező sztereós érdeklődéssel vonhatja fel szemöldökét. Fejlesztői megérezték a mai igényeket kielégítő extrák szükségességét, ugyanakkor ragaszkodtak a klasszikus izomzathoz is. Az eredmény olyan kombináció lett, aminek nehéz ellenállni.

Együtt könnyebb

Az RA-1592 aránylag friss tagja a Rotel felső(bb) kategóriáját képező 15-ös szériának. Fejlesztői mindazonáltal furfangosak voltak, ugyanis nem teljesen új alapokról dolgoztak, hanem két, már meglévő Rotel termék (RC-1590 előerősítő és RB-1582 MkII végerősítő) felszereltségét zsúfolták össze egy, a külön komponensekhez képest feleakkora házba. Az eredmény egy olyan integrált sztereó erősítő, ami átlagon felüli módon, egyidejűleg karizmatikus és funkcionális, hozzátesszük, cserébe az ára sem csekély. 769 000 Ft-ért rendelhető, a közösített tápegységen osztozó elektronikáért cserébe viszont kb. 240 000 forinttal olcsóbb is, mintha ugyanezt a szolgáltatás koktélt elő-végerősítő kombinációban vásárolnánk meg (RC-1590: 559 000 Ft, RB-1582 MkII: 449 000 Ft).

Küllem

A közelmúltban végrehajtott termékbővítés nem befolyásolta a Rotel szériájának szigorúan követett formatervét, ezért az RA-1592 a gyártótól megszokott, tipikus dizájnra épül. Elölről nézve megszólalásig hasonlít az általunk korábban tesztelt RA-1570 erősítőre, magába foglalva valamennyi, a cégtől megszokott motívumot. Utóbbiak alatt gondolunk a pontmátrixos, vékony szálú karakterekkel informáló kétsoros kijelzőre, a kék megvilágításban úszó ki/bekapcsolóra, az ugyancsak kék karikával dekorált, félgömb alakban domboruló impulzus potméterre és a rajzszög fejre hasonlító, elegánsan csillogó alumínium kezelőszervekre. És persze ott csücsül középen a lézerrel kivájt márkafelirat is. Egy robot és egy tank stílusjegyeit kombinálja, szinte kifogástalan, műszer méretű köntösben. Az egyetlen tényező, ami továbbra is Rotel sajátosság marad, de megoszthatja az ékszer hifihez szokott szeműeket, a műanyag talpak megléte, de az opcionálisan elérhető, vibrációcsökkentő alátétek létjogosultsága miatt e témát talán jobb is, ha most nem feszegetjük (hiszen korábban már megtettük).

Az előlapra visszatérve, annak előbb említett fényforrásai több fokozatban elsötétíthetők. A kezelőszerveken (összesen 21 gomb, plusz a tárcsa) kívül található rajta fejhallgató kimenet, pendrive vagy iOS mobileszköz fogadására alkalmas USB port és persze az infravörös távvezérlő jelét fogadó szem.

Pozitív észrevételként könyveltük el, hogy a korábban általunk látottakhoz képest e készülékhez végre kényelmesebb és robusztusabb távvezérlőt csomagoltak. Vaskos, jól kézre áll és kellőképpen sugallja, hogy a garázsban nem hibrid, hanem izomautó parkol. Ismét nem bírtuk ki autós hasonlat nélkül.

Az erősítő használata zökkenőmentes volt, mindenre azonnal reagált, egyetlen furcsa dolgot említünk csak meg: az impulzus potméter gyors mozdulat esetén túlzott érzékenységét. Ha kicsit is bátrabban forgattunk rajta, hajlamos volt akár azonnal az erősítő kapacitásának feléig felugrani, ami a beavatatlan kezűeket megijesztheti. Ez nem mindenkinek fog hátrányt jelenteni, de hifis viszonylatban, finomabb fokozatokban is működhetne. Szerencsére a távvezérlővel precízebben lehetett dolgozni, vele már pontosan oda tehettük a hangerőt, ahova csak akartuk.

Egyszerűen összetett

A hátlap katonásan rendezett és sztereó viszonylatban bőséges kiosztású. Csak digitális bemenetekből nyolcat kínál (3 db optikai, 3 db koaxiális, 1 előlapi USB és egy hátoldali PC-USB), ami önmagában erős pillért teremt az extráknak, és nem említettük még az aptX Bluetooth vevőt, valamint az IP vagy az RS-232 alapú vezérlés lehetőségét. Utóbbi az intelligens otthonok terjedésére való tekintettel praktikus, ugyanis általa megfelelő szoftveres installációt követően okostelefonról és számítógépről is elérhetők az erősítő fontosabb funkciói. Egyébiránt az Ethernet porton keresztül jövőbeni szoftverfrissítések is letölthetők, ami sztereó kategóriában ugyancsak ritkaság. Az IP alapú vezérlésről részletesebb tájékoztatás kérhető az Aymara Kft. munkatársaitól.

Az okos funkcióknak ezzel nincsen vége. Másik praktikus adottság, hogy a bemenetek közül nyolcnak magunk állíthatjuk a jelszintjét, más szóval hangerejét, változtatható vagy rögzített értékek közt. Utóbbi lehet az erősítő skáláján (01 és 95 közötti) beállított vagy pedig a maximális érték, ha mondjuk processzorhoz illesztve, kiegészítő végfokként működne az RA-1592. Sokan legyintenének a távvezérlő jelet fogadó EXT REM IN Jack csatlakozó meglétére, de tekintettel a mai divatra (vagyis arra, hogy sok felhasználó szereti médiabútorába rejteni szobája hangulatához nem feltétlenül illeszkedő gépszörnyeit) ez is hasznos lehet, ha a kanapén elnyújtózva, csukott ajtók mögé rejtett hifi rendszerünket akarjuk vezérelni.

A tető alatt

A készülékben korszerűnek mondható, 768 kHz/32 bit mintavételezésű AKM D/A konverter található, amely DSD és DoP jelfolyamokat is támogat a számítógépes USB csatlakozón keresztül. De térjünk kicsit vissza az analóg szekcióhoz! Egy analóg XLR és egy MM előerősítővel ellátott analóg lemezjátszó bemenet is tarkítja a lehetőségek tárházát, így tesztalanyunk több, mint tucatnyi forrás jelét képes kihangosítani. Mindezt klasszikus AB topológiára épülő, 8 ohmon 200 W folyamatos teljesítményű (20 Hz-től 20 kHz-ig mérve) végerősítő modulok szólaltatják meg. A csillapítási tényező 600, ami a laikusnak nem mond sokat, elég annyi, hogy integrált erősítőkhöz elég ritkán közölnek ilyen magas értéket, ezáltal vélhetőleg kitűnően tűri az elektronika a nagyobb hangszórók ún. visszarúgásait. Négy darab végfok található odabent, tehát tetszés szerint két különböző pár hangdobozt is csatlakoztathatunk, vagy dönthetünk kettős kábelezés mellett. A split-foil kondenzátorok és a toroid transzformátor egyaránt a Rotel egyedileg kialakított alkatrészei közé tartoznak.

A teszt helyszíne

Kipróbálásunk helyszíne az Aymara Kft., mint hivatalos forgalmazó bemutatóterme volt. Ugyanitt füleltünk már olyan hangfal különlegességeket is, mint pl. a B&W 803 D3. Eleinte nem mertük bevonni a gyémántbóbitás tornyokat, hiszen azok sokszor drágább elektronikáért kiáltanak, de kistestvérük láttán mégis tettünk egy próbát. A bemutatóterem kínálatát kihasználva egy B&W 805 D3 (állványos méret, kb. 2M Ft/pár) és egy CM10 S2 (álló méret, kb. 1M Ft/pár) dobozra esett választásunk. A nagy tér és a csatornánként 200 W teljesítmény, hangnyomásszint tekintetében a háromutas hangsugárzó javára vált, ettől függetlenül a 805 D3 beillesztését sem bántuk meg, mivel a hangerőtől és dinamikától eltekintve még kíváncsiak voltunk az RA-1592 felbontására, árnyaló képességére is.

Meghallgatás

A hangfalak és az elektronika már túl volt néhány napnyi járatáson, mire elérkezett a tesztelés. A magunkkal vitt, szokásos referencia listánkat laptopról játszottuk le (amely az erősítő D/A konverterére csatlakozott), ugyanakkor két CD-t is (The Dave Brubeck Quartet - Time Out, Diana Krall - Live In Paris) bevetettünk. Utóbbiaknál lehetővé vált, hogy a koaxiális vezetéken érkező jelet fogadó, integrált AKM DAC és az erősítőhöz illesztett, ugyancsak Rotel CD-játszó általi, analóg RCA kábelen továbbított hangját fülelhessük oda-vissza. A komplett rendszer így nézett ki:

Erősítő: Rotel RA-1592

Hangfalak: B&W 805 D3, B&W CM10 S2

Elektromos szűrő és tápkábel: IsoTek EVO3 Sirius, RealCable PSKAP

CD-játszó: Rotel RDC-1570

Analóg/digitális összekötő kábelek (CD és erősítő közé): Vertere Pulse D-Fi/RealCable AN7510

Hangfalkábel: Vertere Pulse D-Fi

Médiajátszó szoftver: JRiver Media Center

A hangminőséget illetően csak pozitívan nyilatkozhatunk. A Contiuum membránnal és gyémánt dómmal felvértezett 805 D3 ontotta magából a részleteket és bármilyen különös, a nagy szoba ellenére sem tűnt egyáltalán gyengének. Mi több, az a helyzet állt fenn, hogy még basszusokban is sikerült árnyaltabb illetve moderáltabb karaktert nyújtania, mint a többször annyi hangszórós CM10 S2-nek, mivel az állódoboz testes mélyhangjaira gerjesztőként hatott a sarok. Mindazonáltal nem tudtunk volna elképzelni gyengébb elektronikát sem a kicsi, sem a nagy hangfal mellé. A 200 W teljesítmény egyáltalán nem járt erőfitogtatással vagy ömlengéssel. Konkrét és ésszerű dinamikát kaptunk, viszont a színpadképbe ivódva megjelent egyfajta bátorság és lendületesség is, amit a kisebb Rotel erősítőknél nem kaptunk meg ennyire egyértelműen.

A tér kicsit mélyebb és lényegesen tágabb, nyíltabb volt, mint amit a kisebb testvéreknél megszoktunk. A dinamikus részletekhez életszerűség társult, az énekhangokat és pattanó, pendülő, csendülő részleteket feketeöves szinten, realisztikusan szólaltatta meg a 805 D3. A CM10 S2 leheletnyit lágyabb és fakóbb középmagas tartománya által inkább fülbemászó, jóleső élményre törekedett, bivalyerős és bőkezűen adagolt basszusokkal. Ez határtalan szórakozást jelentett olyan előadóknál, mint a Daft Punk, Parov Stelar vagy a kicsit vadabb hangvételű Queens of The Stone Age - No One Knows. Utóbbi csöppet sem finom felvétel, mivel javarészt torzított gitárt és óbégató éneket tartalmaz, de ettől függetlenül kijelenthetjük, hogy jó fülű hangmérnök munkája. A nyolcad végi gitár némításoknál érzékenyebb rendszereken jól hallható a kézzel lenyomott acélhúrok csikorgása és ezúttal is pont ezt kaptuk meg, kiegészülve steril, jégtömbből kitörő kemény vokállal és villámgyors, mégis levegős (töménységet, iszapos lassúságot teljesen nélkülöző) dobfelszereléssel. Értelemszerűen az emberek zöme nem ilyen zenéért költ drága hifire, de jó volt megtudni, hogy a teszt konfiguráció kemény dózistól sem hőköl vissza.

Olyan hangszeres/énekes/jazz ínyencfalatok sem maradhattak el, mint a Sting - The Last Ship, Eliane Elias - I Thought About You vagy Lizz Wright - River Man. Mindezek könnyen magával ragadtak és ugyan a színpad jelentős részét úgymond elénk, kicsit távolságtartóan teregette ki, de nem éreztük, hogy bármit titkolni vagy fedni akarna a rendszer. Kb. 60 %-os terhelés fölött a beépített DAC által megszólaltatott számokban nagyon enyhe nyersességre lettünk figyelmesek. Mindezt különféle kiegészítőkkel (kábel, szobaakusztika, vibráció elnyelés stb.) talán csillapíthattuk volna, mindazonáltal ott volt. A rendszerbe illesztett CD-játszót analóg kábellel is meghallgattuk, amellyel a DAC-nál tapasztalt, picit hűvös íz eltűnt és simulékony, természetesebb hanggá változott. Mindebből azt szűrtük le, hogy aki rendelkezik komolyabb lejátszóval (CD-t és LP-t beleértve, hiszen XLR és földelt phono bemenet is található az RA-1592 hátulján), az sok esetben jobban járhat és saját ízléséhez közelebb álló hangot kaphat, ha e készülékek összekötésére analóg kábelt használ. A DAC megléte is kritikus és jobb, hogy bekerült az extrák közé, de nem szabad tőle csodát várni, a csillagászati mintavételezés ellenére sem. A bónuszt az erősítőből tisztán kinyerhető Rotel karakter jelenti, amibe viszont nem tudtunk belekötni.

Végül, de nem utolsósorban egy röpke gondolat az erőviszonyok kapcsán: a korábban emlegetett Rotel RA-1570 120 wattja sem bizonyult kevésnek, mikor ugyanebben a helyiségben teszteltünk. Hangerőben és dinamikában sem. Viszont az RA-1592 minduntalan képes volt érzékeltetni a maga 200 wattját és nem magamutogató módon. Egyszerűen jobban megindult felénk a sztereó tér és bátrabban röppentek elő a részletek, ugyanakkor a hangszínpad is stabilabb, rendezettebb volt még akkor is, amikor bőven 60 fölé állítottuk a készülék hangerejét.

Végszó

A Rotel RA-1592 összetett tudású és komoly izomzatú erősítő, összetett igényű audiofilek számára. Hangja önmagában kedvelhető, mivel a lendületességet és tisztaságot ügyesen keveri. Mégis azok fogják igazán elégedettséggel használni, akik technikai megszállottként amúgy is tucatnyi készüléket tartanak a televíziójuk körül, ugyanakkor tudatos céllal a házimozi rendszerekhez képest letisztultabb és időállóbb rendszert szeretnének építeni. Igen, az RA-1592 alternatíva lehet azoknak, akik nem tudják, hogy 1-2 milliós megtakarításukból a filmrendezők vagy a zeneszerzők oltárán áldozzanak. Utóbbi felé fog billenni a mérleg, ha a felhasználó amúgy sem tudja tucatnyi hangfallal tele pakolni a nappalit és kicsit is jobban preferálja a tiszta zenei élményt. A jó filmhang sztereóban is jó hang maradhat.

1 2

Következő oldal >