Rotel A14MKII integrált sztereó erősítő teszt
Tisztességes felhozatal
2021. szeptember 27., hétfő, 12:55
Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt
A Rotel A14MKII erősítő minden elképzelhető szolgáltatást magába foglal ahhoz, hogy tulajdonosa a jövőben is széleskörű, gazdag funkcionalitású hangrendszer központjaként használhassa. Tudás, erő és kivitel szempontjából is a Rotel egyik legrugalmasabbnak nevezhető terméke. Erős középkategóriás sztereó erősítő azoknak, akik ideális arany középutat szeretnének, még nem milliós áron, de már közel sem belépőszintű hanggal.
Svédasztalos sztereó erősítő
Az A14MKII (kb. 500 000 Ft) a Rotel 14-es sorozatának jelenlegi zászlóshajója. Szerteágazó tudása legalább annyira fontos, mint a hangminősége és a teljesítménye, de valójában a rendelkezésre bocsátható, nagyobb erőtartalék határolja el kisebb testvéreitől. Csatornánkként 80 wattot kínál 8 ohmon, ami már egy közepesen jó érzékenységű hangsugárzóval is bőségesen elegendő ahhoz, hogy kisebb vagy közepes méretű szobát erőteljes és hangos zenével lehessen megtölteni. Természetesen a nagy hangerő nem garancia a hangminőségre, ezért további extrákat tartogat még a Rotel.
A tápegység lelke a Rotel saját gyártású toroid transzformátora, amelyet még négy "slit-foil" tárolókondenzátor is kiegészít a jobb hang érdekében. Az MKII kiadás fontos újítása, hogy elődjéhez képest teljesen más digitális/analóg jelátalakító áramkört tartalmaz.
Egy 384 kHz/32 bites mintavételezésre is alkalmas Texas Instruments DAC chip fogadja a digitális forráseszközöktől küldött jelet, melynek valamennyi kiegészítő alkatrészét saját kezűleg válogatták össze a Rotel fejlesztői. Közleményükből kiderül, hogy módosítottak az áramellátáson és a végerősítő kivitelén is.
Az eredmény egy analóg és digitális bemenetekkel bőkezűen ellátott sztereó erősítő, amely megjelenésre éppen olyan diszkrét és visszafogott maradt, mint elődjei. Az A14MKII tartalmaz még MM Phono lemezjátszó bemenetet, Bluetooth aptX vevőt és intelligens vezérlésre szolgáló RS-232, illetve Ethernet portokat is (utóbbiak kiegészülnek még IR és 12 V trigger aljzatokkal).
Mindez egy praktikus előlapi kijelzővel és infravörös távvezérlővel is kiegészül. Az összkép egy olyan készülék, amely kezdő hifi rendszer építőknek és sokféle forráseszközzel rendelkezőknek egyaránt stabil alapot képezhet.
Küllem
Az erősítő megjelenése diszkrét, japán módon letisztult. Utóbbi jelentése: egyszerű forma, rengeteg gomb. A ki/bekapcsoló után dedikált gombokkal kapcsolható az A, illetve B kimeneten lévő hangfalpár. A világoskék háttérfényben úszó, robotzsaru-hatással középre zárt kijelző alatt gondosan felsorakoztatták majdnem az összes bemenetválasztót. Azért csak majdnem, mert az optikai és koaxiális digitális gombokat kétszer kell nyomni ahhoz, hogy a második aljzat jele szóljon. Elsőre furcsának tűnhet, de logikus döntés és nagyon könnyen megszokható. A menüben történő navigálásra is szántak három nyomógombot, végül, de nem utolsósorban egy végtelen forgású impulzus potméterrel lehet jelszintet vezérelni.
Az erősítő fekete műanyag talpakon áll, melyek az ár ismeretében kicsit fapadosnak hatotnak, másfelől részei a régóta bevált és megszokott Rotel motívumoknak. A majdnem 9 kg tömegű készülék 9,3 cm-es magasságával, szabvány 43 cm-es szélességével és viszonylag keskeny, 34,5 cm-es mélységével a barátibb méretű integrált sztereó erősítők táborába tartozik. Könnyen elfért saját állványunkban úgy, hogy még fölötte is maradt légtér (az erősítő néhány perc után alaposan átmelegszik, ami normális jelenség, de fontos, hogy szabadon szellőző helyen üzemeljen).
A hátoldalon szép mennyiségű analóg RCA és digitális (optikai, koaxiális, PC-USB, továbbá egy Bluetooth antenna) bemenet közül válogathatunk. A csatlakozók mennyisége nem változott az első generációs A14-hez képest. Lehet, hogy az áremelkedést szemléletesebben kompenzálta volna, ha a szokásos, műanyag szorítófejes banándugó-kompatibilis aljzatokat komolyabb verzióra cserélik, amilyen a Rotel 15-ös sorozatának tagjain is található. Ám ezt és más apróságokat (pl. XLR bemenet) egyelőre tudatosan csak a drágább termékcsaládban hajlandó alkalmazni a gyártó.
Az erősítő tartozékai közé tartozik egy standard táp- és USB kábel, valamint egy klasszikus méretű, jó minőségérzetű infravörös távvezérlő. Utóbbin dedikált gomb van az összes bemenetnek és ugyanezzel navigálhatók a szériába tartozó rádiótunerek is.
Használat közben
A menürendszer, a felhasználói élmény olyan részletekből áll, amelyeket a korábbi Rotel integrált sztereó erősítő tesztekből jól ismerünk. A felhasználói kézikönyv továbbra is informatív és praktikus. A menürendszert spártai tematikája által könnyen áttanulmányozhattuk. A bekapcsoláshoz előre megszabható jelszint, a bemenetenként hozzárendelhető fix/variálható hangerő, a több fokozatban sötétíthető LED és kijelző... csupa olyan beállítás rejtőzik a konzervatívnak tűnő erősítő agyában, amelyek hosszú távon könnyebbé és sokoldalúbbá teszik használatát. A felhasználói élményt kifejthetnénk részletesebben, de lényegében ugyanolyan volt, mint az első generációs Rotel A14 esetében.
Hangminőség
A Rotel A14MKII integrált sztereó erősítőt Atlantic Technology AT-1, valamint Bowers & Wilkins és Focal hangfalakkal teszteltük egy kb. 20 négyzetméteres helyiségben. Forráseszköznek iMac számítógépet és Pioneer Blu-ray lejátszót használtunk. A komplett rendszer egy IsoTek EVO3 Sirius tápelosztóról kapta az áramot. Az erősítőt AudioQuest NRG-Y3, a Blu-ray lejátszót pedig Furutech FP-S022N tápkábellel csatlakoztattuk a szűrőhöz (a számítógépet saját, gyári tápkábelével használtuk). Az iMac és az A14MKII között AudioQuest Carbon USB A-B kábel szállította a digitális jelet. A Blu-ray lejátszó és a koaxiális bemenet közé LessLoss C-MARC digitális koaxiális kábelt illesztettünk.
Az A14MKII az elődjéhez képest jobb D/A konverterrel rendelkezik, ami tudatalatti kíváncsiságot gerjesztett bennünk. Az első generáció PC-USB bemenete ugyanis hajlamos volt néha halk pattogó zajokat hallatni. Szerencsére többnapos tesztelés után sem tapasztaltunk semmi hasonlót az MKII-vel, tehát ezt a "hibát" sikeresen kijavították. Nem volt módunk összehasonlítani az MKII-t a 3 évvel ezelőtt tesztelt, első kiadású erősítővel. Ezért nem soroljuk fel a régi és új generáció között felfedezni vélt különbségeket (az emlékezetre hagyatkozni egyébként is becsapós). Arra azonban egyértelműen emlékezünk, hogy a jelenlét-érzet megteremtése (az illúzió megtapasztalása, mintha a zenészekkel azonos térben tartózkodna a hallgató) a korábbi A14-nek nem tartozott erősségei közé. Ahhoz képest az A14MKII egyértelműen kicsit közvetlenebb és invitálóbb szintre lépett. Bizonyos hang(sáv)ok még mindig enyhén "letapadtak" a hangfalak síkjában, de a kísérő hangszerek sokszor érezhetően kissé leváltak a hangszórókról és a sztereó középpont is jobban elhatárolódott a két hangsugárzó tengelyétől.
Az A14MKII hangkaraktere minden zenével energikus és tiszta érzetű volt. Eleven megszólalásához hozzáadódott egy kis Rotel ízvilág, konkrétan a markáns dinamikára épülő, részleteket elszántan megragadó stílus, ami miatt olyan sokan kedvelik e gyártó erősítőit. Mellőzte a finomkodást és óvatosságot. Őszinte, lényegre törő, határozott módon jelenítette meg jól ismert referencia számlistánkat. A Massive Attack - Angel c. számot hallgatva sziklaszilárd dinamikai alapokat kaptunk, enyhén nyers, de energiában nem szűkölködő prezentációba zárva. Koncertalbumos vizekre evezve, a Led Zeppelin együttes How The West Was Won c. albumába is belehallgattunk. Finom részleteket kaptunk, nagyon jó atmoszférával. A tér és az egyensúly meggyőzött minket, sokkal jobban, mint a PC-USB bemenetet hallgatva (a Led Zeppelin albumot a koaxiális bemenetre csatlakoztatott Pioneer Blu-ray lejátszó szólaltatta meg).
A PC-USB bemenetről kapott hang eleinte problémás volt. Természetesség tekintetében köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a koaxiális digitális bemeneten kaptunk. A színpad is furcsán széttoltnak, egysíkúnak tűnt. Egy kis kísérletezés és állítgatás után rájöttünk a hiányérzet okára: az USB sávszélességét alapértelmezetten 1.0 verzióra állította a Rotel. Átkapcsoltuk 2.0-ra és máris megszűnt a furcsa érzet. Aki hasonló jelenséget észlel, annak érdemes belépni a menübe, az említett beállítás másodpercek alatt elvégezhető.
A Rotel A14MKII akkor mutatta meg tudása legjavát, ha hangos zenehallgatásra került sor. A csatornánként 80 W teljesítmény papíron nem tűnt soknak. Viszont ahogy feljebb tekertük a potmétert, az erősítő meglepő magabiztossággal reagált. Nem esett szét a hangkép, a sztereó középpont megmaradt. Az oldalra kiúszó részletek kirajzolódása kicsit háttérbe szorult, de a zene virtuális központi magja ugyanolyan markáns és tiszta maradt, mint kisebb terhelésen. Az A14MKII szinte megkövetelte a nagy hangerőt. Persze saját hangfalainkról is tudtuk, hogy extra hangnyomásszint esetén bátrabb és izgalmasabb ábrázolást nyújtanak. A tiszta részletességet nemcsak jazz vagy klasszikus műfajok, hanem vadabb stílusok (pl. Linkin Park - Numb, UNKLE - Ar.Mour, Trentemoller - Vamp) esetén is megőrizte, ugyanakkor (nem tudni, hogy a Texas Instruments DAC chip vagy a továbbfejlesztett tápellátás miatt) a digitális fájlokba is képes volt becsempészni egy kis lazaságot és életet.
Alternatívák
A Cambridge Audio CXA81 kb. 50 000 forinttal olcsóbb, hasonló teljesítményadatokkal és szolgáltatásokkal rendelkező erősítő. IP-ről nem vezérelhető és nem tartalmaz előlapi kijelzőt, viszont Bluetooth vevője aptX HD-kompatibilis, továbbá a DSD256 támogatás által releváns vetélytárs a Rotel mellett. Másik izgalmas konkurens a Marantz PM7000N, amely ugyan csak egy pár hangfalat képes meghajtani és kimaradt belőle a PC-USB aljzat is, viszont teljesértékű hálózati zóna-lejátszóként is használható, a HEOS támogatottság által.
Végszó
A Rotel A14MKII megbízható integrált sztereó erősítő azoknak, akik sokféle forráseszközzel rendelkeznek, és gyakran igénylik a nagy teljesítményt, masszív erőtartalékot. Az átgondolt tápegység és DAC a korábbi generációhoz képest elevenebb sztereó színpadot, illetve egy kicsit nyíltabb hangélményt eredményezett. Szolgáltatások tekintetében nem változott, de e téren továbbra is széleskörűnek számít. Érdemes szem előtt tartani, hogy az 500 000 forintos ár főleg a bemenetek és praktikus funkciók (pl. IP-alapú vezérlés lehetősége) kihasználásával fog megtérülni.