Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Rotel A12MKII integrált sztereó erősítő teszt
2022. május 25., szerda, 00:55
Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt
A Rotel újdonságai közül eddig a CD14MKII és az RCD-1572MKII került terítékre, amelyek minden extrát nélkülöző, hagyományos CD-lejátszók, így csak a minőségre koncentráltak. Az A12MKII integrált sztereó erősítő már egy jó mindenesnek nevezhető, ahogyan elődje is az volt, tehát a japán cég a rájuk jellemző hangzás felidézése mellett a számos opció mellett is letette a voksát.
Mindent bele újra, de magasabb szinten és jobban átgondolva
Az évekkel ezelőtt megismert Rotel A12 elsősorban egy erősítő volt, amit az akkor még gyerekcipőben járó számos extrával felszereltek, de azok minősége még eleve kiforratlan volt, és valljuk be, nem is álltak azonos szinten az erősítő résszel. A Rotel jónak tartotta a konstrukciót, ahogyan mi is, de érezték, hogy a hangzás területén van mit javítaniuk. Logikus az elgondolás, hiszen minek a hatalmas felhozatal, ha azokra tulajdonképpen csak opcióként, pluszként tekinthetünk? A mérnökök tehát vették a klasszikus A12 modellt, és nekiláttak az alapos frissítésnek úgy, hogy a lényegen nem változtattak semmit. Ez szembetűnik ránézésre is, hiszen ahogyan a CD-lejátszók esetében, úgy ennél az integrált erősítőnél sem látunk kívülről semmi változást.
Megszoktuk már a Rotel-től, hogy a gombokkal nem spórolnak, és mivel hagyományőrző japánokról van szó, nincs ez másképp ebben az esetben sem. Persze minden szépen, stílusosan és logikusan elrendezve, csupán minden elérhető az előlapról is, ahogyan a hifi arany éveiben is. Középre került a kétsoros kijelző, alatta találhatók a bemenetválasztók, tőle jobbra beléphetünk a menübe, ahol a hangszínszabályzáshoz jutunk és a bypass funkcióhoz, egy lekerekített potméterrel állíthatjuk a hangerőt, balra pedig kiválaszthatjuk az aktuális hangfal kimenetet, csatlakoztathatjuk a fejhallgatónkat, USB-n az adattárolónkat, és persze bekapcsolhatjuk magát a gépet. Jó ránézni a készülékre, megdobogtatja a Rotel hívők szívét, és szerintünk is kár lett volna ezen a megoldáson változtatni. A LED-ek és a kijelző fényereje alapállásban kicsit túlzó lehet, viszont ezt is tompíthatjuk a menüből, ami hasznos opció.
Ahogyan a fekete vagy ezüstszínben választható alumíniumházon végigfutunk, egészen a hátlapig, szintén ismerős kép fogad. Nos, a tervezők jelenleg sem hagytak sok helyet szabadon, hiszen a hálózati aljzat, a megszokott dupla hangfal csatlakozók - amelyek csak aranyozást, és műanyag védelmet kaptak, a magasabb kategória teflonszigetelése helyett - után számos ki- és bemenetet találunk.
A CD, tuner és kettő aux mellett phono is helyet kapott, ahogyan végerősítőt is köthetünk a készülékre, digitális bemenetből 2-2 optikai és koaxiális áll a rendelkezésünkre, és nem maradtak le az RS-232, Rotel link, 12 voltos trigger és ext. rem. aljzatok sem, amelyek arra szolgálnak, hogy más, cégen belüli termékekkel hozzunk létre szimbiózist, akár sztereó, házimozi vagy multiroom rendszerben. A PC-USB-re, ahogyan a nevéből is kikövetkeztethető, a számítógépünket csatlakoztathatjuk, a vezeték nélküli jelátvitelre pedig Bluetooth aptX áll a rendelkezésünkre. A korábbi modellben volt még egy mini USB is, ami a telefonunk töltésére volt alkalmas, ettől az opciótól most megfosztottak minket. Jó kis extra volt amúgy, de könnyeket nem fogunk ejteni a hiánya miatt.
A közel 9 kg-os készülék fedőlapján végig szellőzőnyílásokat találunk, amelyek elkerülhetetlenek az AB osztályú működés, és csatornánként 60 wattos teljesítmény által keletkezett hő elvezetésében, amire rásegít a saját gyártású toroid transzformátor mellett elhelyezett méretes hűtőborda is. Az A12MKII belsejében rend uralkodik annak ellenére, hogy sok szabad területet nem hagytak az elektronikák, amelyek közül mindenképpen ki kell emelnünk a Texas Instruments prémium 32 bit/384 kHz-es DAC-ját, az optimalizált áramköröket, az egymástól független digitális és analóg tápellátást, az elektromos szigeteléseket, és a Roon tested minősítést. Ezeket a korábban kifejlesztett Tribute és Michi modelleknél is megtaláljuk, tehát már a felső és belépő kategóriában is bizonyították hatékonyságukat.
A széles, műanyag lábakon nyugvó A12MKII-höz a megszokott, mindenes távvezérlőt kaptuk, aminek használata az eddigiek során is kényelmes volt. A készülék dobozában itt is találtunk tápkábelt, és szerény összekötő kábelt is, amiknek használatát most sem igazán forszíroztuk. A készülék ára az elődhöz képest 30 %-kal nőtt, ami abszolút reálisnak mondható az eltelt 6 évet tekintve, de nézzük meg, hogy 400 ezer forintért jelenleg mit is kínál a Rotel akkor, ha ígéretük szerint az extrák minőségére is ugyanannyi figyelmet szenteltek, mint az alap funkcióra, tehát az erősítésre.
A Rotel A12MKII a tömegéhez képest elég lapos házba került, de így illik a sorozatba. Biztosan mutatósabb lenne jóval magasabb előlappal és nagyobb kijelzővel, de ez a privilégium a cégnél a négyszámjegyű modelleké, és ez így van jól. Szerintünk divatos, főleg ezüstszínben, ugyanakkor követi a bevált megoldásokat, tehát egyszerűen mutatós az összkép. A beüzemeléssel niem volt gond, a váltás a bemenetek között gyorsan megtörtént, akár az előlapról, akár a távirányítóról tettük azt, és még a hangerő állítása is finoman, ugrások nélkül történt. Bekapcsolva a készülék készenléti módba kerül, csupán bemenetet választva kel életre teljesen, ami szintén sajátos, és alapvetően jó megoldás. Összegezve tehát, a felhasználóbarát jelzőt ki is pipálhatjuk.
A Rotel A12MKII erősítőt Focal Profile, Bowers & Wilkins 705 S2 és Acoustic Energy AE120 2 hangfalakkal, Parasound elő-végfokunkkal, RCD-1572MKII CD-lejátszóval, és QED, valamint VIABLUE kábelekkel párosítottuk. Alapvetően remek ez a rendszer zenehallgatásra és tesztelésre is, továbbá az MKII-es CD-lejátszókkal is jól kijöttek, tehát előzetesen annyi véleményt megengedtünk magunknak, hogy nagy baj most sem lehet.
Barátság, extrákkal
A fiatalabb hifisták még mindig hihetik azt a névből kiindulva, hogy a Rotel valami román székhelyű telefonos vállalat, az idősebbek pedig azt, hogy brit márka. Nos, az első megkacagtat, tehát téves, ahogyan a második is, bár az tény, hogy a szigetországban mindig is nagy népszerűségnek örvendtek a cég elektronikái. A szigetország megnevezés ugyan már közel áll a valósághoz, de a Távol-Keletre kell utaznunk, egészen Japánig ahhoz, hogy megtaláljuk a Rotel bázisát. Termékeik sosem képviselték a japános hangképet, mindig éltek a lekerekítés, finomság használatának lehetőségével, ezáltal barátságossá téve az előadást. Az A12MKII esetében is nyugodtan használhatjuk ezeket a jelzőket, bár a hosszas bejáratás alatt inkább csak a barátságosságból kaptunk. Ezzel alapvetően nincs baj, de egy 400 ezer forintos modern erősítőtől azért többet vártunk.
Digitális fronton az előd nem teljesített legjobban a kategóriájában, és most sem mondhatjuk azt, hogy erre lett kihegyezve a készülék, de hétköznapi használat során nem okozott csalódást. A jelforrás minőségére mindenképpen figyeljünk oda, mert anélkül csak valami katyvaszt hallhatunk, ahogyan más erősítőnél is, megbízható és jelentősebb adatmennyiség során viszont hozta az A12MKII azt a normát, amit vártunk tőle. Szerencsére ez adott volt a hálózati, és a vezeték nélküli zenehallgatásnál is, és bár kiemelkedő produkciót nem nyújtott, csalódást sem. Populárisabb zenékre, akár nagyobb hangerőn is megfelelt, ráadásul a magas és mély hangkiemeléssel is játszadoztunk, valamint a bypass is adott az egésznek egy jelentős löketet.
CD-ről vagy analóg fronton persze más a helyzet, és a lényeg ez. A hangszínszabályzókat nyugodtan kiiktathatjuk, mert semmi szükség nincs rájuk. Nagyon jó, hogy van, de szerencsére nélkülük is olyan kellemes és izgalmas előadása van a készüléknek, hogy felesleges lenne bármivel is elrontani. Eleinte túl óvatosnak, enyhén bátortalannak találtuk az erősítőt, aztán idővel összekapta magát, és nem is akárhogyan. A gyártójára jellemző óvatos megközelítés maradt, tehát nem egy vehemens típus, de roppant szórakoztató és simulékony tudott lenni. Ezek sok esetben nem feltétlenül pozitív jelzők, mi viszont annak szántuk, mert az A12MKII egy nagyon kellemes karakterű, egyáltalán nem bántó módon nyúlt a zeneszámokhoz, ahogy ebben az árfekvésben a CD-lejátszójuk is. A mélyhangok kellemesen doromboltak, a cinek finoman simogattak, az énekhang végig kulturált maradt. Hiába volt kicsit könnyűsúlyú az összkép, a jazzt mégis szerette, nem okozott a számára nehézséget az, hogy egy bárban elhelyezzen minket. Persze ott nem Pastorius játszott, hanem inkább Diana Krall, és Petrucciani virtuozitásába is elég könnyen bele tudtunk feledkezni.
George Michael is tetszett neki, sikeresen megzabolázta a gyakran túltolt visszhangot az éneken, és a Dire Straits gitárhangzásából is elvett némi fémet, ami nem is ártott neki. Temperamentumos dalokkal is megőrizte a hidegvérét, de szerencsére nem evezett skandináv vizekre, tehát mellőzte a hűvösséget, így továbbra is megmaradt dinamikusnak, de lendületesnek. Ez jól jött tempósabb rockon, és instrumentális világzenén is, ahogyan a szélsőségeket nélkülöző szimfonikusokkal is könnyedén elboldogult. Keményebb rockon vagy elektronikus talpalávalókon viszont igényelte, hogy finoman használjuk a hangszínszabályzókat, és ilyenkor a bypass is jól jött, igaz a zene tisztaságából veszítettünk, de a szórakozás megmaradt.
Az előd modellnél tapasztaltunk melegedést, amit szerencsére itt már sikerült kiiktatniuk, viszont a hangerő állításának finomságát megtartották. Az negatívum, hogy elég rendesen meg kell tekerni a tárcsát, hogy élvezetes hang jöjjön ki a Rotelből, tehát az alacsony kivezérlési szintet szó szerint veszi. Magyarul: halkan tényleg halkan szól. Szobahangerőn viszont már eleget mutat az erejéből, frissességgel itatja át a zenéket, valamint fiatalos lendülettel. Ennek köszönhetően az operarajongók kis csalódottságot fognak majd érezni, mert kevés drámaiságot nyújt az A12MKII, de be kell látnunk, hogy ahhoz a műfajhoz, ha nem is feltétlenül drágább, de karakteresebb, mélyebb átérzésű modell illik. A terhelést viszont remekül bírta, mi pedig szerettük azt a hangképet, amit létrehozott, ezért órákat eltölteni a társaságában egyáltalán nem volt megerőltető, vagy nehézkes. Éltünk is a lehetőséggel.
Igényesség a hétköznapokra
A Rotel A12MKII még nem nevezhető konkrétan audiofil készüléknek, de a hétköznapi hifin bőven túlmutat. Jobban nem is lehetne felszerelve, rendesen meg van építve, és az anyaghasználat is remek, de ez nem újdonság a Rotel berkein belül, hiszen erre mindig is odafigyeltek. Ahogyan a kiegyensúlyozott, szellős, barátságos, ugyanakkor elegendően izgalmas és dinamikus előadásra is. Az apró szösszenetekkel gondosan bánik, a közép és magastartomány igazán az erőssége, és bár a basszus lehetne megfogottabb is, igazi hiányérzetet nem keltett, mert az összkép határozott volt. Szélsőségektől mentes, igényes zenehallgatásra tervezték ezt az erősítőt, és tapasztalataink alapján ez sikerült is. Rotel tulajdonosok és rajongók tudják, hogy miről van szó, a potenciális vásárlóknak pedig egy próbát mindenképp megér. Csalódni biztosan nem fognak, a vehemenciát keveslőknek pedig ott van a lehetőség, hogy mélyládát illesszenek rá. Ilyen egyszerű az egész.
