Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Rotel A11MKII integrált sztereó erősítő teszt
2023. november 9., csütörtök, 23:30
Rotel audio hifi erősítő teszt Rotel hifi Rotel erősítő hifi erősítő sztereó erősítő hifi teszt erősítő teszt Rotel teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt
Ken Ishiwata munkásságának záróakkordja már nem a Marantz, hanem a Rotel égisze alatt készült el az A11 Tribute és CD11 Tribute készülékek által, amelyeket korábban párosként teszteltünk. A cég most frissítette a készülékeket, és a szerkesztőségünk érdemesnek találta őket arra, hogy a CD-lejátszó és erősítő új, MKII változata külön cikket kapjon. Ezek közül a sort az A11MKII sztereó erősítővel kezdjük, ami biztos alappillére lehet sok belépő, de már minőségi rendszernek.
A Tribute erősítő letisztult folytatása
A Rotel A11MKII sztereó erősítő megőrizte elődje alapvető hagyományait, amelyek egyértelműen Ishiwata úr érdemei, és ezek nem szoktak elavulttá válni 1-2 év alatt, viszont a gyártó mérnökei alaposan átdolgozták azokat, és a minőségre még nagyobb hangsúlyt fektettek. A készülék már a külsejét tekintve is abszolút sallangmentes, továbbá klasszikusan "roteles", szinte visszarepít minket a kilencvenes évekbe, még a korábbi kijelzőt is lehagyták róla. Sok szükség ebben az esetben nem is lett volna rá, hiszen minden gomb kapott állítható fényerejű apró LED-et, még a hangerőtárcsán is látható az aktuális kimeneti szint, viszont ezúttal nincs menü, amit nyomon követhetnénk. Ez nem baj, hiszen az ott elérhető hangszínszabályzók ezúttal tekerőgombok segítségével állíthatók, mint ahogyan régebben is, a hangerőszabályzó középre került, a bemenetválasztók pedig a jobb oldalra. A 3,5 mm-es fejhallgató Jack kimenet szerencsére maradt, ahogyan a szellőzőnyílásokkal ellátott alumínium ház és a négy, széles műanyag láb is.
A Rotel mindig is pártolta a dupla hangfalcsatlakozókat, ami most lemaradt, tehát a kettős erősítés vagy kábelezés hívei ezúttal hoppon maradtak. Véleményünk szerint ebben a kategóriában nem is igazán van erre az opcióra szükség, de könnyen meglehet, hogy egyeseknek hiányozni fog, elsősorban a megrögzött Rotel fanoknak.
A csatlakozók és aljzatok amúgy a megszokott minőségűek, az aranyozást sem hagyták le, a CD, tuner, földeléssel ellátott phono és aux bemenetek mellett fixen rögzített aptX HD Bluetooth vevő is van. Digitális bemenetből optikai és koaxiális is a rendelkezésünkre áll, a trigger aljzatok a rendszerbe való illesztést és közös vezérlést segítik, de a szerviz bemenet, és a tápkábel cserélhetőségének lehetősége sem maradt le.
Összegezve egy jól felszerelt, ám a klasszikus felépítésű és értékrendű készülékkel van dolgunk, amit a belső is mutat, hiszen az elrendezésen semmit sem változtattak. Bal oldalra került a toroid trafó, a hűtőborda középre, körülöttük pedig szépen elrendezve, kellő mennyiségű levegőhöz jutva az "aprónép".
Az AB osztályban működő erősítő teljesítménye csatornánként 50 watt, ami megegyezik az elődjével, de pre out kimenettel nem rendelkezik, tehát meg is kell, hogy elégedjünk vele. A cég innovációi és a kritikus áramköri elrendezés fizikai és elektromos elválasztást is biztosítanak, így a zajszint csökkent, a dinamika nőtt.
A transzformátor különállóan táplálja az érzékeny kisfeszültségű áramköröket, valamint a nagyáramú erősítő kimeneti fokozatát, elszigetelve a jelútvonalat a zajtól és minimalizálva a nem kívánt torzítást.
Továbbra is alkalmazták a jól bevált Texas Instruments prémium 32 bit/384 kHz-es digitális/analóg átalakítóját, a hangerőszabályzó pedig újra normális, tehát nem végtelenített lett, ami szintén a klasszikus értékrendek szeretőinek, így nekünk is jobban fekszik.
Az A11MKII előlapjáról ugyan elérhető minden, de természetesen mellékeltek egy univerzális távvezérlőt, amin a gombok elrendezésén némileg változtattak, de minden logikus maradt, a mérete által könnyen használható, és műanyag kivitele ellenére sem pehelysúlyú, hanem érezzük, ha a kezünkben van. Maga a készülék közel 7 kg-os, a megszokott fekete vagy ezüstszínben választható, a biztonságérzetünkön pedig automatikus jelérzékelő készenléti kapcsoló javít, ami készenlétbe helyezi az erősítőt egy idő után, ha az nem kap jelet.
Tőlünk kapott, mégpedig a csöves kimenetű CD-lejátszónk valamint a Rotel CD11MKII által, kábelek terén QED és VIABLUE típusokat használtunk, a hangfal Focal Profile és Fyne Audio F500SP volt márvány állványunkon, és természetesen a Bluetooth jelátvitelt is próbára tettük a tesztünk során.
Semmi flanc vagy álszentség, csak egyszerű kezelhetőség és megbízható hangzás
A Rotel gyártmányok mindig is kézenfekvő választás volt azoknak a zenerajongóknak, akik minőséget szeretnének kapni kevés pénzért. Természetesen a nagy múltra visszatekintő japán cégnek van közép és felsőkategóriája is, újraélesztették a high end Michi sorozatot is, de továbbra sem hajlandók lemondani azokról a hifista emberekről, akiknek nem vastag a pénztárcájuk, de ha azt kiürítik, akkor az abban rejlő pénzből a legtöbbet akarják hazavinni. Ez így volt a nyolcvanas, kilencvenes években, majd az ezredfordulót követően is, sikerült átvészelniük a házimozi forradalmát, az új, sok esetben szintén távol-keleti, de nem japán cégek megalakulását és diadalmenetét, és úgy látszik, hogy továbbra sem akarnak megalkudni.
A Rotel A11MKII tehát elméletileg egy olyan belépő szintű sztereó erősítő, ami nem szándékozik megváltani a világot, nem is vértezte fel a gyártó hatalmas marketingszöveggel, csupán leírták, hogy apró, de jelentős módosításokkal hogyan próbálták meg jobbá tenni azt a slágerszintet, amit legutóbb Ken Ishiwata vett kezelésbe. A Tribute erősítő egyértelműen remek munka volt, amit nagyobb változtatásokkal lehet, hogy sikerült volna sokkal jobbá tenni, de akkor elveszett volna a cég erre a kategóriára jellemző letisztult külseje, hangzása és kezelhetősége. Mindenkit megnyugtatunk, hogy a Rotel ezúttal is biztos kezekkel és tiszta fejjel látott hozzá a módosítások tervezéséhez, majd kivitelezéséhez, aminek eredménye egyértelműen jól sikerült.
A beüzemelés és kezelhetőség így maradt egyértelmű és könnyű, a hangzás kellemes és barátságos, a csatornánkénti 50 watt pedig bőven elegendő egy 20 m2-es nappali megtöltéséhez, ha nem háklis vagy érzéketlen a csatlakoztatott hangfal. Focaljainkkal remekül érezte magát együtt, a szimbiózis egyből létrejött, és kaptunk egy olyan karaktert, ami amolyan "ne bánts, mi sem bántunk" elv alapján készült. Egyszerűen csak zenélt nekünk, a tartományok mindegyikét arányosan megtartotta, a francia hangdoboz kicsit kihegyezett stílusát is sikerült a megszokottnál simulékonyabbá tennie. Magashangjai szépek és tiszták maradtak, a középtartomány kellően meleg, édeskés és barátságos, a basszus pedig elegendő energiát kapott.
A Dire Straits albumát hallgatva képesek voltunk kikapcsolni, és teljesen kikapcsolódni, pedig azokat hallottuk már nyíltabban és határozottabban is megszólalni, de valahogy mégsem volt hiányérzetünk a hallgatásunk során. Az A11MKII nem az az erősítő, ami le fog minket teríteni, nem is az, amivel feltétlenül tudunk büszkélkedni a barátainknak, de mindent megad, amit ettől a kategóriától elvárhatunk. Ennyi pénzért más cégek kissé fakó, ingerszegény hangot képesek csak mutatni, vagy az alsó, esetleg felsőtartományt kiemelik, ezáltal izgalmasabbá tüntetve fel a zenét, ami nem baj, tekinthető karakternek is. A Rotel nem élt ezekkel a megoldásokkal, próbált kifinomult, barátságos és megbízható maradni mindvégig, és ez a zeneszámok többségében sikerült is neki.
Az akusztikus jazz az egyik kedvenc műfaja volt a tapasztalataink alapján, ahogyan a kellemes gitárzene is, és talán még a drámaiságból is nyújtott egy olyan szintet, ami ebben a kategóriában elegendőnek mondható. Természetesen Tori Amos Bösendorfere nem volt képes katarzist nyújtani, ellenben a teljes dal szerkezete elénk tárult, ahogyan a mondanivaló is, a szöveg érthetősége is kiváló volt, ami szintén nagyon fontos ennél a művésznél. Jan Garbareket hallgatva sem volt kivetnivalónk, elég közel vitt minket a kis erősítő a szerzemények mélységéhez, és elégedettek voltunk a hallottakkal, hiszen mindvégig szem előtt tartottuk azt, hogy ez továbbra is egy belépő kategóriájú, a mai világban olcsónak titulálandó erősítő.
Némi nyíltság még elfért volna masszívabb blues esetében, és a zenészeket is hallottuk már stabilabban és pontosabban pozícionálva, de ez a kis bátortalanság még bőven belefér ebbe az ársávba, főleg annak a tudatában, hogy az énekhangra nagyobb figyelmet szentelt, ami főleg letisztultabb, és kevesebb hangszert tartalmazó daloknál volt tapasztalható. Shirley Bassey kifejezetten kellemesen énekelt, George Michael is hozta azt a szintet, amit mindig elvárunk tőle, egyedül a sorok vége volt némileg lekerekítve, a lecsengések lehettek volna hosszabbak is, de igazából zavaró momentumot nem emelhetnénk ki.
Dögösebb zenéken elegendőnek tűnt a Rotel A11MKII teljesítménye ahhoz, hogy szórakoztasson, így a hard rock vagy metál rajongóinak sem okozhat csalódást az erősítő, hiszen a tempó diktálása megfelelő volt. Pontosságából sem veszített, és még nagy kivezérlési szinten sem éreztük azt, hogy kevés lenne benne az erő. Nem mosta össze a gitárokat, és még a dobos díszítései is példásan megjelentek a Toto koncertfelvételét hallgatva, a Megadethnél meg a dupla gitár zúzása is szórakoztató és elég kemény volt ahhoz, hogy a lényeg átjöjjön.
Elektronikus zenéken is kézzelfogható értéket kaptunk, ahol a dob elég mélyre ütött, a magashangok pontosan leváltak a hangfalról, és bár nem állíthatjuk azt, hogy ez az erősítő igazi partiarc lett volna, azért remekül tudott szórakoztatni. Ezzel a műfajjal véleményünk szerint elsősorban azok fognak élni, akik a beépített Bluetooth kapcsolatot használják majd, amit másodpercek alatt el is lehet érni, minőségben pedig hozza azt a szintet, amit ettől a kategóriától elvárhatunk. Kicsit mosottabb volt a hangzás a CD-khez képest, de csodálkozni nincs okunk, ez már egy ilyen műfaj, a hátulütőivel meg kell barátkoznunk, és együtt kell élnünk. Leírni továbbra se szeretnénk ezt a jelforrást, hiszen folyamatosan javul, könnyen meg lehet szokni a hibáit, és már beépült a zenehallgatásainkba, főleg, akkor, amikor csupán szórakozni, esetleg bulizni, felhőtlenül akarjuk magunkat érezni.
A végére hagytuk a phono fokozatot és a klasszikus zenét, valamint a fejhallgató erősítőt, amelyek mindegyike képviseli azt a szintet, amit ettől az elektronikától joggal elvártunk. Komolyabb zenei stílusokon azért ne legyünk túl bátrak, a Négy Évszakon, vagy Chopin, esetleg Schubert valamelyik hangulatosabb, kevésbé vehemensebb művénél nem tudunk nehezebbet ajánlani, hiszen egy opera, vagy komplexebb nagyzenekari mű megszólaltatása már egy nívósabb szintű erősítő privilégiuma.
A meghallgatás során, ahogyan már írtuk, Focal és Fyne Audio hangfalainkat használtuk, amikkel jó párost alkotott, de el tudunk képzelni elé másfajta, könnyen hajtható, akár kompakt álló modellt is, hiszen a 2x50 watt itt valóban átjött, a torzítás a hangerő növelésével minimális volt.
Összegzés, vészó
A Rotel A11MKII-től azt kaptuk, amit vártunk. Középkategóriás sztereó erősítő, megfelelő teljesítménnyel, kiegyensúlyozott hangminőséggel, jól felszerelve és szépen kivitelezve. Nem egy varázslatot ígérő készülék, de ahogyan az elmúlt évtizedekben, a Rotel ismét képes volt megmutatni azt, hogy ez a kategória is tud szépen muzsikálni. Ken Ishiwata Tribute készülékét kicsit letisztították, kicsit modernizálták, de úgy, hogy a klasszikus hifi, és a legendás tervező értékei megmaradtak. Felesleges hosszúra nyújtani a záró gondolatainkat, hiszen mindenkinek fenntartások nélkül tudjuk ajánlani, aki ebben az ársávban keres egy remek integrált erősítőt, ami nem nyújt kiemelkedőt, tartalmazza a kategória hiányosságait, mégis szerethető, és lehet rá építeni egy megfizethető, minőségi sztereó rendszert.
