Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Roksan Caspian 4G Streaming Amplifier hálózati sztereó erősítő teszt
2024. november 27., szerda, 21:35
Roksan audio hifi sztereó erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Roksan erősítő hálózati erősítő erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Roksan erősítő teszt hálózati sztereó erősítő
A legendás brit Roksan legutóbbi nagy dobása az Attessa sorozat volt, ami egy korábbi nevet élesztett újra, és kimagaslót nyújtott a megfizethető audiofil régióban. Most a magasabb osztályba tartozó, Caspian széria teljes megújításán volt a sor, aminek első fecskéi Magyarországon a 4G-re elkeresztelt integrált erősítőjük és hálózati sztereó erősítőjük, amelyek közül az utóbbit vettük górcső alá.
A Roksan a Caspian 4G által a csúcsra tör
A Roksan Caspian szópáros mindig is a brit hifi egyik definíciója volt, a legutóbbi változat 10 éve jelent meg. Ráadásul jelenleg a cég ranglistájának csúcsán helyezkedik el, hiszen a már említett Attessa-val együtt ezt a két sorozatot kínálja a megbízható gyártó. Az Attessa által egy régi csúcsszéria nevét vették elő a tarsolyukból, viszont baráti áron, és teljesen új dizájnt is kapott, amit lényegében most átemeltek az új Caspianoknál is. A Roksan mindig is híres volt arról, hogy összetéveszthetetlen külsővel vértezi fel komponenseit, azonban a sorozatok teljesen különböztek egymástól, egészen eddig.
A Caspian 4G sorozat jelenleg egy streaming erősítőből és egy integrált erősítőből áll, később kiegészül egy végfokkal, ami várhatóan jövőre debütál majd.
A Roksan Caspian 4G hálózati erősítő komoly darab, a súlya is túllépi a 15 kg-ot, ami nagyban köszönhető az extrudált és megmunkált alumínium frontoldalnak és tető burkolatnak, valamint az oldalsó hűtőbordáknak, ráadásul az egészet kézzel készítik az Egyesült Királyságban, az Essex állambeli Rayleigh-ben.
Kecsegtető látvány, az egyszer biztos, egyszerűen sugárzik belőle a magabiztosság és a minőség. Az előlap tulajdonképpen divatos és sallangmentes, továbbá nagyon egyéni is, hiszen középen van a jelszint vezérlő, egyben bemenetválasztó, tőle jobbra egy világító függőleges vonalakból álló sáv, ami a kimeneti szintet mutatja, balra pedig jutott egy OLED kijelző, és három vezérlő gomb. Leírva tényleg nem túl hangzatos, de elég ránézni a mellékelt képekre, és láthatjuk, hogy átgondolt és nem hétköznapi tervezéssel van dolgunk.
Hátul a két szélen elhelyezett hangfalkimenetek egyértelművé teszik, hogy duál monó felépítésű erősítővel van dolgunk, a tápkábel természetesen cserélhető. Analóg bemenetből kettő XLR-t és három RCA-t kapunk, melyek közül az egyik phono előerősítőt takar, amihez földelés is jár. Jöjjenek most az érdekességek!
A streaming funkciók eléréséhez BluOS antenna, HDMI eARC, Ethernet és USB-A áll a rendelkezésünkre. Pre out, vagyis előerősítő kimenetből rögtön hármat kapunk, amelyek közül az egyik XLR, a másik kettő RCA, belőlük az egyikre mélyládát is köthetünk.
Van 12 V trigger és IR bemenet még, valamint 2-2 optikai és koaxiális bemenet, Bluetooth kapcsolat, és egy MaestroUnite elnevezésű antenna is. Ez utóbbi egy applikációhoz tartozik, amit akkor tudunk maximálisan "kihasználni", ha az erősítőt Monitor Audio hangfalakkal párosítjuk. Ebben az esetben konfigurálhatjuk, testre szabhatjuk a hangbeállítást és hangvezérlést, a lehető legjobb szimbiózist létrehozva a két cég modelljeinek együtteséből.
A Caspian 4G közel kétmilliós árából kiindulva szerintünk a Monitor Audio Gold vagy Platinum sorozatának tagjai illeszkednek kategóriában legjobban hozzá, de akár a Studio 89 is az eszünkbe juthat, amennyiben ki akarjuk hozni a maximumot abból a remek kis állványos hangdobozból.
A Roksan Caspian 4G teljesítménye csatornánként 105 watt 8 ohmon, amit a cég a szabadalmaztatott, Euphoria elnevezésű, AB osztályú erősítő technológiájával ér el, ami két különálló és testreszabott tápegységet használ a jelfeszültség és áramerősség biztosítására.
A duál monó végfokot egy 600 VA-es toroid trafó táplálja, oldalanként 36 400 uF kondenzátor kapacitással, és csatornánként három 2SC5200 n, és szintén három 2SA1943 p-típusú Toshiba tranzisztorral. Ezek egy teljesen kiegyensúlyozott előerősítő fokozattal vannak összekötve, amit az Attessa erősítőben már alkalmaztak, így annak egy továbbfejlesztett változatát alkalmazták itt.
A sztereó erősítő lényegében megegyezik a hálózati funkciókkal ellátott modellel, gyarapítva a plusz szolgáltatásokkal. A beépített BluOS akár 64 zónát is képes streamelni 24 bit/192 kHz felbontásban, a vezérlést okostelefonról vagy tabletről végezhetjük el, ahogyan a HDMI eARC esetében is. A Rapture DAC technológiáról a Roksan azt állítja, hogy differenciális topológiája számos mérhető előrelépést jelent a szabvány IC-ket használó rekonstrukcióhoz képest.
Az elektronikához természetesen távirányító is jár, ami a készülékhez hasonlóan extrudált alumíniumból készült. Igaz, nincs rajta sok gomb, mégis minden funkció elérhető róla, még az extrák is, amelyek akár a készenléti mód, vagy automatikus kikapcsolásban is a segítségünkre lehetnek. Komoly darab a Caspian 4G, remekül illik hozzá stílusában és anyaghasználatában is a távvezérlő, aminek örülünk, hiszen erre a pontra érve sok tervező valahogy kifogy a fantáziából és a minőségi anyagokból is.
Egy igazán egyéni brit audiofil hálózati erősítő
Az új Caspiant kipróbáltuk a saját, állványos Focal hangdobozaikkal, Monitor Audio Platinum szintén állványos modellel, aztán jött a legújabb Gold 100 6G, aminél végül megmaradtunk, mert a tapasztalataink alapján a felhozatalból itt jött létre a legjobb szimbiózis. A Focalokkal is nagyon jól együttműködött, lekerekítve a francia éleket, melegséggel töltve fel a hangzást. A Platinumokat is képes volt elég jól meghajtani, de végül a Gold 100-ra esett a választásunk, ami szintén nem egy könnyű eset, azonban a Caspiannak a hármasból ez ízlett a legjobban.
Eric Clapton - Rush filmzene albumától a számunkra már jól ismert Roksan hangzást kaptuk, a korábbi Caspian világa is visszaköszönt, azonban érezhető volt, hogy az egészet teljesen modernizálták és megerősítették a tervezők. A vadonatúj technológiának köszönhetően bitang egységes összképet produkált, amiben jelen volt a klasszikus brit íz a cégtől korábban már megismert formában, de stabilabban, egyszerre részletesebben és muzikálisabban. A Roksan mindig is erős volt ezen a téren, tehát lényegében a jót kellett még jobbá tenniük, ami egyértelműen sikerült is. Remek dallamvilágot kaptunk, megkapó energiával, a szólógitár végig parádézott, de a finom megoldások is folyamatosan jelen voltak. Szerette a Caspian a hirtelen dinamikaváltásokat, folyamatosan odafigyelt a szerzeményekre, a kategóriától elvárható tisztelettel és súllyal prezentálta a remek ritmikai megoldásokat is.
A The Last of the Mohicans klasszikus filmzenéjét hallgatva is az jutott eszünkbe, hogy mennyire egyben van ennek az erősítőnek a hangképe. A korábbi Caspiannál precízebb, az abban az időben a csúcsot képviselő Blak-nál viszont dominánsabb a megszólalása, a két jelző elegye viszont abszolút felhasználóbarát, könnyen befogadható, és máris megszerethető. A filmzenétől megkaptuk a jó értelemben vett hangulat és dinamikai ingadozást is, minden váltást remekül követett le, a bizonytalanság kifejezést nem ismerte. Bátran kiállt az igazáért, lelkesen merült bele a szerzemények méltó prezentálásába, a klasszikus hangszerek közel álltak hozzá, így kellő naturalizmusáról is egyből tanúbizonyságot tudott tenni. Elismerően bólogattunk a remek zenét hallgatva, hiszen nem állítanánk azt, hogy bármilyen jellegű hiányérzetünk keletkezett volna. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy bravúros volt? Igen, azt sem találjuk túlzásnak.
Steven Wilson Luminolja során a Roksan azt is bebizonyította, hogy az iszonyatosan precíz és kimunkált progrock is közel áll hozzá. Remek tempót diktált, a hangszereket szépen körvonalazta, az akrobatikus megoldásokat pedig dominánsan, nem pedig kimérten mutatta meg, így tette befogadhatóvá, tulajdonképpen szórakoztatóvá a nagyon is agyafúrt dalt. A ritmika itt is nagyon rendben volt, ami szükséges ebben az esetben, hiszen a dobnak és a basszusgitárnak is kiemelt szerepe van. A stílusra gyakran jellemző, és itt is alkalmazott disszonáns betétek ostorként csaptak le ránk, de a Caspian nem esett ki a szerepéből, a lendülete végig kitartott, és azt még a kimeneti szint emelése nélkül is képes volt magasabb fokozatba kapcsolni, ha a dal szerkezete megkívánta. Izgalmas és adrenalinnövelő volt az egész, de meghagyta azt a szegmenst is, hogy elgondolkodjunk a hallgatása közben. Progresszív rocknál ez a páros nem ritka, és az erősítő nem engedett az addig megismert szintből, de azt azért megjegyezzük, hogy a jó keverés is a segítségére volt.
Michel Petrucciani koncertfelvételén masszív, mégis mozgékony nagybőgőt hallottunk, a részleteket kiválóan jelenítette meg, a zongorát pedig őszintén, természetesen. A színpadnak valódi mélysége volt, a tér pedig, ha létezik ez a definíció, akkor analógosan háromdimenziós. Túlkapásokkal ugyanis nem próbált minket levenni a lábunkról, de a szenvedélye jócskán túlmutatott a hangfalak fizikumán. Lehetett érezni, hogy jókora tartalékkal rendelkezik, amit ügyesen oszt be, és nem pazarolja el azokat feleslegesen már az induláskor, tehát 9 órai állásban. Finoman, de jól érezhetően volt adagolható a hangereje, a növekedés folyamatos volt, így kényelmesen be tudtuk állítani a nekünk megfelelő szintet, és annak változtatása is gyorsan, de nem ugrásszerűen történt meg. A hangulatra itt is odafigyelt, ami jazznél is nagyon fontos szempont, a trió játékát végig követte, de ami még ennél is fontosabb, méltósággal és tisztelettel támasztotta alá a lendületes, sokszor virtuóz előadást.
A Steve Gadd Band felvételén sem kellett sokat keresgélnünk az erőteljes, nyílt hangjegyeket, amelyek itt vegyültek a picit felelőtlenebb, játékosabb zenei megközelítéssel. Persze profi zenészekről van szó, tehát hiba itt sem csúszhatott be, ahogyan a Caspian sem lett óvatlanul laza. Jobban hömpölygött a középtartomány, a dobos bravúros játékát izgalommal, és nem kimértséggel közelítette meg, és bár több hangszert kellett kordában tartania, a tisztaság is folyamatosan a középpontban volt. Olyan szintet képviselt itt is a Roksan, amit ennyi pénzért elvárunk, és jelenleg nyújtani is tud. Ez nem kevés, az elődjénél meg érezhetően több, pedig abba sem tudtunk belekötni igazán.
A The Doors és a The Beatles egy-egy dalával arra voltunk kíváncsiak, hogy a készülék hogyan áll bő 50 éves felvételekhez. Meg kell nyugtatnunk mindenkit, hogy nagyon jól. Háklis egyébiránt a keverés minőségére, ezt néhány nyolcvanas évekbeli rögzítésnél meg is mutatta, tehát ha valami nem került fel a mesterszalagra, azt ő sem volt képes pótolni, a hiányosságát viszont nem volt rest megmutatni. A klasszikus rockzenéknél, mint a Come Together viszont remekül érezte magát, a kor keverési jellegzetességeit, egyben negatívumait ugyan megmutatta, de az élvezetből semmit sem veszítettünk, hiszen pont az lett volna a furcsa és testidegen. A dinamikával és térrel itt is nagyon kontúrosan bánt, meleg, kellően öblös volt a hangzása, és a tisztaságot ezúttal is remekül átadta. Leegyszerűsítve a leírtakat, azoknak sem kell parlagon maradniuk, akik modern erősítőt keresnek, egyéni megjelenéssel, viszont a zenei repertoárjukban többnyire, vagy akár elsősorban a klasszikus értékrend a mérvadó.
Összegzés, végszó
A Roksan Caspian családja ezúttal kategóriát ugrott az árát tekintve, viszont ez elmondható a kivitelezésére és a hangminőségére is. Dizájn terén az Attessa-ra épít, azonban azt sokkal magasabb szinten sikerült kivitelezni, az előadásának pedig a korábbi Caspian szériát sikerült jócskán túlszárnyalnia, pedig az is remek volt. Viszont ez egy más, egyértelműen audiofil kategória, és azt is kijelenthetjük, hogy súrolja a high end alját. Betonbiztos, izgalmas, dinamikus, tágas színpadot megjelenítő, és nagyon tiszta a hangzása, az ereje háklisabb hangfalakhoz is elég, a streaming szolgáltatása révén pedig elég hozzá egy pár hangdobozt vennünk, és már kész is egy remek, megbízható, és minőségi rendszer. Modern és egyéni külsejét szerintünk könnyű elfogadni és megszeretni, a hangja meg egyszerűen "roksanos", a jelenlegi legmagasabb szinten. Azoknak, akik csak egy sztereó erősítőre vágynak, érdemes az alapkészülékben gondolkozniuk, a hálózati funkciókat is igénybe vevőknek pedig a jelenleg tesztelt modellt számításba venni, hiszen más érdembeli különbség nincs a kettő között. Bármelyiket is válasszuk, a részünkről biztosan jár az Kiváló Termék minősítés.
