Hangfal teszt, hifi teszt, erősítő teszt, házimozi teszt, fejhallgató teszt | av-online.hu
Pro-Ject Stereo Box E sztereó erősítő teszt
2024. december 15., vasárnap, 16:35
Pro-Ject audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Pro-Ject hifi Pro-Ject teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt Pro-Ject erősítő teszt
Azon már nem lepődtünk meg, hogy az osztrák Pro-Ject ismét egy mini készüléket dobott piacra, azon viszont igen, hogy képesek a folyamatos fejlődésre és fejlesztésre. A Stereo Box E alapvetően egy sztereó erősítő, amibe minden opciót beleraktak, ami csak belefért, de a megfelelő minőség elérése mindezeket megelőzte.
Egy klasszikus modell újragondolva
Az 1991-ben alapított cégnek a Pro-Ject 1 volt az első nagy dobása, ami nagyban hozzájárult az analóg lemezjátszók újjászületéséhez, ráadásul nagyon olcsón. Aztán a kilencvenes évek végén megszületett a Box Design széria, amiben modern technológiát alkalmaztak okosan, ennek az eredménye pedig az volt, hogy csökkentették a méreteket, a minőség maradt, az ár jelentősen redukálódott. Az első termék a Phono Box volt, amelyet követte a DAC, a fejhallgató erősítő, CD-lejátszó és természetesen erősítő is.
A Stereo Box volt az első sztereó erősítőjük, ami egy japán Flying Mole modulon alapult, ezáltal melegen szólt, mint egy csöves készülék. Később mutatták be a nagyobb MaiA típust, amiben már volt Bluetooth, DAC, phono fokozat és még sok más, viszont magasabb áron. Az évek során a Pro-Ject megpróbált egy olyan készüléket tervezni, ami közel áll a MaiA szintjéhez, de sokkal olcsóbb az előállítása. Itt már el is érkeztünk a Stereo Box E készülékhez,, amelyben kisebb változásokat eszközöltek a phono részlegen és a DAC-on, ugyanolyan méretű és kialakítású, mint az S és DS Lines Pro-Ject Box Design termékei, és lehetővé teszi a számunkra, hogy saját rendszert építsünk ki egy megfelelő CD-lejátszóval, streamerrel, internetes rádióval és lemezjátszóval.
A Stereo Box E nagy teherbírású acél házban van, csak az előlap szálcsiszolt alumínium, ami lehet fekete vagy ezüst színű. Középen van a motoros analóg hangerőszabályzó, tőle balra a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet, valamint a beüzemelő gomb, jobbra pedig a bemenetekhez tartozó apró LED-ek, amelyek között két gombbal lépkedhetünk.
Hátul egy pár vonalszintű RCA és 3,5 mm-es Jack bemenet van, továbbá egy földeléssel ellátott phono is, digitálisból pedig két optikai és egy koaxiális. Kapunk még mélynyomó kimenetet is, USB-C-t a streamerek táplálásához, valamint antennát a Bluetooth jelek fogadására. Hangfalkimenetből egy pár van, az aranyozás nem maradt le, ahogyan a műanyag bevonat sem. Az áramellátásért különálló tápegység felel, ami megtalálható a dobozban, a minden funkció és opció vezérlésére alkalmas kisméretű távvezérlővel együtt.
A Pro-Ject Stereo Box E belsejében teljesen analóg előerősítőt alkalmaztak, így biztosítva, hogy ne vesszenek el részletek a be- és kimenet között, az alacsony zajszintű teljesítményerősítő pedig az élethű, naturális hangzásért felel. A teljesítmény 8 ohmon 21 W, míg 4 ohmon 40 watt, ami okosan használva bőven elegendő lehet egy átlagos érzékenységű állványos, akár álló hangfal meghajtásához is. Mi Focal és Fyne Audio hangfalainkat vetettük be ezúttal is márvány állványokon, csöves kimenetű CD-lejátszónkat és streamerünket QED valamint VIABLUE kábelekkel illesztettük hozzájuk, de természetesen az 5.0 aptX HD szabványú Bluetooth kapcsolatot is próbára tettük.
Amikor a tervezők elképzelései maradéktalanul megvalósulnak
A Pro-Ject a Stereo Box E sztereó erősítővel egy olyan készüléket akart alkotni, ami nagyon is alacsony áron nyújt megfelelő minőséget egy kezdő szintű rendszerben, azonban azok közül mindenképpen kiemelkedik. Nem kérkednek az audiofil jelzővel, azt meghagyják a magasabb szinten elhelyezkedő komponenseiknek, és ezt nagyon okosan teszik, hiszen így maradnak földközelben. Tulajdonképpen azt a nívót szerették volna elérni, amit egy olyan konkurens termék nyújt, ami normál méretekkel rendelkezik, a felhasznált plusz anyagmennyiség okán természetesen érezhetően drágább is. Azt már most leszögezzük, hogy ez a Stereo Box E esetében maradéktalanul sikerült is.
A Pro-Ject elsősorban saját rendszerben gondolkozik, ami a méretnek is köszönhető, hiszen valljuk be, talán furcsán is mutatna ez a kis komponens egy szabványos méretű láncba beillesztve. Viszont azt se felejtsük el, hogy nem is minden esetben lehet szükségünk egy komplett rendszerre, a Bluetooth kapcsolata révén, elég csak vennünk hozzá hangfalakat, kábelt, aztán már szólhat a zene, persze a jelforrás korlátaival együtt. Bővítés és az egységes külső tekintetében ott van a többi Pro-Ject komponens, amivel együtt nagyon jól mutat, még akkor is, ha analóg lemezjátszóról szól a zene, hiszen mellette kényelmesen el fog majd férni a Stereo Box E, és nem lóg ki a sorból.
Mi jelen esetben nem az egységes esztétikára mentünk, de azt meg kell említenünk, hogy CD-lejátszónk mellett sem mutatott testidegennek az erősítő, sőt kifejezetten mutatós az ezüst frontoldallal, aminek a megmunkálása minőségi, plusz adnak a szürke előlapnak egy bizonyos pluszt a nála világosabb kezelőszervek, és a kéken világító LED-ek. Viszont most már térjünk ki a minőségére, aminek végleges eléréséhez hosszas bejáratás kellett, mert eleinte elég felszínesen, és néha még fülsértően is szólalt meg a Stereo Box E. Ezt követően viszont nem igazán lehetett okunk panaszra. A bekötése egyértelmű volt, kis termete és súlya ellenére vaskos kábeleink sem billentették ki az egyensúlyából, és a remekül elosztott kimeneti vezérlés minden esetben jól jött, így nem voltak hirtelen ugrások, a csekélynek titulálandó teljesítmény nagyon egyenletesen oszlott el.
A kis Pro-Ject már szobahangerőn is jól érezte magát Knopfler zenekarának társaságában, amit lendületesen, tágasan definiált, rengeteg levegővel, nyílt térrel. Könnyed volt az előadás, de egyáltalán nem felületes, a boogie faktor is egyből megjelent, hiszen remek ritmikával áldották meg a tervezők. Jutott elég melegségből is, ami elsősorban az alsótartományban nyilvánult meg, és tényleg visszaköszönt valamilyen szinten a csöves jelleg. Alapvetően digitális erősítőről van szó, tehát nem veheti fel a harcot egy klasszikus vákuumcsöves erősítővel, de a cég törekvései egyértelműen hallhatók voltak ebben az irányban. Volt lendülete az előadásnak, a részleteket sem kezelte felületesen, főleg a ritmusgitárra figyelt oda hatványozottan.
Prince éneke először egy kicsit a háttérbe húzódott, majd végül megtalálta a helyét, de a hangsúly a lendület felé irányult, amit átszőtt a tisztaság és a megfelelő finomság is. Alacsony teljesítménye ellenére rengeteget nyújtott a dögös funkyból, a dobok kellően mélyről indultak, és elég plasztikusak, megfogottak és pontosak is voltak. Némi bizsergést ugyan fel kellett áldozni a megfelelő térérzet javára, így a színpad nagyon széles és mély volt, a zenészeket elég távol helyezte el egymástól, ezért inkább egy lazább koncertélményt nyújtott a nagyközönség számára, mint eltökélt, dögös, kis klubbéli hangzást pár betévedt rajongónak.
Petrucciani dalában kevesebb zenész volt a porondon, így a Pro-Ject jobban bele tudott látni a muzsika rejtelmeibe. A basszusgitárt szépen definiálta, játékosan és bravúrosan vált le a hangfalakról, a bekapcsolódó dobos pedig rengeteg díszítéssel támogatta a zongora játékát, ami a kategóriáján belül meglepő természetességgel szólalt meg. Az erősítőnek nem okozott gondot a virtuozitás tálalása, hiszen nagyon gyorsan reagált minden hangjegyre, a lendülete is megfelelő volt, az itt is megnyilvánuló remek és tiszta térérzet pedig nagyon sokat tett annak az érdekében, hogy a hangzás nagyon hosszú ideig élvezetes maradjon. Tényleg nem volt jele az olcsóságnak, látatlanban egyértelműen 200 ezer forint feletti hangzást lőttük be magunknak, pedig a készülék ára meg sem közelíti azt.
Világzenével folytattuk ezután Peter Gabriel segítségével, amivel elég nagy feladat elé állítottuk a Pro-Jectet. Pontosabban azt hittük. Remek felbontási képessége itt igazán jól jött, sikerült elválasztania egymástól a rengeteg hangszert, mindegyiket kellő odafigyeléssel kezelte, a teljesítménye meg bőven elegendő volt ahhoz, hogy erőből is eleget kapjunk. Meg is emeltük a kimeneti szintet, és a Stereo Box E nem omlott össze, de még zavarba sem jött, ami pazar teljesítmény ezért az árért cserébe. Hasonlóan Prince-hez itt is csupán az öblösségből, az igazán mélyről jövő energiából kaptunk kicsit keveset, de a minden részletre kiterjedő lelkes ábrázolás ezt ebben az esetben is képes volt feledtetni velünk. Rezegtek a gitárok húrjai, a dobos nagyon pontos leütéseket produkált, és még Gabriel rekedtes orgánuma is valódi élvezetet volt képes nyújtani.
Schubert muzsikájával a Pro-Ject ismét jelesre vizsgázott a térből, tisztaságból és lendületből, hiszen valósággal sodort minket a zene, de túlkapásokból nem kaptunk semmit. A zongorahang itt is naturalista volt, és enyhén a magasba húzott, ezáltal nem tudtunk képzeletben visszarepülni teljesen az általa képviselt romantikus korszakba. Inkább csokor virággal, finom pezsgővel kínált minket, az észveszejtő táncról ezúttal le kellett mondanunk. Az egészben volt mégis remek tempó, tehát az udvarló nem bátortalanul, inkább kulturáltan viselkedett, nem rohanta le a kiszemeltjét. Körbefont minket a zene, volt egy csábos hangulata, ami még a szükséges temperamentum nélkül is képes volt minket levenni a lábunkról, csak a megszokottnál óvatosabban.
Összegzés, végszó
A Pro-Ject-nek az volt a célja a Stereo Box E sztereó erősítő megalkotásával, hogy olcsón készítsenek egy beugró szintű, de jó minőségű készüléket. Azt állítjuk, hogy ez maradéktalanul sikerült, hiszen hiányosságként csak apró nüánszokat róhatunk fel neki, ami ennek a kategóriának még a velejárója. Elég jól fel van szerelve, a kivitelezése példás, a teljesítménye kicsi vagy közepes szobába egyértelműen elegendő, karakterének fő vonzereje pedig a tisztaságban, aprólékosságban és lendületben, dinamikában van. Dögösségből mi még adtunk volna egy keveset hozzá, de azt képes volt kompenzálni ársávjában kiemelkedő színpadképe és pontossága, valamint stabil hangképe. Pro-Ject ismerőknek és szeretőknek ez tehát egy kihagyhatatlan alternatíva, de azoknak is bátran ajánljuk, akik kis helyigényű, és a kategóriáján jóval túlmutató minőségű sztereó erősítőt szeretnének a továbbiakban használni.
