Pro-Ject MaiA DS3 sztereó erősítő teszt

2022. november 25., péntek, 12:00

Pro-Ject audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Pro-Ject hifi Pro-Ject teszt sztereó erősítő teszt hifi erősítő teszt

Az osztrák Pro-Ject az új MaiA S3 sztereó erősítővel egy igazán remek készüléket alkotott, ami hangminőségében hozta a kategóriájában elvárhatót, elég jól felszerelt, az árát korrektnek találtuk. Mivel a gyártó szinte hetente mutat be újdonságokat, így a felsőbb kategóriát képviselő DS2 szériájukat is fokozatosan felváltja a DS3. Az ott szereplő MaiA sem kerülhette el a sorsát, ezért volt szerencsénk hazánkban elsőként, a szerkesztőségünkben üdvözölni a MaiA DS3-at, ami a korrekt előd sikerein felbuzdulva született.

A DS3 széria a MaiA sztereó erősítő státuszát is próbálja megerősíteni

A Pro-Ject MaiA DS3 első ránézésre nem tér el jelentősen az elődjétől, a bal oldali üzembehelyező gomb mellett találjuk az infra jel érzékelőt, a 6,3 mm-es, aranyozott fejhallgató kimenetet, a pillanatnyi állást rovátkával mutató hangerőszabályzót, aztán a cégtől megszokottan jönnek a további funkciók. Összesen 9 bemenet közül választhatunk két gomb segítségével, az aktuálisat a közöttük található apró LED-ek mutatják, amelyekből minden egyes léptetéshez juttattak, így a Bluetooth 5 kapcsolathoz tartozó párosító gomb mellett is találunk egyet.

A MaiA DS3 a DSD formátumok közül a 64/128/256, tehát még a 12,288 MHz-es, nagyfelbontású felvételek lejátszására is képes. Így csak a jelenlegi legnagyobb, 512 maradt ki a szórásból, amit ettől a készüléktől egyáltalán nem is vártunk el, ráadásul igazán nem is találunk hozzá sok anyagot. Itt már változott a dekoráció az elődhöz képest, hiszen a 3 DSD szint mindegyike külön LED-et kapott, ahogyan a +6 dB és a Bluetooth párosítását is két gombbal oldották meg.

A MaiA DS3 hátlapja felhozatalban az elődhöz képest szintén nem sokat változott, de tény, hogy próbálták felhasználóbarátabbá tenni. Így a négy darab, banándugók fogadására is képes aranyozott hangfalkimenet ezúttal egymás mellé került, aminek eléréséhez le kell mondanunk a masszívabb teflonszigetelésről, az aranyozásról viszont nem. Az összesen 9 bemenet között találunk phono-t is, ami az MM és MC hangszedők fogadására is képes, és természetesen külön földelést kapott. Még a Bluetooth antenna aljzata is aranyozott, ahogyan a fix és variálható kimeneteké is, de a nemes anyagból a szubkimenetre, valamint a koaxiálisra is jutott, a további kettő optikaival a televíziónkhoz való csatlakozáshoz áll rendelkezésünkre. A fix és variálható kimenet ebben az esetben sem csak a mélynyomóhoz, hanem a második zóna kialakításakor is jól jön, ha ebben törnénk a fejünket. A Pro-Ject elsősorban saját rendszerben gondolkozik, így a trigger ki és bemenetek sem maradtak le, amennyiben mi is a cég többi terméke mellett döntünk a rendszerünk felépítése során, de ha ezt egyelőre mellőznénk, és maradnánk a digitális platformnál, akkor rendelkezésünkre áll az USB-B bemenet, amire a számítógépünket csatlakoztathatjuk. Az apró LED-ekre itt is ki kell térnünk, mert elég sűrűn vannak, pedig már nagyobb az előlap, így nagyobb teret is kaphattak volna /itt egy-egy mm is sokat számít/, valamint a fényerejük is elég határozott, de sok más gyártó még ezeket is lespórolta volna, tehát örüljünk, hogy egyáltalán vannak.

Az egészhez az áramot a készülék egy 36 voltos adapteren keresztül juttatja, ami a DS3 sorozathoz illő masszívabb darab, a csatlakozója is egészen speciális, négypólusú, és roppant stabil.

Megszoktuk, hogy a Pro-Ject apró és lapos távvezérlőket kínál a készülékeihez, amikhez opcióként külön megvásárolhatjuk rendszer távirányítójukat is. Nos, itt több funkcióról és magasabb kategóriáról lévén szó már gyárilag becsomagolták a normálméretű, így azért könnyebben kezelhető modellt, amin a számos gomb abszolút jól szortírozott, így könnyen megszokható és kezelhető.

Még nem tértünk ki a speciális, közel 2 kg-os készülék fémházának belsejére, amibe olyan D osztályú erősítőt építettek, ami 8 ohmon 2x80 W leadására képes, mindezt kisebb, mint 0,01% THD és 100 dB-es dinamikatartomány mellett, a frekvencia-átvitel 20 Hz-20 kHz közötti. Arról nem kaptunk információt, hogy hasonlóan az elődhöz, itt is a kettős monó felépítést alkalmazták-e, de van egy sanda gyanúnk, miszerint erről nem mondtak le.

A digitális jelek feldolgozásáért a Texas Instruments PCM1795DB 32 bit/192 kHz Delta-Sigma chipje felel, a 2.0 vagy újabb verzió fogadására képes USB bemeneten keresztül a 192 kHz/24 bites PCM jeleket dolgozza fel az említett DSD fájlok mellett. A Bluetooth rajongók aptX, aptX HD és A2DP kodeket kapnak, tehát igényeiket alaposan ki tudja majd szolgálni a továbbra is mininek nevezhető, ám Pro-Ject viszonylatban már nagynak számító MaiA DS3, ami négy darab gumírozott lábon nyugszik, a kivitelezés és összeszerelés minősége több, mint kiváló. Odafigyeltek az alumínium ház minden oldalára kívül és belül is, tehát gondoskodtak a megfelelő merevségről és rezgéselnyelésről, a szellőzést a fedőlapon látható, kimeneti vájatokkal oldották meg. Fekete vagy ezüst kivitelben kapható, és bár még nem érkezett róla hír, de mivel méretében megegyezik a DS2-vel, így a fa oldallapok szinte biztosan elérhetők lesznek hozzá. Összességében a magasabb kategóriájú MaiA lehet egy kis helyigényű mindenesünk, aminek a kezelhetősége és a minősége sem hagy kívánni valót maga után, de ezeket mindjárt ki is derítjük!

A segítségünkre ebben Focal Profile állványos hangfalunk és QED valamint VIABLUE kábeleink voltak, jelforrásként mindent bevetettünk, ami csak a rendelkezésünkre állt, hiszen a Maia DS3, mint azt leírtuk tulajdonképpen egy mindenes erősítő.

A MaiA egy magasabb kategóriában

Ejtsünk először néhány szót az üzembe helyezéséről és a használatáról! Az előbbi gyerekjáték, hiszen csak összekötjük a tápegységgel, ami mehet bele az elosztóba, a jelforrások csatlakoztatása szintén egyértelmű. A Bluetooth kapcsolat gyorsan létrejött, majd ezt követően a váltások a bemenetek között úgyszintén. Nem tapasztaltunk bizonytalanságot vagy akadozást, egyedül az operációs rendszerek váltásakor kellett egy kis türelemmel lennünk, de ebbe könnyen bele tudtunk törődni, hiszen másnak sem megy gyorsabban. A bejáratást követően a bemelegítés a vezeték nélküli zenehallgatással történt, ami az előd 4.0 verzióhoz képest javulást mutatott (a DS3 Bluetooth 5 verzióval rendelkezik), de tesztről lévén szó, mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a szórakozás ezen formája továbbra is íróasztalra való, tehát az igazi minőséget, amit ez a készülék tud, ne itt keressük. Ezt elkönyvelve abszolút elégedettek voltunk a hallottakkal, hiszen a Pro-Ject már ebben a kategóriában is izgalmas, dinamikus és egységes hangképet kreált, ami kicsit könnyedebb és levegősebb volt, mint ugyanazon zene CD-ről való lejátszása, de ne legyünk telhetetlenek!

Az ezüstlemezre áttérve, aminek lejátszásában csöves kimenetű készülékünk volt a segítségünkre, a MaiA DS3 méreteit meghaladóan, igazán bátran állt ki az érdemei mellett. A MaiA S3 tesztelésekor nehezményeztük azt, hogy a hangerő szabályzója átlagos vagy nagyobb érzékenységű hangfalaknál elég hirtelen reagál, itt viszont erről szó sem volt. Továbbra is hangos tudott lenni már alacsony kimeneti szinten is, viszont ez nagyon szépen és finoman adagolható, nem voltak nagy ugrások, és a teljes erejét sem vetette be már halkan, bőven tartalékolt. Nem is kevés a csatornánkénti 80 W, tulajdonképpen a hangfalak többségének kiszolgálásához bőven elegendő, de nem is kell kihasználnunk, így az élettartalmát is jelentősen meg tudjuk növelni. A Focaljainkkal egyből barátságot kötött, a legjobbat hozta ki belőlük, ami abban mutatkozott meg, hogy a részleteket minden körülmények között elénk tárta, a hangjegyeket hagyta szépen lecsengeni, az arányokat pedig végig betartotta. Nem hagyta azt, hogy a hang magasba húzzon, vagy túlzottan kimért legyen, hiszen szoros volt a gyeplő, amit a nyakába akasztott. A MaiA DS3 határozott karakterű és filozófiájú erősítő, ami ebben az esetben is elég ambivalens, ha rápillantunk az alig 2 kg-os csöppségre, viszont bátorság és erő van benne, az biztos.

Ezek a tulajdonságok bőven elegendőek ahhoz, hogy ne válogasson a stílusok között, és valóban nem tette. A meghallgatás elején még némi fémes ízt lehetett érezni, főleg a 6 dB-es érték hozzáadásával, de ez körülbelül egy óra alatt el is múlt. Nem, nem a mi fülünk szokta meg, hanem tényleg eltűnt, és a digitális tónusok is maximum gépzenén jöttek elő, oda meg nem csupán illik, hanem tulajdonképpen elengedhetetlen is ez a karakter, ami alapvetően színezetlen, kellemes balanszú. A legfőbb erénye viszont továbbra is az ereje, ami birtoklásának ellenére nem akart soha tolakodó lenni. Kisebb méretű hangfalak esetében tapasztalható, hogy mindenáron nagyobbnak akarnak tűnni, amit valami varázslattal a legtöbbször el is ér a gyártó. A MaiA DS3 is kicsi, de D osztályú topológiájának hála a hatalmas ereje nem nagy helyigényű, így alapvetően nincs is min csodálkoznunk. Vagy mégis?

Ez a Pro-Ject nem nevezhető olcsó készüléknek, ezért a teljesítmény mellé megfelelő hangminőséggel is rendelkeznie kell, nem bújhat el a temérdek funkció mögött. Nem is tette.

A CD után jöhettek a nagyfelbontású fájlok, amelyekkel tisztességesen bánt, tehát az új típusú DAC alkalmazása egyértelműen jó ötlet volt. A kezeléssel itt sem volt problémánk, minőség tekintetében a MaiA DS3 talán még egyértelműbben meg tudta azt mutatni, hogy alapvetően analógos, meleg tónusú a karaktere, ami továbbra is nagyon határozott, és távol áll tőle minden túlzás.

Knopflerrel és bandájával kezdtünk magát a tesztet, őket követte némi Toto, aminek jóvoltából a minőségi jazz és stadionrock is porondra került, majd folytattuk a sort Marcus Millerrel, hogy az erősítő a dinamika tartományát fitogtathassa. Meg is tette. A Level 42 által valamivel kedélyesebb vizekre eveztünk, itt a virtuozitás mellett az érzelmek tolmácsolásában is jeleskedni tudott az osztrák eminenciás. Nem esett túlzásokba, nem vált negédessé, inkább kicsit hömpölygött, ellazult, dorombolt, persze mindezt továbbra is pontosan és határozottan. Petruccianival a profizmusát, kimagasló stabilitását és finomságát is megmutatta az erősítő, Chopin etűdjeinél pedig tovább biztosította a már kivívott elismerésünket, hiszen a maga a gyorsaságáról, megingathatatlanságáról és érzelemkövetéséről még mélyebb tanúbizonyságot tett. Ereje bőven elég volt továbbá Paganini őrült hidegzuhanyához is, ahogyan az újévi koncertet is méltón, és stílusosan, továbbá nagyívűen rajzolta le, amiben persze nagy része volt a Focal hangdobozok terének is.

Fejhallgató erősítőjének minősége egy Meze 109 Pro, de akár egy Sennheiser HD 600 kiszolgálására is képes, de aki igazán komolyan gondolja az otthoni "fülesezést", az úgy is vesz magának egy különálló erősítőt erre a célra, ami természetesen megtalálható a Pro-Ject kínálatában.

A Pro-Ject MaiA DS3 egy élvezeti cikk

Igen, hiszen elég ritka, hogy egy készülék ennyire sokoldalú, felhasználóbarát és minőségi legyen. Az ára első slukkra talán soknak tűnhet, és egyes zeneszeretőknek még mindig testidegen lehet ez a parányi méret. Eláruljuk, hogy a tesztünk végére, arra a következtetésre jutottunk, hogy valódi ellenértéket nyújt, a külsejével pedig egyszerűen meg kell barátkozni. Általa kapunk egy olyan sztereó erősítőt, ami tulajdonképpen egy rendszer, ami mellett lazán elfér a laptopunk, analóg és digitális lemezjátszónk is, és még a telefonunknak is bőven marad hely. Mindezek mellé jön a Pro-Ject MaiA DS3 minősége, ami kategóriájának egy stabil darabjává teszi, az erejéből nem tud kifogyni, nem is válogatós, könnyű kezelni, így egy igazi audiofil rendszert vághatunk zsebre. Az ajánlásunkat mindenképpen megérdemli.

1 2

Következő oldal >