Philips Streamium MCi900 mini hifi teszt
Streaming for the masses
2011. június 6., hétfő, 14:05
Philips Streamium MCi 900 hifi mini hifi mikro hifi sztereó EISA hifi teszt mini hifi teszt
Áramot neki!
Lássuk hát, hogy az ígéretes külsővel ellátott gép mit is nyújt használat közben!
Az MCi900 összeállítása egyszerű. A hangfalkábel ugyan a szokásos vékony fajta, azonban itt plusz pont, hogy a végek ónozottak és színes zsugorcsővel jelöltek is. A hangfal és a fejegység csatlakozói a csupasz kábelek mellett akár banándugóval szerelt vezetéket is fogadnak. Maguk a hangsugárzók súlyos darabok.
Sajnos a mellékelt 160 GB-os hordozható merevlemez csatlakoztatására fenntartott USB aljzat olyannyira zsúfolt és szűk helyre került, hogy annak napi használata nem éppen kényelmes. Érdemes ezt a csatlakozást egy apró hosszabbítóval valami elérhető helyre kivezetni.
A beállítás gyors, a hálózatra csatlakozás egyszerű és az első rádióhallgatási kísérletek alkalmával a gép, ha van frissebb firmware, fel is kínálja annak letöltését és installálását.
A beépített DVD lejátszó az egyébként érthető termékkoncepciót egy kicsit megkavarja. Ugyanis az filmlejátszásra is alkalmassá teszi a készüléket. Ugyanakkor ha azt mondom, hogy a gépben rejlő DVD lejátszó és a gépen lévő szép színes képernyő között nincsen sok kapcsolat, akkor az bizony igen különösen hangzik.
Van persze 1080p felméretezés a tv számára, ami igazán vonzó. Ám ez csak a DVD-vel él. A készülékhez mellékelt merevlemezről filmeket nem tudunk lejátszani. No de miért is? Persze így egy kicsivel egyszerűbb a készülék, nem vetélytársa az igazi házimoziknak és még az alkatrészkészlete is olcsóbb lett egy picivel. Ám a kínálkozó lehetőségek sokaságát elutasítani és egy ilyen nagyon tudathasadásos rendszert csinálni, mire jó?
Mást nem tehetünk, elfogadjuk, hogy itt egy testben két, viszonylag egyszerű lélek lakozik.
Beteszünk hát egy DVD lemezt, és élvezzük azt, mindenféle hálózatos vagy USB-s rafinériák nélkül. Kárpótoljon, hogy a lemezek beolvasása gyors és a mechanika csendes, a 1080-as felméretezés pedig egészen jó.
Az USB-ről lejátszott tartalmak közötti navigálás egyszerű, a lejátszott zene jó minőségben érkezik a hangfalakhoz. Az MP3 tartalmak a vártnál szebben szólalnak meg, ám a veszteségmentes FLAC formátumú zene nem igazán tudja kiszerepelni magát. A különös hangfaldesign egyik hatása, hogy a hang a megszokottnál kevésbé pontszerű, forrása szinte meghatározhatatlan. A hangzásra nagyon is jellemző az erős basszus és a Philips termékekben gyakran felbukkanó tompaság vagy puhaság. Sem közvetlenségével sem magas vagy középtartományával nem tesz csodát.
Másrészről azt is meg kell jegyezni, hogy a kompakt típusokat sokszor sújtó zörgős, rezonáló karakter teljesen hiányzik. A dobozok összeszerelési minősége példásan jó. Nagyon jól tűrik a nagyobb hangerővel való hajszolást. Ugyanakkor, a csendesebb használat is jól megy, mivel a hangerő szabályozás a kisebb értékeknél nagyon finom lépésekben működik.
A különböző zenei tesztek alapján úgy tűnik, hogy a rendszer leginkább a könnyűzenével, az elektronikus zenével vagy a 60-as évekre jellemző módon kevert felvételekkel tud együtt élni. A klasszikus vagy jazz művek más közegbe, más rendszerre valók. Nem szabad a kis rendszertől észbontóan közvetlen énekhangokat, vagy zseniális fúvósokat várni. Efféle dolgokban az MCi900 éppen csak átlagosan teljesít.
A nagy teljesítményhez nagy fogyasztás is jár?
A Philips persze nagy gondot fordított a fogyasztás csökkentésére. Az erősítő D osztályú, vagyis magas hatékonyságú. A felvett energiának csak elenyészően kis része vész el és alakul felesleges hővé.
A készülék kikapcsolt állapotban pedig kevesebb mint 1 wattot fogyaszt. Ilyenkor sajnos halk ciripelés is hallatszik, ami egyre több, kapcsoló üzemű táppal szerelt készülék sajátossága. Vagyis az elfogyasztott 1 watt egy részét nemkívánatos zajkeltésre sikerült elpazarolni.
A beépített kijelző is tekinthető energiatakarékosságnak, hiszen a gép által kínált komplex beállítások a legtöbb konkurensen csak tv képernyőn keresztül használhatóak, ami ugye nem kis többletfogyasztást jelent. Bár ezt akár az előlapra helyezett, egyszerűbb kijelzővel is meg lehetett volna oldani, az viszont nem volna ennyire szép és kényelmes.
Az MCi900, ha a dizájn oldaláról nézzük, igazán megérdemelt egy kis elismerést. Az EISA által reá osztott ?Az év kompakt rendszere? kitüntetés azonban talán nem a legtalálóbb. Bár a hangzás elsőre meggyőző, másodikra már igencsak hiányos. A középtartomány korlátozottsága miatt a rendszer semmiképp nem nevezhető mindenevőnek. Márpedig a fent említett kategória igencsak általános. Fájó hiányosság, hogy a DVD és a hálózatos lejátszás szerelemgyerekének tekinthető, DLNA és USB-s videolejátszás kimaradt. Egyszóval a nálánál sokkal potensebb konkurensek árnyékában, nehéz megérteni, hogy sikerült épp ezt a kitüntetést elnyerni?
Leginkább basszus központú könnyűzene és az egyedi formatervezés rajongóinak ajánlhatnánk ezt a készüléket. Olyanoknak akik Lady Gaga zenéjére táncolnak és nem Mozart műveit hallgatva lépnek lehunyt szemmel a zene világába. Ideális társ lehet egy fiatalnak, aki számítógépről akar zenét megosztani drótozás nélkül, aki hajlandó laptopját vagy mindentudó médialejátszóját a tv-re és a hifire is bekötni egy letorrentezet filmért. Határozott formájával elismerést arathat ott is, ahol a mai zenék megszólaltatása a cél, és a kommersz forma középszerű bűn.
Az MCi900 érdekes modell. A Streamium vérvonal egy újabb megtestesülése, ami jelentősen túllépett a nagyra nőtt, táskarádiószerű 2900-as modellen. Teljesítményben és hangzásban sikerült egy teljes kategóriával előbbre lépni, ám a videószolgáltatások terén egy újabb, befejezetlen és talán felesleges lépés is történt. Nevezzük inkább csak hálózati zenegépnek egy kis extrával!