Norma Audio HS IPA1 integrált sztereó erősítő teszt

2021. november 12., péntek, 13:20

Norma audio hifi erősítő sztereó high end hifi erősítő Norma erősítő erősítő teszt high end erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt high end erősítő teszt

A HS IPA1 a Norma Audio naprakész ajánlata olyan vájtfülűeknek, akik kompakt méretű, de praktikusan felszerelt hangrendszert szeretnének építeni, szigorúan hifis értékrendre alapozva. Utóbbiba nem kell, hogy beletartozzon a Bluetooth, a hálózati kliensek és a telefonnyomkodás. De akkor minek köszönhető a gyártó eddigi legkedvezőbb árú integrált sztereó erősítőjének vonzereje és univerzalitása?

Változó Norma(litások)

Az olaszországi Cremona városában tevékeny Norma Audio hosszú évekig az abszolút high end mezőnyre összpontosított, amelybe a korábban általunk is tesztelt CDP-1R CD-játszó, valamint az IPA-140 duál monó integrált sztereó erősítő tartoztak. Azonban, ha az újabb generációhoz tartozó potenciális vásárlókat vesszük figyelembe, az ő zenehallgatásai szokásaikra nézve a klasszikus hifi korlátokat állít fel önmagával szemben: egy modern beállítottságú, hifi építés előtt álló személy közel sem biztos, hogy CD-ről akar zenét hallgatni (ugyanakkor az sem kizárt). Ráadásul nem mindenki engedhet meg magának rack-szekrény méretű hifi állványt, ami a szabványos 43 cm széles hifi komponensek természetes élőhelyének számít. Ugyanakkor a 21. századi médiafogyasztó valószínűleg több forráskészüléket is birtokol: televízió, játékkonzol, számítógép - miért ne lehetne ezek hangját egytől-egyig high end minőségben élvezni?

E gondolatmenet alapján nem nehéz rájönni, hogy kinek és miért készítette el új erősítőjét a Norma Audio. A HS IPA1 a gyártótól megszokott értékrendet követi: ugyanúgy Olaszországban, kézzel szerelték össze, mint nagyobb testvéreit. Szinte a teljes jelútja nyomtatott áramkörön halad, felesleges belső kábelezést nem tartalmaz, tápellátását toroid transzformátor végzi.

Ugyanakkor moduláris felépítésű, ami annyit tesz, hogy a vásárló előre eldöntheti, hogy kér-e bele DAC, és/vagy MM-MC phono modulokat, a standard analóg ki/bemenetek mellé. A készülék alapkiszerelésben is tartalmaz beépített fejhallgató erősítőt. Mindez egy távvezérlővel navigálható és durván feleakkora készülékházban fészkel ahhoz képest, amekkora például az IPA-140 volt. De nemcsak a méret, hanem az ár is hasonlóan aránylik az említett tesóhoz. A HS IPA1 a gyártó jelenlegi legolcsóbb sztereó erősítője, modulopcióktól függően kb. 900 000 és 1 200 000 Ft közötti összegért vásárolható meg. Tesztalanyunk az összes funkciót tartalmazta.

Küllem

A Norma HS IPA1 belső moduljait egymás fölé helyezték, ezért egy átlagos integrált sztereó erősítőhöz képest kicsivel magasabb, viszont sokkal keskenyebb. A belső elrendezésnek köszönhetően szemből nézve szokatlanul kicsi készüléket láttunk. Ugyanakkor a 12 kilós össztömeg bizalmat gerjesztett épp úgy, mint az alumínium előlap és a masszív fémlemezből hajtogatott tető/oldallemez.

A hátoldalon egymástól láthatóan elkülönített csatlakozó szekciókat láttunk. A DAC modul egy USB-B, két optikai és két koaxiális bemenetet tartalmaz. Az analóg "sziget" a Phono-val együtt négy pár RCA aljzatot kínál, ez alá került a 6,3 mm-es fejhallgató Jack. A hangfalkábelek csatlakoztatására egy pár banándugó kompatibilis, remek minőségű aljzat szolgál.

A szálcsiszolt alumínium előlap nagy kijelzőt kapott, a Revo sorozatnál is alkalmazott, krómozott navigációs gombokkal. A kijelző alsó végében egy további, fekete műanyagból készült, forrásválasztásra és egyéb funkciókra szolgáló gombsort helyeztek el.

A tápegység drótjait és a modulok közti, néhány centis szalagkábeleket leszámítva a HS IPA1 megőrizte a nagyobb Norma erősítők kábelmentes jelútfilozófiáját. A csatornánként két pár MOSFET-et tartalmazó végerősítő robusztus hűtőbordát kapott, amelyet jobbra igazítottak, de az erősítőáramkör felépítése szemmel láthatóan szimmetrikus. Az előlap nem tartalmaz forgatható hangerő szabályzót, de valójában egy fizikai ALPS potméter felel a jelszint vezérlésért, amelyet a bal rács alá kukkantva ugyancsak megtekinthettünk. A Norma belépő integráltja rendezett belső felépítésének köszönhetően igényel kb. feleakkora alapterületet, mint más, hasonló teljesítményű készülékek. Az óriáscégekhez viszonyított, kisebb mennyiségben történő gyártás és a kézzel összeszerelt kivitel csak apró esztétikai furcsaságokkal és/vagy kompromisszumokkal jár.

Utóbbiak közé tartozik, hogy a fejhallgató kimenet nem előre (hiszen ott fészkel a transzformátor), hanem már csak hátra fért. Illetve az előlapi kijelzőt fedő, fekete ablak kb. 2/3-a kihasználatlan maradt, hiszen a tényleges számlap csak a fekete panel középső szakaszát tölti ki. Különös módon a ki/bekapcsoló szinte számkivetettként olvad bele a kijelző alatti fekete gombsorba, ahelyett, hogy a navigációs gombokhoz hasonló, elegáns krómbevonattal, hangsúlyosabb pozíciót kapott volna. Ezek persze mind vállalható kompromisszumok, mindössze a Norma lenyűgözően harmonikus felépítésű, nagyobb erősítőinek ismeretében szúrtak szemet számunkra. De azok akár súlyos százezrekkel többet kóstálhatnak az IPA1-hez képest.

Használat közben

A HS IPA1 bekapcsolását követően 10 másodperces visszaszámláló jelent meg a kijelzőn, majd egy relé kattanása után máris nekiállhattunk zenét hallgatni... ehhez azonban minden bekapcsolás után még ki kellett választani a használni kívánt bemenetet is. Az erősítő nem jegyezte meg a kikapcsoláskor használt bemenetet, ehelyett mindig "üres" állapotba tért vissza, ahonnan a felhasználónak kellett manuálisan kiválasztani a forrást. De nem ez volt az egyedüli, sajátos logikára alapozó részlet.

A bemenetek kiválasztását a kijelző alatt lévő "ANALOG" vagy "DIGITAL" gombok nyomkodásával lehetséges. A bemeneteket nem célravezetően írja ki a kijelző (például USB), hanem a hátoldalon lévő jelölések szerint (D1, D2, stb). Az alumínium távvezérlőre összesen 31 gombot helyeztek, de a bemenetek nem kaptak dedikált gombokat, ehelyett az "IN" és "DAC" gombokkal kellett végig lépkedni a rendelkezésre álló analóg/digitális bemenetek között.

A fenti két bekezdés csak a jéghegy csúcsa volt, hamar beláttuk, hogy a felhasználói kézikönyv nélkül beletörnénk bicskánkat a szűkszavú kijelző és a kétes értelmű gombok útvesztőjébe. Szerencsére rendkívül részletes, informatív útmutatót mellékelt termékéhez a Norma, igaz, némi angoltudás kellett hozzá. Megtudtuk belőle például, hogy a menüben lévő SyS SEt/AnLG SEt/Di9i SEt pontok a főrendszerhez, analóg bemenetekhez, illetve digitális bemenetekhez szükséges beállításokat tartalmazzák. A különböző bemenetekhez eltérő referencia jelszint értékeket állíthattunk be, ugyanakkor a meglehetősen erős fényű kijelzőt is kikapcsolhattuk, hogy ne világítson zenehallgatás közben.

Érdekesség, hogy még a DAC beállításainak struktúrája is bekerült a kézikönyvbe, amennyiben a különböző szűrőmódok és jelfolyam (PCM, DSD) dekódolások konfigurációját szerettük volna elérni. Szerencsére a Norma felhasználóbarát "easy" módban is képes volt futni, így a bonyolult finombeállításokat tetszés szerint elrejthettük. Ezt a tesztet a gyárilag bekonfigurált alapbeállításokkal végeztük.

A meghallgatás kb. 18 négyzetméteres helyiségben történt. Különböző hangfalakkal társítottuk az erősítőt, de legtöbbet Atlantic Technology AT-1 állódobozokkal hallgattuk. Forrásként egy Naim NDX 2 hálózati streamer és egy Reavon UBR-X200 Blu-ray lejátszó, továbbá egy Sony LCD tv és egy 2017-es iMac számítógép állt rendelkezésünkre.

Hangminőség

A tesztzenék mindegyikét kifinomult térábrázolással és fejlett dinamizmussal jelenítette meg a Norma HS IPA1. Nagy térben rögzített orgonafelvétel, családias hangulatú blues koncert, stúdióban kevert könnyűzene - nem találtunk olyan zenei stílust, ami rosszul állt volna a rendszernek. Minden számból kihozta a fontos összetevőket, a meghatározó részleteket. Nem hanyagolta el az apró effektusokat, és ha kellett, akkor határozott basszust biztosított. Viszont nem vált túlzóvá vagy bőkezűvé. Szépen, de nem szépítve szólaltatta meg a zenéket. Bőséges információmennyiséget tett hallhatóvá, de nem érződött dúsítottnak, mesterségesen gazdagítottnak a végeredmény. Mindez kiegészült még mozgalmas sztereó hangszínpaddal és kellemes térmélységgel.

Mire elég ennyi kakaó?

Mindenki más hangerővel (hangnyomásszinten) szeret zenét hallgatni. Ebben a szobában, az eddigi, szokványos tesztelések során 70 és 80 dB közötti értékeket mértünk. Például, ha egy Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem hallgatásakor 75 dB-t mutatott a műszer, akkor már az énekesnő hangja bátran kiúszott a hangfalakból, jókora burkot formálva. Ezesetben a Norma elején lévő, visszafele számláló szintjelző "mínusz 34"-et mutatott. Ha levittük a jelszintet kb. "mínusz 50"-ig, akkor is kristálytiszta maradt az ének és szépen kirajzolódtak a zongorabillentyűk. Viszont a nagybőgő melegsége és a hegedűk szenvedélyes hullámzása logikusan már nem jött át.

A HS IPA1 tehát kis terhelés mellett is sok finom részletet képes volt visszaadni (megfelelő hangfalak társaságában), de képességei legjavát akkor mutatta meg (tehát a színpad akkor kezdett nyitottabbnak érződni és úgy rajzolódtak ki kerekebben a részletek), ha legalább az előlapra kiírt skálája harmadáig jutottunk. Egyébként "mínusz 30"-nál feljebb nem igazán merészkedtünk, ami saját szobánkban már nagyon magas hangerőnek számított (kb. 83 dB volt az intenzívebb zenei motívumokkal, persze ez csak átlagolt érték, hiszen minden zene jelerőssége és intenzitása eltérő). A legmagasabb jelszinten "mínusz 1,5" volt leolvasható a kijelzőről. Ekkor már hallható susogás jött a hangszórókból (itt a zene már fülsiketítően hangos lett volna), de 50 Hz-es búgást, zavaró sziszegést ésszerű terhelés mellett mi sosem érzékeltünk.

Alapvető hangkarakter

A zenei élményekre visszatérve: a HS IPA1 magában hordozta azt az olaszosan finom, ugyanakkor profin kiegyensúlyozott karaktert, amivel korábban is találkoztunk, ugyanezen hangsugárzók tolmácsolásában. A kb. kétszer drágább Norma Revo IPA-140 varázsából jókora szeletet megőrzött ez a kompakt integrált erősítő. A zene érzelmességét, testességét és térbeli áramlását szépen visszakaptuk, mindegy, hogy Daft Punk - Get Lucky, vagy Paco de Lucia - Mediterranean Sundance c. száma szólt. Utóbbi (és minden ehhez hasonló, valódi hangszereket tartalmazó koncertfelvétel) különösen jól állt a HS IPA1-nek, illetve a köré épített rendszernek. A szaporán pengetett gitárhúrok, a lelkes közönség éljenzése, a zenészek hangja/éneklése egyaránt energikusan, felszabadultan töltötte be a hangsugárzók körüli teret. Másszóval a HS IPA1 már képes volt leválasztani a hangszórókról a zenét és utat engedni a transzparenciának, kiegészítve az összképet saját barátságos, kissé meleg tónusával.

Basszus kezelés

A masszív mélyhangokat tartalmazó hanganyagok (pl. Massive Attack - Angel) szépen felépített hangszínpaddal jelentek meg úgy, hogy közben a hangfalak tudásuk szerint a lehető legdallamosabb és energikusabb basszussal támogatták meg a föléjük helyezkedő részleteket. Ha a kanapé rezgett alattunk, akkor sem vált harsánnyá vagy összefolyóvá a Massive Attack misztikus szövege, vagy az UNKLE pszichedelikus, rekedtes férfiénekese. Mindent összegezve a Norma HS IPA1 igényesen és árához viszonyítva tisztességesen végezte dolgát, mint erősítő és D/A konverter egyaránt.

Beépített fejhallgató erősítő

A Norma HS IPA1 könnyen meghajtotta 300 ohmos Sennheiser HD 600 és HD 800 S fejhallgatóinkat. Viszont a drágább fülessel érezhető volt egyfajta magas frekvenciás fűszerezettség, különösen az USB bemeneten, ami minket kissé zavart, mivel elvonta figyelmünket a zenéről. Természetesen ez főleg a részleteket kíméletlenül feltáró HD 800 S esetében jelentett gondot. A HD 600 megbocsájtóbb, lágyabb karaktere miatt órákig tudtunk volna zenét hallgatni, a színezés kifogásolása nélkül. Ráadásul ugyanaz a zeneszám (továbbra is fejhallgatóval hallgatva) a digitális koaxiális bemeneten nem volt annyira feltűnően színezett. Összességében tehát a beépített fejhallgató erősítő hangminősége egész jó volt, alkalmi szomszédkímélő szórakozásokra, de (különösen az USB bemenettel kombinálva) nem érte utol a hasonló összegért megvásárolható, kifejezetten DAC+fejhallgató erősítő kombókat. Ám ne feledjük, hogy a Norma HS IPA1 elsődlegesen hangsugárzók hajtására készült.

Végszó

A Norma Audio HS IPA1 hangminősége és felszereltége alapján szinte mindennel rendelkezik ahhoz, hogy sikeresen befészkeljen az igényes zenekedvelő otthonába. Felépítése és kezelhetősége tartalmaz különös részleteket, amelyek elsőre fejvakarásra késztethetik a jól megszokott, kommersz arculatú elektronikák ismerőit. Annak ténye, hogy bizonyos beállításokhoz egészen máshogy kell hozzáférni, mint a széles átlagnál, időt és türelmet igényel. De némi gyakorlást és kézikönyv olvasgatást követően pont olyan gyorsan használható, mint bármely más integrált sztereó erősítő. Elsősorban azoknak ajánlott a Norma kompakt integrált erősítője, akik értékelik a kézzel összeszerelt felépítést, ugyanakkor digitális jelforrást (akár televíziót vagy számítógépet) is szeretnének csatlakoztatni hangrendszerükhöz, melynek kompaktsága nem a teljesítményben mutatkozik meg. Remek hangú erősítő, abszolút érdemes kipróbálni!

1 2

Következő oldal >