Naim NAIT 50 integrált sztereó erősítő teszt

Történelmi hangzás

2023. október 10., kedd, 13:10

Naim audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Naim hifi erősítő teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Naim hifi teszt

Új hullám figyelhető meg a hifi világában, melynek jeligéje: nosztalgia. Egyre több neves gyártó dönt úgy, hogy újjáéleszti valamelyik régi, ikonikus termékét. A high end készülékeiről ismert Naim eddig csak előre tekintett, de fennállásának 50. évfordulója alkalmából aktuálisnak érezte, hogy visszahozza talán eddigi legszerethetőbb mini audiofil erősítőjét. Kétségtelen, hogy látványra egy időutazás. De mit ad még az áráért cserébe?

Mit jelent az 50?

A céget Julian Vereker, zenerajongó és autóversenyző alapította 1973-ban. Vállalkozóként és önmaga által képzett mérnökként zenehallgatással és hangrögzítéssel foglalkozott. Saját hangrendszerén az eredetit alumúló hangzással kellett szembesülnie. Hogy értékrendjét megközelítő hangzást kapjon, saját erősítőket és hangfalakat tervezett, figyelmen kívül hagyva az akkor elfogadott bölcsességeket. Egyszerűen csak azokra a teljesítménnyel kapcsolatos szempontokra koncentrált, amelyek a zene életteliségét befolyásolják.

A Naim Nait 1 volt a gyártó első integrált sztereó erősítője, mely az alapítás utáni 10. évben került nyilvánosságra. Félúton helyezkedett el a belépőszintű erősítők és high end elő-végerősítő párosok között. Egyszerűsége az volt, hogy csak rá kellett dugni egy lemezjátszót, egy pár hangfalat és máris szólt a zene, Naim minőségben. Fényesre csiszolt éleivel és cipősdobozra hasonlító formájával, nem utolsósorban kiemelkedő hangzásával a hifi történelem ikonikus elemévé vált.

Főbb jellemzők

A Naim NAIT 50 teljesen lineáris integrált sztereó erősítő, melynek teljesítménye egy csatornán 25 W (8 ohmon). AB osztályú végerősítőt és A osztályú előerősítőt tartalmaz. Tudása három, relé kapcsolású bemenettel használható ki, amelyekből kettő a gyártó speciális 5 tűs DIN csatlakozóját alkalmazza, a harmadik, vinyl lemezjátszók fogadására szolgáló phono bemenet pedig RCA. Itt jöhet az első tényező, amit érdemes szem előtt tartani. A speciális aljzat főleg azoknak kedvez, akik a gyártó forráskészülékeinek valamelyikét használják. Opcionálisan szerezhető olyan 5-tűs DIN kábel (a Naim is kínál ilyet), melynek forrás felőli vége RCA. Mindenesetre a cég fontosnak tartja az egyedi csatlakozó szabványt, vagy egyszerűen csak azt szeretné, hogy lehetőleg tőle származó láncunk legyen.

Izgalmas a törekvés, hogy 40 éve gyártott erősítő megjelenését, koncepcióját adják vissza a vásárlónak. Hozzá kell tenni, hogy nem pontosan a Nait 1-et kapjuk. Az 1,2 millió forintos árban az a tudás is benne van, amit megszereztek az eredeti "cipősdoboz" utáni négy évtizedben. Korszerűbb alkatrészek dolgoznak a vaskos fémházban és a jelutat is lényegesen lerövidítették a korai kiadáshoz képest.

Eltávolították a Nait 1 balansz vezérlőjét és helyére 6,35 mm-es fejhallgató Jack kimenetet építettek. E lépés jogos a mai szokások ismeretében és valószínűleg egy audiofil sem fogja visszasírni a balanszbeállítót. Egyesek úgy akarják élvezni a zenét, ahogy kijön a lánc végén, frissen és érintetlenül. E puritán irányzat kedvelői bizonyára könnyebben megbocsátják azt is, hogy hangszín vezérlő gombokat és aktív mélysugárzó kimenetet (illetve semmilyen pre out opciót) sem hagytak a mérnökök. A szájhúzás azért sem indokolt, mert angol barátaink szóltak előre, hogy visszahozzák a régit. Azon sem voltak hasonló okosságok. Az időutazás akkor maradéktalan, ha felvesszük az akkori attitűdöt.

Néhány apróságot azért megváltoztattak. Utóbbiak közé tartozik, hogy a NAIT 50 készenléti állapotban mindössze 0,5 wattot fogyaszt. Emellett egy lágy indításnak nevezett funkciót is tartalmaz, hogy bekapcsolás során, idézőjelesen, ne mérgelődve ébredjen fel. Inaktív mód esetén 17 perc elteltével kikapcsol, ami a globális események tudatában dicséretes törekvés (ez a funkció letiltható). Az előlapon lévő állapotjelző LED korábban piros volt (egyes fotókon zöld), mostanra fehérre cserélték. De az összkép, különösen a régi emblémával, tiszteletteljes visszatekintés.

Áttekintés, bekapcsolás

Az alig ötkilós, Egyesült Királyságban gyártott erősítő apró méretével felüdülésnek számít, kifejezetten aranyos. Előlapján régies megjelenésű jelszint vezérlő (vagy, ahogy sokan nevezik, potméter) látható, mely remekül kézre áll és szép egyenletesen forog. Mellette ugyanúgy nyomógombokkal választható a három bemenet és a legutolsó, mains feliratúval kapcsolható be és ki az elektronika. Az egyetlen részlet, amit kifogásolni lehet, hogy a fehér állapotjelző LED fényereje kissé magas és kevésbé harmonizál a gyártóra jellemző klasszikus, zölden világító szériákkal.

A hátsó oldalon banándugós aljzatokba kell csatlakoztatni a hangfalkábelt. Alattuk egy "Instant on" feliratú kapcsoló látszik. A gyártó ajánlása szerint a legjobb hangélmény érdekében ezt érdemes bekapcsolt állásban hagyni. Ezáltal készenléti módban is aktív üzemállapotban maradnak a hang szempontjából érzékeny áramkörök. A készülékház jobb szélén található a két 5 tűs DIN csatlakozót és a phono RCA bemenet, egy földelő csavarral kiegészülve.

A kritikus meghallgatás Atlantic Technology AT-1 hangfalakkal történt, 25 négyzetméteres szobában. A gyártó kézikönyve olyan sugallatot tartalmaz, hogy a Naim NDX 2 ideális társ a NAIT 50 mellé. Így az említett hálózati lejátszót választottuk forrásnak, a cég speciális kábelének alkalmazásával. Ezen kívül a teszt rendszer LessLoss C-MARC kábelezést tartalmazott, IsoTek V5 Sirius tápszűrővel és Creaktiv Trend 2 hifi állvánnyal kiegészítve.

Hangminőség

A jól ismert, Melody Gardot által előadott If I'm Lucky kissé előre tolt részletekkel indult. Ezért néhány pillanatig attól tartottunk, hogy a Naim NAIT 50 egysíkúan fogja kezelni a teret. Néhány pillanat után elkezdtük figyelni, milyen finom energiával szólal meg a szaxofon. A zongorabillentyűk mézédesen, enyhe súllyal kapcsolódtak be, meglepően közvetlen érzettel. Szokatlanul közel került hozzánk a jazz klasszikus színpadképe, mely kisebb hifi rendszereken könnyű limonádé szokott lenni, de nem több. Ezúttal rengeteg érzelemmel, melegséggel szabadult ki ugyanaz a zene. Egyáltalán nem volt unalmas, pedig korábban számtalanszor hallgattuk. A tér nem volt különösebben mély, de közben rengeteg apró részlet megjelent, invitálóan, mégis erőltetettség nélkül. A legutolsó cintányér rezgést is hallottuk, miközben a magas frekvenciák mellőzték a mesterkéltség érzetét.

Cassandra Wilson - Red Guitar c. száma életteli hangzással épült fel. A NAIT 50 nem nyújtott olyan tág dinamikai határokat, mint a gyártó drágább erősítői, de ez nem jelenti azt, hogy kevésnek tartottuk a dinamikus részletek kontrasztját. Minden hangszert, ütést, pendítést olyan energiaszinttel hozott, ami nekünk szubjektíven pont elegendőnek bizonyult. A zenészeket nem szeparálta szét feltűnően, sőt, kicsit közel is hagyta a hangsávokat egymáshoz, mégsem folyt össze a színpad. Gördülékeny, analóg hatással kaptuk vissza Wilson énekesnő andalító muzsikáját. Digitális formátumban játszottuk le a Red Guitar-t, de egy pillanatig sem érződött digitálisnak, amit hallottunk.

Az Istvánffy Kamarakórus által előadott Requiem aeternam: Introitus kellemes kikapcsolódássá tette az rutinosan induló tesztelést. Kiforrott hifi készülék kipróbálása során azt tapasztaltuk, hogy elfeledkeztünk arról, hogy hifis újságírók vagyunk, és a munkánkat végezzük. A NAIT 50 is ebben volt ügyes. Az Atlantic Technology AT-1 korábban sok AB osztályú erősítővel nem eléggé konkrét, kissé fátyolos hangszínpadot jelenített meg. A NAIT 50 high end mivolta ott mutatkozott meg, hogy a hangfalakról lehullott a zajosabb elektronika miatti fedettség érzete.

A kórusének gyengéden, gazdag textúrával terült szét zenehallgató szobánkban. Csukott szemmel a hangsugárzók közti tér is jól irányított volt, hézagok nélkül. Rengeteg érzelmességet szabadított fel a kis angol erősítő. Kis terhelésen is lelkünkig hatolt a kamarakórus magasztos éneke. Magasabb jelszinten (hangerőn) nem omlott össze a színpad. Épp ellenkezőleg, jobban kinyílt és megnőtt a térmélység. Kifogástalan hangminőséggel szólalt meg az említett mű. 25 négyzetméterre, ésszerű hangnyomásszint igényünknek erőben sem kellett több.

A fenti sorok alapján bizonyára érzékelhető, hogy klasszikus zenével mesteri módon bánt a NAIM évfordulós erősítője. Manapság azonban vegyesebb ízlésűek a vájtfülűek, sok új zsáner bővíti a zenei kínálatot. Ezért modernebb stílusokba is bele kellett kóstolni. Nils Frahm - Sunson c. műve nagy atmoszférát és rengeteg elektronikus effektust tartalmazott, ezért kíváncsian indítottuk el. A közvetlenség, ahogy egyenesen felénk irányultak a részletek, továbbra is elképesztő, rendkívül meggyőző volt. Feljebb tekertük a potmétert, olyan jelszintig, ami egy laza házibuliban is elmenne. Akkor már kicsit betömörült a legmélyebb basszus.

A Naim NAIT 50 szerintünk nem kimondottan diszkós bevetésekre készült, bár ennek megítélése ízléstől és hangerőigénytől egyaránt függ. Abból indultunk ki, amit korábban ugyanezek a hangfalak erősebb elektronikával produkáltak. Jelen esetben a 2x25 wattos teljesítmény extrém nagy hangerőn, elektronikus zenével megmutatta korlátait. A korlátozottság nem azt jelentette, hogy intenzív járatáson eltűntek a basszusok. Csak tömörebbé váltak (sok basszust tartalmazó elektronikus zenével), ami visszavett a felszabadultság érzetéből. Ennek ellenére, mivel megismertük korábban az érzelmes oldalát, továbbra is tisztelettel adóztunk a NAIT 50 mérnökeinek. Lehet, hogy a pulzáló basszus közben nem robbantotta szét alattunk a kanapét, de a Sunson c. számban lévő hangulati elemeket, térbeli motívumokat magabiztosan adta át.

Végszó

A Naim NAIT 50 vásárlója tudja, hogy mit vesz és minden másodpercben értékelni fogja befektetését. Nemcsak egy szelet történelem, hanem az otthoni zenehallgatás, mint tevékenységi forma ünneplése is. Főleg szimfonikus és klasszikus zene hallgatáshoz ajánlott, amibe egy kis rock, folk, jazz és hasonló műfaj is beleférhet.

Ritkán dobálózunk olyan kifejezéssel, hogy "lelke van". De ez az erősítő közvetlenséggel, mély intimitással, művészi horderővel együtt adja át a zenét. A hallgatott műsor ezáltal erősebben megérinti a hallgatót, előtérbe kerülnek a technikán túli érzelmek. Magas terhelésen előfordulhat, hogy a hangszínpad és a basszus veszít pontosságából, különösen pumpáló basszus, elektronikus muzsika esetén. 2x25 wattos teljesítménye mégsem alábecsülendő. A teszt 89 dB érzékenységű hangfalakkal történt, közepes méretű szobában és az így kapott hangerő szubjektív megítélésünk szerint bőven kielégítő mértékű volt.

A cikk lezárása előtt még bearcátlankodik egy óriási nagy HA. A NAIT 50 kapcsán elkerülhetetlen a rendszerszintű gondolkodás. Minőségi forrás, kábelezés, jó érzékenységű hangsugárzó. Ezekkel készülni kell, ahogy bármely más kifinomult erősítő esetében. Ha rendelkezünk az ehhez szükséges anyagiakkal, biztosítjuk a hozzá illő környezetet és hajlandók vagyunk Naim rendszerben gondolkodni, akkor aligha okoz csalódást a végeredmény. De legközelebb, a 75. évfordulós kiadásnál, legyenek szívesek küldeni legalább egy távvezérlőt hozzá!

1 2

Következő oldal >