Naim DAC-V1 DA konverter teszt

2017. november 21., kedd, 15:50

Naim audio hifi DAC előerősítő DA konverter fejhallgató erősítő USB DAC Naim DAC DAC teszt előerősítő teszt USB DAC teszt fejhallgató erősítő teszt Naim DAC teszt

A NAIM DAC-V1 azok érdeklődését keltheti fel, akik kis méretben szeretnének high end sztereó rendszert építeni, de még nem tudják, hogyan kezdjenek neki. Több fejhallgatóval kipróbáltuk, hogy kiderítsük, hogyan tehető teljessé pontosságra törekvő hangja?

Sok funkció, egy megközelítés

Mielőtt rátérnénk a teszt során szerzett tapasztalatokra, leszögezzük, hogy a Naim DAC-V1-et kizárólag fejhallgatós oldalról közelítettük meg. Mára megszokottá vált, hogy amennyiben egy eszköz tartalmaz digitális/analóg jelátalakítót, akkor az egyszerűen egy DAC, legalábbis így nevezzük. Mindazonáltal, ha található a dobozán vonalszintű hangkimenet és egy potméter, netalán távvezérlő is jár hozzá, akkor azt hívhatjuk előerősítőnek is. Jóllehet, a hagyományos előfokokhoz képest csaknem feleannyi helyet igényel a DAC-V1, funkcionalitását (és vélhetőleg hangját) figyelembe véve viszont nem sokban marad el tőlük. Kb. 550 000 forintos árát tekintve ez el is várható.

A gyártó kínál dizájn és funkció terén is hozzá szabott partnert a NAP 100 végerősítő személyében, amennyiben valaki hangsugárzó alapú rendszert szeretne köré építeni. Mi azonban ezúttal csak a DAC és a vele egybeépített, A osztályú fejhallgató erősítő közös produkciójára voltunk kíváncsiak, ám akik kifejezetten hangsugárzó alapú, hagyományos méretű rendszerben gondolkoznak, azoknak javasoljuk egy korábbi cikkünk elolvasását.

A DAC-V1 koncepciója rendkívül egyszerű. Ahogy a gyártó honlapján is olvasható, fő célja, hogy az átlagosból átlagon felülit hozzon létre, nevezetesen a digitális jelfolyam megfelelő minőségű átalakításával és analóg formában történő továbbításával. Utóbbi egyszerűnek tűnik és látszólag nem bonyolult, akár tizedennyibe kerülő DA konverterek is el tudják végezni. A különbség a konverzió során történő időintervallum eltolódásában keresendő, amit angolul jitternek neveznek. Ez tehát a DAC-V1 fő küldetése, hogy úgymond ne késsen, más szempontból tényleg elmarad a hétköznapi előerősítő készülékektől, hiszen analóg bemenet egyáltalán nem található rajta, ellenben fél tucat digitális forráseszközt gondtalanul kiszolgál.

Küllem

A készülék kialakítása hozza az elvárható magas színvonalat. Csak fekete színben rendelhető, viszont (némi túlzással) olyan robusztus, mint egy tank. Ennyire masszív házzal rendelkező DA konverterrel ritkán találkozunk, melynek tapintása brutalitást sugall, kezelőszervei mégis kifinomultak. A leginkább hangsúlyos motívum értelemszerűen az előlap közepén lévő OLED kijelző. Annak olvashatósága kiváló, tetszés szerint kikapcsolható és ízléses átfedésekkel, ill. zöld betűkészlettel informál.

A potméter és a kijelző közti harmóniáról verset lehetne írni, ritkán látunk ennyire precíz vezérlést. Legapróbb mozdulatunkra is már megváltozik a kiírt jelszint érték és szinte előre tudja, hogy mennyire erősen fogjuk eltekerni a tárcsát. A jobboldalon lévő billentyűsor ugyancsak a Naim stílusát testesíti meg. Csekély ellenállással nyomódnak be ezek a kicsi, mégis könnyen elérhető kerek gombok és gumis érintésük miatt (nekünk legalábbis) inkább stúdiótechnikai eszköz, semmint hétköznapi konzumer berendezés hatását keltik. Apró geg, hogy az alul, középen díszelgő emblémát ha megérintjük, azzal aktiválódik a némítás funkció.

Akit egyébként zavar a zölden izzó márkafelirat, a menüből ezt is kikapcsolhatja. Az egyetlen kifogásolható részlet, hogy a ki- és bekapcsolásra szolgáló, kétállású gomb hátulra került. De ha szabad így fogalmazni, ettől (is) lesz különc a Naim. Egyébként infravörös távvezérlő is jár hozzá.

A hátoldal nem kevésbé rendezett, se nem zsúfolt, se nem kihalt. A tápcsatlakozó szabványos és tetszés szerint választhatunk mellé a gyárinál jobb vezetéket (ahogy mi is tettük). A rendelkezésre álló felület túlnyomó részét digitális bemenetek fedik: egy számítógépes USB, egy BNC (ehhez ún. triaxiális, kettős árnyékolású digitális összekötőt is használhatunk bizonyos high end kategóriájú, digitális forráseszközökhöz, de adapterrel koaxiálisra is alakítható), két optikai és két koaxiális RCA. A vonalszintű RCA kimenet mellett található a csak Naim elektronikákkal kompatibilis DIN csatlakozó is, ezzel a szekcióval azonban mai cikkünkben nem foglalkozunk. Most, hogy végigböngésztük a felszínt, ideje működésre bírni!

Használat közben

Első meghallgatásunk úgynevezett hideg starttal kezdődött. Kicsomagoltuk az eszközt, összekötöttük számítógépünkkel, megnyitottuk a JRiver Media Center szoftvert és elkezdtünk zenét hallgatni a polcról éppen lekapott referencia fejhallgatónkkal (Sennheiser HD 800 S, kb. 500 000 Ft). A zenéket egyfajta tényszerű, nem bántó, de nyers íz járta át. Hallottuk már könnyedebben, nyitottabb térrel is szólni a Sennheiser csúcsfülesét, ezért rövid tanakodás után jött a következő lépés. A DAC-V1 elé bekerült egy IsoTek Sirius tápelosztó EVO3 Premier hálózati kábellel. Ezután 72 órán keresztül megállás nélkül járattuk a készüléket és beszereztünk a meghallgatáshoz két másik fejhallgatót is. Utóbbi egy Focal Elear (kb. 300 000 Ft) és egy MrSpeakers Ether C Flow (kb. 600 000 Ft) volt.

A második meghallgatás előtt néhány órát járatódott a három fejhallgató és a Naim is, hogy A osztályú erősítője garantáltan bemelegedjen a feladathoz. Ekkor a HD 800 S hangja még mindig olyan volt, mintha Tesla hangszóróval akarna szólni, ettől függetlenül térhatásban meggyőzőbbé vált (amiben valószínűleg a szűrt áramnak is szerepe volt), de a másik két füles produkált igazán érdekes eredményt. Általánosságban kijelenthető, hogy a Naim DAC-V1 nem finomkodó természetű, inkább konkrét és precíz. Elképesztően pontosan kezelte a zenék dinamikáját, a halk és hangos részletek közti különbségek érzékletesek voltak, életteliséggel és a korlátlanság érzetével. Nem tűnt a hang gyengének vagy erősnek sem, egyszerűen csak elkönyveltük, mint fizikailag létező, hihető jelenséget. A hangszerek sajátos rezgéseihez érzetek társultak, mintha mi magunk lennénk a mikrofon. A gitárhúrok pendülései mindhárom fejhallgatón kísértetiesen elkapott lecsengésekkel és feszes impulzusokkal jelentek meg. A közelben és háttérben lévő részletek, zenészek is jól hallhatók voltak, nem éreztük, hogy bármit el akarna rejteni a Naim DAC-V1. Épp ellenkezőleg, néha a szükségesnél picit jobban is igyekezett, mintha attól félne, hogy esetleg hibázni fog, és erre főleg a dinamikus hangszórós fejhallgatók hívták fel figyelmünket.

Tárgyilagossága egyfelől előnyös volt, hiszen pl. Herbie Hancock - Watermelon Man c. számában ritkán hallottunk eddig ennyire steril csendből támadó pánsípot. Másfelől a háttérben dolgozó zenészeket is nagyon ügyesen, fegyelmezetten kapta el, de ehhez egy pici mesterkéltség is társult, ami a közeli éneken ütközött ki. Az ének a vártnál közelebb férkőzött hozzánk és Eliane Elias valamint Kari Bremnes nagyfelbontású, 96 kHz/24 bites számaiban kicsit hideg, fémes lerakódást vettünk észre a vokálon. Utóbbit csak nagyon leheletnyi mértékben érzékeltük, de figyelembe véve a tesztkonfiguráció 1 000 000 Ft fölötti összértékét, kicsit szigorúbban mérlegeltünk. Korábban tapasztaltunk már hasonló jelenséget, de akkor volt lehetőségünk digitális szűrést (sharp, slow stb.) váltani, a Naim szoftvere viszont nem akarta ilyen értelemben bonyolítani a felhasználói élményt.

A Focal Elear a Sennheiser után melegebb és közvetlenebb, játékosabb stílust prezentált. Magával ragadó dinamikája, ugyanakkor artikulált közlésmódja, precíz részletei egy kis extra érzelmességet kölcsönöztek, általa nem volt olyan kimért és klinikai az összkép, mint a HD 800 S tolmácsolásában (cserébe a sztereó színpad sem volt olyan nyitott). Aztán átváltottunk a síkmágneses MrSpeakers-re, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az ún. planar magnetic hangszórókat tartalmazó rendszerek ugyanis (kiindulva korábbi tapasztalatainkból) lágyabb, simulékonyabb módon tudják csak közölni a felső frekvenciákat. A Naim viszont pont ebben akart pedáns lenni és az Ether lett az a partner, amivel ez előnnyé vált. A két komponens olyannyira egymásra talált, hogy le sem akartuk venni a fejhallgatót, annyira kellemes volt hallgatni. Az Ether C Flow kerülte a nála olcsóbb síkmágneses rendszerek fátyolosságát, ugyanakkor ügyesen mellőzte a nyersességet. Természetes és laza karaktert hozott, rendkívül testes és gazdag basszussal. Egyes jazz számokat (pl. Charlie Haden Quartet West - If Im Lucky) kicsit lágyítva közölt, de ez a zene javát szolgálta. Ráadásul bármennyire is hihetetlennek tűnik, a három fejhallgató közül, zárt kialakítását meghazudtolva, a MrSpeakers produkálta a legstabilabb és összefüggőbb teret. Nála nem éreztük azt, hogy a Naim túllelkesülten kezelné az éneket, ellenben a másik két fülessel.

Végszó

Akik szeretnének egy kis életet lehelni síkmágneses rendszerű (pl. Audeze vagy MrSpeakers, netalán OPPO) fejhallgatójukba, azoknak nyugodt szívvel ajánljuk a Naim DAC-V1-et. Focal Elear tulajdonosoknak is érdemes tenni egy próbát, de csak akkor, ha nem szoktak hangosan zenét hallgatni. Azok az Elear tulajok, akik mérsékelt vagy közepes hangerővel szoktak mindent fülelni, elkerülhetik a magas frekvenciákban lappangó extra csilingelést. A Naim DAC-V1 összességében példaértékű összképet nyújt, hangja inkább professzionális, mint kényeztető, de ha simulékony karakterű partnert társítunk hozzá, remekül kompenzálható. És akkor még nem is tettünk említést arról, hogy mi lenne, ha ugyanezt az eszközt végerősítővel és hangfalakkal tesztelnénk, de arra egy másik cikkben térünk majd vissza.

1 2

Következő oldal >