Musical Fidelity M2si sztereó erősítő és M2scd CD-lejátszó teszt
A kevesebb több
2019. március 26., kedd, 11:15
Musical Fidelity audio hifi erősítő lejátszó CD-játszó CD-lejátszó hifi erősítő erősítő teszt hifi teszt CD-játszó teszt CD-lejátszó teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Musical Fidelity erősítő Musical Fidelity teszt
Manapság széleskörben elterjedt elvárás, hogy elektronikai eszközeink különféle szolgáltatások egész tárházát mutassák fel: a lemezjátszóban legyen Bluetooth és USB, az erősítő támogasson multiroom rendszereket, a DAC-ban legyen WiFi és Ethernet csatlakozó…a hangsugárzó pedig főzzön kávét. A Musical Fidelity viszont inkább a purista szemléletű zeneszeretőkre gondolt, amikor megtervezte M2 elnevezésű, a kínálaton belül belépőnek számító szériáját. Az erősítő szolgáltatása itt ugyanis az, hogy alacsony szintű, gyenge hangjelből erőset csinál, a CD-lejátszóé pedig, hogy lemezen tárolt digitális adatokból analóg hangjelet készít. Hogy csak egy dolgot tudnak? Igen, de azt tudják!
Kicsomagolás, beüzemelés és néhány adat
Mindkét komponens dupla karton csomagolásban érkezett. Felnyitást követően szembetűnő, hogy a készülékeket fekete bársony zsák rejti, hungarocell helyett kiváló keményszivacs védőelemek között. Mindkét eszközhöz jár még pamutkesztyű, távirányító és kezelési leírás is. A dobozból kivéve azonnal feltűnik az M2si súlya, illetve a kinézete is olyan igényességet tükröz, amit általában high end modelleken szokhattunk meg. A készülékek külső háza vastag, erős fémlemezből készült, kezelőszerveik szintén fém alapanyagúak. Az M2scd előlapján kétsoros, kéken világító kijelző, míg az M2si-én nagy, motoros hangerőszabályzó helyezkedik el. Ugyanígy, a CD-lejátszón a szokásos kezelőgombokat találjuk, míg az erősítőn a bementválasztók kaptak helyet.
Az éppen aktív bemenetet kéken világító LED jelzi az erősítőn, mindkét készüléken látszik továbbá a távirányító jel infravörös vevője. A hátlapokra tekintve feltűnik az M2scd digitális koaxiális és optikai kimenete az analóg RCA-k mellett, míg az M2si-n hat analóg, szintén RCA bemenet közül választhatunk, valamint találunk még pre-out és recording out kimeneteket is. Phono vagy digitális bemenet nincs az erősítőn, hiszen ahogy már említettük, az alapfunkcióra hegyezték ki. De lássuk részletesen, technikai oldalról mi mindent tartogatnak a Musical Fidelity belépő modelljei!
M2scd CD-lejátszó - részletek
Az M2scd egy valóban komoly paramétereket felmutató, Red Book (IEC 60908 szabvány) szerinti CD-lejátszó, ami megjelenésében és zenei teljesítményében is illeszkedik az M2si-hez. A Musical Fidelity évtizedes tudása és tapasztalata azonban már ebben a belépő kategóriás lejátszó esetében is tetten érhető.
Belsejében mindenekelőtt egy choke filter biztosítja a zavarmentes áramellátást, míg a tiszta jelről egy beépített digitális jel-zajszűrő gondoskodik. Ez a felépítés lehetővé teszi, hogy az M2scd a saját árkategóriájánál jóval magasabb minőségben legyen képes megszólaltatni kedvenc lemezeinket.
Torzítása rendkívül alacsony, míg frekvencia-átvitele csaknem teljesen lineáris. A 24 bites Delta-Sigma belső DAC az M2scd nagyobb testvéreiből lehet ismerős, nyolcszoros túl-mintavételezése pedig kiváló adatkinyerést biztosít a lemezről.
Egyszerűen fogalmazva, e két tulajdonságnak köszönhetően minden részlet hallható, ami rögzítésre került a lemezen. Mindez minimális kimeneti zajjal illetve elenyésző jitter jelenséggel párosulva kínál kimagaslóan élethű hangzást.
M2si erősítő - részletek
Analóg. Integrált. Erősítő. Ezeket azért éreztük fontosnak kiemelni, mert hangminőség és szolgáltatások szempontjából is meghatározó jelentőséggel bírnak - előbbi tekintetében igencsak pozitív előjellel. A megépítés minősége és a felhasznált komponensek osztályon felüliek, de az M2si igazi érdeme a zenei élmény és az elképesztően részletes, kifinomult hangzás, természetesen az árát is figyelembe véve.
Gyakorlatilag az M2si a Musical Fidelity páratlan prémium hangminőségét igencsak baráti áron teszi elérhetővé minden zeneszerető számára. A Musical Fidelity legendás Titan zászlóshajó modelljéből átemelt technológiai megoldások teszik kimagaslóvá hangzását - sok egyéb más mellett. A 8 ohmon 60, 4 ohmon 120 W teljesítményű erősítő könnyedén hajt meg nagyobb teljesítményigényű hangsugárzókat is. Nem lenne célszerű azonban a mennyiségre fókuszálni: az M2si kifinomult hangját olyan csemegék teszik teljessé, mint a saját áramellátással rendelkező, A osztályú előerősítő egység, mely egy pár diszkrét végerősítővel párosul. E kialakításnak köszönhetően tulajdonképpen egy külön vég- és előfokot kapunk egy készülékbe építve.
A megfelelő áramellátásról saját gyártású, ránézésre és adatai alapján is túlméretezett toroid trafó gondoskodik. E trafó minden bizonnyal az eggyel nagyobb testvér DAC és phono bemenet nélküli változatához, az M3i-hez készülhetett, címkéjén legalábbis ez a típusjelzés olvasható, sőt, előző tesztjeink során pontosan ugyanezt a komponenst láttuk az M3i belsejében is - így gyakorlatilag biztos, hogy onnan került át az újdonságba. Ennek akár örülhetünk is, hiszen az M3i is remek darab, nem feltétlen kell mindenből újat fejleszteni, ha azt nem indokolja semmi.
A belső kialakításnál kiemelt szempont volt az áramkörök megfelelő elhatárolása, így az azok közötti áthallás vagy zavar a hallható tartományban elhanyagolható, nem valószínű, hogy bárki emiatt ne szeretné az erősítő hangját. Házimozi célú használathoz rendelkezésre áll egy HT kapcsoló az AUX 1 bemeneten, így integrálhatjuk nagyobb, többcsatornás rendszerbe is.
Mindezen információk birtokában alig vártuk, hogy hallhassuk a szett - és külön az erősítő - hangját.
Tesztkörnyezet
A Musical Fidelity újdonságait szokásos, nagyjából 30 négyzetméteres szobában teszteltük, álló és állványos hangfalakkal is. Először az M2scd-vel párosítottuk az erősítőt, majd kipróbáltuk nagyfelbontású digitális, valamint analóg jelforrásokkal is. Tesztünkhöz továbbá DALI IKON 7 MK2 valamint Bowers & Wilkins 685 S2 és ELAC Uni-Fi BS U5 Slim hangsugárzókat, QED Reference kábeleket, nagyfelbontású DAC-ot és Pro-Ject lemezjátszót használtunk. Mindezen próbák előtt az IsoTek bejárató lemezét pörgettük végig a rendszeren.
Meghallgatás - M2scd és M2si
Kedvenc CD-inket hallgatva legelőször a sztereókép pontossága és a tér elképesztő nagysága volt az ami feltűnt. A Pink Floyd - PULSE koncertfelvételétől megkaptunk minden részletet, amiért a lemezt szeretjük: dinamikus, de megfogott basszusok, szépen csilingelő, de sima magasak, hangsúlyos közepekkel. Egyik tartományban sem éreztünk semmilyen túlzó, bántó vagy az alacsonyabb kategóriákra jellemző loudnesses hangzást, a kombináció hosszabb távú hallgatás során sem vált fárasztóvá, sőt, alig vártuk, hogy legyen néhány szabad óránk és ismét élvezhessük az előadást. További tesztzenéinkkel sem vallott szégyent a páros, Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ja életszerűen, remek dinamikával és részletességgel szólalt meg, igazán elégedettek lehetünk. Rockzenék esetében a magastartomány talán kissé fémessé vált, de ez már tényleg kötekedésnek minősíthető az egyébként minden tekintetben nagyszerű élményt figyelembe véve. DAC-ra váltunk, hogy halljuk a nagyfelbontású zenékkel elérhető minőségjavulást - ha, egyáltalán...
Meghallgatás - M2si és DAC
Nem véletlenül esett választásunk az M2scd tesztelése során az adott CD-kre. Egyrészt mindegyik kiváló felvétel - és remek zene - valamint nagyfelbontású digitális fájlként is rendelkezésünkre állnak. Sőt, Mike Oldfield 2017-es remeke még vinylen is gyűjteményünk tagja, így korrekt összehasonlítást végeztünk mindegyik formátum esetében és valóban az eszközök tudását teszteltük, azonos felvétellel. A Pink Floyd koncertjét és a Mike Oldfield lemezt 24 bit/96 kHz felbontásban hallgattuk meg. A felbontás érezhetően javult és hallhatóan több részletet is kaptunk a CD-hez viszonyítva. A dinamika megmaradt és kissé simábbakká váltak a magashangok is. Következhetett Jean Michel Jarre - Equinoxe Infinity-je, ami amellett, hogy remekül szól, még kifejezetten komplex zenei mű is, azaz rendkívül összetett hangképeket jelenít meg, így a részletezőképesség és felbontás teszteléséhez is ideális. Ennél a lemeznél vált nyilvánvalóvá, hogy az M2si igényli a minél magasabb minőségű bemeneti jelet, mert így lehet kihozni valós képességeit. A lemez meghallgatása során egyrészt minden részlet pontosan, a térben szépen elhelyezve hallatszott, másrészt a dinamika is magasabb szintre lépett. Élmény volt így hallgatni ezt a remekművet, de nem álltunk meg, hiszen rendelkezésünkre állt egy épp nálunk vendégeskedő Pro-Ject lemezjátszó is, így adott volt a lehetőség, hogy az M2si-t analóg forrással is kipróbáljuk.
Meghallgatás - lemezjátszó, csöves előfokkal
Az M2si nem rendelkezik phono fokozattal, kizárólag vonalszintű jelet képes feldolgozni. Ennek megfelelően a vinyl lemezek meghallgatásához szükségünk volt egy előerősítőre is. Nem titkolt szándékunk volt mindent kihozni az elektronikából, ami benne van, méghozzá a saját árkategóriáján belüli további eszközökkel, így egy - megfelelően beállított és bemelegített - elektroncsöves előerősítőt kötöttünk lemezjátszónk és az erősítő közé. Elsőként indult Mike Oldfield - Return to Ommadawn-ja; minden eddiginél magasabb minőségben és tényleges audiofil hangzással. Eljutottunk arra a pontra, ahol már nem a hifi, a kábelek, vagy az eszközök hangját kerestük vagy hallottuk, hanem csak a zene maradt, annak minden részletével, elképesztő dinamikával és még az eddigiekhez képest is hatalmas térrel és széles sztereóképpel. Az eddig esetleg kicsit karcos részletek gyönyörűen kisimultak, a vinylre és csöves elektronikákra egyaránt jellemző meleg, nagyon zenei hangot kaptunk. Ezután még több lemezt is meghallgattunk, de az eredmény minden esetben meggyőző volt, a teszt bizonyos pontjain egyszerűen az az érzésünk volt, hogy végre megtaláltuk a hangot, amit eddig kerestünk. Minden bizonnyal van tovább az audiofil és különösen a high end világában, de ha az ár és a minőség arányát is figyelembe vesszük, akkor nehezen találnánk jobb összeállítást. A Musical Fidelity-t nem tudtuk megfogni: a megfelelő további rendszerelemekkel olyan minőséget kaptunk, ami valóban csak a magasabb kategóriák sajátja. Bátran ki merjük jelenteni, hogy a bevezetőben leírt és a cég által közölt extrák minden bizonnyal a valóságot fedik és nem csak marketing szövegként kerültek feltüntetésre egy egyébként középszerű eszköz leírásában a vásárlók meggyőzésére.
És a negatívumok?
Az előzőekben már talán ömlengésbe hajlóan dicsértük a Musical Fidelity-k tudását és képességeit, ezért az objektivitás megőrzése érdekében muszáj megemlítenünk néhány apró, de az előző megállapításokat érdemben nem befolyásoló negatívumot is.
Az első a távirányító és annak anyaga, kidolgozása mindkét eszköz esetében. Olcsó, könnyű, fröccsöntött műanyag, ami körülbelül annyira passzol az M2scd-hez és az M2si-hez, mint bólogató kutya egy új Lexusba. Nehezen értelmezhető, hogy olyan eszközök esetében, amiken még a potméterek és gombok is szépen kidolgozott fémből készültek, miért pont a távirányítón kellett spórolni. Vagyis inkább ennyit spórolni. Emellett persze a szerepét betölti, távirányít, a hangzást nem befolyásolja, de azért ne tegyük jól látható helyre...
A másik az M2si-vel kapcsolatban a fejhallgató kimenet hiánya. Igaz, hogy a Musical Fidelity kínálatában bőséggel találunk fejhallgató erősítőket és nyilván egy vérbeli audiofil számára kizárólag ezek a modellek jelenthetnek megfelelő választást fejhallgatózáshoz, ugyanakkor csak a praktikum kedvéért, ha valamilyen okból mégis kedvünk támad fülest használni, akkor szerencsés lenne egy ilyen kimenet is az eszközön.
Az utolsó - és szintén kizárólag praktikus okokból felmerülő - negatívum a beépített phono fokozat hiánya. Nem mintha a már említett csöves előerősítőnk után nagy hiányát éreznénk, de ha éppen nincs kéznél egy jó előfok és mégis szeretnénk vinyl lemezeinket hallgatni (például mert egy adott zenemű kizárólag ebben a formátumban áll rendelkezésünkre) akkor hasznos lenne. Értelemszerűen tisztában vagyunk a beépített phono fokozatok hátrányaival és legtöbbször "kihívásokkal küzdő" hangminőségével, de akkor is.
Összegzés
A Musical Fidelity M2scd és M2si a belépő kategóriát képviseli a cég kínálatában. Mindkettő puritán, mondhatni purista egyszerűséggel tervezett eszköz, amik kidobják az ablakon a korszellemet és a mostani divathullámokat. Nem streamelnek, nem játszanak le mindenféle digitális formátumot és semmi ilyesféle szolgáltatást nem tartalmaznak. Ugyanakkor ez a szemlélet meghozza eredményét a hangminőségben, ami a kategóriában igazán kompromisszummentesnek mondható. Akár az M2scd akár az M2si hangzásbéli teljesítményét vizsgáljuk, nem maradhat kétségünk afelől, hogy jól választottunk és audiofil igényeink maximálisan kielégítésre kerülnek. Az M2si esetében különösen a részletező képesség, dinamika, felbontás és sztereótér volt meglepően jó, míg az M2scd-t DAC-ja és ennek köszönhetően részletgazdag, kiegyensúlyozott megszólalása teszi kiemelkedővé. A felvonultatott technikai megoldások e két eszköz esetében valóban a minőségi hangzást szolgálják, nem öncélúan vagy egy divatos címke kedvéért kerültek beléjük. A Musical Fidelity páros szerényen, minden hivalkodástól mentesen, mégis könnyedén, elegánsan és erőlködés nélkül söpri le mindenféle csillogó, ezer plecsnivel rendelkező és szolgáltatások garmadáját felvonultató konkurensét, ha hangminőségről és teljesítményről van szó.