Music Hall a35.2 integrált sztereó erősítő teszt
Ablak a zenekarra
2018. június 18., hétfő, 13:10
Music Hall audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő erősítő teszt Music Hall hifi Music Hall erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt
A Music Hall középkategóriás sztereó erősítője nem a szolgáltatásokkal hívogatja vásárlóit, így nagyobb eséllyel remélhetünk tiszta, minőségi hangot. Ha jó hangdobozokat választunk hozzá, akkor ár/érték bajnok sztereó rendszert építhető belőle.
Több erő, több lehetőség
Néhány hete teszteltük a Music Hall belépő kategóriás sztereó erősítőjét, melyhez képest az a35.2 bruttó kb. 230 000 Ft-os árával képviseli a következő szintet. Teljesítménye 85 W/csatorna, ami elméletileg egy nagyobb nappaliban, álló hangfalakkal is elegendő kell, hogy legyen.
A sok esetben bőséges erőt és a relatív baráti árcédulát, visszafogott szolgáltatások kompenzálják. A készülék fő extrái közé tartozik, hogy távirányítható és rendelkezik egy ún. Direct AV bemenettel, amire külön vezérelt jelű forráseszköz (pl. házimozi processzor) illeszthető. Hagyományos bemenetekből négyet kapunk, továbbá egy előerősített (PREAMP) és egy régi időkből örökölt tape monitor (REC) kimenetet.
A készülék külleme épp olyan diszkrét, mint a legtöbb Music Hall terméké, kicsit furcsa hatású az előlapján lévő kerek ablak, melynek pusztán közepét tölti ki a benne lévő, szép kék fénnyel világító kijelző. Kétségkívül feldobja ez az ablak az egyhangú vonalakat, más kérdés, hogy nem könnyű vele harmonizáló forráseszközt keríteni. Apropó, az erősítőhöz dizájnban illeszkedő CD-játszót is kínál a Music Hall, az azonos összegért megvásárolható cd35.2 képében.
Használat
Az a35.2 teszi a dolgát, mint bármely tisztességesen megépített sztereó készülék. Előlapján négy kezelőszervet találunk, a ki/bekapcsolón kívül két potmétert (forrásválasztás és hangerő) és egy rec monitor feliratú gombot, utóbbit, ha benyomjuk, azt felette piros LED jelzi. Az egyszerűségért cserébe kezelhetősége is pofonegyszerű. Esetleges negatívumként a távvezérlőt említhetjük, mely épp olyan barátkozást/megszokást igénylő, kicsit komótosan célzó darab, amilyen a kisebb Hall-okhoz is jár.
A gyártó honlapján lévő fotók csalókák lehetnek, a nálunk járt erősítőn ugyanis jobb minőségű, WBT jellegű szorítófejes fémcsatlakozókat építettek a hangsugárzó kijárathoz.
Használat közben kissé átmelegedett a fém tetőlemez, de órákig tartó járatás után sem forrósodott túl. Néhány pillanatra lekaptuk a tetőt, hogy lencsevégre kapjuk a benti világot. Csak ott használtak kábelt, ahol kénytelenek voltak, egyébiránt az alkatrészek nagy részét nyomtatott áramkörre, kézzel szerelték.
Hangminőség
Kihasználva, hogy fülünkben még élénken élt az a15.3/c-dac15.3 duettjének teljesítménye, a CD-játszót használtuk forráseszköznek. Három lemezbe (Stockfisch Records Closer To The Music II, THE DALI CD Vol. 3, Yuya Wang - Sonatas & Etudes) hallgattunk bele, elidőzve kedvenc számainkon és figyelve azok részleteit. Triangle és ELAC hangsugárzók tolmácsolták a zenét, összekötő és hangfal kábelnek pedig QED Reference szériát használtunk. Az erősítő és a CD-játszó ezúttal nem kapott hifi tápkábelt, viszont utóbbi mögé beillesztettünk egy IsoTek EVO3 Sirius szűrőt, mivel a lejátszó hangja a nyers árammal instabil dinamikát mutatott.
Az a35.2 karakterét több játékosság és erő jellemzi, mint a nála kisebb a15.3-ét. Tisztább és markánsabb stílusa elevenebbé tette a zenét. A több határozottság, erőteljesebb közlésmód kissé a színpad közepére is hatást gyakorolt. A gitár pendülései például néha már feltűnően testesen jelentek meg. A nagyvonalú, lezser ábrázolás mellett egyértelműen több erőtartalékot nyújtott. A DALI CD - On a Lonely Night c. számánál azonnal topogni kezdtünk a zene ütemére. Feljebb tekertük a hangerőt és a rendszer azonnal jelezte, hogy a mi 18 négyzetméteres szobánknál kétszer nagyobb térben tudná magát igazán kiszólni. Mindazonáltal az a15.3 nem vitte túlzásba a lazaságot, játékossága mellé fegyelem és nagyvonalúság társult. A bőgő komolyan ütött, az ének nagy terhelésen élénken hasította a levegőt, a legmagasabb frekvenciákon valamivel még finomíthattunk volna, de utóbbit inkább a tápkábel hiány és/vagy a hangfalak sajátosságának tudtuk be. Az előadás összességében dinamikus és élvezetes volt. A színpad felépítését kissé felületesen végezte a rendszer, de ebben az árkategóriában többet más gyártótól sem várhatunk el. Bizonyos szintű mélységet és térhatást ennek ellenére is kaptunk tőle, legjobban a dinamikus részletek térben való elhelyezésével bánt, ami különösen Yuja Wang által eljátszott Haydn darabnál volt megfigyelhető.
Végszó
A Music Hall a35.2 sztereó erősítő a maga árkategóriájában kifogástalanul szól. Ha választani kéne közte és kisebb testvére közt, mi egyértelműen a nagyobbat vinnénk haza. Ha nem rock koncert szintű hangnyomás a cél, akkor ésszerű körülmények közt dinamikában, tisztaságban még nagyzenekari felvételekkel is egész jól megbirkózik. Amennyiben eltekintünk a mérsékelt extráktól, akkor is előnye, hogy kellemes társa azoknak, akik sok hangszeres zenét hallgatnak és alkalomadtán nem félnek picit feljebb tekerni a hangerőt.