Mastersound EVO 300B EML csöves integrált sztereó erősítő teszt

2014. augusztus 13., szerda, 09:55

Mastersound audio hifi erősítő high end csöves erősítő Mastersound erősítő Mastersound csöves erősítő high end erősítő hifi teszt erősítő teszt

Nemrégiben új játékszer érkezett az Audiophile Szalon bemutatótermébe. Ez nem más, mint a Mastersound első, EVO 300B EML típusú integrált erősítője, ami kifejezetten a hazai márkaképviselet kérésére készült el, így teljesen egyedi darab.

A Mastersound egy apró olasz high end műhely, ami, a Sonus faberhez hasonlóan, Vincenza egyik ipari negyedében működik. Az immár 20 éves, specialista céget Cesare Sanavio alapította, majd fiai, Lorenzo és Luciano vették át, akik szintén rutinos szakemberek. Az elektroncsöves erősítők gyártására specializálódott manufaktúra az elmúlt két évtizedben szakadatlan fejlesztéssel bővítette a kínálatát, így tud ma kilenc integrált erősítőt, négy teljesítmény erősítőt és két előfokot kínálni. Ám a Mastersound ezek mellett egyedi igényeket is kiszolgál, így örömmel szállt be az Audiophile Szalonnal közösen egy újabb típus kidolgozásába. Ez a 300B alapjaira épülő különlegesség, az eredetileg használt 8 wattos csövek helyett az Emission Labs 24 wattosai köré épült. Ez nem csak a 300B csövek nagyobbra cserélését takarja, de nagyobb meghajtó csövek beillesztését és új transzformátorok tervezését is megkövetelte. Elvégre egy erősítő alkatrészei nem tekinthetőek egymástól függetlennek. A megfelelő csőkészlet összeválogatásában még közösek voltak a döntések, ám az új trafók tervezése már zárt ajtók mögött zajlott, mivel az a Mastersound tudásának legértékesebb részét képviseli.

Ez utóbbiban, vagyis a trafók fejlesztésében, a Mastersound olyan know-how birtokában van, hogy már évek óta külön gondot fordítanak az alkatrészeik másolás elleni védelmére! Ma is számos konkurens szeretné tudni, hogy mi a vincenzai cég titka, ezért a tekercseket kőzúzalék és műgyanta keverékével öntik körbe, megnehezítve a barbár ipari kémkedést. Amit mégis tudhatunk a tekercselésről, az annyi, hogy a hagyományos tömör vezetőszálak helyett Litz kábeleket használnak. Ám az erek száma, iránya és keresztmetszete már szigorúan titkos, ahogyan a tekercselés pontos menete is.

Az egyedi alkatrészek tervezésével együtt is, csupán néhány hónap kellett, hogy a tervekből valóság váljon. Ez pedig igazán nagy dolog egy high end gyártó esetében. Főleg akkor, ha tudjuk, hogy egy-egy erősítő megépítése, az első alkatrész felszerelésétől, a tesztelés megkezdéséig, akár egy hétig is eltarthat. Ráadásul a tesztek sem csupán egy ki- és bekapcsolásból állnak. Az alap beüzemeléstől, a komolyabb terheléses vizsgálatokig, minden egyes elektronikának, próbák sorát kell kiállnia, mielőtt csomagba kerülhetne és elindulhatna a megrendelőhöz. Itt rengeteg múlik az odafigyelésen, az alaposságon. Igaz, az észak-olaszországi gyártóknál ennek nagy hagyománya van.

Érdemes azon eltűnődni, hogy mi is lehet az ?Olasz High End? titka? Hiszen a Pó-síkság néven ismert terület alig fele akkora, mint Magyarország, ám lakossága húsz millió körüli. Itt dolgozik rengeteg neves high end gyártó, így sok egyéb között a Sonus faber, az Absoluta, a Norma Audio, a SIM2 és persze a Mastersound is. Ezen a környéken született meg az olasz autógyártás legjava, mint például a Ferrari, Lamborghini, Pagani, Maserati, Lancia és az Alfa Romeo is. Csupa olyan név, ami egyet jelent a legjobbra való törekvéssel. (még akkor is, ha a Lancia és az Alfa neve némileg megkopott amióta a szintén itt alapított Fiat tulajdonába kerültek) Az itt élő emberek fogalommá tették a formatervezést, a régió évszázadokon át a legnagyobb zeneszerzők és festők otthona (vagy második otthona) volt. Oktatási intézményei a világ legrégebbijei között vannak, élükön a 926 éves Bolognai Egyetemmel. Egyedülállóan sok operaház és színház, a legjelentősebb divatbemutatók és formatervezési kiállítások otthona ez a vidék. Ha pedig a NASA éjszakai fotóit nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy egész Európa, egyik legkivilágítottabb régiója a Pó-síkság.

Valaminek kell lennie a levegőben, hogy itt ilyen sokan döntenek úgy, hogy saját szakmájukban a világ legjobbját megalkotva akarnak sikeressé válni. A szenvedélyesség, a versenyszellem és a művészetek iránti olthatatlan szomj mindenben megmutatkozik, az erősítőktől, a fasorokon és évszázados villákon, sportautókon és még a vidéki utak macskakövének mintázatán is.

No de kanyarodjunk vissza a Mastersoundhoz!

Az apró műhely januárban kezdett el az új erősítőn dolgozni. Az elkészült mű pedig már itt van és meghallgatható az Audiophile Szalonban. Az alapként használt Emission Labs 300B XLS csövek hatalmasak és az áruk sem csekély. Egy pár, kb. 800 euróba kerül. Cserébe viszont különlegesen jó minőségűek, komoly teljesítmény leadására képesek és az élettartamuk átlag feletti.

Az új Mastersound erősítő ugyan megörökölte az elődje felépítését és annak alakját, de az új transzformátorok miatt nagyobb és nehezebb lett. A testesebb csövekhez a védőlemezeket is nagyobb nyílásokkal kellett ellátni, hogy az új alkatrészek beférjenek. Így, bár a 300B és az EVO 300B hasonlóak, ha egymás mellé tennénk őket, a különbség nagyon is feltűnő volna.

A méretek miatt érdemes a lenti fotóra is vetni egy pillantást. Összehasonlításként az Emission Labs csövek dobozába betettünk egy alap, 8 wattos 300B csövet. Az EVO-ban használt típusok majdnem másfélszer nagyobbak.

Mit hallottunk a friss erősítő hangjából?

A kicsomagolás után azonnal megdolgoztattuk az erősítőt, mert már éjszaka volt és türelmetlenek is voltunk. Sorban hallgattuk a szokásos teszt-felvételeket és figyeltük, ahogyan a lassan bemelegedő rendszer az első, nagyon tetszetős megszólalás után, egyre kellemesebben teljesít. A Sonus faber Stradivari hangfalakkal az élmény lélegzetelállító volt. A térérzet és a színpad pontossága letaglózott. Úgy fél óra használat után kezdett igazán látványosan kibontakozni a magashangok részletgazdagsága ami miatt néhány dalt újra is hallgattunk. A természetesség és nyitottság elektroncsöves keveréke mellett azonban volt még valami, ami nagyon megfogott. Ez pedig nem más, mint az erősítő hatalmas erőtartaléka, amiből bőségesen jutott a kiterjedt és pontos mélyek megszólaltatására is. Még az olyan szokatlan tesztanyagok is, mint amilyen a Daft Punk legutóbbi lemeze, kifogásolhatatlanul szóltak. A hangerőszabályzó alig járt 9 óra állásnál, a tágas szobát mégis megtöltötte és könnyedén átjárta a zene. A sztereó színpad pontosságára jellemző, hogy hallgatóként nem azért hunytuk le a szemeinket, mert jobban szerettünk volna elmerülni a hallottakban, hanem azért, mert a füleink és szemeink felől érkező élmény kibékíthetetlen ellentétben álltak egymással. Hiába tudtuk és láttuk, hogy sem a zongora, sem az énekes nincsenek jelen a szobában, a füleink határozottan úgy érezték, hogy ezek igenis itt vannak. A helyiség falai eltűntek és a hangdobozok felől sem érkezett hang. Ha mindenképpen meg kellett volna tippeljük a hang forrását, azt bő egy méterrel beljebb mondtuk volna. Vagyis az illúzió tökéletes volt.

Az első este meghallgatásai közepette, még egy pár ELAC FS 409 hangfalat is bevetettünk, ami szintén remekelt. Arról azonban, hogy melyik mélyíti el jobban a zenei iránti szerelmünket, nem tudtunk megegyezni. Nem is tudtunk másképp eljönni, mint azzal, hogy ezt az erősítőt még hallani kell, több járatás után és hosszabban. Bővebben. Addig pedig, a Mastersound 300B egy újabb etalonként lesz feljegyezve, amihez viszonyítani érdemes a high end zene élvezetét.

www.audiophile-szalon.hu