Marantz PM6006 integrált sztereó erősítő és CD6006 CD-lejátszó teszt
2016. augusztus 23., kedd, 10:10
Marantz audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Marantz hifi Marantz erősítő erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Marantz erősítő teszt Marantz hifi erősítő Marantz sztereó erősítő
A japán hifi óriás legújabb erősítő-CD-játszó párosa nem a világot akarja megváltani, szimplán egy megfizethető hifi rendszer lehetséges pilléreivel állunk szemben. A rendelkezésre álló büdzsé keretein belül viszont sok jó döntést hoztak a Marantz mérnökei, és az eredmény magáért beszél.
Rövid háttér információ
Mai írásunk két szereplője, mint önálló erősítő, vagy mint forráseszköz is megállhat a lábán, nem feltétlenül szorulnak a másikra (különösen akkor, ha a leendő tulajdonos egyáltalán nem hallgat CD-ről zenét). Azért írunk mindkettőjükről egy cikkben, mert a gyártó egymáshoz, illetve egymással kombinálva ajánlja őket. Ugyanezen apropóból született számos korábbi, CD lejátszó-erősítő párost bemutató írásunk.
Ismerve elődjét (PM6005), már látatlanban is kijelenthetjük, hogy a PM6006 egy nagyon jó erősítő (mindjárt ki is derül, hogy miért). Nem csupán annak, aki most életében először vásárol hifit, hanem azok számára is, akik tudják, hogy mire képesek a jobbfajta audiofil hangrendszerek. A 2 x 45 W teljesítmény talán nem tűnik soknak, de ésszerű körülmények között, átlagos felhasználás során ez a mennyiség is több, mint elegendő. A finom részletek feltárásához, és a kellemes zenei karakterhez nem csak wattszámok kellenek. Olyan boszorkányságok segítik a PM6006-ot a jobb hangminőség elérésében, mint pl. a gyártó saját szabadalmaként ismert HDAM technológia, illetve a CS4398 DAC. Aki agresszív hangnyomásszintre vágyik és mellkas döngető basszusokra, annak értelemszerűen másik, vagy a Marantz kínálatából egy komolyabb vas után kell kutatnia, ez a készülék elsősorban kellemes, többnyire 85 dB alatti zenehallgatásra lett kihegyezve. Egyébként a PM6006 fő újítása, hogy az erősítő modulon átfolyó áram csúcsértékét magasabbra engedték, így több részlet és jobb ábrázolásmód az eredmény.
A CD6006 a korábbi generáció (CD6005) finomhangolt változata. Egyes áramköri alkatrészeit kicserélték jobbra (az érintett komponensek típusáról és funkciójáról nincs tudomásunk), illetve lapkakészletének, jelútjának szerkezete, kiosztása is megváltozott. A talpait merevebbekre cserélték a jobb rezgéselnyelés érdekében, minden más (pl. analóg RCA, koaxiális és optikai kimenetek, túlméretezett tápegység, HDAM-SA2 jelerősítő topológia) az elődtől öröklődött tovább. Történtek tehát apró fejlesztések a jobb hang érdekében, de az alapok érintetlenek maradtak nála is, és talán jobb is így. A CD6006 továbbra is csak egy CD-lejátszó, tehát azoknak ajánlott, akik már rendelkeznek komolyabb lemezgyűjteménnyel. Máskülönben több érv szól a már általunk is tesztelt NA6005 mellett, mely korszerűbb extrákat nyújt, és nagyfelbontású formátumokkal való kompatibilitást.
Küllem
A fotók alapján is tisztán látható, hogy tesztalanyaink az elődöktől és a Marantz-tól megszokott, jól bevált dizájnra épülnek. Ennek köszönhetően nem csak egyhangú alumínium tömböket, hanem otthonunk esztétikáját fokozó eszközöket is kapunk egyben. Különösen a pezsgőarany változat esetében, mely bizonyos környezetben hivalkodó lehet, a másik opciót képező fekete szín viszont szinte bármihez passzol. Az időtlen, ékszer jellegű Marantz stílus szónokolja a készülékek kifinomultságát és a gyártó történelmét is, mintha egy felújított, gondosan megvilágított múzeummal néznénk farkasszemet. A márka rajongói, netalán ellenlábasai imádhatják vagy éppen túl szokványosnak titulálhatják ezt a dizájnt, de japán hifi cégtől nem érdemes extravagáns vizualitást várni, őket pont hagyománytisztelő mentalitásukért kedvelhetjük.
Az impozáns formaterven túllépve, kicsit közelebbről is szemügyre vettük a készülékeket, kezdve az erősítővel. Ahogy a gyártótól megszoktuk, gondosan ügyeltek a kezelőszervek logikus, szellős, ugyanakkor szimmetrikus kiosztására. Így a legkevésbé sem okozott zsúfolt látványt az előlapon található, összesen 10 db gomb illetve tárcsa. A forrásválasztó és jelszint vezérlő potméterek, illetve a közöttük húzódó panel, alumíniumból készültek. A két szélső idom, vagy ha lehet így fogalmazni, Marantz-ív viszont műanyag, szintúgy a forrásjelző LED füzért védő, vékonyka átlátszó sáv. Mindez az összképre nem nyom negatív bélyeget, mivel az egyszerűbb anyaghasználatot csak a készülékház érintésekor érezzük, és ezeket általában távvezérlőt szorongatva, tisztes távolból használják.
Mindent összevetve, a PM6006 nagyon óvatosan adta tudomásunkra, hogy ő nem egy kompromisszumoktól mentes high end elektronika, hanem egy csinos kis erősítő, ami mindössze szebbé szeretné tenni a zenerajongó átlagember életét.
A hátlapon lemezjátszó földelés és a Phono aljzattal együtt összesen öt analóg sztereó RCA bemenet található. Ezek kiegészülnek egy Recorder kimenettel, illetve egy koaxiális és két optikai csatlakozóval. Két hangfal kimenettel rendelkezik a PM6006, melyeket A+B illetve A/B módban is használhatunk. A CD-játszó és az erősítő ún. Remote RCA kábellel is összeköthető, amennyiben egyszerre szeretnénk ki illetve bekapcsolni a rendszert. Ahogy a Marantztól megszokhattuk, a csatlakozók kiosztása és minősége mindkét komponensen az árukhoz mérten példaértékű.
Miután eleget nézegettük az erősítőt, a CD6006-hoz húzódtunk kicsit közelebb. A rajta alkalmazott anyagminőség (végül is egy szériába tartoznak az erősítővel) azonos volt a PM6006-éval, csak persze egy középre pozícionált lemeztálca és egy jól olvasható pontmátrixos kijelzővel kiegészülve. 139 990 Ft egy Marantz CD-lejátszóért nem húzós összeg, különösen akkor, ha visszaemlékezünk, hogy e készülék elődje milyen elképesztő hangminőséget nyújtott. A lemeztálca csendben, átlagos sebességgel nyílik és csukódik, zenehallgatás közben a mechanika nem sziszeg, kattog. A számok közti váltás és a lemezek felismerése talán lehetne egy picivel fürgébb, de aki leül zenét hallgatni, amúgy sem siet sehova.
A CD-lejátszó tehát csinos, persze kivitelét tekintve bármennyire szép, ő sem tökéletes. Fejhallgató erősítőjét például nehezen forgatható, bosszantóan apró potméterrel látták el. Továbbá a PM6006 és CD6006 üzemmód kapcsolója nem egyforma kialakítású, bár ez talán már felszínes kötekedés. Hozzá kell tennünk, hogy a belépő és középkategóriás hifi készülékeknél eleve kompromisszumot kell vállalnunk a felhasznált anyagokat illetően.
Hangminőség
Tesztalanyaink egy hónapig vendégeskedtek nálunk, ezalatt főleg DALI IKON 2 MK2 (ugyanezt hajtottuk az előddel is) és Triangle hangfalakkal használtuk őket. Az elektromos áram szűrését IsoTek tápszűrőre (EVO3 Sirius) és kábelre (EVO3 Premier) bíztuk az erősítő és a lejátszó esetében is. Nem csak zenehallgatásra, hanem filmnézésre is sort kerítettünk, utóbbi során Pioneer Blu-ray lejátszót kötöttünk koaxiális vezetékkel a PM6006-ra. Emellett ismét kicsit elidőztünk a PM6006-CD6006 kombó közti kapcsolat elemzésén, hogy digitális, vagy analóg kábellel érdemes-e őket használni?
Többek között olyanokba is belefüleltünk, mint Diana Krall díjnyertes, hifis körökben is sokat emlegetett The Look Of Love c. lemeze. Kristályos tisztasággal jelentek meg a hangszerek, az ének térelosztással, artikuláltan és kiélezetten helyezkedett el a hangfalak között. A háttérben kísérő vonósok kellemesen és tagoltan különültek el, emellett a teljes produkciótól egy kis mélységet és nyitottságot is kaptunk. Ezután Tsuyoshi Yamamoto és Livingstone Taylor lemezek jöttek, melyekben a közeli hangszerek közvetlen, élénk jellege és az ügyesen kezelt dinamika továbbra is megmaradt. Természetesen nem maradhatott ki Dave Brubeck jazz-etalon Take Five-ja sem. A cintányér fémesen kizengte magát, a dobfelszerelés visszhangos lecsengései átúsztak balról jobbra, a három hangszer különböző helyekről szólt, nem pedig egy tömbbe olvadva. A dinamikus hangoknak volt súlya, a zongora nem volt sem harsány, sem mosott, a dobfelszerelés pedig végig kihegyezetten, pontosan és feszesen idomult a selymes bőgőhöz.
iPhone 5S mobiltelefonunkat a CD6006 előlapi USB csatlakozójára kötve ugyancsak remek hangot kaptunk. A CD-ről Apple Lossless formátumban digitalizált számokat ugyanolyan tisztán és részletgazdagon tudtuk élvezni, mintha lemezről hallgatnánk őket. A lejátszó USB adathordozókról WAV, MP3, AAC és WMA fájlokat támogat, de egyértelműen iOS mobileszközzel a legkényelmesebb használni, hiszen ilyenkor a telefon/tablet kijelzőjén navigálhatunk a zenei könyvtárban.
A The Lord of the Rings (Gyűrűk Ura) trilógiát végig nézve (az első két epizódot Triangle, az utolsót DALI hangfalakkal szólaltattuk meg) csupa olyan motívummal találkoztunk, amelyek a zenehallgatás során szerzett pozitív tapasztalatokat erősítették meg. Egy jelenet közben pl. a kamera kissé lefelé nézve mutatta Frodót és Samut, közben Gollam mögöttük sutyorgott valamit. Éreztük, hogy az ő hangja hátrébb, és a képen kívül helyezkedik el. Nem a hangfal membránján, hanem valahol máshol. Ugyancsak tetszettek a The Fellowship Of The Ring (A Gyűrű Szövetsége) bányás-menekülős részénél beúszó komor fúvósok, és az agresszív férfikórus. Utóbbi, noha csak háttérzeneként szolgált a szereplők menekülése mellé, olyan jól illeszkedett a földalatti tárna végtelen tereihez, hogy a hideg kirázott minket tőle. Az utolsó epizódban (The Return Of The King) a DALI képes volt olyan mentális vagy éppen természetfeletti jelenségek hangját megjeleníteni, mint mikor Sauron szeme megpillantja Frodót (és szinte az agyunkban érezzük a félelmetes basszus lüktetést), vagy az olifántok pusztító lépteit a csatamezőn. A végeredmény nem szégyenített meg aktív mélyládákat, de jócskán megközelítette a mozik dinamikáját.
Végezetül néhány szó az erősítő beépített DAC-járól. Ha olyan sztereó rendszert építünk, amit gyengébb minőségű forráseszközökkel (pl. játékkonzol, médialejátszó, televízió) is használnánk, akkor a PM6006-ban lévő modul aranyat fog érni. Ha kizárólag a CD6006 szemszögéből nézzük, akkor viszont érdemes egy jó minőségű analóg RCA kábelt választani. Mi egy QED Reference Audio 40 típusú vezetéket kötöttünk be, és a digitális jelfolyamhoz képest picivel nyitottabb, ugyanakkor természetesebb hangzást nyertünk. Hozzá kell tennünk, hogy az első 3-4 oda-vissza kapcsolgatás közben mi sem hallottunk semmi változást. Nem alapvető, de mégis számottevő különbség lett ebből. Néhány perc után elkezdtünk olyan apróságokat felfedezni (a DAC-on keresztül kissé bántó, mesterkélt cintányér, Diana Krall éneke felszabadulttá vált az analóg kapcsolat közben), amik végül a QED javára billentették a mércét. Talán butaság ilyet írni, de mi akkor is úgy hallottuk, hogy a rendszer több lelket tesz a zenébe, ha analóg kábelt használunk. Mindezt egy kettős magassugárzóval ellátott DALI hangfalon hallottuk, mely a szokványos megoldásokhoz képest talán érzékenyebben mutatta meg a felső frekvenciatartományt, de ettől függetlenül hallottuk a különbséget.
Végszó
A PM6006 továbbra is a kis szobák bajnoka lehet. Ezalatt azt értjük, hogy nem a teljesítmény megszállottaknak ajánljuk, hanem azoknak, akik minden tekintetben kellemes zenehallgatásra törekednek, a vitrin poharainak rezgetése nélkül. A megfelelő hangfalakkal, kábelezéssel kiváló alapot képezhet. Kiélezett hangja a mi tesztünk során szép tiszta, egyáltalán em frusztráló hangzást eredményezett. Ettől függetlenül azt tanácsoljuk, hogy aki vesz egy ilyen erősítőt, előtte a szaküzletben azt is beszélje meg az eladóval, hogy milyen hangfalat kér/keres mellé. A PM6006 megkapja az Ajánlott vétel elismerést.
A CD6006 is remek lejátszó, saját kategóriáját meghaladó hangminőséggel. A benne lévő kifinomult DAC chip még jobban ki lenne használva, ha nem csak egy előlapi iOS-orientált USB aljzat, hanem számítógépes kapcsolatra szolgáló digitális bemenet is volna rajta. Így aztán a CD6006 csak lemezgyűjtőknek ajánlott, de ők biztosan jól járnak vele, 200 000 Ft alatt elsők között próbálják ki ezt a készüléket.