Marantz M-CR611 hifi rendszer teszt
A kis mindentudó
2015. október 28., szerda, 10:40
Marantz Melody audio hifi lejátszó erősítő médialejátszó CD-lejátszó sztereó erősítő Marantz hifi Marantz lejátszó hifi erősítő hifi teszt mini hifi mikro hifi hifi rendszer médialejátszó teszt mini hifi teszt mikro hifi teszt
Jogos alapokon nyugszik a megállapítás, miszerint a túl sok szolgáltatás általában a teljesítmény és/vagy a minőség rovására megy. A csillogó fekete készülékházba bújtatott, látszólag átlagos Marantz M-CR611 ezt a feltevést nem csak megcáfolni akarta: őszinte elismerést akart kiváltani belőlünk, és voltaképpen sikerült is neki, ami a mai konzumer világban azért nem semmi.
Média és Melódia, kéz a kézben
Az M-CR611 érdekes képviselője annak a divathullámnak, aminek következtében újra erőre kaptak a miniatűr hifi komponensek. Mikro hifi fejegységnek azonban nem ildomos őt hívni, leginkább két okból: egyrészről a készülék kicsi, de nem annyira. 29,2 cm-es szélességével és 30,5 cm mélységével éppenséggel túllépi az irodai mütyürök méretbeli határait. Másrészről a rendelkezésre álló, temérdek szolgáltatás megadta azt az univerzalitást, hogy az M-CR611-et ténylegesen egy teljes értékű, otthoni médialejátszóként tartsuk számon, és ne degradáljuk pl. "hálószobai hifi" jelzőkkel. A készülék mögötti koncepció, hogy a felhasználóját univerzalitásban részesítse a TV-állvány tömzsi gépekkel való telepakolása nélkül. A lehetőségeknek olyan kis ékszerdoboz külsejű eszköz adott otthont, amit elméletileg (és korábbi tesztünk alapján gyakorlatilag is) bátran ráköthetünk komolyabb tudású hifi hangfalakra is.
Szemügyre vétel
A készülékház a Melody Media sorozat jellegzetes, fényesre polírozott műanyag arcával tárult elénk. Az előlap lemeztálcát (mert tesztalanyunk CD-futóművet is tartalmaz) és háromsoros, jókora OLED kijelzőt közrefogó előlapi keret mögé rejtett LED világítás is került. Utóbbi ízlésünk függvényében, négyféle választható színben pompázhat. Mint egy médiabox, amit az átlagosnál kicsit elegánsabb ruhába akartak bújtatni. Itt érvényesül a tézis, miszerint a külső nem minden. A fizikai adottságokat előtérbe helyező személyeknek talán zavarba ejtő lehet, hogy egy határozott ujjmozdulattól, bármelyik előlapi gomb lenyomásától elmozdul az M-CR611, mert annyira könnyű (3,4 kg). Emellett szorgosan gyűjti a port és az ujjlenyomatokat. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ez nem klasszikus hifi komponens: ideális esetben egy csinos TV-állvány vagy médiabútor polcára kerül, és ott nemigen fogjuk piszkálni. Mi a lemeztálcára történő CD-pakolást leszámítva nem igazán értünk hozzá, a vezérlést főleg az applikációval vagy az infravörös távvezérlővel végeztük. Utóbbi kialakítását egyébként a Marantz házimozis vonala ihlette, ennél fogva jó nagy, gombkiosztása logikus, és a fogása is kényelmes.
A hátsó oldalon lévő csatlakozók sokasága rendezett, mégis bőséges egy sztereó elektronikához mérten. Ilyen mini komponenstől szokatlan, hogy két pár hangfalkimenetet kínál, melyek ráadásul külön vezérelhetőek, még a mobil applikációból is. Így közbeékelt, passzív hangerőszabályzó alkalmazása nélkül megoldhatjuk, hogy pl. a nappaliban hangosabban, és az erkélyen/konyhában/dolgozóban csak halkabban szóljon ugyanaz a zene. A DAB+ ugyancsak a ritka, de hasznos rovatba tartozik, még ha Magyarországon nem is annyira gyakori a rádiózás ily módja. A hálózati lehetőségek (internetrádió, Spotify Connect, DLNA 1.5) kiaknázására szolgáló Ethernet port körül még jó pár csatlakozó kacsingatott ránk, egész konkrétan két optikai és egy analóg sztereó RCA bemenet, valamint egy aktív mélysugárzó és egy vonalszintű kimenet.
Előre és hátra is került egy USB port, melyre iOS mobileszköz vagy pendrive csatlakoztatható. Utóbbi esetén FLAC formátumú fájlok lejátszása is lehetséges. "Természetesen" a beépített fejhallgató erősítő modul sem maradt ki. Talán szőrszálhasogatás, viszont picit hiányoltuk a koaxiális és/vagy PC-USB csatlakozók meglétét. Mindent összevetve az MC-R611 méreteihez és árához mérten moderált mennyiségben, de okosan összeválogatott, hétköznapi helyzetekhez is praktikus lehetőségeket tárt elénk.
Újdonságok
Az M-CR610-ből hiányoltuk a beépített Bluetooth vevőt. Úgy tűnik, hogy a hiányérzet szele a tervezők íróasztaláig is eljutott, úgyhogy a korábban áhított "fícsörök" már megtalálhatóak a kis M-CR611-ben, ráadásként WiFi adaptere is 11n-re fejlődött. No és az applikáció? Lényegében ugyanazt a gyors, átlátható angol nyelvű segédalkalmazást tölthetjük le mobileszközünkre, amit korábban már a japán cég egyéb streamer és AVR készülékeihez kifejlesztettek. Az említett szoftver mindenféle akadály nélkül, azonnal felismerte hálózatba kötött tesztalanyunkat, onnantól kezdve fél másodperces reakcióidővel szinte bármilyen műveletet elvégezhettünk vele.
További újdonság az NFC és a Spotify Connect kliens is... lényegében szinte mindent megadott a Marantz kompaktja, ami manapság egy versenyképes középkategóriás, hálózatba köthető, "médiaközpontú" sztereó elektronikától elvárható. Ami azt illeti, még helyi hálózaton tárolt, 2,8 MHz-es DSD fájlokat is képes lejátszani. Fizikai ráncfelvarrásként könyvelhető el, hogy az előző generáció esetében még fényesre polírozott műanyag tetőt lecserélték egy strapabíróbb akril lemezre, mely ellenállóbb a karcokkal szemben, így takarítása is zökkenőmentesebb.
Hangminőség
Az M-CR611-et Jamo C 603, DALI IKON 2 MK2 és Phonar M4 NEXT állványos hangfalakkal teszteltük. Főleg a készülék CD-játszóját etettük különféle műfajú albumokkal, de próbaképpen az előlapi USB portra is rákötöttük egy veszteségmentes fájlokkal feltöltött iPhone 5S-t. Amikor épp nem zenére vágytunk, akkor egy Sony LCD TV optikai kimenetére kötöttük az erősítőt és a televízió beépített médialejátszójával néztünk HD filmeket, pontosan úgy, ahogy egy átlagfelhasználó is tenné a saját otthonában.
Amennyire emlékezetünk lehetővé tette, nem tapasztaltunk alapvető különbséget az előd és az M-CR611 hangminősége között. Ez örvendetes, hiszen a korábbi generáció teljesítménye is pozitív gondolatokat ébresztett bennünk. Az újonc okosabb lett, miközben ára egy forinttal sem emelkedett. Szemfüles olvasóinknak feltűnhet, hogy az előbb felsorolt hangdobozok közül két pár jócskán az audiofil szekció képviselője, és bármilyen hihetetlennek tűnik, az ilyen finom hangsugárzókat is meglepően ügyesen, határozottan képes volt hajtani az M-CR611. A tervezőknek sikerült megoldania, hogy elfelejtsük a D osztály hidegségéről kialakult sztereotípiát, helyette egy érezhetően meleg és könnyen emészthető, populáris stílust kaptunk. Még ha kicsit sarkítva is, de az erősítő rengeteg pozitív adottságát megjelenítette a hangsugárzóinknak.
Egy Oscar Peterson Trio CD (We Get Requests) hallgatása közben szinte betűre pontosan megkaptuk azt a karaktert, amit bejáratás közben csupán feltételeztünk az M-CR611-ről. Bizonyos részleteket (pl. a zongora magasabb hangmagasságú billentyűleütései) feleslegesen öblösíteni akart, másfelől hihetetlenül gyorsan és dinamikusan kezelte a hangszórókat. Utóbbinak köszönhetően minden pillanatban éreztük a felvétel mozgalmasságát, az élő zene pezsgő jellegét. A Marantz nem burkolózott digitális ködbe a finom zenéktől, épp ellenkezőleg, simulékony és pörgős nyelvén szinte éljenezni kezdett, amiért minőségi anyaggal tápláltuk. Egy Joe Satriani szám (Wind In The Trees) hallgatásakor feltűnt, hogy a rendszer egy pillanatra sem tette ércessé vagy kellemetlenné a magashangokat, holott a DALI szalagos magassugárzója többnyire kényesen kezelte a D osztályú elektronikákat. Az M-CR611 inkább kicsit édesített, finomított a sercenő, pattanó és szisszenő effektusokon, semmint hogy fájdalmas legyen őt hallgatni. Ezzel egyfelől leleplezhetővé tette saját magát, másfelől viszont nem tudtuk nem észrevenni a karakterét átitató, valós zeneiséget. Ha egy jó minőségű elektromos gitárszóló alatt dobogni kezdünk a lábfejünkkel, az jó jel szokott lenni, és most is megtörtént - ez az egy mozdulat már sokat elárul egy hifi eszközről. Utolsó tesztfelvételeink közé tartozott Norah Jones - Good Morning c. nótája. Aki betoppant már véletlenül egy addig számára idegen szobába, ahol valami váratlannal szembesült, az jól átérezheti, hogy mi mit tapasztaltunk az énekesnő muzsikájának hallgatásakor. A háttérben ide-oda pulzáló, lappangó melegséggel brummogó elektromos gitár és Norah hangja összefonódott és a nyakunkba ömlött, mintha a hangokkal együtt bezárkóztunk volna egy sötétkamrába. Igaz, hogy a baloldalt belépő csengettyűket kicsit megolvasztotta, elkente az M-CR611, ugyanakkor a sejtelmes, friss hangulat gond nélkül átjött. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez az elektronika bármelyik belépő kategóriás integrált sztereó erősítővel képes felvenni a versenyt, amiket eddig kipróbáltunk. Nem is olyan rossz egy alig cipősdoboznyi méretű, fényes fekete ládikától, nemde?
A Mission Impossible - Fantom Protokoll nézése közben több ízben is meglepő intenzitású basszus hullámok érkeztek a DALI dobozokból - valójában bármilyen hangfalat kötöttünk rá, a Marantz csöppsége minduntalan stabil, izmos és élénk basszusokat uszított ránk, és csak akkor, ha az éppen lejátszott zene vagy film megkívánt némi extra izgalmat. Miközben feszülten figyeltük, hogy Tom Cruise milyen halálcsapdába táncol bele, a háttérzenei aláfestésre szolgáló rézfúvósokat is bátran, markánsan az arcunkba lövellte a rendszer. Kicsi töménységet lehet érezni az erősítő karakterében, és sztereójának tagoltsága is határozottan egyszerűnek bizonyult, mégis nehéz volt elismerő mosoly nélkül elindítani rajta bármilyen felvételt. Mert szemtelenül szépen szólt. Az M-CR611 sokkal bátrabban és dinamikusabban képes reprodukálni a hangot, mint azt sokan elsőre gondolnák. Éppen ezért elméletileg azok is bátran támaszkodhatnak rá, akik a filmeket kicsit hangosabban szeretnék élvezni, már amennyire egy diszkrét, szomszédokkal övezett otthoni környezetben lehetséges.
Végszó
Pontosan az M-CR611 és a hozzá hasonló "mini erőművek" jelentenek ütős alternatívát pl. a manapság oly népszerű soundbarokkal szemben. Elég egy pár kecses hangdobozka, esetleg egy tetszőleges teljesítményű mélysugárzó, és igazi mindenes hangrendszer birtokosai lehetünk. A multimédiás eszközök jól csengő extráinak döntő hányada megtalálható benne, így főleg azoknak javasoljuk az M-CR611-et, akik virtuális hangmező, össze-vissza pakolt háttérsugárzók bonyodalma nélkül szeretnének egy kompakt, de szépen szóló hibridet, amely némileg a sztereó erősítők előnyeit is magában hordja.