Krell Vanguard DAC és sztereó előerősítő teszt
2020. május 19., kedd, 11:20
Krell audio hifi DAC DA konverter DSD DAC high end DAC teszt Krell hifi Krell DAC DSD DAC teszt Krell DAC teszt high end DAC high end DAC teszt
A Krell bár csak néhány hónapja jelent meg Magyarországon, a vállalat négy évtizedes múltra tekint vissza a high end audio egyik vezető márkájaként. Bár leginkább analóg termékeinek és házimozi rendszereinek köszönheti hírnevét, sok év után a DAC-ok világa felé is nyitottak a Vanguard modellel - mi pedig tesztelhettük az itthon elérhető egyetlen példányt.
Bevezetés
A Krell Vanguard DAC igencsak erős mezőnybe érkezett, a kategóriában szép számmal találunk konkurens termékeket: Aurender, Luxman, McIntosh, Audio Research vagy éppen Accuphase, hogy csak néhányat említsünk. E gyártók termékei közül néhány már megfordult kezeink között, így van viszonyítási alapunk - ami szintén nem könnyíti meg túlzottan a Krell dolgát. De lássuk először, milyen a Vanguard kívül és belül!
A Vanguard DAC követi a Krell mostanában megszokott dizájnját, így egy monolitikus, szabványos méretű, minden sallangtól mentes készülékházat láthatunk, elöl középen a jellegzetes köríves kidomborodással, rajta logóval. Az előlapja igen puritán - bekapcsológomb, USB-A csatlakozó, 12,5x2,25 centiméteres, kéken világító pontmátrix kijelző és ennyi - semmi mást nem találunk rajta.
A készüléket megfordítva is egyszerűséggel találkozunk: főkapcsoló, optikai, koaxiális és Ethernet bemenetek, egy-egy pár RCA és XLR kimenet, trigger csatlakozók, tápcsatlakozó, valamint két HDMI 2.0 be- és egy kimenet. A HDMI aljzatoknak köszönhetően így közvetlenül csatlakoztathatjuk lejátszó eszközeinket és a Vanguard leválasztja az audio jelet, míg a képet 4K felbontásig továbbítja a megjelenítő felé. Ennek a megoldásnak a konkrét előnyeit nem igazán érzékeljük az optikaihoz vagy koaxiálishoz képest, ugyanakkor egy furcsaságot is hoz a lejátszható fájlformátumok tekintetében - erről később bővebben írunk. Elsőre feltűnik az USB-B bemenet hiánya: emiatt számítógépekkel és bizonyos lejátszókkal nehézkes lehet a használata. A Vanguard ugyanakkor USB-n vagy Etherneten érkező DSD lejátszást is kínál, ezen túlmenően pedig természetesen a legtöbb streaming szolgáltatást is támogatja. Vezeték nélkül is csatlakozhatunk hozzá: ehhez aptX szabványt is támogató Bluetooth kapcsolaton keresztül van lehetőségünk.
Természetesen okostelefonnal is vezérelhetjük a Vanguardot, ehhez Ethernet kábellel kell csatlakoztatunk routerünkre, majd a szokásos hálózaton keresztül elérhetjük. Hálózati lejátszás tekintetében a Vanguard kifejezetten rugalmas, gyakorlatilag az összes streaming szolgáltatást támogatja, valamint akár számítógépen tárolt zenéinket is streamelhetjük rá a Krell Server megoldás segítségével. Mindemellett azért szerencsés lenne egy USB-B bemenet is erre a célra, ez azonban kimaradt.
Már a Krell K-300i integrált erősítő-DAC tesztelésekor is furcsán hatott, hogy a Krell nem fejlesztett saját applikációt termékeihez, hanem egy generikus, mConnect névre hallgató, harmadik féltől származó, univerzálisnak nevezhető applikációval vezérelhetjük. A hangerőt is innen szabályozhatjuk, amennyiben a Vanguardot előerősítőként is használjuk. Mivel a Vanguard kizárólag digitális előerősítőként funkcionál, ilyen típusú tudása gyakorlatilag a hangerő állíthatóságában kimerül, analóg eszközöket nem tudunk csatlakoztatni hozzá, valamint phono előerősítőt sem találunk benne. Az analóg bemenetek hiánya miatt így nem teljes értékű előerősítő a Vanguard, pedig megtaláljuk benne azt a kiváló szimmetrikus felépítésű, A osztályú Krell analóg szekciót, ami az Illusion II előerősítőben is szolgál. Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen a Vanguard bár felsőkategóriás eszköz, mégis összesen egy darab, tulajdonképpen átlagosnak mondható DAC chip van benne, méghozzá egy ESS Sabre 9018.
A megszólalás mégis csúcskategóriás, ami leginkább a zseniális analóg szekciónak tudható be. Nem meglepő ez a megoldás, több magasszintű eszközben találkoztunk már ezzel: viszonylag egyszerű DAC chip, kiváló analóg szekcióval párosítva - és mégis csodás hangot kapunk. Itt utalunk vissza a már említett furcsaságra a HDMI csatlakozók tekintetében: a Vanguard valamilyen érthetetlen oknál fogva kizárólag azokon keresztül érkező DSD jelet hajlandó feldolgozni. Amennyiben digitális futóművünk - esetünkben egy Aurender N100C - támogatja a DSD fájlok lejátszását, nincs lehetőségünk a szokásos digitális bemeneteken keresztül hallgatni ezeket, csak a HDMI-n - amit viszont a legtöbb lejátszón nincs. Így gyakorlatilag egy csúcskategóriás lejátszóval sem tudjuk kihasználni a Vanguard teljesítményét, DSD esetében be kell érnünk a saját lejátszással, mivel USB-A bemeneten keresztül táplálhatjuk ilyen formátumú fájlokkal. Érzésünk szerint akár egy firmware frissítés is megoldhatja ezt a problémát, reméljük, hogy idővel ez bekövetkezik majd. Mindemellett a Vanguard natív Roon kliens támogatást is kínál, ebben az esetben DSD fájljainkat más forrásokat használva - vagy streamelve - is lejátszhatjuk, azaz gyakorlatilag így került megoldásra az előbbiekben kifejtett probléma.
Tesztkörnyezet, tesztzenék
Ahogy már említettük, a Vanguard DAC-hoz csatlakoztattunk egy hozzá illő minőséget képviselő Aurender N100C digitális futóművet, hogy zenéink digitális adatfolyamát a lehető legmagasabb minőségben juttathassuk a DAC-ba. A láncba került még egy Krell K-300i integrált sztereó erősítő, valamint egy pár Monitor Audio Gold 300 hangsugárzó, természetesen minőségi kábelezéssel és áramellátással párosítva.
Kedvenc zenéinket töltöttük az Aurenderbe: Wintersun - When Time Fades Away, Jean Michel Jarre - Equinoxe infinity, Mike Oldfield - Return to Ommadawn, Yes - The Steven Wilson Remixes, valamint Muszorgszkij - Egy kiállítás képei.
A meghallgatás előtt természetesen alaposan bejárattuk és bemelegítettük láncunkat.
Meghallgatás
A meghallgatást, már szinte szokásosnak mondható rendben a Wintersun dallal kezdtük. A komplex zenemű minden részletében kibontva, természetes dinamikával, tisztán szólalt meg. Ezek - és még egy sor más tulajdonság, mint például a színpad mérete vagy a hangszerek pontos térbeli elhelyezkedése - viszont alapvetőnek számítanak abban a kategóriában, ahová a Vanguard az árával pozícionálja magát. Ami viszont pluszt jelent, az a már említett A osztályú előerősítő szekció zeneisége, a hangok folyékonysága és természetessége, amit a K300i - szintén A osztályú - integrált erősítő még inkább kiemelt. Telt, határozott, erőteljes és életteli, mégis kifinomult, részleteiben is gyönyörűen kidolgozott hangot kaptunk. Digitális felhangoknak, szúrósságnak természetesen a nyomát sem fedeztük fel, ez is drága mulatság, azaz a felsőbb kategóriák sajátja - a Vanguard pedig teljes természetességgel tárta elénk ezt a megszólalást. Szándékosan nem használjuk az "analógos" kifejezést, hiszen egyrészt nem határozható meg pontosan a jelentése és szubjektív is. Ugyanakkor azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy az alacsonyabb kategóriákban esetlegesen megjelenő, általában a digitális formátumnak tulajdonított zavaró tényezőket - hideg megszólalás, alacsony felbontás, esetleg fedettség a tömörített formátumok esetében - biztosan nem jeleníti meg a Vanguard.
A Jean Michel Jarre lemez dalaiban, mint általában, most is a színpad mérete bizonyult lenyűgözőnek, illetve az egyes effektek, űrbéli szintetizátor-hangok térbeli megszólalása, az elképesztő mélység fogott meg minket. Mivel ez egy teljesen elektronikus anyag, itt már előfordult, hogy éreztünk némi digitális ízt a megszólalásban, de ezt akár természetesnek is nevezhetjük, hiszen akusztikus hangszerek nincsenek a felvételen. A Mike Oldfield lemez viszont nagyrészt akusztikus, így ennek meghallgatásakor vissza is érkeztünk a megszokott, digitális felhangoktól mentes Vanguard-világba. A hangszerek apró nüánszait szépen tárta elénk a Vanguard, de ezek nem vonták el a figyelmet a zenéről, sokkal inkább "csak" a megszólalást tették élőbbé és természetesebbé - ízlésünk szerint éppen így kell ennek történnie. A csendből finoman kiemelkedő hangok megjelenítése parádés volt, nem éreztünk hiányt semmiben, különösen a jelenlétérzet erősödött fel a kiváló akusztikus felvételnek is köszönhetően. A Yes lemezek hallgatásakor a következtetések hasonlók voltak, ugyanakkor a vintage megszólalást is megkaptuk. Ez jelen esetben viszont nem azt jelenti, hogy a felvételek minősége ne lenne kiváló, hanem sokkal inkább azt a karaktert, ami a '70-es években készült felvételeket autentikussá teszi.
A klasszikus zenei mű meghallgatásakor pedig gyakorlatilag minden eddigi karaktert egyben kaptunk meg, méretes tér, pontosan elhelyezett hangszerek, szépen artikulált részletek és folyékonyság minden mennyiségben.
Ezután még néhány filmmel is kipróbáltuk a Vanguardot, itt azonban előkerült a forrásanyagokkal szembeni szigorúság, ami rendszerünkre egyébként is jellemző. A tömörített hangsávokban markánsan jelentek meg a zavaró tényezők: a megszólalás fedett, néhol szúrós és darabos volt, de ez természetesen nem tesztalanyunk hibája, hanem a kompresszió mellékhatása, amit viszont kegyetlenül elénk tárt a Vanguard. Éppen ezért javasoljuk, hogy ha házimoziznának vele, akkor mindenképpen a legkevésbé tömörített formátumú hangsávot válasszák, így elkerülendő a megszólalás ilyen problémáit. Épp emiatt tettünk még egy próbát David Gilmour - Live in Pompeii koncertfilmjével, ahol igazán jelentős javulást tapasztaltunk, a hangzás 99 %-ban megközelítette az előbbi, PCM formátumokkal hallott megszólalást. Ezen felbátorodva elindítottuk a Dream Theater - Breaking the Fourth Wall koncertanyagát, ami szintén nem okozott csalódást. Ez a koncert kifejezetten dinamikus, határozott rock megszólalást képvisel és a hangfelvétel is kellően magas minőségű, így a Vanguard remekelt ezzel az anyaggal is. Nem csalódtunk: megkaptuk mindazt a dinamizmust, pontosságot, transzparenciát, amit egy ilyen kategóriás eszköztől vártunk, kiváló élmény volt a körülbelül háromórás anyag végignézése.
Természetesen streaming szolgáltatásokkal is kipróbáltuk a Krell Vanguardot, a TIDAL magas minőségű anyagait hallgatva. Mindamellett, hogy a tömörített formátumoknál jobb hangot kaptunk, a saját eszközön tárolt zenékhez képest jóval kevésbé volt életteli és dinamikus a megszólalás, ami általánosságban is jellemző a streamelt anyagokra. Ennek okai sokrétűek lehetnek, ugyanakkor véleményünk szerint egy a Vanguard kategóriájában versenyző eszköz nem erre a felhasználási módra optimalizált, hanem a lehető legmagasabb minőségű forrásanyagok tökéletes megszólaltatására. Viszont háttérzenének, baráti összejövetelek esetén, vagy "ezt hallgasd meg" típusú felhorgadások kezelésére tökéletes az opció.
Összegzés
A Krell körülbelül 20 év után tért vissza a digitális eszközök előállításához, aminek első fecskéje a Vanguard DAC. Érződik, hogy a gyártó szakértelme leginkább a megszólalás és az analóg szekció terén kap nagy szerepet, míg a digitális feldolgozás és az egyes funkciók tekintetében akadnak kevésbé logikus megoldások is, mint például az USB-B bemenet hiánya vagy a HDMI-n keresztüli DSD kezelés. Emellett, ahogy fentebb jeleztük, a Vanguard megszólalása bőven hozza a kategóriától elvárható szintet, kiemeli a zenék karakterét és hozzáteszi rendszerünkhöz az A osztályú (elő)erősítők megszólalását, ami szintén emeli a zenehallgatás élményét. Az egyes, esetlegesen alacsonyabb minőségű formátumok hibáit szigorúan elénk tárja, így arra alkalmatlan, hogy elfedje, javítsa ezek megszólalását - egyszerűen igényli a minőségi forrásanyagokat. Mindemellett sokoldalú, viszonylag könnyen kezelhető eszköz, ami ha nem szándékozunk további, analóg forráskészülékeket a rendszerbe illeszteni, digitális előerősítőként is használható egy végerősítővel. Mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy az analóg bemeneteket hiányoltuk róla, pedig úgy teljesértékű előerősítővé avanzsálna a Vanguard.
Olyan rendszerekhez ajánljuk, ahol a magasszintű megszólalás a legfőbb szempont és a Krell Vanguardhoz hasonló kategóriájú további elemekből áll - ebben az esetben viszont minden tekintetben zseniális megszólalást érhetünk el vele.