Hegel H95 integrált sztereó erősítő teszt
2020. október 20., kedd, 18:35
Hegel audio hifi sztereó erősítő DAC hifi erősítő sztereó erősítő Hegel erősítő erősítő teszt hifi teszt Hegel teszt integrált sztereó erősítő hifi erősítő teszt Hegel erősítő teszt
A zenekedvelő emberek közül egyre többen fedezik fel Norvégiát, ahol nem csak síelni és fjordot nézegetni lehet, hanem meglehetősen minőségi hifi készülékeket is gyártanak úgy mellesleg. Ezek közül az egyik a Hegel H95, egy igazi svájci bicska, amelyben találkozik a hálózati összeköttetés lehetősége, Spotify hozzáférés egy igazán kivételes erősítővel. Hálózatba kötés lehetőség és Ethernet kapcsolat? Akkor ez egy streamer? Nem, ez nem az, hiába sugallja a leírás, ez elsősorban erősítő, amit korlátozottan lehet hálózatba kötve is használni. Nézzük, azaz halljuk mit is tud a Hegel H95!
Kinézet
Öröm ránézni, letisztult formák, elegánsan egyszerű szobadísz a Hegel H95, egy kellemesen simogatóan fehér fényű, nem zavaróan világos OLED kijelzővel a közepén. Két forgatógomb, a bal odali a bemenetválasztó, a jobb oldali a hangerő szabályzó, egy 6,3 mm-es fülhallgató csatlakozó és ennyi. A bekapcsoló gomb a készülék elejének alsó részén, középen van eldugva, így még az sem töri meg az egységes kinézetet.
Technológia, belső tartalom
A norvég Hegel Music Systems elő- és, teljesítményerősítőket, digitális-analóg átalakítókat (DAC) gyárt, és amiről manapság a legismertebbek: integrált erősítők beépített DAC-okkal. Minden terméküket Norvégiában tervezte egy csapat, az alapító Bent Holter vezetésével, és mindegyiket Kínában gyártják.
Amikor a zenei jel végül eléri a hangszórókat, eltér az eredetitől, a forrástól. A Hegel SoundEngine2 helyi hibákat kiküszöbölő rendszere megakadályozza a jeltorzulásokat az erősítő áramköri szakaszaiban, megőrizve az eredeti részleteket és a dinamikus tartományt. A végeredmény sokkal tisztább hang, nagyobb dinamika tartománnyal és kisebb torzítással. Az egyedülálló és szabadalmaztatott Hegel SoundEngine2 audiotechnika ötvözi az AB és az A osztályú erősítők előnyeit, anélkül, hogy hátrányai lennének.
A SoundEngine2 kiküszöböli az AB osztályú erősítők minden típusában előforduló nagyfrekvenciás, keresztirányú torzításokat, amikre az emberi fül nagyon érzékeny. Ezen kívül nem használ semmiféle globális negatív visszacsatolást, hanem lokális és adaptív előremenő technológiát, ha bármikor szükség lenne a torzítások megszüntetésére az erősítő fokozatain belül.
Az összes Hegel erősítő egy újfajta elosztott felépítést alkalmaz DualAmp Technology néven. Ezt a gyártó összes integrált erősítőjében alkalmazzák. A normál hangerősítőknél a feszültség- és az áramerősítés fokozatai ugyanabban a modulban vannak kombinálva.
A Hegeltől származó DualAmp Technology két teljesen különböző szakaszra osztja szét a feszültségerősítési fokozatot és az áramerősítő fokozatot. Először is, a zenei jel a feszültségerősítés szakaszába kerül, ha ebben célirányosan erre a feladatra tervezett építőelemekkel. Ezután következik az aktuális áramerősítési fokozat.
Így olyan erősítő blokkokat használhatunk, amelyeket kifejezetten áramerősítésre terveztek. Erre azért van szükség, hogy sok áramot juttasson el a csatlakoztatott hangszórókhoz. Ezek elválasztásával távol tarthatjuk az arra érzékeny részeket a kimeneti fokozat nagy áramaitól.
A feszültségerősítő fokozat kimenete az áramerősítő fokozat bemenetéhez van kötve. Nincs visszacsatolás. A Hegel DualAmp technológia alacsonyabb össz-torzítást és nagyobb dinamika tartományt biztosít, mint a normál erősítők. Ezt házon belül fejlesztette ki a Hegel, és csak saját termékeikben található meg.
A DAC rész egy ma divatos AKM 4490 chipet kapott, ami megfelelő választás ezen a szinten, sőt még a magasabb kategóriákban is bőven elfogadható.
Csatlakozók, szolgáltatások
A H95 előlapi kezelőszervei és a hátsó panel csatlakozói megegyeznek a H90-ével. Az elülső részen a Source és a Volume gombok egy pont megfelelő méretű, elegáns fehér fényű OLED kijelzővel vannak ellátva, amely jelzi például a hangerő szintjét (0-99), a kiválasztott forrást, a jel mintavételi frekvenciáját és a különféle menüoldalakat). Mindegyik gomb lépcsős vezérlővel működik, amelyet végtelenül lehet forgatni mindkét irányba. Hallható kattanásokkal jelez vissza forgatás közben, remekül eltalált és pontos a szabályozás ezzel a megoldással. A hangerő-szabályozó 1,0 dB-es lépéseket kínál 0-tól 40-ig, és 0,5 dB-t 40-től 99-ig.
A hátsó panelen balról jobbra egy sor kimeneti aljzat (RCA) található, ha előerősítőként szeretné használni a H95-öt, vagy mélynyomót szeretne táplálni; két pár analóg bemenet (RCA); bal- és jobbcsatornás banándugót fogadó hangszóró terminál; és hat digitális bemenet: egy koaxiális (RCA), három optikai, egy USB és egy Ethernet. A jobb szélen egy szabványos IEC tápcsatlakozó található.
Sajnos szimmetrikus XLR csatlakozót nem kapunk, ami fájó pont lehet egyeseknek.
Spotify és DAC rész
Van a Hegelnek egy bónusz szolgáltatása nevezetesen az, hogy Ethernet kábelt is be lehet dugni a hátuljába így össze lehet kötni a többi, hálózatba kapcsolt készülékkel és így akár Roon végpontként lehet üzemeltetni, de a Jriver is felismeri, mint hálózati eszközt. USB és AirPlay módban lehet elérni így a Hegel H95 szolgáltatásait és konfigurálni a lejátszást. A Spotify viszont "mindössze" úgy használható, ha mondjuk egy okostelefonon elindítjuk a Spotify lejátszót és a Spotify Connect opcióval csatlakozunk a Hegelhez.
Beüzemelés
Gyerekjáték. Össze kell dugni a hangfalakkal, a forráskészülékkel és szól. A DAC-hoz nem kell külön driver, így is felismerik a lejátszók. Ellenben nagyon kell figyelni és nem győzzük hangsúlyozni, ha külső eszközről (okostelefon) irányítjuk, akkor nagyon kell figyelni a külső készüléken beállított hangerő nagyságára (Spotify például) mert ha 100 %-on hagyjuk, akkor az erősítő is maximális hangerőn fog megszólalni! Amit néhány mimózalelkű hangszóró heveny elfüstöléssel díjazhat.
A hozzáadott távvezérlő egyszerű, de megfelelő megoldás, viszont csak ezzel lehet hozzáférni a menü beállításaihoz, tehát mindenképpen használatba veendő mondjuk a firmware frissítéséhez.
Hang
Markáns hangzásbéli különbség van a Cambridge Audio 851A és a Hegel H95 között mégis, mindkettő autentikus és abszolút élvezhető előadást nyújt önmagában hallgatva. A Hegel egy picit zárt, valamivel laposabb hangképet nyújtott mélységben, szélességben viszont tűpontos, testtel és súllyal rendelkező hangszerek szólaltak meg, kivételes tisztasággal és lecsengéssel körítve.
A mikrodinamika, a hangszerek "felfutó éle" egészen lenyűgöző, gyors, határozott volt és szervesen kapcsolódott a megszólaló hang egészéhez, gazdag felharmonikusokkal körítve lett légyen szó bármilyen hangszerről, vagy emberi hangról. Különösen feltűnt ez Oldfield vagy Knopfler mester gitár futamainál, hallható élvezettel lubickolt ezeken a zenéken. Az alsó tartomány ütős, precíz markáns, megfogott mélyekkel szólt, hangsúlyosan, de mégsem borította fel a hangzásbéli egyensúlyt, adott egy igen élvezetes, stabil alapot a zenének. Hans Zimmer prágai koncertjén, mélysugárzót próbáló félelmetes basszus futamain derekasan helytállt, nyoma sem volt az olcsóbb rendszereken hallható túllövésnek, egybefolyó dübörgésnek. Pontosan kottázható volt a mélytartomány (itt derült ki, bizony nem a felvétel van rosszul rögzítve, hanem ha túl sok a basszus, akkor valahol a láncban és az akusztikában van a hiba). A középtartomány szervesen kapcsolódott mind a mély, mind a magas tartományhoz, észrevehetetlen átmenettel kerek, sima, egységes hangot kaptunk kiemelések és beszakadások nélkül. A hangok közti csend, ami az egyik legfontosabb része a jó hangzásnak, szinte tökéletes volt, a megszólaló hangszer/ének lecsengése folyamatosan tűnt el a messzeségben, tapintható volt a megszólalás.
A magastartománynak nem volt semmiféle digitális íze, legjobban talán a természetes szóval lehet jellemezni, pedig ha kellett, akkor tisztességesen odacsapott a cintányérnak a dobos. Erőteljes mégsem erőszakos a felső tartomány bukkant elő a membránokból, nagyon fontos kihangsúlyozni ez egyáltalán nem jelent a hangkép többi részéhez képest kiemelt magashangokat, egyszerűen azt adta át, ami felvételen van, se többet, se kevesebbet.
Zenék között egyáltalán nem válogatott, mindent ugyanazzal a megunhatatlan és további zenehallgatásra csábító stílussal adott elő, legyen az AC/DC, Slayer, Beethoven vagy Leonard Cohen.
A hangkép egészének pontos, határozott karaktere volt, ami egy igen élvezetes előadásmóddal volt egybekötve. A markánsan jelenlévő, de nem túlhangsúlyozott basszus alaphoz kapcsolódott a többi tartomány adott egy olyan kristálytiszta közép- és magastartományt, ami egészen kivételes ebben a kategóriában. Mindezt úgy tálalta és hozta létre, hogy digitális sterilségnek nyoma sem volt, igazi, analóg hangkaraktert kaptunk az analóg hibái nélkül, a digitális előnyeivel egybekötve. A végső hang inkább picit a "sötét" oldal felé hajló, a remekül eltalált mélytartomány befolyásolta az egészet úgy, hogy mégsem telepedett rá a hangképre.
A DAC rész is egészen jól sikerült, értelemszerűen egy dedikált, külön DAC-kal jobb eredményt lehet kapni. A megszólalás egésze egészen minimálisan változott, az alapvető karakter megmaradt és végülis így is egészen elfogadhatóan szólt, de ez az erősítő megérdemel és kiszolgál, akár high end digitális lejátszókat is, bátran lehet ajánlani olyanokhoz.
Itt említjük meg a DAC rész furcsaságát: a legtöbbjük USB bemeneten nyújtja az elérhető legmagasabb felbontást, ellenben a Hegel H95 itt csak 24 bit/96 kHz-t kínál a többi bemenet 24 bit/192 kHz-éhez képest.
Ha valahol el kéne helyezni és valahogy jellemezni a két készülék hangját, akkor a Cambridge Audio 851A legyen mondjuk Mozart, a Hegel H95 pedig Wagner. Az egyik játékos, a másik precíz, de mindkettő kompromisszummentes választás, ízlés kérdése kinek, melyik tetszik elsősorban.
A papíron 2x60 W teljesítmény senkit ne tévesszen meg, ennyi bőven elég egy átlag lakószoba hangosításához főleg úgy, hogy még 2 Ohm impedanciára is specifikálták az erősítőt, tehát tartalék és erő van itt elég.