FiiO R7 hálózati DAC és fejhallgató erősítő teszt

Mikro hifi másképp

2023. június 22., csütörtök, 21:10

FiiO audio hifi DAC streamer zenelejátszó DSD DAC MQA DAC FiiO DAC hálózati DAC fejhallgató erősítő hálózati streamer hálózati zenelejátszó FiiO streamer FiiO zenelejátszó FiiO DAC FiiO teszt DAC teszt streamer teszt zenelejátszó teszt

A FiiO R7 temérdek funkciót tartalmaz egyetlen kisméretű eszközben. De pontosan micsoda? Miért írtuk róla korábban, hogy felkavarja a hifi világot? Szolgáltatásai nem rontanak a hangzáson? Áráért mennyire számít jónak? Sok jogos kérdés bukkan fel a különc készülék láttán, most írásos formában indulunk a válaszok keresésére.

A jéghegy csúcsa

A FiiO R7 szolgáltatásainak listája hosszú, de célja tömören is megfogalmazható. Olyan, mint egy FiiO DAP, amit összeolvasztottak egy asztali hálózati zenelejátszóval, D/A konverterrel és fejhallgató erősítővel. Nem pusztán azzal rázza fel a hifi világot, hogy e funkciókat tartalmazza, hanem a kivitelével, melyre lent részletesen kitérünk. A FiiO olyan eszközt álmodott meg, amely teljeskörű bemenet és kimenet opciókat nyújt otthoni multimédiás környezetben. Nem kell önmagában, kizárólagosan használni. Ha mellé teszünk forráseszközt (számítógép, televízió, játékkonzol stb.), akkor csak alávetett szereplőként, de változatlanul kamatoztatja tudását. Van a felhasználónak saját, preferált hangú DAC-ja? Ilyen esetben digitális futóműként is használható az R7, kivonva a jelútból saját ES9068AS+ chipjét. Más kérdés, hogy az említett konverter az egyik kulcsfontosságú részlete. Mégis különlegesnek hat, hogy a FiiO nem zárta el a külső DAC hozzáadásának lehetőségét a felhasználók elől.

Még mindig csak a jéghegy csúcsán járunk. Akkor is, ha megemlítjük a Roon és MQA támogatottságot, vagy a tetszés szerint választható tápellátást. A leendő tulajdonos dönthet úgy, hogy a beépített váltóáramú, vagy külön megvásárolható (FiiO PL50) lineáris, egyenáramú külső tápegységgel használja. Kártyafoglalatot és USB-A csatlakozót is tartalmaz, így tekintélyes zenekönyvtárak böngészése rábízható, akár számítógép használata nélkül. Android 10 operációs rendszerét Snapdragon 660 rendszerchip futtatja, aminek technikai hátterével további oldalakat lehetne megtölteni.

Továbbra sem értünk a lista végére, akkor sem, ha említést teszünk a WiFi és Bluetooth meglétéről. Nem kérdés, hogy gyártó azokat vette célba, akik komplex igényűek. Vagy csak nincs konkrét elképzelésük arról, hogy milyen hangrendszert szeretnének. Kétségtelenül sokrétű, közben kis helyigényű zenehallgató központ megvalósítását tűzték ki célul.

Küllem

A FiiO R7 egy Transformers film díszletében is jól mutatna. Szembe megy azzal, amit a kategóriától megszoktunk. A legtöbb cég (gondolunk olyan nevekre, mint az iFi, SMSL, EarMen) kitart a fekvő formátumnál, amivel önmagában nincs gond, de széles helyet igényel. Azonban egy lejátszásra is alkalmas eszköznél praktikus lenne nagy, jól olvasható, érintős kijelzőt alkalmazni. A legtöbb cég utóbbit kihagyja, ami valahol érthető döntés, mert inkább olyan alkatrészekre költenek, amelyek a jobb hangzást segítik. A FiiO nem félősködött. 5 col átlójú, 720x1280 képpontos kijelzőt épített az előlapba. Elsőre furcsának tűnhet, hogy álló formátumú, de a mellette lévő, egyetlen oszlopba rendezett gombok és csatlakozók épp ezért alkotnak harmonikus összképet. A telefonos és autós iparág is egyre gyakrabban alkalmaz nagyméretű kijelzőket. Ilyen megközelítéssel a FiiO bátorsága logikus trendkövetésnek is betudható.

"3 évvel ezelőtt már elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan készítsünk hálózati médialejátszót, ami még a legkisebb asztalon is elfér. Többféle formával kísérleteztünk egy éven keresztül, közte vízszintes, kihajtható és még elforgatható kijelzővel is. Minden kivitelhez egyedileg optimalizált és kézzel szerelt prototípust építettünk, hogy valóban megtapasztaljunk minden előnyt és hátrányt. Kiadós tényleges tesztelés és számos tanulság után egyöntetűen arra jutottunk, hogy az R7 portré-elrendezésű kijelzőt kapjon, ami elfér egy elegáns és kompakt csomagban" - nyilatkozza honlapján a gyártó.

Az egész készülékház fém, beleértve az oldalsó, méhsejt mintás szellőzőrácsot, mely porfogó hálóval is kiegészült. A gyártó két vastag gumitalpat mellékelt. Az egyik vízszintes, a másik döntött pozíciót eredményez. Utóbbi íróasztali felhasználás során praktikus. Általa könnyebb rálátni a színes, remekül olvasható kijelzőre és jobban kézre áll az előlap.

A kivitellel és gyártási minőséggel összességében elégedettek voltunk. Zavaró hibákkal nem találkoztunk. Mindössze egy esztétikai részletet tudtunk megkérdőjelezni: vajon hogyan nézne ki ugyanez, viszont fényes helyett matt kijelzővel? Világos szobában szinte mindent visszatükrözött az R7 képe előtti fényes réteg és idővel ujjlenyomatok is megjelentek rajta. Ez nem rontott az olvashatóságon, csak esztétikai kérdésként merült fel bennünk. Eleinte kifogásoltuk a jelszint vezérlő (hangerő szabályzó) és bemenet választó körüli LED színét. Mintavételezéstől függően mindig más árnyalat jelent meg, ami nekünk felesleges parádéként jött át. Viszont a menürendszerben tetszés szerint módosíthattunk az állapotjelzés színén (konstans árnyalatot is megadhattunk, például fehéret), vagy kikapcsolhattuk teljesen. Hangzásra semmi jelentősége nincsen, mégis jóleső, hogy ilyen részletekre is ügyeltek a fejlesztők.

A hátsó oldalon lévő csatlakozók kiosztása, jelölése is könnyen áttekinthető. Ízléses, hogy a WiFi antennát kis műanyag kapszulába rejtették. A könnyebb áttekinthetőség érdekében most nem sorolunk fel minden egyes csatlakozót. A cikk végén lévő specifikációban részletes lista található az R7 összes kimenetéről és bemenetéről.

A szolgáltatások listája bőséges, ami az áráért elvárható. Azonban a funkciólista hosszúsága csak egy tényező. Logikusan az sem kevésbé számottevő, hogy mindezt mennyire könnyű (vagy éppen nehéz) elérni, kihasználni a hétköznapok során?

Használat közben

Az FiiO R7 használata olyan egyszerű, mint bármilyen modern Android rendszerű okostelefoné, csak annyi eltéréssel, hogy magyarul nem tud. Személyre szabható menüjében tetszés szerint rendezhettük át az ikonokat. Mutatta a pontos időt, dátumot, aktuális mintavételezést és jelszintet (hangerőt) akkor is, ha nem a FiiO saját Music alkalmazásában tartózkodtunk.

Már a dobozból kiszedve, első elindítás után is találtunk rajta gyártó által, előre telepített Play Store áruházat, illetve TIDAL és Roon alkalmazást. Kettő érintéssel elértük a módválasztó menüt, amelyben tetszés szerint kiválaszthattuk, melyik funkciót szeretnénk használni:

- Android mód (minden alkalmazás és beállítás elérhető)

- Pure Music (ilyenkor csak a FiiO Music alkalmazás fut teljes képernyőn)

- USB DAC mód (frissítéssel már nemcsak számítógép, hanem iOS mobileszköz is lehet a forrás)

- Bluetooth vevő mód

- AirPlay kliens mód

- Koaxiális bemenet mód

- Optikai bemenet mód

Pillanatok műve volt a WiFi vagy Bluetooth kapcsolódást megvalósítani, gain (jelszint) erősséget módosítani, a legfontosabb beállítások mind elérhetők voltak a legördíthető sávból. A finombeállításokat tartalmazó Settings menüben temérdek részleten módosíthattunk, beleértve a betűkészlet méretét, DAC szűrőt és még hosszasan lehetne sorolni.

A FiiO Music alkalmazás minden beállítást magába foglal ahhoz, hogy modern lejátszóként dolgozzon az R7. Tartalmaz beépített hangszín szabályzót, gyorsan felismerte a csatlakoztatott pendrive tartalmát, de a helyi hálózaton tárolt zenekönyvtárakra is rálátott. Emellett a FiiO Link és FiiO Control üzemmódok sem hiányoznak belőle. Utóbbi praktikus, ha a leendő tulajdonos telefonról szeretné vezérelni. Megjelölhettük a kedvenc számainkat, létrehozhattunk lejátszási listát és kereshettünk konkrét szám neve, előadó, műfaj vagy könyvtárak és alkönyvtárak böngészése alapján.

Könnyen megszoktuk a készülék használatát, amiben az is szerepet játszott, hogy majdnem az összes FiiO DAP járt már nálunk. Így bőven volt időnk áttanulmányozni a FiiO Music és a zenehallgatásra átszabott Android rendszer finombeállításait. Tetszett, hogy az R7 USB-A csatlakozójába dugott, 128 GB kapacitású pendrive tartalmát, mind az 1538 db magas felbontású fájlt alig több, mint fél perc alatt feltérképezte. Azt is értékeltük, hogy megjegyezte az utoljára alkalmazott jelszintet (hangerőt) és zeneszámot. Ha egy konkrét számra akartunk keresni, az első néhány betű után, a másodperc törtrésze alatt megjelent a gazdagon informáló kijelzőn.

Felkészülés a meghallgatásra

A FiiO R7 hangminőségét sok megközelítésből lehet elemezni. Mi elsősorban fejhallgatós oldalról voltunk rá kíváncsiak. Bizonyára rengetegen szeretnék tudni, hogy előerősítőként mit tud. A gyártó első aktív hangsugárzója (SP3) hamarosan Magyarországon is kapható lesz. Arra törekszünk, hogy az említett hangfalakkal, egy másik cikkben fejtsük ki majd az R7, mint előerősítő tudását. A jelenlegi teszthez saját referencia fejhallgatónk, egy Sennheiser HD 800 S volt segítségünkre. Tápellátáshoz eleinte IsoTek EVO3 Premier tápkábelt alkalmaztunk. A magas frekvenciák kissé színesek és tömörek voltak az említett fejhallgatóval a mi ízlésünknek. Az IsoTek helyére Furutech FP-S022N került és a magashang színezettség valamelyest csökkent, de nem tűnt el teljesen. Végül sikerült jelentősen leszorítani, lentebb kiderül, hogyan.

Első benyomások

Hamar egyértelművé vált, hogy a FiiO R7 elhivatott zenekedvelőknek készült. Tartottunk tőle, hogy a komplex szolgáltatás felhozatal miatt kompromisszumot kötnek a hangminőség terén. Ahogy könnyedén és finom felbontással átjött a zene a jól ismert fülesen keresztül, minden kétely szerteoszlott. Remek térhatást kaptunk, fejlett dinamika ábrázolással, mozgással teli színpadképpel és magas felbontással. Hangzása szerintünk megállta helyét a ma kapható és általunk kipróbált riválisok között. Most néhány zenei példával árnyaljuk az első benyomásokat!

Bejáratás utáni zeneélmények

Cassandra Wilson - Red Guitar c. számában azt a gyengéden lecsengő és könnyű pengetést hallottuk a bevezetőben, amit egy olcsó fejhallgató erősítő és DAC nem tud elektronikus érzet nélkül megjeleníteni. A FiiO feszültség nélkül, inkább a vártnál könnyedebb módon kezelte a finom részleteket. Az instrumentális rész magával ragadó volt, az ének pedig közvetlen. Ha erősen fókuszáltunk és készakarva kerestünk kivetnivalót, akkor a magashangok sűrűbb jellegét vettük észre. Utóbbi egyáltalán nem terelte rossz, vagy egyáltalán kifogásolható irányba az élményt. Halovány lenyomatként jelentkezett. Ilyen apró gazdagítások elkerülhetők, jelentős felár ellenében.

A The Dave Brubeck Quartet- Take Five c. klasszikusát hallva továbbra is megmaradt a könnyű, enyhén emelkedett összhatás. A hangszerek közvetlenek voltak, gyors és egyenes részletekkel. Friss, eleven színpadkép rajzolódott ki a fejünkben. A zenészek közelinek érződtek, de túlzsúfoltság, összenyomódás nélkül. A cintányér apró tónusait is szépen megrajzolta a FiiO-Sennheiser páros. A nagybőgő enyhén lágyan töltötte meg az alsó hézagokat és gyengéden támogatta zenésztársait. A levegős mélységre kevesebb fókusz maradt, de a hangszerek jelenlévő illúziója minket meggyőzött. Közvetlenül az adathordozóról lejátszva és 4-tűs XLR kábel segítségével sikeresen létrejöttek az elmélyült zenehallgatáshoz szükséges, stabil alapok. A zenészek közötti tér kissé lágynak, képlékenynek tűnt. A hangszer szeparáció nem volt annyira konkrét és tágas, mint más, többször drágább elektronika esetében. De ettől még a zene élvezete nem maradt el.

Trentemoller - Miss You c. művét meghallgatva a FiiO meglepő testességet kölcsönzött a köztudottan óvatos basszusú HD 800 S számára. A dinamikus részletek közti határok óriásiak voltak, aminek köszönhetően még jobban elmerültünk a különleges elektronikus effektusok útvesztőiben. A zenei tér és a részletek különböző energiaszintjei - e két összetevőt különös ügyességgel adta át az elektronika. A legmagasabb hangok kissé simulékonyak, lágyak voltak. Minket utóbbi nem különösebben foglalkoztatott, mert az összkép felbontása és a színpad közepén lévő részletek energikussága mindig lehorgonyozta figyelmünket.

Megjegyzés: a fenti szubjektív véleményt az eszköz saját, beépített tápegységének használatával írtuk le. Ahogy korábban említettük, a gyártó külön megvásárolható, külső lineáris tápegységet is kínál, ha a felhasználó tovább szeretné fokozni a hangminőséget. Az R7 kipróbálása után kölcsön kaptunk egy FiiO PL50-et, hogy kiderítsük, változtat-e a hangkarakteren. A válasz egyértelműen igen. Fentebb említettük, hogy az R7 még komolyabb tápkábellel is színezte a magas frekvenciákat. A PL50 szerintünk sokkal természetesebb magashangokat eredményezett és a sztereó középpontot is pontosabban jelenítette meg. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy eredeti felállásban a FiiO R7 saját, beépített tápegysége volt a gyenge láncszem. A lineáris változat jobban középre terelte az énekhangot és meghagyta a pontosságot, de úgy, hogy közben ellazította az énekhangok, gitárhúrok, cintányérok korábban ridegen megjelenő körvonalát.

Végszó

A FiiO R7 stabil alapot képezhet sokféle fejhallgató vagy asztalon elférő hangrendszer számára. Durva szarvashibákat nem vét karakterében. Ultramagas felbontású fülesnél azt tapasztaltuk, hogy alapfelállásban (beépített táp) a magas hangokban enyhe színezettség lépett fel. Jó hír, hogy az opcionálisan megvásárolható PL50 külső tápegység segített rajta és a sztereó középpont pontosabb megjelenítésében is. Kismértékű elsimítások és lágyítások megfigyelhetők a mikro-dinamikus részletekben, de a színpad, térhatás és közvetlenség bőségesen kárpótol értük. Hogy ezen mit változtat a külön megvásárolható tápegység, egyelőre nyitott kérdés marad. Komplex igényű felhasználóknak készült. Célközönsége egyszerre specifikus és sokféle. Gyártója kreatívan integrálta a DAP funkciót, kényelmesebb használni, mint kipróbálás előtt feltételeztük. Megjelenése kissé technikai, de legalább nem unalmas. Számos részlete személyre szabható. Nem kérdés, hogy sokat tett egyetlen lapra a FiiO. De megérte.

1 2

Következő oldal >