Denon PMA-3000NE integrált sztereó erősítő teszt

2024. november 1., péntek, 20:25

Denon audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő Denon erősítő erősítő teszt hifi teszt Denon teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Denon erősítő teszt Denon hifi teszt

A Denon bő 110 éves pályafutása legfrissebb gyöngyszemének a PMA-3000NE sztereó erősítőt szánja, ami jelenleg termékpalettájuk csúcsát jelenti. Robusztus megépítés, modern, ugyanakkor időtálló dizájn, nagy teljesítmény és hanghűség - mindezeket nyújtja, mellőzve a divatos és sokszor felesleges megoldásokat.

A Denon sztereó erősítők jelenlegi csúcsa

A Denon a PMA-2500NE integrált sztereó erősítő utódjaként nemrég mutatta be vadonatúj PMA-3000NE-t, ami az elődje által kitaposott utat folytatja, tehát nem akar több lenni, mint egy nagyon megbízható komponens a rendszerünkben, ennek érdekében, és hogy stabilizálják helyüket az audiofil szegmensben, minden téren jobbat és többet is nyújt. A sorozat ezzel a készülékkel immár a tizedik generációjához ért, ami egyértelműen mutatja azt, hogy milyen nagy népszerűségnek örvend, a létjogosultsága pedig megkérdőjelezhetetlen.

Nem meglepő, hogy a PMA-3000NE gyártása a cég Shirakawa Audio Works nevű üzemében történik, ahol már negyven éve a Denon felső- és csúcskategóriás készülékeit állítják elő. Az erősítő magán viseli a cég minden védjegyét, tehát már egészen távolról látni lehet, hogy egy Denonnal van dolgunk, ráadásul a nagyvadak közül. Közel 25 kg-os a készülék, a méretei terjedelmesek, tehát egyértelmű, hogy mindenképpen központi szerepet hivatott betölteni. Jó olvasni, hogy a gyártó nem viszi túlzásba a PR-szöveget, hiszen eredendően a korábbi modell modernizált és javított változatáról van szó, ami szintén a klasszikus erősítőépítés hagyományait követte.

Az előlap közepére került a hatalmas hangerőtárcsa, amivel elektronikus módon vezérelhetjük a kimenetet, tőle jobbra van az OLED kijelző, valamint a bemenetválasztó tárcsa. A bal oldalon hangszínszabályzók, normál méretű fejhallgató kimenet és az üzembe helyező található, valamint külön gombot kapott a phono üzemmód és a közvetlen forrásválasztó. Az egész nagyon jól átlátható, tehát könnyen kezelhető innen is a készülék, de természetesen mellékeltek egy remek és mutatós távirányítót, ami egy komplett sztereó szett vezérlésére is alkalmas.

A hátlap a frontoldalhoz hasonlóan szellős és jól szeparált. Bal oldalon függőlegesen találhatók az RCA bemenetek, köztük a földeléssel ellátott MM/MC phono is, de kapunk végerősítő bemenetet is, ami elsősorban házimoziba illesztésnél jöhet jól a frontsugárzók meghajtásakor. A digitális szekció egy koaxiális, három optikai, és egy USB-B bemenetet nyújt, az IR-control pedig itt is a márkán belül kialakított lánc egyszerűbb vezérléséért felel.

A hangfalbemenetekből kettőt találunk, ráadásul ezek is kellő távolságra vannak egymástól, így nagyon könnyű bármilyen végződésű kábel illesztése, a jó kontaktról pedig aranyozás és teflonbevonat gondoskodik. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a tápkábel cserélhető, hiszen ez ebben a kategóriában evidensnek mondható, ahogy maga a csere meglépése is.

A készülék belsejébe nézve is rendezettséget és minőséget láthatunk, a hűtésről tekintélyes alumínium öntvény bordák gondoskodnak, amire szükség is van, hiszen 4 ohmon 2x160 watt leadására képes a Single Push/Pull kialakítású, UHC-MOS végerősítő, ami bőven elegendő átlagos érzékenységű hangfalhoz és közepes méretű szobába, továbbá kettős tápegységet alkalmaztak, a jeleket pedig vastag rézlemezek továbbítják. A tervezők az analóg és digitális jelforrásokat is megfelelően támogatják. Így került a PMA-3000NE-be MM és MC fokozat is, ráadásul jól elszeparálva a többiektől, az USB akár 384 kHz/32 bites és 11,2 MHz-es DSD fájlt is képes kezelni, amiben nagy segítségére van a saját fejlesztésű Ultra AL32 jelfeldolgozás, ahol a DAC ES9018K2M típusú. Az elérhető legjobb minőség érdekében a Pure Analog mód megkerüli a digitális áramkört, a Source Direct funkció a hangszínszabályzókat iktatja ki, így a jelút a lehető legrövidebb és legtisztább lesz.

A leírtak alapján tehát a Denon tényleg nem hajtott végre semmilyen ördögűzést sikeres audiofil erősítőjén, a lényeg a teljesen fémházas készülék esetében egyértelműen a hosszú távú megbízhatóságon, a könnyű kezelhetőségen, a megfelelő teljesítményen, és a versenyképes minőségen maradt, mindezt felsőkategóriás kivitelben és szinten.

Társának csöves-kimenetű CD-lejátszónk és Naim streamerünk mellé Focal hangfalpárunkat választottuk, kábelből QED-t és InAkustik-ot, zenékből pedig jelen esetben is próbáltunk változatosak lenni, az erősítőből meg kiszorítani a szuflát, de elsősorban szobahangerőn történt a tesztelésünk.

Stabil, még stabilabb

A Denon erősítőkről az elmúlt évek során kialakult egy bizonyos vélemény a szerkesztőségünkben. A beugró kategóriában kicsit könnyeden, szellősen szólaltak meg, míg a felsőbb szegmensben sok esetben az erőn volt a hangsúly. Szépen lassan ezeket sikerült megváltoztatni, tehát az entry level modellekbe több határozottságot pakolni, míg az audiofil köröket lazasággal, gördülékenységgel felvértezni. A PMA-3000NE egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, és hallhatóan folytatja a kitaposott utat, ami eredendően a cég elképzelése is volt, tehát egy biztos pontot alkotni a sztereó rendszerbe.

Annak is örültünk, hogy a gyártó által leírtak alapján a jelenlegi készülék nem vállalja túl magát, elsősorban átlagos, vagy annál kicsit nagyobb tereket hivatott kiszolgálni, valamint nem túl fifikás hangfalakat megszólaltatni, nagyon stabilan, megbízhatóan. Így lett a PMA-3000NE egy olyan erősítő, ami nem fog csalódást okozni a Denon fanoknak, azonban sokkal univerzálisabb lett, így már mások is bátran kacsingathatnak rájuk. A fizikuma és megjelenése enyhén túlzó lett szerintünk, általa egy igazi erőművet várhatnánk el, ám teljesen másról van szó. 8 ohmon 80 wattot akar leadni, viszont azt kizökkenthetetlenül, stabilan, magabiztosan teszi, és ez a meghallgatásunk során sikerült is bizonyítania.

Mark Knopfler felvételén nem hallottunk semmi különlegeset, és pont ez volt benne a jó. Szerencsére már elég alacsony kivezérlési szinten is hozott egy nagyon hallgatható karaktert, amiből az erő és a részletek sem hiányoztak. Természetesen szobahangerőn volt képes igazi tudását megmutatni, ez állt jól a zenekarnak is. Fémes gitárok, kicsit karcos ének, kontúros ritmusszekció, és megfelelő, de nem túlzó melodikus jelleg. Az elődmodellben is megvoltak már ezek a jellemzők, pontosabban fel lehetett azokat fedezni, de az egész dolog igazán most vált kerek egésszé. Remek volt hallgatni a zenekar előadását, szórakoztatott szimplán, de bele is vont a részletekbe, amolyan lazán, ugyanakkor konkrét elképzeléssel.

Schubert esetében a zongora kicsit torzított a felvételen, amit az erősítő nem emelt ki, inkább részrehajlóan bánt vele. Klassz ritmikával tolmácsolta a könnyedebb szimfonikus zenét, az érzelmi hullámzások is nagyon rendben voltak, és az egésznek akadt egy finom hangulata. Gördülékenyen tálalta a vezető hangszert, a kíséret szépen kalandozott a szobában, az egész előadás komoly, ugyanakkor játékos is maradt. Elismerést érdemel az is, hogy nagyobb hangerőn sem kapkodott az erősítő, és nem esett szét a színpad, hanem meg tudta őrizni hidegvérét, pontosabban karakterét. Nem mondhatjuk azt, hogy bármilyen hiányérzetet tapasztaltunk, így váltottunk Jan Garbarekre, ami valamivel nagyobb kihívást jelent minden készüléknek.

Pontosítsunk, a készülékek többségének, a PMA-3000NE-nak viszont egyáltalán nem. A fülünkbe duruzsolt a kíséret, nagyon szép lecsengéseket hallottunk, a szaxofon pedig azt a szerepet játszotta, amit szántak neki, pontosabban magának. Az erősítő szépen, letisztultan, kulturáltan közelítette meg az egyéni zenei világot, megtalálható volt benne egyszerre az erő és a tapintat is, remek balansszal. Garbarek játéka határozottan emelkedett ki, amikor több levegő gyűlt a tüdejébe, és azt ki is adta magából, de túlzások itt sem voltak. A szerzemény képes volt arra, hogy kerek egész legyen, lazán bele tudott vonni minket a mélységébe, igazi élvezeti értéket nyújtva.

Kicsit ütősebb zenéket céloztunk meg ezután, így jött Marcus Miller, ahol a Denon be tudta bizonyítani azt, hogy azért a múltját teljesen nem vetkőzte le, hiszen a dobok plasztikusan és nagyon erősen tették oda magukat, a basszusgitár pedig vérpezsdítően játszott végig. Egyszerre volt benne dominancia, játékosság és izgalom, kielégítve minden jazzrock szerető ilyen jellegű vágyát. Lazán átjött a koncert feelingje, a közönségzaj hátul és pont megfelelő arányban volt hallható, egyáltalán nem terelte el figyelmünket a zenekarról, és szoros, közvetlen játékukról. Direkt írtunk zenekart, bár az erősítő kiemelte a basszusgitárt, de nem túlzóan, mindenkinek a megfelelő mennyiségű szerep jutott így.

Peter Gabriellel feszítettük tovább a húrt, mert a művész dalai igazi kihívást jelentenek, hiszen rengeteg hangszer van bennük, sok esetben szükséges a katarzis megfelelő tolmácsolása, viszont az érzelmekre, és apró részletekre is oda kell figyelni. Egy kis sűrűség ugyan itt is keveredett az előadásba, de inkább csak a megszokott mennyiségben, tehát a szokásos zavaró tényezők mellett más negatívumot nem hallottunk. Erősek voltak az ütőhangszerek, Tony Levin basszusgitárja szépen, kiegyensúlyozottan kísérte azokat, Gabriel éneke meg érthetően, tisztán és a megszokott rekedtséggel jött elő a hangfalakból. Az egységesség itt is stabil maradt, szépen bánt a Denon a dinamikai csúcsokkal, és az izgalomból vagy drámaiságból is bőven kaptunk annyit, hogy a dal komplex szerkezete a hozzá illő nívóban legyen élvezhető.

Shirley Bassey pár dalát vétek lett volna kihagyni, nem is tettük meg, ráadásul azt tapasztalva, hogy a női ének is nagyon jól szerepelt az erősítő tolmácsolásában. Tulajdonképpen a régi hifi iskola irányából közelítette meg a Denon az előadást, tehát középre helyezte a női éneket, ami finomságból és erőből elegendőt merített most is, a zenészek szorosan vették őt körül, és tisztában voltak a nekik szánt szereppel, tehát kísértek, de azt az erő mellett megfelelő tapintattal, és érzelmekkel tették azt meg. Jó volt érezni azt, hogy a PMA-3000NE itt sem dominanciából akart jeleskedni, hanem szépen, egységesen tálalta a régebbi stílusú, de örök érvényű koncepciót. Nem kellett félteni tehát egyik oldalról sem, hiszen meg volt benne a stabilitás és illendőség is, amelyek párosa nagyon élvezetes zenei kooperációt nyújtott.

A végén azért szívesen hallgattunk egy kis Safri Duo-t, ahol a dinamikáé, lendületé és vehemens előadásé volt a főszerep, és ez is remekül állt az erősítőnek. Mondjuk nem okozott neki semmi kihívást, és nem is Denon lenne, ha nem lett volna meg benne az ilyen jellegű zene iránti részrehajlás. Kategóriáján belül minőségi dallal volt dolgunk, elég profi keveréssel, így a PMA-3000NE tudott jeleskedni a térábrázolásból és pontosságból is, valamin t azt is képes volt bebizonyítani, hogy elegendő dögösség is szorult belé. Házibuli rajongóknak, vagy azoknak, akik szeretnek kicsit kérkedni a készülékük erejével bőven megfeleltek a hallottak, a 2x80 watt (8 ohmon) pedig abszolút elegendőnek bizonyult arra, hogy a hangfalaink membránjait rendesen megdolgoztassa, mi meg szimplán szórakozzunk egyet levezetésként.

Összegzés, végszó

A Denon PMA-3000NE sztereó erősítő a cég jelenlegi csúcsát képviseli, amiben megtalálható az sikeres elődmodellek karaktere, ám az egészet sikerült stabilabbá, kevésbé feszessé, ezáltal egységesebbé tenni. A teljesítménye átlagos, viszont az nagyon stabil, a részletező képessége impozáns, de nem hivalkodó, a zeneisége pedig olyan szintet képvisel, amiben egyértelműen hallható a tervezők törekvése a még magasabb minőség irányába. Mindezt megfejelték egy remek DAC-kal, amire külön nem tértünk ki, elégedjünk meg azzal, hogy a kategóriájához méltó, és nagyon is tisztességes produkciót nyújtott. Ez a készülék már nem akarta mindenáron mutogatnia magát, a nagyfelbontású megközelítés is a múlté, egyértelműen a klasszikus sztereó erősítők sorának legmagasabb, egyértelműen audiofil körét célozta meg a gyártó. Mindezek által a japán iskola szerelmesei sem fanyaloghatnak, viszont a brit, analógosabb hangzás kedvelői is bátran tehetnek egy próbát ezzel a modellel. Van még rajta még mit csiszolgatni, finomítani, de az út egyértelmű, és tényleg egy rossz szavunk sem lehet a minőségét és teljesítményét, valamint kivitelezését illetően.

1 2

Következő oldal >