Cyrus ONE Cast integrált sztereó erősítő teszt
2020. március 18., szerda, 16:20
Cyrus audio hifi erősítő sztereó erősítő hifi erősítő Cyrus erősítő Cyrus hifi hifi teszt erősítő teszt Cyrus teszt hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt Cyrus erősítő teszt
Manapság egyre több gyártó áll elő komplex készülékkel, amiben minden olyan szolgáltatás és funkció megtalálható, ami a digitális lejátszáshoz kell. Kihagyhatóvá téve a különálló DAC-ot, helyette kínálva egy komplett, natív hálózati lejátszásra is képes és WiFi-n/Bluetooth-on kommunikáló eszközt. A Cyrus is lépett ONE Cast elnevezésű készülékével, egy olyan hálózati egységgel, amiből száműzte az Ethernet csatlakozót és az erősítő részlegben D osztályút alkalmazott!
A Cyrus 1984-ben robbant be a hifi piacra a ONE és a TWO erősítőkkel, amelyekkel egyből elnyerte a jó hangra áhítozó hifisták szívét az elérhető árazással és a kifogástalan hanggal. Most ismét léptek egy merészet és piacra dobták a ONE Cast elnevezésű készüléket, amiben D osztályú erősítést alkalmaznak, és nincs Ethernet csatlakozó, holott ez egy kimondottan hálózati lejátszásra tervezett eszköz.
Kinézet, csatlakozók
Meglepően formásra sikerült a ONE Cast összehasonlítva az erősen megosztó, cipősdoboz formájú, erősen célirányos kinézetű más Cyrus készülékekkel.
Ez sem lesz a formatervezés csúcsa és ördögi vigyorral az arcunkon állítottuk át a billentyűzetet a vitriolos üzemmódra, mondván most aztán jól odamondunk a Cyrus formatervezőinek. Aztán megjelent a tesztszobában az emberiség szebbik felének egyik jeles képviselője és egy "jaj de cuki" felkiáltással köszöntötte a jövevényt, majd kilibegett a szobából. Szóval inkább maradjunk a rideg tényeknél.
Elölről egészen kompaktnak tűnik a Cyrus ONE Cast, ellenben hátrafelé megközelíti a körúti villamosok hosszát, azaz kell neki hely bőven az állványon, de nézzük optimistán, legalább könnyen hozzáférhetőek a hátlapi csatlakozók, ha az állvány mögött kell matatni. Elöl a két jókora (forrásválasztó és hangerő) forgatógomb uralja a terepet egy jól elrejtett ki/bekapcsolóval és egy, szintén jól eldugott 6,3 mm-es fejhallgató kimenettel, ami dicséretes módon külön A/B osztályú erősítőt kapott.
A forrásválasztó gombbal tudjuk (ki hitte volna) váltogatni a bemeneti forrásokat, jelesül az alap WiFi kapcsolat, USB, Bluetooth, AV, HDMI ARC, phono között. A kiválasztott forrás szimbóluma mellett egy állítható fényerejű LED világít, sajnos pont mellette világít és nem magát a szimbólumot világítja meg, így éjszaka érdekes játék ezzel a forgatógombbal a forrásválasztás, ugyanis egyáltalán semmi sem látszik a szimbólumokból, igaz ott a távirányító is erre a célra.
A végtelenített hangerőszabályzó jól érzékelhető akadásokkal lépteti a hangerőt, remek felbontással és okosan, azaz érzékeli a forgatás sebességét, ha lassan tekerjük óvatosan és kis lépésekben emeli a szintet, ha gyorsan és határozottan tekerjük, jóval nagyobbat emel a hangerőn.
A hangerőszabályzó alatt jobb oldalon rejtették el a fejhallgató bemenet csatlakozóját, amit ha nem tudjuk hol van, akkor észre sem vesszük, maximum kicsomagoláskor tűnik fel, vagy ha véletlenül kezünkbe kerül a használati leírás. Igazi férfiember ugyanis csak akkor olvas olyat, ha már a tápkábelt a konnektorba bedugva sem működik a készülék.
Mindkét forgatógomb körül szépen világító, állítható fényerejű LED-ek jelzik a kiválasztott forrás és a hangerő helyzetét.
Hátulról szemlélve már érdekesebb a helyzet, csatlakozók sora (Ethernet nélkül) ékeskedik minden igényt kielégítve.
Két WiFi antenna a két szélen, alattuk az aranyozott hangfal csatlakozók, HDMI ARC, Pre Out kimenet, AV bemenet, USB B, digitális koaxiális és optikai, phono MM bemenet, phono föld csatlakozó, szabványos IEC hálózati csatlakozó.
A távvezérló egy kompakt, csak magával a ONE Cast készülékkel foglalkozó kézreálló, kisméretű egység.
Belül
A DAC a jól bevált DSD 128, 32 bit/192 kHz felbontásra képes ESS Sabre 9018, amit rengeteg más gyártó is használ teljes megelégedettséggel.
A D osztályú erősítő 2x100 W (6 ohmon), de az intelligens SID - hangszóró impedancia érzékelés és vezérlés megoldja, hogy minden elfogadott terhelésen ugyanakkora maradjon a teljesítmény.
Érdekes módon a készülék belsejét egy jókora toroid transzformátor uralja, pedig elvileg a D osztálynak nincs rá szüksége, igaz a többi részegység meghálálja a stabil és jó minőségű tápegységet.
Hűtőborda viszont nincsen, a D osztályú felépítésből adódóan nincs rá szükség, így sem melegszik a készülék.
Szolgáltatások
A Spotify, Deezer, Amazon Music, Apple Music, Qobuz, és a TIDAL az alap lehetőségek között a számtalan internetes rádió mellett, ott az USB bemenet a DSD-hez és a Roon/Jriver/foobar alóli vezérléshez, ahonnan szintén elérhető az összes felsorolt szolgáltatás.
A Google Assistant a Google Home segítségével vezérli akár hanggal is a készüléket, az Amazon és a Siri szintén, természetesen WiFi kapcsolaton keresztül, aminek beállítását az első bekapcsoláskor kell elvégezni. A Google Home ráadásul még jelszót sem kér a WiFi hálózatról, megkérdi engedélyezzük-e a jelszó kiolvasását a telefon/tablet memóriából, és ha engedélyezzük, azonnal kapcsolódik, nem kell a bevitellel kínlódni (nagy pirospont). Ezen kívül ott a saját Cyrus Cadence applikáció.
Használat közben
WiFi és/vagy USB csatlakozás után azonnal használatba vehetjük a készüléket, még drivert sem kell telepíteni az USB-hez, a Roon azonnal felismeri a csatlakoztatott ONE Cast készüléket, de vezérelhetjük Google Home-mal is például.
A váltás a bemenetek között gyors és biztos volt, viszont bekapcsoláskor némi sercegés és halk pattogás hallatszott a hangszórókból a Google Home beállításakor, amikor kéri a teszthang lejátszását. Érdemes odafigyelni, kárt ugyan nem okoz, de a teszthang lejátszásakor (kapcsolódott-e a készülék) automatikusan növeli a hangerőt 50 %-ig. A fejhallgató kimenet lekapcsolja a hangfalakat, amikor bedugjuk a fülest a csatlakozóba, ami azért nem teljesen egyértelmű egy, a ködös Albionban gyártott erősítőnél.
Hangminőség
Sokan, főleg az ortodox hifisták meglehetős gyanakvással közelítenek egy a D osztályban működő erősítő irányába mondván, az csakis sávhatárolt és steril hangú lehet.
Nos, ezt a Cyrus ONE Cast csípőből cáfolja.
Az összbenyomás egy erőtől duzzadó, meleg, sima és részletes hang olyan térmélységgel, ami a "nagyokat" is megszégyeníti. Nem találtunk olyan stílust és felvételt, ami zavarba hozta, mindenhol ugyanazt az élvezeti szintet biztosította, legyen az Slayer vagy Bach, tökéletesen kontrollált mélyhangokkal, bársonyos énekkel és a Sabre DAC-okra jellemző részletességgel és fénnyel, olyannal, ami soha nem volt zavaró csak egy kis kellemes ízt adott a felvételnek.
Mike Oldfield albumain valósággal lubickolt a csengő- és harangjátékokon miközben soha sem volt bántó, vagy túl kiemelt a magastartomány ugyanis szépen hozzáillesztette a megnyugtatóan sima közép- és basszustartományt. A végeredmény így vált olyan hanggá, ami egyszerű, ámulatba ejtő, el lehetett merülni a zenében és nem tudtuk abbahagyni.
A sztereó kép széles ablakot nyitott a zenére széltében és mélységben is a kategórián belül, pontosan meghatározható volt a hangszerek és az énekes helye a térben. A köztük lévő levegőt is tudta érzékeltetni, ami az egyik legfontosabb dolog a minőség meghatározásában.
A mélytartomány ámulatba ejtő volt, bár értelemszerűen nem érte el egy Krell erőmű mélységét és nagyságát, de pontosan és mélyre menően szólt, tökéletesen kontrollálta a hangfalakat nem csak a basszus szólt úgy önmagában, hanem a basszusgitár vagy a nagybőgő húrjai és teste is. Túlzásnak tűnhet, de egyszerűen nem tudtunk belekötni a hangba. Talán annyi a negatív kritika, hogy amikor nagyzenekari mű szólt, az összes hangszer egyszerre, akkor fedeztünk fel némi összemosódást a hangszerek között és beszűkült a sztereó kép. Ez eltörpült a többi erény mellett, főleg ha figyelembe vesszük az árát, általában erre az összemosódás vagy egyéb más nyavalya nélküli hangra igencsak jóval többet kell kiadni.
A dinamika is jelest kapott az osztályfőnöktől, a tökéletes csendből a fortissimóig való átmenet egyszerre volt gyors és túllövéstől mentes, Phil Collins dobszólóin is remekül érezte magát, ebbe sem lehetett belekötni.
Összegzés
A D osztály mára már bőven kinőtte magát és a Cyrus ONE Cast bebizonyította, hogy elfogadható áron is lehet audiofil készüléket tervezni és gyártani. Ez egy figyelemre méltó erősítő, már a kinézetét sem nagyon lehet kifogásolni, a hangja pedig több mint elfogadható. A végeredmény egy erősen ajánlott címke lehetne, de olyanunk nincs.