Canor AI 1.10 csöves sztereó erősítő teszt

2025. január 24., péntek, 23:55

Canor audio hifi erősítő hifi erősítő sztreó erősítő csöves erősítő high end Canor erősítő erősítő teszt high end erősítő hifi erősítő teszt sztereó erősítő teszt csöves sztereó erősítő Canor erősítő teszt Canor csöves erősítő

Csehországban 1995-ben történt valami, mégpedig az, hogy a Canor névre elkeresztelt gyártó bemutatta első TP101 készülékét. A cég csöves elektronikákra specializálódott, aminek ékes példája az AI 1.10 erősítőjük, ami egyértelműen a high end régiót célozta meg roppant egyéni módon.

Régi iskola, új oktatás

Mielőtt belemerülnénk tesztalanyunkba, pár szót azért ejtsünk a közeli országban székelő cégről. A bevezetőnkben említett modell bemutatására közel 30 éve került sor Brno-ban, és a sikerének hála a gyártó pályafutása azóta felfelé ível. Kizárólag csöves készülékeket készítenek, és az exkluzív BT-1, TTM-1 és Aladdin mérőeszközök segítségével szigorú eljárást alkalmaznak a csövek kiválasztására és mérésére, majd azok közül csak a legjobb minőségűeket használják fel. Ennek biztosítása érdekében Audio Precision analóg tesztberendezéseket használnak az egyes termékek gyártásának ellenőrzésére. Beégetés után minden egyes komponens 200 órás meghallgatási teszten megy keresztül, tehát a lehetséges hibákat hivatottak kizárni.

Minden Canor terméknél a CMT (CANOR PCB Milling) technológiát alkalmazzák a nyomtatott áramköri lapok gyártása során. Ez lehetővé teszi, hogy azok dielektromos veszteségi tényezőjét közelítsék a levegőveszteségi tényezőhöz, mivel az elektronikus áramkörök viszonylag nagy impedanciával működnek, és bármilyen minőségcsökkenés (mint a kondenzátorok esetében) az áramkörök romlását is eredményezi. Ezzel a technológiával olyan kiváló paramétereket értek el, amelyeket csak nagyon drága és jó minőségű teflon szigetelésű vezetékek használatával lehetne megvalósítani.

Természetesen ezt alkalmazták a most bemutatásra kerülő Canor AI 1.10 készülékük esetében is, ami egy tiszta A osztályú integrált csöves sztereó erősítő 2x40 W kimeneti teljesítménnyel, KT88, 12AX7 és 12AT7 csövekkel, katód visszacsatolóval, ami lehetőséget biztosít a trióda és az ultralineáris mód közötti azonnali váltásra, amit David Manley a VTL-nél már 1980-ban használt. A csatornák tökéletes elválasztására relé csillapítót és önálló blokkokat használtak, a vezérlőrész független tápellátású. Nagy kapacitású polipropilén szűrőkondenzátorokat alkalmaztak a jelútban, a szinkronvezérlés pedig lehetővé teszi két erősítő monoblokk üzemmódban történő használatát anélkül, hogy külön előerősítőt kellene beilleszteni. Ez egy master/slave mód, csatornánként 80 W kimenő teljesítménnyel. VSC-t, tehát feszültségszabályozó áramkört is építettek az erősítőbe, ami jobb minőséget nyújt, ráadásul a csövek élettartalma is jelentősen megnő általa.

A fekete vagy ezüstszínekben választható készülék magas házat kapott, okkal, hiszen a benne lévő elektronikáknak kell a hely, továbbá a megfelelő szellőzést és hűtést is biztosítani kellett. Az sem mellékes, hogy így elég markáns az erősítő, nem lehet csak úgy elmenni mellette, ráadásul modern csöves készülékről van szó, ami a külsejében is megmutatkozik. Középre került az 1 dB-es lépéseket nyújtó hangerővezérlő, alatta kis gombokkal válthatunk a bemenetek és az opciók között, a sort pedig a beüzemelő kapcsoló zárja. A hangerőtárcsát sárga világítás díszíti, ez visszaköszön a jobbra tőle lévő OLED kijelzőn, ami nagyméretben mutatja az aktuális bemenetet és a hangerő állását.

Hátul bal oldalon vannak az aranyozott, és teflonos hangfalkimenetek, amelyek különböző impedanciára vannak felkészítve, és itt van a monoblokk kimenet is. Bemenetből összesen hat darabot találunk, amiből az egyik XLR, melléjük helyezték el a tápkacsolót, a kábel természetesen cserélhető. Az egészhez kisméretű, de fémből készült távvezérlőt kapunk, amin minden opciót megtalálunk, és a kezelése is egyértelmű, így könnyen elsajátítható.

A Canor AI 1.10 meghallgatására az Audio Centrum bemutatótermében került sor, ahol a zenét Auralic streamer szolgáltatta, a kontaktért Nordost kábelek feleltek, hangfalból pedig a már ismert Fyne Audio F1-8-at választottuk (valamint a nemrégiben bemutatott Fyne Audio F703SP hangfal meghallgatásánál is tesztalanyunk "tartotta a hátát"), és beillesztettük a láncba a Canor 2.10 DAC-ot is.

Bevált módszerek modern köntösben

John Williams esetében kivételes színpadi átláthatóság és tisztaság volt hallható, az erősítő könnyedén bepillantott az előadás mélyére, és lokalizálta a hangszereket. A részletek még alacsony szinten is remek felbontást kaptak, semleges, színezéstől mentes volt a mű. Valódi, életszerű zenét kaptunk, remek dinamikai kiemelésekkel, amelyek viszont sosem voltak ugrásszerűek, hanem megmaradtak levegősnek, természetesnek. Mindezek mellett tényleges mélységérzetet és hatalmas íveket is hallottunk, tehát a Canor a termetes, de állványos hangdobozt képes volt a fizikumánál jóval nagyobbá avanzsálni.

Luca Stricagnoli - Az utolsó mohikán átirata tekintélyes dinamikával szólalt meg, a részletek arányos kibontásával, az erő nagyon okos felhasználásával. A pontossága a Canor-nak példaértékű volt, remekül kidolgozta a színpad megjelenítését, továbbá harmonikus és érzéki is maradt az előadása. Enyhe édeskés ízt lehetett hallani, ami az olasz előadó temperamentumából is adódott, de az érdem főként az erősítőé volt, aminek szépen adagolható teljesítménye bravúros tempót nyújtott a dalnak, fokozva annak izgalmas jellegét. A gitár testén való ütések pontosan és természetesen voltak hallhatók, a ritmus ezáltal feszesebb és lüktetőbb lett.

Damien Rice - I Remember című dalánál az énekes hangja nagyon mélyről érkezett, és végig ott is maradt, pontosan és határozottan megjelenítve a két hangfal között. A hangsúly végig rajta volt, így rajta is maradt. A zenekar először a háttérbe vonult, őket az erősítő tisztán és mérsékelten ábrázolta, majd úgy a dal közepén rendesen belehúztak, amit a Canor fejet hajtva tolerált. Igazi tobzódást kaptunk, aminek kibontásában nagy szerepe volt a készüléknek, így nem vált katyvasszá az egész. Könnyedén meghajtotta a Fyne hangfalakat, remekül passzoltak egymáshoz, egyedül a basszus valódiságához kellett nagyobb wattszám, de már szobahangerőn is roppant tisztességes volt.

A Toto 99 klasszikusa egy kicsit zártan kezdődött, ami köszönhető a teljesen analóg rögzítésnek, viszont ebből adódóan még jobban bele tudtunk merülni a dal jellegébe. Nagyon kiegyensúlyozottan viselkedett a Canor, főleg a szerzemény második felében, ahol ének nélküli hosszú betét van, és a hangszerek pontos ábrázolása mellett a melódiának is meg kell jelennie. Csöves jelleget hallottunk, modern jegyekkel felvértezve, meleg tónussal, de tapintható tisztasággal, és a háttérben valódi csenddel. Olyan igazi kiegyensúlyozott, fotelbesüppedős zenehallgatásban volt ezúttal részünk, ahol a készülék azt is meg tudta mutatni, hogy nem csak dinamikában tud jeleskedni, hanem tapintatban, kellő nyugalomban is.

A Yello a The Rhythm Divine száma során a tér újból megnőtt, de Shirley Bassey énekesnő maradt középen, tényleg teljes életnagyságban, és kiváló formában. Nagyon mélyről jött az ő hangja is, a klasszikus iskola megelevenedett, és fogva is tartott, hiszen a Canor ugyanolyan figyelemmel kísérte a torok aljáról előbúvó hangokat, mint a kiengedett, hatalmas mennyiségű levegőt. A svájci duó szintetikus aláfestése nem alkalmazott ezúttal felesleges háromdimenziós megjelenítést, ennek ellenére a tér hatalmas volt, de kerülte a díszítéseket. Az erősítő nagyon odafigyelt most is a megfelelő arányokra és balanszra, a hangulat méltó prezentálása meg annyira természetes volt a számára, ami irigylésre méltó.

Paganinivel megmutatta a készülék, hogy andalító jellege mellett milyen pontos, határozott és gyors tud lenni egyszerre. Semmi lomhaság nem volt tapasztalható, egyértelműen lendületesen prezentálta a szédítő hegedű virtuozitást, aminek során nem volt megállás. Az igazi élvezethez itt sem volt szükség nagy hangerőre, mert roppant mélyre menő karakterisztikája továbbra is dominált a Canornak. Nem lehetett elmenni szó nélkül természettel átitatott dallamvilága mellett, ahogyan a tisztasága is klasszis értékrendű volt, továbbá nagy szerepet kapott a megdöbbentő csend, aminek ugyanolyan fontos szerepe volt, mint a hangszernek.

Összegzés, végszó

A Canor AI 1.10 csöves sztereó erősítő a múlt stabil alapjaira építve létrehozott, modern készülék, ami mindenki értékrendjének meg tud felelni. Ritmikája, dinamikája és mélységérzete kifogástalan, az általa rajzolt színpadkép megfelelően széles és stabil, továbbá ugyanolyan figyelmet fordít a csendre, mint a zenészekre, minőségi zenehallgatásnál ez pedig egy sokszor teljesíthetetlen követelmény, pedig ennyi pénzért másoktól is elvárható lenne. Külseje egyéni, ahogyan az általa használt technológiák is, ennek érdemeként külföldön már számos elismerést kivívott magának. Ahogyan most a miénket is. Bőven akad vetélytársa, amelyek szintén stílussal és zeneiséggel vannak felvértezve, a Canornak mégis van egy olyan adottsága, amiért érdemes lehet letenni mellette a voksunkat. Remekül, tisztelettudóan, dinamikusan és érzékien tud zenélni, és ezeket az erényeket a szélsőséges stílusoktól eltekintve minden körülmények között képes megmutatni.

1 2

Következő oldal >