Cambridge Audio DacMagic Plus DA konverter teszt

Gyógyír ez

2013. április 24., szerda, 09:40

Cambridge Audio DacMagic DacMagic Plus Cambridge DAC DAC DA konverter USB DAC Cambridge Audio DAC DAC teszt DA konverter teszt

A DAC-ok szerepe, ahogyan a zenehallgatás mikéntje is, sokat változott az elmúlt évek folyamán. A külső digitális/analóg átalakító, már nem elsősorban CD-lejátszók különleges kiegészítője, hanem egyre inkább a zeneélvezet szükségszerű kelléke, a mindennapok eszköze.

Minden digitális, vagyis szinte minden. Ez már akkora közhely, hogy majdnem szégyen leírni, mégis szükséges. Épp ezen teszt írása közben érkezett szerkesztőségünkbe az egyik nagy gyártó csúcs Blu-ray lejátszója, amin már nincsen analóg kimenet. Sem kép, sem hang. Bár hasonló jelenséggel már 2011-ben is találkozhattunk, akkor még főleg tévéken, mégis csak mostanra vált teljesen egyértelművé, hogy az analóg kimenetek napjai meg vannak számlálva. Analóg bemenetekből viszont még jó ideig nem lesz hiány. Persze már akadnak digitális bemenettel felszerelt sztereó erősítők, ez azonban még messze nem általános. Sőt, még ha van is digitális bemenet egy amúgy remek erősítőn, lehet, hogy a beépített DAC hangja nem fog tetszeni. Volt már rá példa, nem egy és lesz is, ez nem kérdéses. Ez pedig már önmagában is jelentős igényt teremt egy jó digitális/analóg átalakítóra.

No de eddig még csak a felszínt karcolgattuk, hiszen hagyományos, forrás és erősítő közé illő DAC-okból eddig sem volt hiány. A probléma ma már sokszor inkább abból fakad, hogy olyan helyeken is szükségünk lehet egy jó DAC-ra, ahol eszünk ágában sincs elhelyezni egy 43,5 cm széles dobozt. (például a számítógépünk mellett) Erre az igényre figyel fel egyre több gyártó, köztük a Cambridge Audio is. Ám ők egy sokkal messzebbre is mentek és nem pusztán a doboz méretét csökkentették racionális méretre. Egyrészt megalkották a DacMagic 100-ast ami apró mérete ellenére 3 hagyományos és egy USB bemenettel rendelkezik. Másrészt pedig sikerült megálmodniuk tesztünk alanyát, a DacMagic Plus típust, ami a 100-as modellt magasan túlszárnyalva kínál a sima RCA mellett XLR-t és digitális kimenetet és bővíthető Bluetooth csatlakozással is. Funkciókban is izgalmas többletet kínál, mivel akár fejhallgató erősítőként vagy előerősítőként is használhatjuk. Mindezek tetejébe, még a digitális analóg átalakításban használt szűrőt is magunk választhatjuk ki! Tulajdonképpen olyan, mint egy svájci bicska, ami kis mérete ellenére teli van hasznos és praktikus eszközökkel.

A DAC-ok svájci bicskája

A DacMagic Plus sokoldalúsága nem megy a minőség rovására. Ez nem egy funkciókkal telitömködött külső hangkártya, hanem egy igazi audiofil koncepciójú kis játékszer.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy miközben még ma is akadnak gyártók, akik csupán odáig jutottak, hogy képesek akár 192 kHz-es (esetleg csak 96!) mintavételezést is kezelni, addig a DacMagic minden digitális jelet felkonvertál 384 kHz-re. Erre a feladatra egy 32 bites Analog Devices DSP-t használnak. A felkonvertálás mikéntjébe viszont inkább bele se bonyolódjunk, mert az egy önálló cikksorozatért kiáltana! Azt viszont meg kell említeni, hogy ehhez a DSP-hez köthető a választható digitális szűrő is, amivel kis mértékben egyéni igényeinkhez is igazíthatjuk a reprodukált hang karakterét. Így választhatunk a 22,05 kHz-nél meredeken vágó Steep beállítást, az időzítésében finomhangolt Linear fázisszűrést vagy a tranziensek elő-visszhangját, a digitális kódolás egyik nagy problémáját orvosló Minimum módot.

Talán mindez túl rafináltan hangzik? Nos igen. A legtöbb gyártó nem ad nekünk lehetőséget, hasonló beállítások közüli választásra. A hasonló opciókat többnyire hangzatos szlogenek mögé rejtik, mint MP3 feljavítás, vagy felskálázás kategória alatt. Ám itt nem csak a módok megnevezése, de az egész működés és felépítés is sokkal inkább megszállottságról árulkodik, mintsem marketingről.

Az elmúlt években hatalmas népszerűségre tettek szert a Wolfson audió chipjei, így minden bizonnyal sokan örülnek neki, hogy ez a DAC is 2 db Wolfson WM8740-esre épül.

Szóval itt ez a DAC, ami egyben külső hangkártya, fejhallgató erősítő és előerősítő is. Ráadásul mindezt teljes természetességgel, előadva, hiszen ezen funkciók szinte kínálják magukat a tervezők számára. Ha már egyszer van bent egy DAC, miért ne egészítsük kis egy USB csatlakozóval is, vagy ha már csinálunk rá fejhallgató kimenetet, miért ne legyen benne előerősítő funkció? A számítógépek elé szögezett zenerajongók, akik egy pár jófajta aktív monitor hangfallal ( bocsánat, hangdobozzal) szeretnék megoldani a zene élvezetét, a hálószobában apró erősítőt és médialejátszót használók, az IPTV vagy Blu-ray lejátszó sztereó hangkimenetével elégedetlenkedők, az öreg végfokokat féltve őrizgetők kórusban fognak ujjongani. Végül is, logikus gondolatmenet. A Bluetooth opció pedig már tényleg csak hab a tortán. Na nem bolti, aeroszolos hab hanem olyan, amit cukrászmester készített, konyhája rejtekében.

Mindez szinte már túl jól is hangzik, úgyhogy gyorsan el is rontjuk az ünnepélyes hangulatot pár keresetlen szóval.

Elsőként ugye itt van ez a remek előfok funkció, mindjárt több bemenettel is, hogy a dolog már valóban praktikusnak tűnjön. Távvezérlő azonban nincs a készülékhez. Pedig nem lenne butaság. Persze érvelhetünk azzal, hogy azért mégis csak egy DAC-ról beszélünk, de ha már ennyire sokoldalú, igazán belefért volna!

A másik, ami egy kicsit zavaró, az a fekete talpacska, amit a készülékhez kapunk. Bizonyos értelemben örülhetünk neki, mert így állítva is használható a kis DAC és mivel az egész masszív gumiból van, még az igényességre sem lehet panaszunk. Éppen csak egy baj van, a fekete szín, ami a fekete készülékhez még tökéletes, az ezüst alatt viszont már nem az igazi. Gondoljunk csak bele, hogy egy csinos iMac vagy MacBook és két (esetleg fehér) hangfal között ott áll a kis doboz, funkcióját teljes magabiztossággal teljesítve, géphez illeszkedő színben, fekete strandpapucsban gubbasztva az asztalunk közepén! (A hazai márkaképviseleten keresztül már jeleztük szívfájdalmunkat a Cambridge Audio felé)

Hallgassunk zenét?

A teszt során jó néhány rendszerbe beillesztettük a Cambridge Audio DacMagic Plus készüléket, ám ezúttal a szokásos teszteredményeket nem tudtuk összehozni. Minél több módon használtuk, annál több arcát ismertük meg, ezért most csak szemezgetünk abból, amit tapasztaltunk.

Az első próbák számítógépről lejátszott FLAC tömörítésű zenék voltak. A teszthez a már sokat koptatott Sennheiser HD 600 fejhallgatót fogtuk be.

Türelmetlenségtől hajtva, mindjárt az első bekötés után el is kezdődött a megszólaltatás, szimpla Winamp segítségével és a Windows 7 alapbeállításaival, semmit sem piszkálva. Tagadhatatlan, hogy az eredmény így is bőven lebilincselő volt, de természetesen ez után gyorsan neki is láttunk a Cambridge Audio ajánlása szerinti beállításoknak. Letöltöttük a gyári drivert és megpróbáltuk azt installálni. Sajnos a sokadik nekifutásra is sikertelenül. A különböző ASIO pluginekkel való közelharc után bedobtuk a törülközőt. A szerkesztőségben a legpozitívabb hozzászólás is a Win7 Home Premium 64 bites változatának változatos jelzőkkel való kárhoztatása volt. Akár igazunk volt és az oprendszer a ludas, akár nem, az ASIO sajnos nem működött sem Winamp, sem Foobar2000 alatt. Így maradt a második legjobb megoldás, a WASAPI driver használata. Szerencsére ez gond nélkül ment.

Bámulatos hol tart a tudomány! Földrengést birkavesével ugyan még ma sem tudunk megelőzni*, viszont képesek vagyunk minden zenénket egy apró merevlemezen tárolni otthonunk egy rejtett zugában és ahhoz bárhonnan hozzáférni. Bizony, nem kell lemennünk a földszintre a lemezért, ha meg akarjuk hallgatni kedvenc zenénket. Csak pár gombnyomás, és egy kis várakozás, megoldáskeresés és fórumokban való kutakodás, szentségelés. Alig egy óra küzdelem és a rendszer úgy szól, ahogyan szeretnénk. Szerencsére ezen csak egyszer kell magunkat átküzdenünk.

* "- Bámulatos, hol tart már a tudomány! - hitetlenkedett Arthur - Mondd csak el még egyszer, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni? - Roppant egyszerű, Uram. Végy..." Monthy Python - Gyalog galopp

Az első benyomás mindjárt az volt, hogy a DacMagic szinte tökéletes fejhallgató erősítőként is. Habár talán egy csipetnyivel több erőnek volna haszna. Nappali használatban a HD 600 nyitott jellege miatt az ember önkéntelenül is megemeli a hangerőt, ami viszont eltereli a figyelmet a részletgazdagságról.

A szokásos tesztanyagokkal többnyire a Linear beállítás volt a kellemesebb. Kellemes teret adott, élvezetesebb és könnyedebb volt az összhatás. Persze mindenki annyit és úgy játszik a beállításokkal, amennyit és ahogyan akar. A Steep beállításról elsőre egykori CD lejátszóm jutott eszembe, ami nem feltétlenül dicséret. Fejhallgatóval nem tűnt igazán kellemesnek, legalábbis könnyűzenével. Hiányzott belőle a térérzet és tágasság. Ezt az akusztikus felvételek persze visszahozták. Itt már nehezebb volt választani a Linear és Minimum között. Igen, csak az előbbi kettő között, mivel a Steep továbbra sem volt annyira tetszetős. Ezt talán zenész kollégánk többre értékelné, könyörtelen precíz természete miatt.

A demó felvételek egyik legnépszerűbbje, Rebecca Pidgeon - Spanish Harlem jól megmutatta a különbségeket. A Linear mód a legtestesebb, a Minimum mód az énekhangot fényesebbnek és kedvesebbnek mutatja, miközben a Steep egy kissé sterillé teszi az egészet. A Pink Panther alatt hosszas rágódás következett azon, hogy vajon melyik is a legjobb beállítás. Végül a Minimum mód győzött. Az a helyzet, hogy az egyes változatok között minimális a különbség.

A teszt hátra lévő része az apró különbségek keresésével és annak eldöntésével telt, hogy vajon mi is tetszik jobban. Illetve nagyon sok időt elemésztett a zene élvezete. Ha egy rendszer értékét azon mérjük, hogy rajta a keresztül érkező zene mennyire varázsol el, vagy mennyire késztet ismételt meghallgatásra, akkor a DacMagic Plus bizony jelesre vizsgázott!

Folytatásként előkerült az ELAC BS 403, a Pioneer A-70-es erősítőjével és N-50-es lejátszójával.

Ismét jött a sok megszokott felvétel és a DAC szűrőjének hosszas nyomogatása. Az oly sokat hallgatott, Tori Amos féle A Sorta Fairytale Steep beállítással, fegyelmezett és a megszokottnál hirtelenebb mélyeket hozott. A zongora azonban tömöttnek tűnt. A Linear módot választva kinyílt a hangkép, tágasabbá és kellemesebbé vált. A Pioneer N-50-el összehasonlítva nem annyira testes, nem annyira basszusos. Jelen esetben ez egy kis hangulati előnyt ad a Pioneer számára, kicsivel később erénnyé válik, amikor a Skunk Anansie Hedonism kerül a lejátszóba. Itt ugyanis a Cambridge visszafogottabb mélye több részletet fed fel a dobokból és gitárokból. A Cambridge hangjához képest a Pioneer mintha hangszínszabályzóval lenne piszkálva. (pedig az mindvégig Pure Audio módban volt)

A szokásos Pink Floyd felvételekhez érve következett a Marooned. Itt a Cambridge ismét lezenélte korábbi kedvencünket, sokkal több részletet hozott ki belőle. Jött a Take Five, amiben a Pioneer hangja, bár tömöttebb, zsúfoltabb hatású, elsőre mégis szórakoztatóbb. Aztán tovább váltogatva csak jobban beleszeret az ember abba a részletgazdagságba, amit a Cambridge ad. A kis DacMagic beállításai között váltogatva, a Minimum és a Linear beállítások között zajlott a közelharc. Amikor a dobjáték vált hangsúlyossá, akkor kapott komoly esélyt a Steep mód.

Sade Smooth Operator felvételén a Pioneer telivér rendszere olyan volt, mintha épp most szökött volna át egy időkapun, egyenesen 1987-ből. A DacMagic felől érkező jelet használva azonban mindez mai, analitikus természetet öltött. Fel is merült a kérdés, hogy mi lenne az eredmény, ha a Pioneer erősítőt egy Primare vagy Cambridge Audio darabra cserélnénk?

Hosszasan próbálgatva arra jutottunk, hogy a DacMagic Plus alá egy egészséges végfok kell, hogy igazán meg tudja mutatni különleges erényeit. Olyan, hagyományos hifi gyártók termékeivel. mint amilyen a tesztünkben használt Pioneer is volt, a rendszer nem igazán tombolja ki magát. Még az is megeshet, hogy az amúgy szerényebb hangzású (bár saját kategóriájában talán legjobb) Pioneer N-50 egyszerűbb, de dinamikusabb és dögösebb hatású hangja vonzóbbnak fog tűnni.

Ítélet?

A Cambridge Audio DacMagic Plus sokoldalúsága nem csak a funkciók terén mutatkozik meg, de a választható szűrők miatt, hangjában is. Ha mindenképpen egyszerűen kellene összefoglalni, akkor azt mondhatnánk, hogy az árát messze felülmúló hangot kaphatunk. A teljes igazság azonban még ennél is jobb. Hangkarakterének változtathatósága miatt ugyanis sokkal univerzálisabb, sokkal több rendszerbe lehet jól beilleszteni, mint más, egyszerűbb DAC-okat. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk róla, hogy a zenét semmilyen irányban nem szépíti, nem színezi igazán sem édeskésre sem dögösre. Így leginkább azoknak ajánljuk, akik a zene eredeti hangjaira kíváncsiak, és nem bánják, ha egy-egy divatosabb, de tökéletlen felvételből előbukkannak a gyengeségek, cserébe azonban hálásak, ha korábban középszerűként ismert felvételeket hallhatnak teljes pompájukban csillogni.

1 2

Következő oldal >