BC Acoustique EX 202.1 integrált sztereó erősítő teszt

Építőelem, költséghatékony hifi rendszerekhez

2015. április 20., hétfő, 16:05

BC Acoustique audio hifi erősítő hifi erősítő sztereó erősítő BC Acoustique erősítő erősítő teszt hifi teszt hifi erősítő teszt BC Acoustique teszt

Mai tesztünk szereplője azok számára lehet érdekes, akik a lehető legköltséghatékonyabb módon szeretnének hifi rendszert építeni. A BC Acoustique EX 202.1 az egyik legolcsóbb sztereó erősítő, ami eddig nálunk vendégeskedett, ennek ellenére felvértezték egy-két olyan extrával, amiknek köszönhetően kiemelkedik vetélytársai közül.

Miért jobb, mint egy mikro hifi?

Aki jobban megismerkedik a hifi világával, az rövid időn belül szembesül a komponensek árával, ilyenkor sokakból elillan a lelkesedés. Pedig egy alapvetően jó hangért nem kell feltétlenül vagyont költenünk, főleg laikusként. "Beavatatlan fülű" felhasználók már a belépő szériák között is találhatnak olyan komponenseket, melyek képesek az elvárásokat felülmúlóan teljesíteni. Itt kiemelnénk a "komponens" szót, hiszen ami a valódi hifit megkülönbözteti az egybecsomagolt mini rendszerektől, az az alkatrészekre, avagy "láncszemekre" kiterjedt figyelmesség.

Csábító számok

Bruttó 60000 forintos árcédulájával a BC Acoustique EX 202.1 az egyik legolcsóbb integrált sztereó erősítő a piacon, ami toroid trafóval, beépített DA konverterrel és alaptartozék távvezérlővel is rendelkezik. Sok feladatra elegendő lesz a készülék 2x40 W kimeneti teljesítménye, mivel túlméretezett tápegységnek köszönhetően, hirtelen terhelés esetén is tud miből erőt meríteni. Korábban teszteltük a gyártó nagyobb, EX-322D és EX-222.1 típusú erősítőit, melyek több extrát (pl. Bluetooth kapcsolódási lehetőséget, az EX-222.1 esetében) vagy nagyobb teljesítményt nyújtottak. Jelenlegi tesztalanyunk kompromisszumai közé tartozik, hogy a legtöbb nagyobb testvérétől eltérően, belőle nem készül ezüst, csak feketében kapható. Sok más jellemzője tisztességet sugall: a komolyabb modelleknél megszokott, IEC C13 csatlakozós tápkábellel kapcsolódhatunk az elektromos hálózathoz, holott ebben az árkategóriában a gyengébb minőségű, készülékházba épített zsinór a megszokott.

A hangsugárzó terminál nem csiptetős, hanem szorítófejes és banándugót is fogad, persze ez nem nagy extra, jóval inkább meglepetést okozott a koaxiális és optikai digitális bemenet megléte. Utóbbira érdemes rákötni a televíziót, de gyengébb minőségű Blu-ray lejátszók, vagy játékkonzolok hangjával is elérhető némi minőségjavulás (erre még visszatérünk). Az EX-202.1 összesen 5 db analóg bemenettel rendelkezik (melyekből egy 3,5 mm-es Jack az előlapon található, a 6,3 mm-es Jack fejhallgató kimenet mellett), tehát összesen akár hét forráseszköz hangját is képes erősíteni. Lemezjátszós felhasználóknak nem árt tudni, hogy a készülék későbbiekben kiegészíthető Phono modullal is, erre szolgál a hátulján lévő, "optional board power" feliratú kábelaljzat.

Külsőségek

Az EX-202.1 előlapja szinte pontosan ugyanolyan, mint a korábban tesztelt EX-222.1 erősítőé, annak minden előnyével és hátrányával. Pozitívumai közé tartozik, hogy az előlap tényleg szálcsiszolt alumínium, és a kezelőszervek is fémből készültek, valamint a hangerőszabályzó motoros, tehát a mellékelt távirányítóval teljes vezérlést kapunk.

Kevésbé tetszett, hogy a hangszínszabályzó és balansz potméterek továbbra sem ugrottak be fix állásra, amikor 12 órás pozícióig forgattuk őket, vagyis az alapállást szemmérték alapján kell a felhasználónak belőnie. Az előlapi állapotjelző LED-ek szükségtelenül erős, fehér fénnyel világítottak, amitől az erősítő már egy félhomályos szobában is felhívta magára a figyelmet. A lámpácskák nem rendelkeznek dimmelési (fokozatos sötétítés) lehetőséggel, ezért a felhasználó kénytelen házi módszerrel csökkenteni azok fényét.

A mellékelt távvezérlő előnye, hogy a BC Acoustique által gyártott CD-játszókat is képes irányítani, ellenben kivitele erősen fapados, ráadásul hangerővezérlő gombjait lenyomva minduntalan kissé lomhán reagált az erősítő, használata türelmet és megszokást igényelt. Ezek a kis gyengeségek érezhetően kompenzálták a baráti árcédulát, persze hozzáfűzzük, hogy az erősítő kezelése gyerekjáték volt, minden funkció magától értetődött, és számunkra, a fizikai jellemzőknél a hangminőség ettől még továbbra is fontosabb kritérium maradt. És bármilyen egyszerű külsővel kecsegtetett, az EX-202.1 hangja tényleg jobbra sikerült a vártnál.

Hangminőség

Tesztalanyunkat, legtöbbet Boston Acoustics A 26 és DALI IKON 2 MK2 hangfalakkal használtuk, de rövid időre sikerült rácsatlakoztatni Jamo C 603 és Indiana Line TESI 560 dobozokra is. Utóbbival kiderült, hogy az erősítő állódobozokkal is meglepően jól megbirkózik, persze nagy hangerőn a dinamikai korlátok érezhetővé váltak.

A BC Acoustique EX-202.1 lendületes, kellemesen dinamikus, kissé játékos karakterrel szólalt meg. Segített stabil és magabiztos mélyfrekvenciákat előteremteni a hangfalakból, a magasabb hangokban enyhe tömörséget érzékeltünk. Ettől függetlenül a készülék lényegre törően adta vissza a zenéket, és minduntalan kicsit arra buzdított minket, hogy egyre feljebb és feljebb állítsuk a hangerőt.

A készülék térábrázolás szempontjából nem emelkedik ki az átlagból, szűk és tömör hangszínpaddal szólaltatta meg a zenéket. Bármennyire győzködött minket, az EX-202.1 inkább közepes hangerőn történő zenehallgatásra ajánlott, nagy terhelésen nyerssé és mesterkéltté válhat, alacsonyabb terheléseken viszont kezes bárány maradt.

A beépített DAC különösen előnyös pozícióba helyezte az erősítőt. Noha számszerűsítve nem lehet megállapítani a különbséget, de a BC Acoustique belsejében lévő chip segített elvenni a belépő kategóriás Blu-ray lejátszónk savanyú ízű, mosottas hangzását. Tesztelésünk során egy Pioneer BDP-170 koaxiális kimenetét hasonlítottuk össze az analóggal - a különbség az első percekben megmutatkozott. A Pio sztereó képe alapjáraton ingatag volt, egyfajta összetartó erőt hiányoltunk, továbbá a részletek is rossz irányítottsággal jöttek elő. Tudtuk, hogy a teszthez használt analóg RCA kábel (AudioQuest Golden Gate) jó minőségű, ellenben hallottuk, hogy a forráseszköz hangja híg és határozatlan. Az EX 202.1 DAC-ja látszólag nem okozott állejtő különbséget, hiszen "csak" ugyanolyan hangot hozott ki a Pioneer-ból, amit magától az erősítőtől eleve megszokhattunk. Ez a hang azonban még így is élvezhetőbb és lendületesebb volt. Tehát a BC Acoustique DAC-ja elsősorban nem részletgazdagabb, hanem stabilabb és határozottabb hangélményt produkált.

Mi elsősorban azoknak tudjuk javasolni az EX-202.1-et, akik eddig kompakt számítógépes hangfalakhoz és a TV beépített hangszórójához voltak szokva, de ezektől kicsivel többre vágynak, minden értelemben. Stabil alapot nyújtott zenékhez és filmekhez is, kerekebbé és élvezhetőbbé tette a hangélményt. Határozottsága megadott bizonyos mértékű tisztaságot, ami már elégnek bizonyult ahhoz, hogy ne a hibákat keresgéljük. Maga a készülék nem is hibázott igazán, maximum bizonyos apróságokat nem adott meg, amiket egyértelműen csak drágább, audiofilek számára készített elektronikák nyújtanak.

Végszó

A BC Acoustique EX 202.1 nagyon jó ár/érték arányú versenyzője a mai kínálatnak, igazi ínyencfalat a belépő kategóriás hifik világában. Az imént leírtak alapján egyértelmű, hogy bizonyos funkciói nem tökéletesek, (továbbra is hiányzott a középállás) de attól még lehet használni. Egy hozzá passzoló, egyszerűbb hangfallal már biztosabbak lehetünk benne, hogy kellemes és jó hanggal fogjuk betölteni szobánk légterét, és ez a lényeg. Házimozi erősítőkhöz viszonyítva időt állóbb megoldás, hiszen sokkal kevesebb, potenciálisan meghibásodó alkatrészt tartalmaz.

Lehetőleg jó minőségű hangfallal párosítsuk az EX 202.1-et, mert habár a cikkben írt hangsugárzókkal jól szólt, lehetséges, hogy más gyártók termékével válogatós. Szubjektív véleményünk alapján, aki garantáltan ütős és olcsó hifit építene, annak a nagyobb erőtartalék és a precízebb hangzás miatt érdemes kicsit tovább spórolnia, és inkább az EX-222.1 típust választani.

1 2

Következő oldal >