Arcam irDAC-II DA konverter teszt

Kiadós angol reggeli

2016. május 13., péntek, 16:25

Arcam audio hifi DAC irDAC DA konverter USB DAC hifi DAC Arcam DAC Arcam irDAC fejhallgató erősítő DAC teszt hifi teszt Arcam teszt Arcam DAC teszt Arcam irDAC teszt Arcam hifi teszt fejhallgató erősítő teszt

Nagyon úgy tűnik, hogy az Arcam ugyanazt teszi népszerű asztali DA konverterével, amit az Apple a mobileszközeivel. Az újításokra két évet kellett várnunk, de végre, imánk megértő fülekre talált! Amiket a korábbi irDAC tesztelésekor még hiányoltunk, azokat mostanra pótolták.

A fejlődés nyomai

Az új irDAC-II nem csak az Arcam termékeihez mérten, hanem egyáltalán a DA konverterek között praktikus versenyző. Az angolok láthatóan olyan csomagot akartak létrehozni, ami ötvözi a saját belátásuk szerint jónak vélt hifi eszközt, a jó hangzás érdekében lefektetett alapokat a felhasználók tipikus igényeivel. A termék külleme, koncepciója nem változott, csak itt-ott csiszolódott, vagy éppen hízott egy kicsit.

Lám-lám, a véget nem érő fejhallgató mánia előtt az Arcam is fejet hajtott, és kapunk füles kimenetet. Utóbbi áramkörét a cég egyik high end integrált sztereó erősítőjéből (A49) vették át, így gyakorlatilag 32 és 600 Ohm között bármilyen fejhallgatót kiszolgál. Az előző irDAC egy USB-A porttal támogatta iOS mobileszközök dokkolását. Ez már múlt, de helyette kapunk Bluetooth vevőt, akkora bika antennával, amekkorát többnyire WiFi routereken látunk. Így az irDAC-II-t olyan eszközökkel is párosíthatjuk, amelyekkel nem a hifi minőség, hanem a zene/hangjel kényelmes, kábel nélküli továbbítása a cél. Magyarán, a nagyitól az unokáig mindenki megszólaltathatja a Spotify/YouTube kliensekről közvetített, vagy akármilyen okostelefonon, tableten tárolt zenedarabjait. Így az eszköz olyan szituációkban is helytáll, amelyekre a korábbi Arcam DAC készülékek nem voltak alkalmasak. Például az esti pókerparti közben valaki a homlokára csap, "hú, szereztem egy tök jó számot" és egy pöttyintéssel rálőheti az irDAC-ra anélkül, hogy felállna az asztaltól. Persze, hogy nem fog high end minőségben szólni a zene, de a Bluetooth-nál gyorsabban és kényelmesebben jelenleg semmi sem tudja továbbítani kedvenc dalainkat. Ha a partinak vége, még mindig ráérünk beszerezni a fülbemászó felvétel veszteségmentes verzióját.

Ettől még persze nem hagyták veszni a fő célközönséget, a zenerajongók táborát. Ezért az irDAC-II a manapság elérhető legnagyobbnak számító, 384 kHz/24 bites mintavételezést is támogatja. Ilyen magas adatrátájú fájlokat ma még alig találunk, másfelől az extrém információtartalom hiánytalan megszólaltatásához már ildomos egy high end fejhallgatót vagy hangrendszert szerezni. Akárhogy is, az irDAC-II megdolgozik a pénzéért, a benne lévő Sabre ESS ES9016K2M DAC chip a manapság kapható legjobbak közé tartozik, neki köszönhetően tesztalanyunk még a DSD 128 jelfolyamokat is támogatja. Persze a hangminőséget nem csak egy szilícium lapka befolyásolja, hanem minden más is, amit köré építettek. Ettől függetlenül érezhető volt a cég jobbra, többre való törekvése.

Fejlődés nem csak a gépházban, hanem azon kívül is történt. Az előlap tetején immár nem csak egy, hanem négy krómozott nyomógomb kacsingat ránk. Megkettőzték a bemenetválasztó gombot, végre mehetünk előre és hátra is, hogy a fél tucat bemeneten ne kelljen minduntalan végig bandukolni. A másik két gombocskával a hangerőt állíthatjuk. Az eszköz hátoldalára nem egy, hanem két kimenet (egy vezérelhető és egy fix jelszintű) került, így pl. aktív hangfalhoz, végerősítőhöz is csatlakoztatható az irDAC-II.

Küllem, használat

Tesztalanyunk, külsejét tekintve nem sokat változott elődjéhez képest, mindössze pár milliméterrel lett szélesebb és mélyebb, illetve előlapjának teteje nem szögletes, hanem ívelt. A padlólemez egy egybefüggő, kb. fél cm vastag gumilap, melynek köszönhetően az íróasztal sarkán is biztonságosan "helytáll" az eszköz. A hat forrás fölött kis LED jelzi piros vagy zöld fénnyel a kiválasztott bemenetet, illetve az aktív jelfolyamot. A Bluetooth villogó lila színben világít egészen addig, míg a néhány másodpercig tartó párosítást végrehajtjuk (utána kékre vált). A fejhallgató kimenet (melyből mi egy 6,3 mm-es verziót preferáltunk volna, persze adapterrel így is megoldottuk) és az infravörös érzékelő közel kerültek egymáshoz, így az összkép rendezettnek mondható. Minden egyéb csatlakozó (analóg kimenetek, 2 db koaxiális és 2 db optikai, PC-USB, Bluetooth antenna, táp) hátra került. A külső, puritán tápegységen még fejleszthetett volna az Arcam, ha már igen komoly figyelmet szenteltek a belső áramkör szigetelésére és jitter-mentesítésére, persze ez inkább csak a maximalista audiofileknek szúr szemet.

Az irDAC-II továbbra is vezérelhető infravörös távirányítóval, mely külsőre nem változott az egyszerű, de ergonomikus elődhöz képest, csak levették róla a piros, ki és bekapcsolásra szolgáló gombot. Az eszköz, ha nem kap jelet, automatikusan készenléti állapotba lép. Legmagasabb teljesítményfelvétele 18 W, egyébként hőkibocsátása elhanyagolható (több óra után is alig langyosodik), ezért akár szűk helyekre is elrejthető lelkifurdalás nélkül.

Tetszett, hogy az Arcam tervezői nem egy íróasztali, egyfunkciós szobadíszt akartak létrehozni, hanem inkább valami olyat, amit összességében bármilyen zenehallgatási körülményhez alkalmazhatunk. Például ha este leülnénk mozizni, de a család már aludni szeretne, akkor az irDAC-ra rádughatunk egy fülest, és a távvezérelt hangrendszer előnyei megmaradnak, csak közben erősítőnk nem terheli a párunk idegrendszerét (és a villanyórát).

Hangminőség

A korábbi irDAC tesztből okulva, véleményünket nem alapoztuk az eszköz "frissen beizzított" állapotában nyújtott teljesítményére. Egyszerűen azért, mert első nekifutásra az irDAC-II hangja számítógépről hajtva közel sem volt megfelelő. A magas frekvenciák ködbe vesztek, a közepek pedig savanykás ízzel kicsit a háttérbe szorultak, hiányzott a közvetlenség. Fontos tudni, hogy ez nem az irDAC-II végleges hangja, hanem egy olyan eredmény, amibe a Windows és a számítógépünk processzora is beleavatkozik. Elméletileg már alapértelmezetten ki kellene kerülnie a hangjelnek mindazt a degradáló közeget, amik negatívan befolyásolják, míg aszinkron USB folyamként megkapjuk, a gyakorlat azonban nem ezt mutatja sem most, sem számos korábban tesztelt külső hangkártya esetében.

Mi a megoldás? A neten terjengő infómorzsákra támaszkodva átállítottuk a számítógép energiafogyasztását, hogy a processzort (CPU) ne állítsa feltétlenül "takaréklángra" a rendszer. Ettől még nem feltétlenül ugrik meg a masina fogyasztása. A mi konfigurációnk veszteségmentes zenék lejátszása közben 10-25 % terheléssel üzemelt. Ezt követően megnyitottuk az Arcam irDAC-II segédalkalmazását, melyben a jelkésleltetés (Latency) értékét minimumra állítottuk. Végül zenehallgatáshoz a JRiver médialejátszó programot nyitottuk meg, mely a beépített ASIO modulnak köszönhetően eleve támogatja a DAC-kal történő közvetlen, operációs rendszerünk belepiszkálását nélkülöző jelkapcsolatot. Az előbb leírt lépések egyszerűek, de fontosak. Nélkülük hallhatóan gyengébb lesz a számítógépről kapott jel minősége.

Néhány szó az irDAC-II Bluetooth minőségéről: globális viszonylatban jónak számít, de csodára ne számítsunk. Háttérzenei célra, hogy valami szóljon a családi találkozó/pókerparti közben, teljesen korrekt megoldás, nagyobb hangerőn viszont (ha őszintébb stílusú hangfalakkal rendelkezünk) hiányolni fogjuk a magashangokat és a sztereó tér tagoltságát.

No de mindent összevetve, hifis tekintetben hogyan teljesít az irDAC-II? Azt feltételeztük, hogy a teljesen új DAC chip majd ilyen meg olyan karakterisztikai változásokat eredményez, ehhez képest rá kellett jönnünk, hogy tesztalanyunk hangja szinte semmit sem változott az elődhöz képest. Mindez persze nem baj, főleg azoknak, akik amúgy is szeretik a jellegzetes Arcam hangzást.

A kellemes dinamika, a megfogott és határozott basszusok közvetlen, kissé nyers közepekkel és nem bántó, ugyanakkor artikulált magashangokkal egészültek ki. A számítógép "finomhangolása" után jó pár láthatatlan függönyt sikerült lehántolni a hangszínpadról, így kedvenc felvételeink tisztább, közvetlenebb módon szólalhattak meg. Ettől függetlenül a kissé húsos, lendületes Arcam tónus megmaradt. Ilyesmi hangzást tapasztaltunk nem csak az előző generációs irDAC, hanem az A19 integrált sztereó erősítő tesztelésekor is.

A különleges karakter előnye, hogy rengeteget kihoz a zenékben lévő energiákból. A Pink Floyd - Breathe hallgatása közben éreztük, hogy a basszusok lágyan megtámasztják a hangképet, mintha forró láva izzott volna az elektromos gitár alatt. Ugyanakkor a részletek elkülönültek egymástól, határozottan szétvált a gitár, a cintányér és az ének. Egy zenekarra átírt Sting (Symphonicities - Englishman In New York) felvétel hallgatásakor ugyancsak hamar feltűntek a nagybőgő impulzusai, és az ütős hangszerek pattanó, zörrenő hangjai. Itt az énekhang kicsit fátyolos, meleg ízt kapott, amitől gyengédebbnek, távolibbnak tűnt, mint maguk a hangszerek. Persze, amint átléptünk más módon mikrofonozott darabokra (pl. Lizz Wright - Hit The Ground), a vokál máris markánsabb és fényesebb tónusban szólalt meg. Viszont az előbb említett "melegség" itt is érezhető maradt, csak teljesen más részeken, például az elektromos gitárban. Az irDAC-II minden felvételbe huncut módon becsempészett egy kis finomságot vagy lágyságot, amivel óhatatlanul a saját közbeavatkozását bizonyította be. Így az összkép nem annyira naturális, viszont elképesztően jó érzés hallgatni.

Különösen a dinamikus anyagoknál. Az olyan zenék, mint a Foo Fighters - The Pretender vagy Elvis Presley - A Little Less Conversation (JXL Remix) alaposan feldobták a hangulatunkat, utóbbinál tényleg úgy éreztük, mintha egy whiskyt legurítva George Clooney-val és Brad Pitt-tel karöltve mennénk kaszinót rabolni. Ilyenkor azt a pezsgést, vibrálást kézbesítette az elektronika, ami decibelekben vagy hertzekben nem fejezhető ki, egyszerűen csak ott lappang a jelben, mint a kondérba hintett chili paprika. A teszteléshez szánt fejhallgatót (Sennheiser HD 600) talán hallottuk már intimebb részletadagolással és légiesebb térábrázolással szólni, de dinamikában, basszusokban és sebességben mindent az utolsó cseppig kipréselt belőle az irDAC-II.

Végszó

Az Arcam irDAC-II tovább hordozza azokat az ismertetőjegyeket, amelyekért már az előző generációt is kedveltük. Bizonyos apróságokban még talán csiszolhatták volna, például egy előlapi kijelző vagy potméter még profibb módon adhatna hozzáférést az extrákhoz. Ettől függetlenül a maga kategóriájában még mindig jónak számít annak ellenére, hogy drágább lett (mert cserébe többet is tud, mint az előző irDAC). Elsősorban azoknak ajánljuk, akik otthon, a szabadidejük döntő részét a nappaliban töltik, vagy a munkára és zenehallgatásra/szórakozásra szolgáló tényezőket egy szobában alakították ki. Akik nem kimondottan maximalista audiofilek, egyszerűen csak keresnek egy univerzális, hifis génekkel rendelkező multimédiás "agyat" hangrendszerük számára, azoknak tanácsos meghallgatni.

1 2

Következő oldal >