Yamaha RX-V683 házimozi erősítő teszt
Másodhegedűsből csoportelső
2018. január 19., péntek, 21:55
Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2016 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt
Új pozícióba került a Yamaha RX-V családjának 6-os típusa. Bár nem bővült jelentős mértékben a tudása (az évenkénti "kötelező" finomításokat leszámítva), de 2017-ben a terméksorozat első számú modelljévé lépett elő. Ennek megfelelően kitüntetett figyelemmel vágtunk bele a tesztelésébe.
Búcsú a hetestől
A korábbi cikkeinket figyelemmel kísérő olvasóink emlékezhetnek a 2016-os modellév tesztjeire, melyekben megemlítettük, hogy az RX-V és az Aventage sorozat átfedi egymást. Az akkori csúcsmodell, az RX-V781 szélesebb körű funkcionalitással rendelkezett, mint a legkisebb Aventage, az RX-A660. Úgy látszik, a Yamaha egyszerűen küszöbölte ki a házon belüli konkurencia problémáját, mert a rákövetkező évben az RX-V szériában a 7-es típusnak már nem lett utódja, így az addigi második legnagyobb, a 6-os vált a csoport zászlóshajójává. Azt nem állítjuk, hogy a Yamaha ezzel lejjebb pozícionálta az RX-V palettát, mindenesetre kicsit fájó, hogy aki ezzel a termékcsaláddal szimpatizál, az nem tud dupla HDMI kimenettel rendelkező erősítőt választani.
Ettől az egy kifogástól eltekintve, a 7.2 felépítésű RX-V683 minden olyan hasznos és divatos szolgáltatást nyújt - a maga kétszázezer forintos áráért - amelyre ténylegesen szükségünk lehet akár most, akár a jövőbeni rendszerfejlesztés során (pl. UHD lejátszó vagy TV beszerzésekor). Kép- és hangfeldolgozás terén teljesen naprakész az erősítő. Kompatibilis a 4K/60p videó formátummal. Az Ultra HD forrásjelet nem csak átengedi a bemeneteiről a kimenetre, hanem szükség szerint felkonvertálja az alacsonyabb felbontású műsoranyagot. Támogatja a HDCP 2.2 másolásvédelmet, a 4:4:4 szín-mintavételezést, BT2020 színteret és a 21:9 képarányt. Egy jövőbeni firmware frissítéssel pedig Dolby Vision és Hybrid Log-Gamma kompatibilissé tehető a készülék. A hétcsatornás erősítő dekódolja a magassági csatornákat tartalmazó hangformátumokat, ennek köszönhetően 5.1.2 Dolby Atmos vagy DTS:X elrendezést lehet megvalósítani. Hálózatról, USB háttértárról a következő nagyfelbontású állományok játszhatók le: DSD (2,8 és 5,6 MHz), FLAC, WAV, AIFF (192 kHz/24 bit), ALAC (96 kHz/24 bit).
Megjelenés, szolgáltatások
Az erősítő előlapját szemügyre véve mindössze annyi eltérést találunk, hogy az USB aljzat átkerült a baloldalra, korábbi helyét pedig egy sztereó Jack bemenet foglalta el. Így egyszerűbbé vált a mobileszközök vezetékes csatlakoztatása. Nálunk a titánszínű változat járt, igényes kivitelű alumínium frontjával igazán elegáns látvány nyújtott. A hátoldal viszont már észrevehetően változott az elődhöz képest, más lett a csatlakozók elrendezése.
Az egyik legszimpatikusabb módosítás, hogy a Yamaha végre felhagyott a csíptetős aljzatok alkalmazásával, és most már mind a kilenc pár banándugót és csupasz vezetéket egyaránt fogadó típus. Egyéb változások is történtek, látványosan csökkent az analóg aljzatok száma. A tavalyi erősítőnél még két komponens és négy kompozit videó bemenet várta a korábbi korszak készülékeit, a most futó modellben viszont már csak egy-egy található belőlük. Az analóg videó kimeneteket pedig teljesen elhagyták, de ez nem nagy vérveszteség, az említett videó felskálázási funkciónak köszönhetően a kompozit és komponens bemenetek jelei - kívánt felbontásban - megjelennek a HDMI kimeneten. A HDMI csatlakozók 3D, ARC és CEC kompatibilisek. A bakelit lemezek kedvelői viszont örömmel nyugtázhatják, hogy a phono bemenet nem lett az analóg világ térvesztésének áldozata, továbbra is megtalálható.
A hálózatba köthetőség (vezetékkel vagy nélküle) rengeteg funkciót biztosít, közülük az egyik legjelentősebb a Yamaha saját fejlesztésű többszobás rendszere a MusicCast. Ezen felül egy második zónát is ki tud szolgálni az RX-V683. Vezeték nélküli összeköttetésben AirPlay, WiFi és Bluetooth kommunikációra képes. A WiFi kapcsolódás nem csak a helyi hálózat routerén keresztül történhet, hanem Direct módon, erre alkalmas mobileszköz esetén akár közvetlenül magához a készülékhez. Mobileszközről zenefolyam streamelése lehetséges. Az erősítő DLNA 1.5 kompatibilis, eléri a helyi hálózaton megosztott állományokat. Az internetre csatlakoztatott készülékkel számtalan online tartalomszolgáltató műsora hallgatható (földrajzi helytől függően). Csak felsorolásszerűen: vTuner internetrádió, Spotify, Pandora, Napster, Tidal, Deezer, Qobuz, JUKE. Az internet elérés más célból is fontos szerepet játszik: az esetenként időszerű firmware frissítések online végezhetők.
A diszkrét elemekből épített hétcsatornás végfokozat valószínűleg nem változott az elődhöz képest, betűre ugyanaz a specifikációja: teljesítménye két csatorna használatakor 90 watt, 8 ohmos terhelés mellett. A Yamaha házimozi erősítőkre jellemző rengeteg DSP funkció már szintén ismert a korábbi tesztekből. Többek között a háttérsugárzók virtuális megjelenítése, a különböző koncert- és hangversenytermek szimulálása, a fiziológiai hangerőszabályzásnak megfelelő YPAO Volume néven futó loudness, stb. Szinte minden gyártó kínál valamilyen hangzást javító algoritmust a veszteséges tömörítéssel kódolt állományokhoz (Bluetooth átvitel, illetve MP3 fájlok), ez a Yamaha esetén a Compressed Music Enhancer.
Üzembe helyezés és hangzás
Az installálást a YPAO R.S.C. mérőmikrofonos szobaakusztikai korrekciós és optimalizáló rendszer segíti, amely már nem csak a hangszórókból közvetlenül a mikrofonba jutó, hanem a falakról visszaverődő hanghullámokat is figyelembe veszi. Házimozi üzemmódban 5.1.2 elrendezésre konfiguráltuk az erősítőt. Itt sajnos újra meg kell említenünk az elmúlt években tett kifogásunkat, hogy a magassági hangszórók pozícionálása elég egyszerűen van megoldva, csak egy "overhead" opció választható, nem pedig a megszokott "top front/middle/rear" hármas valamelyike. Maga a folyamat nincs túlbonyolítva, egy menetben, egy hallgatási helyre optimalizálva kalibrálja be a mérőprogram a hangdobozok jellemzőit.
A grafikus felhasználói felület kulturált, jól áttekinthető, még kezdő felhasználók is könnyen eligazodhatnak benne. A távirányító logikusan felépített és kézre álló, bár aprócska gombjai kezdetben megkövetelik az fokozottabb odafigyelést. Használata azonban kiváltható az AV Controller mobilalkalmazással. Ennek érdekessége, hogy létezik külön mobiltelefonos, illetve a tabletek nagyobb képernyőjére optimalizált változat. Ha élni akarunk a MusicCast adta lehetőségekkel, akkor szintén le kell töltenünk egy alkalmazást (MusicCast Controller), mellyel vezérelhetjük a teljes multiroom hálózatot.
A teszt során forráskészüléknek egy Yamaha BD-S681 univerzális Blu-ray lejátszót használtunk, a megszólalásról pedig DALI SPEKTOR hangsfalszett gondoskodott. A Mad Max: Fury Road (Mad Max - A harag útja) történetének elején, a sivatagban száguldó konvojban jól megkülönböztethető volt az egyes járművek saját, karakteres hangja. A zene, a motorhangok, a fémes zörejek és a robbanások őrült kavalkádja nem mosódott össze egy monolitikus hangzavarrá. A változatos effektek egymás zavarása nélkül, külön-külön is jól érvényesültek, remekül adták vissza a jelenet - jó értelemben vett - elmebeteg hangulatát. A kamion platóján doboló harcosok hangszereit masszív dobbanásokkal keltette életre az erősítő. A robusztus ritmusokat zavaró mellékzöngék nélkül, kontrolláltan szólaltatta meg, a dobütések valóban gyors, erőteljesen megformált testes ütések voltak, nem pedig színtelen puffanások vagy tranziensben túltengő döngések. Lemezt cserélve, a Hacksaw Ridge (A fegyvertelen katona) csatajelenetei koherens hangtérben zajlottak. A hegygerincen folyó ütközetben jól pozícionáltan, pontos irányhatásokkal szólaltak meg a kézifegyverek és a körülöttünk robbanó gránátok. A párbeszédek tisztasága és érthetősége közös érdeme volt a centersugárzónak és az őt vezérlő RX-V683-nak, együttes munkájuknak köszönhetően korrekt és jól kidolgozott produkció volt a végeredmény.
Sztereó elrendezésben (Pure Direct módban) az akusztikus hangszereket könnyed eleganciával mutatta meg, a klarinét, a zongora egyaránt plasztikus jelenléttel foglalta el a színpad megfelelő területét. A különböző albumokon az erősítő végig megtartotta ezt a barátságosan közvetlen stílusát. Nem a mérnökien pontos, mechanikusan gépies reprodukció, hanem inkább a pasztelles árnyalatokkal megfestett interpretáció jellemezte az előadásmódját. Aki azt várja az erősítőtől, hogy műszerszerűen, kíméletlen precizitással fedje fel a zeneszám legapróbb részletét, az nem lesz maradéktalanul elégedett az RX-V683 teljesítményével, ellenben akinek a hangulatteremtés fontosabb szempont, az kellemes órákat tölthet a társaságában. Nagyobb energiákat megmozgató rockzenei anyagokon továbbra is maradt a közvetlen karakter, de hozzáadta a műfaj által megkövetelt teljesítmény többletet. Multi csatornás SACD lemezeken a mozis hangzáshoz hasonló homogén surround teret valósított meg. Az énekhangot markánsan középre pozícionálta, a hátsó hangdobozok mértéktartó használatával ügyesen tágította a hallgatási pozíciót körbeölelő hangkörnyezetet.
Összegzés
A Yamaha RX-V683 házimozi erősítő jó benyomást tett ránk, egyedül a HDMI aljzatok szűkmarkú kivitelezését kifogásolhatjuk. Egyrészt a dupla kimenet hiányát, mert konkurens készülékek már nyújtják ezt a szolgáltatást ebben a kétszázezer forintos tartományban. Másrészt a hat bemenet közül csupán három HDCP 2.2 kompatibilis, itt más gyártók már szintén előbbre tartanak, hét-nyolc teljes értékű csatlakozót kínálnak. Akinek viszont nem ezek a legfontosabb szempontok, azt kielégíti a sok egyéb funkció, a hálózati integráció, a MusicCast kompatibilitás, a nagyfelbontású kép- és hangformátumok támogatása, a phono bemenet, és ami a legfontosabb, a szimpatikus hangzásvilág.