Yamaha Aventage RX-A2A házimozi erősítő teszt

2021. szeptember 18., szombat, 22:20

Yamaha audio házimozi erősítő MusicCast Yamaha MusicCast házimozi erősítő Yamaha 2021 Yamaha házimozi Yamaha erősítő házimozi teszt erősítő teszt Yamaha teszt Yamaha házimozi erősítő házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi erősítő teszt

A Yamaha megújította Aventage házimozi erősítő szériáját, amelyben 4 típust kínál - tesztünk szereplője a sorozat legkisebb, "belépő" modellje, a 7.2 csatornás RX-A2A. Hogy mit tud a legkisebb Aventage? Hangban nem is olyan kicsi!

Talán nem is gondolnánk, de az RX-A2A már a Yamaha Aventage szériájának tizedik generációját képviseli. A felsőkategóriás RX-A8A és annak kisebb, de még mindig nagy testvérei az RX-A6A, RX-A4A mellett az RX-A2A a legszerényebb, belépő modell, mondhatni a kistestvér.

Külső és belső tulajdonságok, csatlakozók

A Yamaha Aventage RX-A2A a politikailag korrekt megfogalmazás szerint, a külső megjelenés terén első látásra kihívásokkal küzd. És sajnos másodikra is. Egyáltalán nem arról van persze szó, hogy nem korrekten mondva ronda, sőt, messziről nézve a dizájn még megnyerő is, mondhatni a nagyobb testvérekkel megegyező, hiszen mindegyikük egy családból származik. A nagy tekerőgomb ugyan kicsit bumfordi, de mégis egységes, sallangmentes és letisztult a megjelenése, még a középről jobb oldalra költöztetett kijelző - erre még visszatérünk - ellenére is. Csak az a fedőlap, azt tudnánk feledni... Ugyanis a Yamaha gondolt egyet és azt nem tisztán fémből, hanem műanyag és fém kombinálásával készítette el és sajnos sem ránézésre, sem tapintásra egyáltalán nem bizalomgerjesztő, amin az integrált Aventage felirat sem segít. Van persze alatta egy vékony perforált lemez, de a felsőbb kategória ellenére mégis a műanyag érzete dominál. Állítólag ez a felhasználókat védi, mivel elméletileg a műanyag nem forrósodik fel annyira, mint a fém és nem okoz égési sérülést. Az oldallap kialakítása is kissé zörgősre sikeredett. El lehetne siklani mellette, de az Aventage széria előélete valami jobbat, minőségibbet, illetve erősebb megépítést vetít(ene) előre. Az előlapi kisebb, több funkciót is ellátó "Zone" tekerőgomb eléggé instabil, annak nyeklő-nyakló megépítettsége már nem vizuális, hanem mechanikai hiányosság. Aztán a hátoldalt tekintve a hangfalkábel csatlakozók látványa, azok alapminősége az, ami hervasztóan hat, elvégre ez egy Aventage, még ha a legkisebb is. A hátlap inkább a korábbi kisebb belépő modelleket idézi, de Aventage felirattal. Ebben ki is merült a külsőt érintő kritikánk, de a használatbavétel előtt mindezt meg kellett emésztenünk, hiszen az Aventage sorozathoz mindeddig az átlaghoz és az alacsonyabb kategóriához képest jobb megépítés társult.

Ebben az esetben a külsőt tekintve ez kimerül az A.R.T. Wedge névre keresztelt, középre illesztett, a stabilitást fokozó és a transzformátorból, a tranzisztortokból és a hűtőbordákból vagy végső soron a hangsugárzókból érkező rezgéseket csökkentő ötödik készüléklábban, melynek köszönhetően a Yamaha szerint a hangzás dinamikusabb, fókuszáltabb, illetve pontosabb a hangreprodukció.

Az erősítő nem egy nehézsúlyú darab, tömege alig több mint 10 kg. A letisztult megjelenést nyújtó előlapon, bal oldalon a bekapcsoló gomb mellett egy USB és egy mérőmikrofon bemenetet, illetve egy 6,3 mm-es fejhallgató Jack aljzatot találunk, középre került a nagy méretű hangerőszabályzó és közvetlenül mellé, annak jobb oldalára száműzték a kijelzőt, amelyre ígértük, hogy visszatérünk. Nos, szép a kivitele, bár kicsivel lehetne nagyobb méretű, mert emiatt a feliratok is javarészt kisméretűek és ezért csak közelről láthatóak. Ellenben a "Straight" vagy a "Mute" felirat nagy karakterekkel jelenik meg, ami hasznos. Még valami: a kijelző nemcsak megjeleníti az aktív csatornákat (FR, FL, C, SR, SL, FP stb.), hanem amikor azokon van is információ, akkor egy kis szintjelző mutatja is a pillanatnyi jelszintet - ez okos megoldás. A kijelző alatt 4 db érintésre érzékeny Scene preset gomb kapott helyet, a sort pedig jobb oldalt a már említett zóna választó gomb zárja. Ez utóbbi nemcsak forgatható, hanem "benyomható/kattintható".

Az RX-A2A távirányítójának dizájnja megegyezik a korábbi Aventage modelleknél megszokottal - mondhatni szükségtelen volt változtatni egy bevált tartozékon. Kiosztása logikus, fogása kényelmes, egyedül a háttérvilágítást hiányoltuk.

Ha eltekintünk a legfeljebb csak elfogadható szintet képviselő hangfalcsatlakozóktól, akkor a hátlap már csak egy negatív meglepetést tartogat: 1 db HDMI kimenet van rajta. Ettől eltekintve minden áttekinthető és megszokott. 7 db HDMI bemenet áll rendelkezésre, 1-1 db koaxiális és optikai bemenet, 3 pár analóg és 1 pár phono RCA, illetve 2 db LFE kimenet (amelyek nem szabályozhatók külön). A sort az antenna és LAN bemenetek zárják, melyeket 1 db 12 V trigger kimenet és 1-1 db távirányító ki- és bemenet egészít ki. Természetesen van AirPlay 2, WiFi és Bluetooth támogatás is csakúgy, mint Alexa, Google Assistant és Siri vezérlés.

A Yamaha áttervezte az erősítő szekciót, állításuk szerint a precíz és stabil jelátvitel érdekében az új erősítő maximális jelváltozási sebessége magas, melynek köszönhetően képes a bemeneti szint gyors változásainak lekövetésére. A teljesítmény csatornánként 100 W (8 ohmon, 2 csatornát terhelve 20 Hz-20 kHz, 0,06 % THD mellett). A teljesítményt 0,9 % torzítás mellett 1 kHz-en is megadják, ez esetben 125 W, 10 %-os torzítás mellett pedig 150 W préselhető ki a kis Aventage-ból - az utóbbi adat nyilván csak elrettentésül szerepel, senki nem vágyik 10 %-os torzításra.

Egyebekben természetesen a 8K képesség a legfontosabb jellemző, ami a konkurenciának annyiban mutat szamárfület, hogy nemcsak egy, hanem három bemenet 8K támogatású. A gamerek számára fontos ALLM (Automatikus, Alacsony Látencia Mód), VRR (Változtatható Frissítési Ráta), QMS Gyors Média Kapcsolás) és QFT (Gyors Képkocka Transzport) funkciók is támogatottak lesznek, de csak egy későbbi update révén. Az erősítő mind a négy HDR szabványt (HLG, HDR 10, HDR 10+, Dolby Vision) támogatja, de a HDR 10+ megint csak frissítés után érkezik. Csakúgy, mint a 4K/120 Hz, 8K/60 Hz képfrissítés és a Dolby Height Virtualization (magassági virtualizáció), de a Dolby Atmos és DTS:X magassági csatornákat alapból kezeli. Az RX-A2A-ban is a Yamaha jól bevált MusicCast rendszere működik, és aki szeretné, a surround csatornákat a MusicCast 20 vagy MusicCast 50 aktív hangsugárzók révén vezeték nélkül is kiépítheti, de igény esetén akár a MusiCast SUB100 is csatlakoztatható. A MusiCast multiroom rendszer stabil, áttekinthető, használata egyszerű, a streaming szolgáltatások közül az Amazon Music, Pandora, Sirius XM, Deezer, Spotify, Napster, TIDAL és Qobuz támogatott. Nem maradt ki az eARC támogatás sem, hiszen azt már az elődök is tudták és természetesen van lehetőség második zóna használatára is, de harmadikra már nincs. Az RX-A2A-ban 32 bit/384 kHz Burr-Browm PCM5102A D/A konverter dolgozik, a DSD 11,2 MHz-ig támogatott, de az MM phono bemenetnek hála, akár analóg lemezjátszó csatlakoztatása is lehetséges. A két szubon kívül csak a két front csatorna kapott előerősítő kimenetet. Ebben a modellben is az YPAO szobakorrekciós rendszer dolgozik, beállítása egyszerű és magától értetődő, működését már bemutattuk.

A divatot követve a Yamaha RX-A2A is több hangstílust kínál, de ezek inkább csak érdekességként veendők figyelembe - csakúgy, mint a konkurencia modelljeinél. Ugyanakkor létezik két olyan hangmód is, Straight és Pure Direct amelyek a jobb hangminőség érdekében megkerülik az erősítő hang- és DSP feldolgozását. Amikor bármelyikük engedélyezve van, minden hangszóróból csak a saját csatorna hangja szólal meg. Kétcsatornás források lejátszásakor a front hangdobozokból sztereó hang hallható, sokcsatornás források lejátszásakor pedig az erősítő feldolgozatlan többcsatornás térhangzást produkál. A Direct (Pure Direct) állás pedig még tovább megy: kikapcsolja a surround és a hangáramköröket, az előlapi kijelzőt és az OSD-t, emiatt a jelek megkerülik a készülék dekódereit, DSP rendszerét és videóáramköreit. Mivel az erősítő hangminősége ezen módok használata esetén sokkal jobb, fontosnak tartjuk ismételten felhívni rá a figyelmet, természetesen mi is ezeket használtuk a tesztelés során.

Tesztkörnyezet

A Yamaha Aventage RX-A2A DALI OPTICON/ALTECO Atmos hangfalszett, Velodyne DB12 mélyláda, Zappiti 4K HDR Audiocom Edition, Zidoo NEO-X médialejátszók, Powergrip YG1 tápszűrő AudioQuest Vodka 48 HDMI, Rocket 88/SliP hangfal Boxer szub-, és Tornado/Blizzard/Monsoon tápkábelek társaságába került. A tesztelésre alapos, több hetes bejáratás után került sor.

Meghallgatás

A The Hobbit: The Desolation of Smaug (Hobbit: Smaug pusztasága) sok érdekességet tartogatott számunkra. Gandalf és a főork küzdelme, majd a fény/sötétség összecsapása, aztán Smaug felébresztése, az Orkok városba érkezése során a surround effektek nagyon "ültek", a hangzás dinamikus és robbanékony volt, nem hittük volna, hogy a kis Aventage ennyire jól teljesít majd. A vizes jelenetekben a csobbanások (pl. amikor a levágott ork fej beesett a vízbe) is roppant élethűen szólt - nyilván utómunkázott effektekről beszélünk. Smaug tűzokádása vért fagyasztott, még ha volt már ijesztőbb is, de a sárkány nagy erővel csapott le. A bányában a teremhangok visszhangjai szinte tökéletesek voltak, a magassági csatornák tekintetében is. CGI ide vagy oda, az aranyolvasztó és a fújtató robaja is szépen megszólalt, sajnos a kifolyó arany műviségének borzalmait semmilyen erősítő sem tudja semmissé tenni, nem is ez a feladata, túlléptünk hát rajta. Ahogy Smaug áttörte a falat, majd a földre hullott a hatalmas függöny és koppant a rúd, nagyon szépen hozta ezt az effektet is az RX-A2A.

Az Alita: Battle Angel (Alita: A Har Angyala) Atmos sávja is lehengerlő dinamikával, gyors, feszes, robbanékony karakterrel szólt, nagyobb erősítők persze többet engednek ebből megmutatni, de tetszett, amit hallottunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az erősítő halkan azért nem sziporkázott annyira, el kellett érni egy egészséges hangerőt ahhoz, hogy a súlycsoportjához képest kidolgozott izmait megmutassa. Halkan hallgatva sem volt élvezhetetlen persze, de a "hűha faktor"-t a filmeken magasabb hangerőn hozta. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy tartalékai végtelenek lennének, idővel kissé felkeményedett, de ésszel használva ez nem történt meg.

A Spotlight (Spotlight - Egy nyomozás részletei) párbeszédei, effektjei, magával ragadó természetességgel szólaltak meg, sokkal-sokkal jobban, mint vártuk. Ez ám a meglepetés!

Sztereó üzemmódban egy nehéz feladatot bíztunk rá: a Jaco Pastorius Big Band Word of Mouth Revisited lemezét, arról is a Dania-t. Az album első számában Gerald Weasley játéka méltó emléket állít Pastoriusnak, a téma és a szóló tekintetében egyaránt, helyenként felfoghatatlan 32-eket hallunk brutális tripletekkel, de a Pastoriusra jellemző dallamjáték, ami szólóhangszerré tette a jazz basszusgitárt végig dominál. És ami igazán meglepő, hogy egy házimozi erősítő hogyan képes ilyen ritmikára? Kézben tartani ezeket a muzsikákat, ráadásul viszonylag halkan és hangosan is élvezhetően interpretálni őket több mint meglepő! Nem az arcunkba vágott részletekre figyeltünk, hanem valós hangszerhangokra, szép cinekre, dinamikus basszusra, részletező, transzparens középtartományra. Helyenként érzelmes volt az előadás - az RX-A2A szinte átugrotta saját árnyékát és többnek, jobbnak mutatta magát, mint amilyen az előítéletek alapján lehetne.

A Beaver Patrol-ban Vicor Wooten dallamos szólója igazi élmény, amihez a gitár alap és a pergődob bőrhangja végig megfelelő egységet képzett, természetesen a harsonákkal és trombitákkal együtt.

A Cannonball Joe Zawinul szaxofonosának, Julian "Cannonball" Adderley-nek állít emléket. A színpad megelevenedett, izgalmas volt hallgatni. Ed Calle parádés szaxofonszólója, Mike Stern gitárja is kellemes volt és Richard Bona is bizonyította, hogy Pastorius méltó utódja.

A legmeglepőbb az, hogy este, halk hangerő mellett is mennyire kellemes élményt nyújtott vele a zenehallgatás, pedig filmekkel kellett neki a hangerő.

Vardan Ovsepian zongorajátéka Dreaming in Paris-ban és az I’ve Never Been in Love Before-ban (Peter Erskine New Trio: Joy Luck) sem egy 400 ezer forint alatti házimozi erősítőt idézett, a pedálhangok, a billentések rendben voltak, csakúgy, mint a ritmika, a mikrodinamika és a felbontás. Az Every Tomorrow unisono-ja után (Ovsepian és Damian Erskine révén, aki a dobos, Peter Erskine unokaöccse) a szám mélységeibe is betekintést kaptunk, egyáltalán nem volt felszínes az előadás. Peter Erskine élményszámba menően játssza a szám szaggatott poliritmikákkal tűzdelt záró részét, amit leginkább jobb sztereó erősítőkkel szeretünk hallgatni, de az élményt most egy házimozi erősítő szállította. Nem az abszolút értékben vett hangminősége volt igazán szembeötlő, hanem leginkább az, ahogyan zenélt.

Sinatra at the Sands: a közönségből a pohárcsörgés, a taps, a nevetések kellemes hatást keltenek, hallani lehetett, ahogy Sinatra mosolyogva énekel, az érzelmek is megjelentek a zenében. A terem akusztikája - ki hitte volna - megjelent a szobában, és a hangszeres játék is szépen átjött. Dicséret illeti a Yamahát, mert a tér mélységében is megnyílt, a visszhangok, lecsengések is szépek voltak. A kis Aventage nem erőszakosan próbált részletező lenni, de nem is finomkodott.

Ezek után megpróbálkoztunk a lehetetlennel: Bach, D-moll Toccata és Fuga-ja személyében, Simon Preston előadásában. Preston nem érdemtelenül birtokosa két brit állami kitüntetésnek és felvételein Bach teljes orgonára írt életművét feldolgozta. Az RX-A2A megugrotta ezt a lécet is, de nem erre született, hanem a szórakoztatásra, abban viszont többet adott, mint vártuk volna.

Összegzés

Ha szépségdíjat nem is oszthatunk részére, a Yamaha Aventage RX-A2A erőt is tud mutatni, ha kell. Jóllehet a nagyobb házimozi erősítőkre jellemző lehengerlő előadást nem várhatunk tőle, de kisebb rendszerekben a mozis és sztereó munka teljes egészében rábízható, tudása és minősége révén kellemes élményekkel fogja meghálálni tulajdonosa bizalmát, aligha van értelme egy külső végfokkal tuningolni, bár megvan rá a lehetőség. Izgalmas, agilis kis erősítő a jelenlegi legkisebb Aventage, ami hangban tehát nem is olyan kicsi, sőt, megítélésünk szerint a kategória egyik legérdekesebb darabja, így akit nem riaszt el a külső és az, hogy egyes funkciók majd csak frissítést követően lesznek elérhetőek, kincsre lelhet benne - mi pedig türelmetlenül várjuk a nagyobb modelleket!

1 2

Következő oldal >