Samsung HW-C700 digitális házimozi erősítő teszt
Középpályás polihisztor
2011. május 16., hétfő, 11:30
Samsung házimozi erősítő digitális erősítő Samsung házimozi Samsung erősítő házimozi erősítő Samsung teszt házimozi teszt erősítő teszt házimozi erősítő teszt
A Blu-ray lejátszók és a fejlett, nagyfelbontású játékkonzolok világa ma már megköveteli, hogy legyen az egész belőlük felépített rendszernek egy központi egysége, amely képes kezelni nem csupán a legújabb audio-videó formátumokat, hanem HDMI csatlakozókon alapuló egyfajta összefogó elosztó központként is funkcionáljon. Ezen a ponton egy mondás jutott az eszembe: ?Van valami, amit pénzért nem lehet megkapni?? Tudjuk, hogy van, de ha az embernek megvannak az (elsősorban) pénzeszközei, meg lehet vásárolni szépszámú high-end darabot az elképzeléseink megvalósítására, de ha csak videó és hang csomópontra van szükség, játékkonzollal és Blu-ray lejátszóval társítva, mindez érdemi kompromisszumok megkötése mellett, valahol a most tesztelt receiver kategória a gazdaságos válasz erre a kérdésre.
A méret a lényeg?
A Samsung ötlete erre a "problémára" a HW-C700. Receptjük szerint a készülék megjelenése legyen erős és vonzó, ejtse rabul a szemet, mindenképpen legyen olyan, amiben első látásra megbízik a fogyasztó. A HW-C700 ilyen lett, bár sokan azt mondják, hogy egy "komolyabb" erősítő 10 kiló fölött kezdődik, de az elején egyből kiszúrtam, hogy a HW-C700 csak 6 kg. És ugye köztudott, hogy komoly hangzást csak a nagydarab, nehézkes készülékektől várják el az emberek. Kicsomagolva vegyes érzések kerítettek hatalmukba. Maga az erősítő külalakja szép. A szálcsiszolt előlapi rész elegáns, de valójában az anyaga nem fém, hanem festett műanyag, de hát ez is ennek a kategóriának a hátránya, bizonyos részletekben az olcsóság a fő szempont. A kinézet fejedelmi. Visszafogottan elegáns. Az előlapon csak az LCD kijelző, a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb látható. Az egész sallangmentes. A bekapcsoló gomb volt a második dolog, ami megtetszett. Ugyanis semmi mechanikus, enyhén kiemelkedő kapcsoló, csak egy érintőgomb, szerintem ez a megoldás is nagyot dob a dizájnon. Ezek alatt az alsó részen találhatjuk a lehajtható kis ajtócskát, amely alatt helyezkedik el a komplett vezérlő gombsor, és az előlapi csatlakozók (fejhallgató, kompozit videó, beállító mikrofon). A sok vezérlőgomb praktikus megoldás, mert ugyanúgy minden funkciót elérhetünk velük, mint a távirányítóval. A hátlapon a szokásos csatlakozók első látásra kaotikus látványa fogad bennünket. Van FM antenna csatlakozó, 4 db HDMI bemenet és 1 kimenet, komponens (2 be/1 ki), diszkrét RCA bemenet, iPod dokkló bemenet, 3 db optikai és 1 koaxiális digitális hangbemenet, kompozit videó RCA (5 be/1 ki), 2 db mélysugárzó kimenet, és a 7 pár csavaros banándugózható hangfal csatlakozó. Ez a látvány egy átlagember számára rémisztő lehet, de a második pillantásra már el lehet boldogulni a bekötésekkel.
Ablaktalan, de nem világtalan
Miután az egység telepítve és csatlakoztatva van, kezdjük el a beállítást! És ekkor felfedeztünk egy kicsi, ámde lényeges hiányt: a HW-C700-as repertoárjából hiányzik az OSD. Minden műveletet ezért az elülső kijelző segítségével az irányító nyílgombokkal lehet elvégezni. Ezt egyrészt nem lehet túl messziről végezni, mivel az erősítő kijelzőjét tisztán kell látni, másrészt egy kis időbe telik megismeri a menü és opciók felépítését. Azonban a beállítások elvégzésében semmi ezoterikus nincsen és nem is bonyolult, mindössze ki kell választani a hangszórók méretét, megadni a hallgatási pozíciótól való távolságukat és a kapcsolódó beállításokat, például Dolby Pro-Logic IIx/z, DTS Neo:6, DTS-ES, Dolby EX, stb. A programban kiválasztható, hogy az MP3-Enhancer hatékonyabb legyen, ez a Smart Volume mód, amely fenntartja az állandó légtér-térfogatérzetet, függetlenül a források fajtájától, így megszünteti a hangkiegyenlítésből származó torzítást. Bevallom, nem izgatott annyira az automatikus beállítás és a szoba korrekció lehetősége, de néhány ember számára, akik még soha nem tartott Radio Shack SPL mérőt a kezében, ez nagyszerű és egyszerű módja annak, hogy egy ilyen rendszer felállítása problémamentes legyen számukra. Az ASC egyike azoknak a funkcióknak, amelytől valóban az az érzés alakul ki, hogy egy magasabb kategóriás berendezést vettünk. Automatikus szoba korrekció és konfigurálás ebben a kategóriában? Ez elképzelhetetlen lett volna mondjuk két évvel ezelőtt. Csak csatlakoztassuk a mikrofont, helyezzük azt a hallgatási pozícióba, és nyomjuk meg az Entert. Az ASC program végigfut körülbelül 2-3 perc alatt. Azt kell mondanom az ASC használata után, hogy a filmek hangjai valóban életre keltek, ahogy eddig még soha előtte. A Samsung változata úgy tűnik működik és nagyon jó munkát végez. A távirányító gombjai nem megvilágított billentyűk. Ez világosban jó, sötétben már nem az, főleg a már említett OSD-hiány miatt. A sötétben nehéz navigálni, mivel a gombok 70%-a azonos méretű és alakú. A legfelső szakasz a számbillentyűzetnek van szentelve, középen ott vannak az álló VCR-szerű gombok - vissza, lejátszás stb. - is, hangerő és csatorna ellenőrzések. Az alsó rész elemei leginkább a közvetlen bemenet navigációs és telepítő funkcióit segítik elérni. Ez egyszerű, de hatásos megoldás. És a Samsung azt is lehetővé tette, hogy irányítsuk az összes meglévő egyéb perifériát (TV, DVD, Blu-ray).
A HW-C700 támogatja a Dolby TrueHD, Dolby Digital Plus és DTS-HD formátumokat HDMI-n keresztül. Van egy sor dedikált 7.1 analóg bemenetünk a hagyományos DVD-Audio és SACD részére. Manapság azonban a legtöbb, amire szüksége van a felhasználónak, az a HDMI-audio.
Miután kiválasztottunk egy bemeneti forrást, a távirányítóval az Input Select gomb segítségével választhatunk analóg vagy digitális forrásból az Audio Assign gomb megnyomásával. Beállíthatjuk az egyes bemeneteket: DVD/Blu-ray, TV (Audio: analóg, koaxiális, és HDMI) VCR (Audio: csak analóg), CD Zene (audio: analóg és optikai), Aux (audio: analóg és HDMI), 7.1 Többcsatornás (audio: analóg csak), IPOD Audio (audio: iPhone-adapterrel), IPOD Video (audio: iPhone-adapterrel), FM rádió (audio: FM antenna), SAT - műholdas (audio: analóg, koaxiális, és HDMI). Sok gyártó borsos díjat számít fel egy olyan tartozékért, mint az iPhone vagy iPod dokkoló, de ennél a készüléknél nem kell pluszban fizetni érte. Sőt, az iPod/iPhone dokkolóhoz tartozik egy funkció, mely fokozza az MP3 jeleket és az egység egyben tölti is a csatlakoztatott eszközt.
Mindenevő?
Természetesen, az összes HD jel átvitele amit a receivernek kezelni kellett és elvezetni, kis késedelemmel járt. Van egy kis késés, amikor új HD forrásból küldi ki a Samsung a TV-re a jelet, de nincs nyilvánvaló romlása. Az audio-jel egy az egyben, tömörítés nélkül megy át a HDMI kábelen, így nincs észrevehető veszteség jelminőségben a hangtérben sem. CD fronton a Yellow Best Of albumával feszegettem a határokat és hamarosan kiderült, a tisztán zenei front nem a legerősebb oldala az erősítőnek. A hangok elég erősen és dinamikusan szóltak, de egy kicsit mesterségesnek hallatszottak, mintha hiányoztak volna a magas hangok, érezhetően nem volt széles a frekvenciatartomány, ezért viszonylag nagynak éreztem a színpadkép veszteségeit is. Sajnos a sztereó források terén a HW-C700 nem nyújt semmi igazán lenyűgözőt, csupán egy izmos és dinamikus erősítést kapunk. A "házimozi-részleg" azonban, ha minden csatorna akcióban van, akkor ennél sokkal szórakoztatóbb. A hangosítási hibák elsimulnak vagy teljesen eltűnnek. A többcsatornás szakasz egyáltalán nem rossz.
DVD-vel a Túl a sövényen című filmmel tápláltuk meg tesztalanyunkat. Egyik nagy előnye az animált projekteknek, élőszereplős társaik felett, hogy a hangminőségnek szabályozott a jellege. Ellentétben a normál filmekkel, a környezeti zajokat egy animációs filmben ellenőrzött környezetben lehet megalkotni, egyszóval tipikusan éles és pontos lesz a hangzás. A HW-C700 a surround jeleket mesterien kezeli. Az összes mozgással kapcsolatos hang úgy hangzott, mintha karnyújtásnyira történt volna tőlünk. Igazán finom volt a hangzásvilág- megjelenítés, amikor egy autó gumiabroncsa lejött az aszfaltútról a kavicsos padkára.
A Casino Royale Blu-ray változata esetében a képminőség természetesen tökéletes (köszönet a Sharp Quattron LC-60LE925E LED-es LCD TV és a márkatárs BD-HP90 Blu-ray játszó kombónak), így a HW-C700 "kénytelen" felzárkózni a társasághoz és nem is hagy semmilyen pixelesedést maga mögött. De tovább a hangvizsgálathoz, hiszen ez a fő területe a koreainak! Az audió jelet HDMI kábelen kapta az erősítő, így a kapcsolati jel kiváló volt. Ez egy valóban tökéletes film ahhoz, hogy teszteljük a rendszert, mert a gépfegyver-tüzet, a robbanásokat és az elengedhetetlen verekedéses jeleneteket is megkapjuk. Számos jelenet van mely kiváló lehet a fülvájkálásra, de úgy döntöttünk, egy rész különösen alkalmas erre, ez pedig rögtön az elején, a madagaszkári fejezet. Ebben a főhős egy rakodógéppel üldözi aktuális ellenfelét, rengeteg lövés dördül, a gép öblös motorhangja, a lezuhanó oxigénpalackok csörömpölése, na és robbanása, valamint természetesen a környezeti hangok is mind-mind jelen vannak. A HW-C700 úgy kezelte ezt a jelenetet, hogy teljesen úgy éreztük, minden ott történik közvetlenül előttünk. De a leghallhatóbb része mégis az volt az egésznek, hogy ahogy a rendszert beállította az ASC, közel tökéletes volt a kalibráció. A zenei sávok kiszélesedtek, mert a TrueHD hangzás tényleg egy más világ. A 7.1 rendszerrel körbevesznek az események, és a középpontba kerülünk. Az 5.1 DVD hangzást is turbósíthatjuk úgy, hogy mind a 7 hangfal megszólal. Az egyetlen negatívum az, hogy érezhető volt egy kicsit az irányítás hiánya a felső és az alsó közép-basszus esetében, de persze ez nem éppen egy high-end erősítő, ezt nem is kell elvárni tőle. Ami jellemző volt, az a tisztességes képalkotás és a hang, ami lenyűgöző volt a szobában.
A végére
Nagyon tetszett a készülék tervezése és kialakítása. Bár nem nagyon felhasználóbarát - a legnagyobb gondot ezen a fronton az OSD hiánya jelentette - ha az ember egyszer már átesett a programozás és beállítás tűzkeresztségén, nem jelent nagy feladatot a továbbiakban elvégezni a többi apró finomítást. A HW-C700 egy kompakt, belépő szintű készülék, rengeteg funkcióval. Amennyiben szükségünk van audiofil hangzásra, akkor ne ez a készülék legyen a választásunk, de azok számára, akik egy elegáns, házimozi mindenest keresnek, akkor érdemes számításba vennünk ezt az erősítőt is. Persze egy hozzávaló ár/értékű hangfalszettet érdemes mellé vásárolnunk - természetesen mélysugárzóval - és a kábelezésre sem érdemes vagyonokat költenünk. Jó alternatíva lehet azoknak is, akik régebbi ProLogic erősítőjüket szeretnék lecserélni egy HDMI csatlakozós 3D képjel átvitelére is alkalmasra és relatíve olcsón szeretnének váltani az új eszközre.