Primare SPA23 házimozi erősítő teszt

Egyszerű külső alatt nemes szív dobog

2015. április 29., szerda, 16:45

Primare SPA23 erősítő audio házimozi házimozi erősítő Primare erősítő Primare házimozi erősítő teszt házimozi erősítő teszt Primare erősítő teszt

A Primare CD és Blu-ray játszói, valamint sztereó erősítői után kipróbáltuk a gyártó egyetlen házimozi erősítőjét, mely az SPA23 nevet viseli. Számunkra a készülék nem teljesen ismeretlen, mert elődjét, az SPA22-t hosszasan teszteltük, napi szinten használtuk és valósággal beleszerettünk. Így azt is vizsgáltuk, miben változott az utód.

Stílusosan robusztus

A házimozi erősítőket némi éllel - főként a sztereózás hívei - kombájnnak is szokták csúfolni, mert annyi mindent tudnak, hogy felsorolni szinte lehetetlen. Temérdek szolgáltatást pakolnak a fémlemezek alá, az ezek működtetéséhez szükséges gombok tucatjai borítják előlapjukat, némelyik tangóharmonikához hasonlatos. Ezzel szemben az SPA23 szemből nézve szinte üres, mindössze két tekerhető és négy nyomógomb töri meg az alumínium tömb (olyan vastag, hogy az már nem is lap) simaságát. A finom reteszeléssel működő, minőségi felhasználói élményt nyújtó két forgatógomb között elhelyezkedő kijelző karakterei kissé aprócskák, de csak amikor két sorban mutat betűket és számokat. Számos esetben kihasználja az összes rendelkezésre álló képpontot, például bemenetváltásnál, hangerőállításnál, olyankor 4 méterről is remekül olvashatóak az információk.

A masszív felépítés és az audiofil módra puritán megjelenés többi jellemzőjét viszont túlzottan nem részleteznénk, mert az SPA23 erősítővel egy időben nálunk vendégeskedő BD32 MkII Blu-ray lejátszó tesztje kapcsán már kiveséztük a Primare termékek legfőbb stíluselemeit (robusztus, ?páncélozott? kivitel, három láb, stb.) így a ctrl-c/ctrl-v (copy/paste) cikkírást mellőzve, nem ismételjük meg azokat.

A távirányítót áttervezték, (szinte pengevékonyságú lett), és elődjéhez képest sokkal kényelmesebb a használata, köszönhetően a logikus gomb-elrendezésnek és azok különböző méretének és alakjának. Univerzális típus, pl. a már említett BD32 lejátszót is lehet vele vezérelni.

Belső értékek

A moduláris felépítésű SPA23 teljesítménye 5x120 watt, belsejében a tervezők elit társaságot hoztak egy fedél alá, név szerint: Wolfson WM8740s, Burr-Brown OPA2134, TI NE5532. Ezek végzik többek között a digitális jelek analóggá alakítását (dekódolni tudja az összes Dolby és DTS formátumot, a PCM/LPCM-et, 192 kHz/24 bit felbontásig) és a műveleti erősítést.

A teljesítményfokozat kapcsán kell megemlítenünk az erősítők és a hangfalak ?együttműködésének? legkritikusabb problémáját, melyet ez utóbbiak frekvenciafüggő bemenő impedanciája okoz. Ennek ?köszönhetően? a hangdobozok pillanatonként más és más terhelést mutatnak a végfokozat felé. Erősítője válogatja, hogy ezt melyikük mennyire tudja tolerálni, milyen hatással van ez a jelenség a hangzásukra. A Primare egy speciális megoldással küszöbölte ki a változó terhelés nemkívánatos hatását.

A konstrukció az UFPD (Ultra Fast Power Device) nevet viseli, lényege hogy a teljes hangfrekvenciás tartományon belül egy (közel) állandó értékű, 26 dB-es negatív visszacsatolást alkalmaztak. Ez így leírva elég egyszerűnek hangzik, de a megvalósítása jóval bonyolultabb egy D osztályú, impulzus szélesség modulációt (PWM) használó készüléknél, mint a folyamatos analóg jellel dolgozó, ?hagyományos? erősítőknél. Továbbá a teljesítményfokozat és a kimeneti szűrő modul nem két különálló egységet alkot, hanem azokat integrálták. Így jóval közvetlenebb és pontosabb vezérlés valósítható meg. Az SPA23 folyamatosan figyeli a szűrő kimenetén fellépő - a hangfalak okozta - terhelésváltozást, és annak függvényében néhány decibellel módosítja a visszacsatolás mértékét, így semlegesítve a hatását. A Primare ezzel a megoldással alkotta meg audiofil minőségű, D osztályú erősítőjét, amely széles, egyenletes frekvenciamenettel rendelkezik, nem befolyásolja a terhelő impedancia változása, és mindezeket a tulajdonságokat rendkívül alacsony torzítás és zaj mellett nyújtja.

A fázisjavító és zavarszűrő modulokat tartalmazó PFC (Power Factor Control) technológiájú kapcsolóüzemű tápellátás szintén megérdemel egy mondatot. A konverter ZVS (Zero Voltage Switching) módban működik, így jóval kevesebb felharmonikus keletkezik (aminek eredményeképpen kisebb lesz az elektronikus zaj és interferencia).

Kapcsolatok a külvilággal

A hátoldali csatlakozókat a ?minden, ami kell és semmi, ami nem? irányelv jegyében alakították ki. Míg az SPA23 előlapján nem látható semmiféle változás az elődhöz képest, a hátlapot alaposan átrendezték. Eltakarították az olyan, feleslegesnek ítélt csatlakozókat, mint a kompozit, S-video, komponens be- és kimenetek, tehát képet kizárólag digitális formában fogad és ad ki magából. Az optikai és koaxiális digitális aljzatok pontosan úgy és ugyanott helyezkednek el, ahogy azt korábban megszoktuk. Örvendetes a HDMI (1.4) csatlakozók számának növekedése, öt bemenet és két kimenet áll a felhasználó rendelkezésére.

A menüből konfigurálható, hogy a nyolc pár analóg RCA bemenet mindegyikét sztereó módban kívánjuk-e használni, vagy csak négyet sztereóban, és a másik négyet pedig 7.1 multi csatornaként. Ha SACD lemezeket szeretnénk hallgatni, akkor mindenképpen szükség is lesz az analóg bejáratokra, mert DSD formátumú bitfolyamot nem dekódol az SPA23.

Valósággal szemet gyönyörködtető a hangszóró csatlakozók csapata, ami nem csak az igényes kivitel, hanem az egysoros elrendezés miatt is dicsérendő. Mivel az SPA23 csak ötcsatornás, ezért nincs magassági, szélességi, mélységi és a fene tudja még milyen műhangzást létrehozó áramköre, így kimenetből is csak az alap, öt hangdobozhoz elegendő számú áll rendelkezésre. Azért a 7.1 élvezetéről nem kell lemondani, mert az előfok kimenet lehetővé teszi a bővítést, ám ahhoz egy külső kétcsatornás végfokot (akár a szintén UFPD konstrukciójú Primare A34.2 sztereó végerősítőt) kell csatasorba állítani. Ugyanez érvényes a második zónára is. Nem tragédia, hogy csak egyetlen mélynyomó kimenet áll rendelkezésre, de azért kettőnek jobban örültünk volna.

Más készülékkel való rendszerintegrációt a három trigger ki- és egy bemenet, illetve a külső vezérlést fogadó infravörös bemenet és az RS232 port teszi lehetővé.

Használatba vétel előtt

A képernyőmenü kinézete, megjelenése megújult, a korábbi faék egyszerűségű volt, bár a mostani sem grafikai megoldásairól lesz világhírű, de remekül használható. Azért is fontos ez, mert mikrofonos önbemérő rendszer nem szerepel a szolgáltatások listáján, minden beállítást (hangdobozok távolsága, csatornánkénti jelszintek, keresztváltók vágási frekvenciája) a felhasználónak kell elvégeznie, ami nem kis feladat.

Két szemlélet (a minden kényelmi szolgáltatást elváró technokrata és a puritán audiofil) viaskodik itt egymással. Egyrészről felvethető, hogy ennyi pénzért miért nem végzi el mindezeket a beállításokat automatikusan maga az erősítő, megkímélve minket a kézi macerától? Másrészről viszont az emberi fül egy rendkívül érzékeny és pontos ?műszer?, szinte keresve sem találni tökéletesebbet erre a feladatra. Ráadásul a beállítás mindenképpen szubjektív dolog, végső soron a készüléktulajdonos ízlése kell, hogy eldöntse, hogyan alakuljanak egyes csatornák egymáshoz viszonyított jelszintjei, mennyire legyenek hangsúlyozottak vagy éppen ellenkezőleg, diszkrétek a hátsó hangdobozok az elsőkhöz képest. Bár ha valaki mindenképpen ragaszkodik a ?tudományos? beállításhoz, az is kivitelezhető, mert (visszatérve az anyagiakhoz) ebben az árkategóriában már természetes eljárás, hogy igény esetén a forgalmazó installálja is a készüléket. Ilyen esetben pedig nem egy filléres mérőmikrofonnal, hanem professzionális hangnyomásmérő eszközökkel felszerelkezve hangolják be a rendszert, megszabadítva a tulajdonost az üzembe helyezés minden nyűgétől/bajától.

A rendszermenüben szinte minden személyre szabható, tetszés szerint konfigurálható. Örültünk a 40 és 200 Hz között 17 lépcsőben állítható keresztváltónak, a hangnyomásszintek pedig hangformátumonként (Dolby Digital, DTS HD MA, stb.) eltérően adhatóak meg. A videó jellemzők (telítettség, élkiemelés, kontraszt, moszkitózaj csökkentés stb.) szintén egyedileg állíthatók, külön-külön az öt HDMI bemenetre.

Szerepel a szolgáltatások között a 1080p-re skálázás, amit azok használhatnak lelkesen, akiknek a lejátszója gyenge minőségben végzi ezt a fontos műveletet. Nem gondoljuk, hogy az SPA23 vásárlói efféle segítségre szorulnának, de sosem lehet tudni.

Meghallgatás, értékelés

Az SPA23 hangjának teszteléséhez Primare BD32 MkII Blu-ray lejátszót, Aurum Phonologue, Boston és ELAC hangdobozokat, REL szubládát sorakoztattunk fel. Magától értetődően nem csak akció- és koncertfilmekkel, hanem CD-ről, sztereó zenével is vallattuk.

Mindjárt az elején lelőjük a poént egy sommás mondattal: a Primare SPA23 az egyik legjobb hangú házimozi erősítő, amit mostanáig hallottunk. Bizonyára létezik több is, amelyik legalább ennyire, vagy még jobban szól, de ez idáig összesen kettővel találkoztunk, amiről ki merjük jelenteni, hogy audiofil. A legtalálóbb jelző rá az, hogy muzikális, ugyanakkor erős, mint egy jegesmedve! Ha már Skandinávia szülötte, mégsem hasonlíthatjuk grizzlyhez vagy kárpáti talpas barnamedvéhez, bár azon az Észak-európai vidéken, az ott élő halak és kisebb élőlények legnagyobb örömére, nem honos az említett fehér bundájú ragadozó. A műszaki adatokban szereplő 5x120 watt inkább szerénykedésnek tűnik, vagy netán a konkurencia számol és mér trükkösen? Mi sem bizonyítja jobban az SPA23 kivételes hangminőségét, mint az, hogy a házimozi hangdobozszettünk frontsugárzóit, a konkrét tesztelést követő hétköznapi használat során - szokásunkkal ellentétben - nem a mellette lévő polcon elhelyezett Norma Revo IPA-140 szólaltatta meg. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ugyanolyan jól szólt, mint az 5000 eurós duál monó erősítő, de nem volt hiányérzetünk. Olyan apró részletek kerültek elő a sokszor lejátszott filmekből, amiknek a létezéséről korábban fogalmunk sem volt. Ezek nem egyszerűen növelték, hanem hatványozták az élményfaktort, Az SPA23 hangja elvarázsolt minket, bármilyen műfajú filmet, vagy CD-t tettünk a BD32 lejátszóba. Minden percet, amit a társaságában tölthettünk, valóságos ünnepnek éreztünk.

Szolgáltatásait tekintve maradt bennünk egy kis hiányérzet (nincs DSD dekódolás, nem rendelkezik phono bemenettel, nincs HDMI passthrough), így ár/érték szerint a többi csúcs házimozi erősítőhöz képest kissé drágának tűnik, de ne feledjük, ezzel a készülékkel már beléptünk a high-end világba és ott nem divat a csilivili, csak a hangminőség számít és arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

1 2

Következő oldal >